Tiszántúli Néplap, 1948. december (5. évfolyam, 277-302. szám)
1948-12-01 / 277. szám
nszlsmim V. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR Üdvözíítük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Kongresszusát! 1948 DECEMBER 1. SZERDA A békéért, az emberi haladásért és a nők egyenjogúsításáért Rákosi Mátyás elvtárs beszéde az ötvenöt állam részvételével megkezdődött női világkongresszuson Tegnap délután a Parlamentben ötvenöt állam asszonyküldöttségének részvételével — köztük a 39 tagú szovjet nőküldöttséggel — megnyílt a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség második világkongresszusa. Jóború Magda, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének nevében üdvözölte a kongresszus résztvevőit. — Miközben mi a béke és a szabadság megőrzéséről tárgyalünk — mondotta — a világ nem egy részében hatalmas dolgozótömegek, köztük a férfiakkal egy sorban asszonyok is, keményen és elszántan harcolnak a világ minden dolgozójának szabadságáért és békéjéért. Tanácskozásunk alatt állandó példaként kell tekintenünk azokra az asszonyokra, akik részesei ennek a nagyszerű küzdelemnek Ma a világ sok millió dolgozó asszonyának féltő gondja a béke megőrzése. Sokan vannak még, akik azt hiszik, hogy a békét sóvárgással, vágyódással, a fegyverektől való irtózattal, pacifistaJelszavakkal kell és lehet megvédeni. A kongresszusnak az értelem tigrta fényénél kell megmutatnia, hogy a mindenki által egyformán óhajtott békét a világ békeszerető népeinek szilárd összefogásával és a béke ügyéért való harcos elszántságával őrizhetjük meg. A percekig tartó lelkes tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után Dinnyés Lajos miniszterelnök a kormány nevében üdvözölte a kongresszust. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után zúgó taps közben Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes, a MDP főtitkára üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Hangsúlyozta, hogy jóformán be sem hegyedtek még a második világháború szörnyű sebei, a demokrácia, a béke híveinek mostmár újra frontot kell alkotniok az imperialista gyújtogatók ellen, akik a harmadik, az előzőknél is még szörnyűbb világháborúra izgatnak. A háborút csak azok akarják, akiknek számára már az első vlágháború is aranyesőt jelentett, akik a másik világháború szörnyű szenvedéseiből és vértengeréből még nagyobb hasznot harácsoltak össze és akik azt remélik, hogy egy harmadik világháború szörnyű szenvedésein még többet kereshetnek. Szerencsére a béke, a demokrácia, az emberi haladás erői nagyobbak, mint a reakciós imperialista erők és a béke erői folyton növekednek. A békefront élén a hatalmas Szovjetunió áll, amely f.harcosa a demokratikus népi haladásnak, a legkövetkezetesebben küzd a béke megőrzéséért, a népek szabad önállóságáért, független fejlődésükért. A Szovjetunió a békés szocialista fejlődés hazája, ahol nincsenek véres háború profitjára szomjazó munició- és bombagyárosok. Mellette állnak nemcsak a népi demokráciák felszabadult nemzetei, hanem világszerte mindazok, akik az imperialista országokban véres és elkeseredett küzdelmet vívnak a béke és a népszabadság megőrzéséért. Mi, a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, magyar kommunisták, büszkén valljuk magunkat a békefront katonáinak. Rövid három és fél év alatt a háború■ebeinek legtöbbjét behegesztettük, termelésünk