Fővárosi Közlöny, 1913 (24. évfolyam, 70-93. szám)
1913-10-10 / 70. szám
I XXIV. ÉVFOLYAM MEGJELENIK MINDEN KEDDEN ÉS PÉNTEKEN XXIV. ÉVFOLYAM Előfizetési ár: egész évre 18 korona, félévre 0 korona, egyes szám ára 40 fillér. • A törvényhatósági bizottság rendes és póttagjai és a kerületi választmányi tagok díjtalanul kapják a lapot. * Szerkesztőség: IV. kerület, Központi Városház, 1-ső emelet 301. szám. • Kiadóhivatal: IV. kerület, Központi Városház 1-ső emelet 102. szám. • Hirdetések a Fővárosi Közlöny részére felvétetnek a kiadóhivatalban, ahová a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás, valamint a lakások pontos bejelentése is intézendő 1913 október 10 70. szám. FŐVÁROSI KÖZLÖNY BUDAPEST • SZÉKESFŐVÁROS • HIVATALOS ALAPJA Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1913. évi október 8-án (szerdán) d. u. 4 órakor tartott rendes közgyűlése. Elnök: Rózsavölgyi Gyula alpolgármester, később dr. Bódy Tivadar alpolgármester. Jegyző: Márker Aladár tanácsnok-főjegyző. Elnök a rendes közgyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére a törvényhatósági bizottság több tagját, a tanács részéről dr. Bódy Tivadar alpolgármestert kéri fel. Azután így folytatja: T. Közgyűlés! A törvényhatósági bizottságot ért fájdalmas veszteségről kell a mélyen tisztelt közgyűlés előtt beszámolnom, amidőn Klein Berthold udvari tanácsos, bizottsági tagnak a folyó év szeptember 28-án bekövetkezett elhalálozásáról megemlékezem. Megboldogult tagtársunk kitűnően képzett, széles látókörű kereskedő volt. Tekintélyes nevét a főváros kereskedelmi köreiben — ahol mindvégig tevékeny munkásságot fejtett ki — általános tisztelet övezte. Jeles közgazdaságitevékenységét Ő Felsége is elismerte, amidőn az udvari tanácsosi címmel tüntette őt ki. Körünkben is évek óta tevékenykedett. Mint fizetéstelen árvaszéki ülnök, a köztisztasági bizottság tagja és mint az V. kerületi közjótékonysági egyesületnek igazgatósági tagja, szorgalmával, közügyeink iránt való meleg érdeklődésével becsült és tisztelt nevet szerzett magának, amelyet jó szivével is öregbített. Halála tehát méltán kelti fel mély részvétünket s ezért indítványozom, hogy elhunyta felett érzett fájdalmunknak a mai ülésünk jegyzőkönyvében kifejezést adva, gyászoló családjához mély részvétünket tolmácsoló irat intéztessék. (Helyeslés.) Javasolja, hogy a Klein Berthold elhunytával a legtöbb adót fizetők közül 1912. évben megválasztott bizottsági tagok sorában megüresedett tagsági helyre a soron levő Palkovics Ede póttag hívassék be. (Helyeslés.) Retter Gyula bizottsági tag múlt év február 14-ike óta nem vesz részt a közgyűléseken. Márpedig az ügyrend 4. §-a kifejezetten kimondja, hogy „azok, kik egymásután két hó lefolyása alatt tartott ülésekben mentségi ok nélkül meg nem jelentek, lemondottaknak tekintetvén, helyeik a következő legtöbb szavazatot nyert póttagok sorából töltetnek be." Javasolja ennélfogva, hogy a közgyűlés az ügyrend e §-ának rendelkezéseit jelen esetben alkalmazza, Retter Gyula bizottsági tagot lemondottnak mondja ki és helyére az összes választók közül 1909. évben megválasztott Damjanovich László soron lévő póttagot hívja be. Sümegi Vilmos az elnöklő alpolgármester indítványát nem fogadja el. Egészen szokatlan körülmény az, hogy az alpolgármester ilyen indítvánnyal áll elő, amikor hasonló esetről az utolsó esztendőkben egyáltalában nem tudnak. Arról tudnak, hogy bizonyos nagy urak megválasztatják magukat a főváros törvényhatósági bizottságába, de éveken keresztül nem látják őket, csak olyan alkalommal, amikor bizonyos politikai szolgálatot akarnak teljesíteni és azokra nézve még sohasem létetett ilyen indítvány. (Igaz!) Azt meg tudná érteni, hogy minden törvényhatósági bizottsági tag, ha polgártársai bizodalmából vállalja ezt a tisztet, annak tegyen is eleget; ügyeljenek szigorúan a jövőben arra, hogy ki teljesíti ezt a kötelességét és ki nem teljesíti, akik nem teljesítik a kötelességüket, azokat esetleg szólítsák fel, hogy igazolják a távolmaradásukat. Számtalan példa van arra, hogy igen nagy urak 2—3 esztendőn keresztül nem járnak el a közgyűlésre és mégsem hallottak eddig ilyen indítványt, nagyon méltánytalannak tartaná tehát, hogy most egy polgártársukat kizárják. Nem fogadja tehát el az indítványt, hanem kéri — hiszen amint tudják, évtizedes gyakorlat az, hogy a belépőnél a fővárosnak egyik nagyrabecsült tisztviselője számontartja a megjelenteket — gyakorolják a legszigorúbb ellenőrzést és mindenkire nézve egyforma mértékkel mérjenek, akkor meghajlik az ilyen indítvány előtt, mert tartja olyan fontosnak polgártársai bizodalmát, hogy annak eleget kell tenniök akár Retter Gyulának, akár Marx Jánosnak, akárkinek hívják az illetőt. Bocsánatot kér, hogy nevet említett, nagyrabecsüli a személyét, de az kétségtelen, hogy számos tagja van a törvényhatósági bizottságnak, akiket itt esztendőkön keresztül nem látnak. Kéri tehát a közgyűlést, hogy az elnöklő alpolgármester indítványát vesse el, ellenben adjon utasítást arra, hogy mindenkire nézve egyforma mértékkel mérjenek. (Helyeslés.)