és a dolgozók életszínvonala a békebeli fölé emelkedett, és egyenletesen építjük jövőnket a szocializmust. Ebben az újjáépítő munkában az Egyesült Államok imperialistái mindent megtettek hátráltatásunkra. A Magyarországon dolgozó amerikai vállalatok, ahol lehetett, szabotálták az ipar fejlesztését. Nyugatra hurcolt javaink zömét visszatartották az amerikai övezetben. Ugyanakkor minden eszközzel folytatják hazánkban a háborús és demokráciaellenes uszítást- A magyar fasisztáknak és a magyar demokrácia ellenségeinek minden támogatást és bátorítást megadnak. Ezzel szemben mellettünk áll felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és vezetője, a magyarság nagy barátja, Sztálin. Valahányszor komoly nehézségeink voltak, bizton számíthattunk a Szovjetúnió nagylelkű támogatására és segítségére. Kérte a kongresszust, nézzenek szét Magyarországon és meg fognak győződni arról, hogy nálunk valóban egészséges népi demokrácia épül, hogy a nők egyenjogúsága nemcsak papíron, de egyre inkább az életben is megvalósul. Győződjenek meg róla, hogy a béke, az emberi haladás megőrzésének azon a frontján, amelyet a magyar demokrácia véd, erős kézzel, mély gyökerekkel, a jövőbe vetett hittel és biztosan áll ort a magyar dolgozó nép, élén pártunkkal, a Magyar Dolgozók Pártjával. Legyen a kongresszus világító oszlop a béke, az emberi haladás és a nők egyenjogúságáért folytatott győzelmes küzdelem útján. Rákosi Mátyás beszédét a kongresszus percekig tartó viharos, zúgó tapssal és éljenzéssel fogadta. Új munkakörbe, a néphadsereghez távozik Szabó István megyei titkár elvtárs Debrecen és Hajdú megye dolgozói forró szeretettel búcsúztatták Amikor 1944 telén a Szovjetunióból hazatértek az emigrációba kényszerített kommunisták, velük jött Debrecenbe Szabó István elvtárs is. A munkásmogalom, a dolgozó nép érdeke úgy kívánta, hogy ő vegye kezébe Magyarország második legnagyobb városának Debrecennek, Hajdú megyének és Keletmagyarország néhány megyéjének sorsát. Pártunk Központi Vezetősége jól választott. Szabó elvtárs a szlovákiai magyar dolgozók régi, edzett vezetője kiválóan megoldotta a rábízott sok nehéz feladatot. A Párt kezdetleges csíráiból itt az ő irányítása mellett vált hatalmas, vezető erővé, a dolgozók szeretett, becsült élcsapatává. Szabó elvtárs a négy esztendő alatt összeforrt a debreceni, hajdúsági dolgozókkal, együtt volt küzdelmeikben, segítette őket bajaikban és a jól végzett munka örömével együtt ünnepelték ajó eredményeket. Szabó elvtársat, Pártunk építőjét, megyei titkárát a „nép képviselőjét” a hajdúsági dolgozókért végzett, fáradtságot és áldozatot nem ismerő munkája miatt választotta meg a kongresszus a Központi Vezetőség tagjává. Most a Párt új, felelősségtejes munkával bízta meg. .Mert a jó harcosokat mindig odaviszik, ahol legnagyobb szükség van rájuk. Hajdú megye dolgozóiban a jó elvtárs, harcostárs iránt érzett ragaszkodást túlszárnyalja az a büszkeség, hogy éppen Szabó elvtársra bízza Pártunk Központi Vezetősége azt, hogy ezentúl országos ügyeket intézzen egész hazánk dolgozó népe érdekében. „Ha szükség van bátor harcosokra, csak szóljon“... A hír, Szabó István elvtárs távozásának híre, futótűzként terjedt el Pártunk szervezeteiben, az üzemekben, a falvakon, mindenütt, a dolgozók között. Kedden egymásután gyülekeztek a küldöttségek innen is, onnan is, hogy elbeszélgessenek Szabó elvtárssal az együtt átharcolt négy esztendőről . Életemben már sok frontszakaszon dolgoztam, mindig ott, ahol a legfontosabb volt. Még katona nem voltam, most katona leszek — válaszol Szabó elvtárs -Aki jó marxista-leninista, azért a hadászathoz is. Hiszen amit 25 esztendő óta végzek, az is. Katona munka volt, vezettem az osztályharcot. Igy hát az* sem mondtha" és jó egészséget kívánjanak új munkájához. — Az ország több, mint a megye, ezért örömmel vesszük tudomásul, hogy éppen Szabó elvtársra esett a választás — mondja bajuszát törölgetve id. Szarvas Imre elvtárs, aki a balmazújvárosi küldöttséggel jött Debrecenbe, rem, hogy új területre megyek. — No, de búcsúzóul hadd beszélgessünk másról is. A szövetkezeti frontra vessék legnagyobb figyelmüket most az elvtársak. Az a feladat, hogy a tél folyamán megjavítsuk meglévő szövetkezeteinket, addig ne szervezzünk fint. Balmazújvároson is van mit tenni a földművesszövetkezetben. Az előszobában ott topog a többi küldöttség. Eljöttek a nádudvariak, a hajdúsámsoniak és bizony olyan kemény harcosoknak is, amilyenek Kiss Lajos, vagy Csuka Sándor elvtársak, még nekik is könnybe lábadt a szemük a búcsúzkodásnál. A hajdúböszörményiek megköszönték Szabó elvtársnak, hogy ősszel kellő időben figyelmeztette a megye dolgozó parasztságát a szántás-vetés elvégzésére, mert ha nem látnak neki, bizony a korai fagy miatt katasztrofális helyzetbe kerültünk volna. A debreceni kerületek küldöttségét a 72 éves, törhetetlen harcos, Bartha bácsi vezeti. — Megmondom őszintén, hogy én nemcsak az egyszerű tagok munkáját figyelem a legnagyobb kritikával, hanem a vezetőségét is. És azt nyugodt lélekkel állíthatom: az elvtárstól soha egy helytelen szót sem hallottam. Ezért nagyon fáj, hogy elmegy, de jól esik, hogy olyan fontos pozícióba megy ahol még jobban tudja védeni a proletariátus érdekeit. Azt kérem Szabó elvtársamtól, ha úgy fordulna, hogy szükség van bátor harcosokra, szóljon csak nekem. Igaz, sorkatona már nem tudok lenni, de partizán még Ipienek 72 éves fene is... Szabó elvtárs megöeti, megcsókolja a kipróbált, derék harcost. — Akárhová fog tenni a Párt, ígérem Bartha bácsinak és minden dolgozónak, hogy meg fogom a helyem állani! Horváth András elvtárs veszi át a megyei titkárságot Az üzemek, a Vagongyár, a Villanygyár, a Dohánygyár, a Bőr- gyár és a többiek küldöttei alig férnek el a szobában. Mindegyik karján, kezében ott van egy-egycsomag, ajándék, amit gyorsan, egy nap alatt nagy szeretettel készítgettek. A közös küzdelmekrőlbeszélnek, arról, hogy formálódtak a harcban ők is, hogy váltak sokan A jó marxista ért a hadászathoz Az elvtársak bólogatnak, hogy bizony éppen elég a tennivaló, de neki fognak látni. — Milyen hatása volt a vasárnapi taggyűlésnek? — tereli a szót Szabó elvtárs a legfontosabbra, a Politikai Bizottság határozatának végrehajtására. — Erről beszélnek az egész községben — mondja Gém György párttitkár elvtárs — A Pártunkon kívül maradt, becsületes parasztemberektől, halljuk: bár már letelne az a néhány hónap, márciusban kopogtatunk a Párt ajtaján! Elismerőleg állapítjuk meg, hogy ilyen munkát, mint a felülvizsgálás, egyetlen más Párt sem tud végrehajtani és ez is mutatja, hogy valóban élcsapat a Magyar Dolgozók Pártja. Egyszóval nagyon megnövekedés? Pártunk tekintélye. — Bízzák csak ide az elvtársak, vekker nélkül sem lesz hiba az éberséggel!