Hajdú-Bihari Napló, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
■■ HAJDÚ-1 1 I Ilii (I Termelőszövetkezetekről, földről, erdőkről FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdődött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló, a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról Ahárom törvény módosítását, korszerűsítését a társadalmi fejlődés, a gazdasági megújulás követelményei tették szükségessé — mondta expozéja bevezetőjében amezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd rámutatott: " A termelőszövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló törvény szorosan összetartozik. Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazdatudatú, földművelő emberrel együtt lehet igazi érték. Az egységes szövetkezeti törvényben foglaltakkal összhangban először a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosításának szükségességét méltatva a szövetkezeti szektorról elmondta: az 1250 termelőszövetkezet, a 60 szakszövetkezet, a 12 halászati termelőszövetkezet, és a hozzájuk ezernyi szállal kapcsolódó 1,5 millió kistermelő együtt a mezőgazdasági termelés négyötödét állítja elő. A termelőszövetkezetek — gazdasági tevékenységük mellett — meghatározó szerepet játszanak a falusi „ emberek foglalkoztatásában, a falu társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálásában. Felelősséget viselnek a szövetkezetekhez kötődő csaknem egymillió család sorsáért, falujuk létéért, életük jobbításáért. A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvényt az elmúlt két évszóló, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a parlament. Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Nemtized alatt többször módosították — mondta ezután, majd rövid történelmi áttekintést adott erről. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének három évtizedes, sok társadalmi, politikai és gazdasági csatától kísért történelmi múltjának összességében kedvező tapasztalatait úgy summázta a miniszter, hogy azok jól érzékeltetik az önrendelkezésben, a vállalkozás lehetőségében, a szövetkezeti tagság élet- és munkakörülményeiben végbemenő változásokat. Hangsúlyozta "Ugyanakkor: az időközben bekövetkezett megtorpanás megakadályozásához már korábban is több előremutató reformra lett volna szükségezetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendégeket. A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott expozét. Az oszthatatlanság és a tulajdonviszonyok kapcsán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a földjáradék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdéskör lényegében több évtizede sajátosan rendezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igénye több helyütt markáns megfogalmazást kap. E valós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jogszabályi előírás sem elegendő. Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntéshozók — a termelőszövetkezetek közgyűlései — a gazdasági korlátok miatt dilemmák előtt állnak. A társadalmi igazságosság jegyében — elismerve az igények jogosságát — elő lehetne írni például a földjáradék kötelező emelését, a bevitt földek kiadását vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kártalanítás szerint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozással csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot — mondotta Hütter Csaba. Hütter Csaba expozéja Reformszellemű változások — A beterjesztett törvényjavaslat — mondotta ezután — minden eddigi módosítástól eltérő sajátossága, hogy a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, reformszellemű változásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szövetkezeti tagság számára létkérdéssé vált a tulajdonhoz és a szövetkezeti formaválasztás szabadságához fűződő jogok maradéktalan érvényesítése, hogy az alapvető jogok eredendően tegyék lehetővé a demokrácia tényleges érvényesülését. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatának, a jogokkal, a felelősséggel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és teszi lehetővé számára a tulajdon feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvényesül, akkor az új típusú vállalkozó szellemű, kezdeményező — és persze ennek előnyeit élvező — szövetkezeti tag eszménye valóság lehet. A törvénytervezetben javasolt változások hatását szemléltetve számokkal is illusztrálta a tagi érdekeltség fontosságát. Mint mondta: az egy aktív és nyugdíjas tagra jutó tiszta szövetkezeti vagyon átlagosan meghaladja a 260 ezer forintot. Ennek 50 százalékos felosztása esetén egy tagra átlagosan több mint 130 ezer forintnyi vagyonrész jut. Az átlagok — nyilván — nagy szóródást takarnak, ám az bizonyára érzékelhető, hogy a szövetkezetek és a tagság vagyoni kapcsolatában, a tagi érdekeltség növekedésében korszakos jelentőségű előrelépésről van szó. I 11 I1 III Az MSZMP Központi Bizottságának közleménye Nagy Imre és sorstársainak temetéséről Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentőségű eseménynek tekinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. június 16-ai temetését. A történelmi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezését szolgálja ez a nap. Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hivatalos politika kezdetben igaztalanul értékelte, ami a legutóbbi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazságot szolgáltatva a megvádolt és elítélt politikusoknak. Az MSZMP Központi Bizottsága természetesnek tartja a társadalom igényét arra, hogy a közelmúlt történetének minden lényeges kérdésében tisztán láthasson, hiteles információk alapján ítélhessen az eseményekről és azok szereplőiről. Ezért a rendelkezésre álló eszközökkel támogatja az események objektív feltárására irányuló tudományos kutatást, kezdeményezi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentumok folyamatosan nyilvánosságra kerüljenek. A maga részéről is tárgyalást kezdett annak érdekében, hogy a külföldön található források mielőbb hozzáférhetővé váljanak, feltáruljon a szocializmus demokratikus megújításáért vívott küzdelem korábbi története, abban Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945. utáni magyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszthatatlan a kommunista mozgalomtól, annak tragikus ellentmondásait is magában hordta. Pályája a Horthy-rendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ívelt a felszabadulást követő újrakezdés heroikus küzdelméhez, a földosztáshoz, mellyel neve összekapcsolódik. Ezekben az években a félreágítástól az ötvenes évek torz politikájában való közreműködés ellentmondásán át vezetett ez a pálya az 1953 júniusában kidolgozott „új szakasz”-ig, különösen az új agrár- és népfrontpolitika kezdeményezéséig, a szocializmus és a nemzeti szuverenitásszoros összefüggésének felismeréséig. Személye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált. Amikor ismételt félreállítása után 1956 októberében visszakerült a miniszterelnöki székbe, rendkívüli körülmények között küzdött az ország megmentéséért. Egyszerre harcolt a magyarországi sztálinizmus megfékezéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavatkozás elhárítása érdekében és a népfelkelés mögött feltámadt ellenforradalmi cselekményekkel szemben. Ehhez sem pártja, sem koalíciós partnerei nem nyújtottak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő határozottságot, és tévedett külpolitikája nemzetközi feltételeinek és következményeinek megítélésében. Neve azonban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elismerő szocialista úttal. 1956. november 14-e között a külső körülmények megváltoztak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt. Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső körülmények által kikényszerített kompromisszumokat, nem vállalta a régi politikai intézményrendszer részleges megjavításával elérhető reformokat. Ez vezetett személyes tragédiájához, a politikai okokból reászabott igaztalan halálos ítéletig. Az MSZMP Központi Bizottsága tiszteletben tartja a pártalapításban részt vevő Nagy Imrének és küzdőtársainak emlékét. A párt megújulása során épít az 1956. október végi megalakulásának elveire, nyíltan vállalja az 1953—54- es reformkezdeményezések örökségét. Az 1956-os eseményekben, a nehéz napok ellentmondásos viszonyai között a szembenálló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küzdöttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sok százan váltak az események véletlen áldozatává. A tragédia maga a testvérharc volt, annak minden halottja a nemzet vesztesége. . " Újabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre és sorstársai temetése a nemzetet megosztó feszültségek forrásává válna. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt tagjait, a magyar állampolgárokat: felelős magatartással legyenek méltóak a kegyeleti aktushoz. A temetés legyen memento: a nemzeti megbékélés jelképe. (MTI) A MAGYAR SZOCIKAS MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA . Két irányba ható biztosíték A továbbiakban arról beszélt, hogy az önkormányzatok ilyen széles körű és érdemi döntési joggal történő felruházása mellett a törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabályozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe senki nem hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjáradék kötelező minimumának a fenntartása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kilogramm búza árának felel meg. A másik kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági viszonya korábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt, kártalanításra a törvényjavaslat alapján nem tarthatnak igényt. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló törvények módosításának indoklására. A történelmi visszapillantás után részletesebben szólt a tulajdonviszonyok kérdéséről. Elmondotta : a mezőgazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re befejeződött. Két-három év alatt alakultak ki a mezőgazdasági szövetkezetek nagyüzemi földterületei. A tagok földjeiknek továbbra is tulajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag elhalálozása után földjeik mind nagyobb részén lettek tulajdonosok a szövetkezeten kívüli örökösök. Ilyen előzmények után 1967-ben módosították az első földtörvényt, amely a szövetkezetek használatában lévő, de nem szövetkezeti tagok által örökölt földek megváltás útján fokozatosan a tsz-ek tulajdonába kerültek. Ez a törvény a szövetkezeti tulajdon mellett a személyi tulajdont is létrehozta, így mai szemmel nézve is előremutatónak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987-ben elfogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sürgetik, mert a felesleges kötöttségek a különböző földek megszerezhetőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását immár akadályozzák. — Az erdőkre vonatkozó előírások még kötöttebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak az esetben engedi meg, ha az erdő a feladataik ellátásához nélkülözhetetlen. Erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatilag kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő földek, ingatlanok elidegenítése — akár magánszemély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk a magánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföld-tulajdonának szerzésénél meglévő jelenlegi korlátozásaik teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben magánszemélyek is korlátozás nélkül szerezhessenek ingatlant, a mezőgazdasági kis- és magántermelés lehetőségeit, biztonságát (Folytatás a 2. oldalon) Átadták a Csokonai Kiadó nívódíjait Május 31-én, szerdán délután ülést tartott a Csokonai Kiadó Vállalat kiadói tanácsa. A tanácsülés megvitatta a Csokonai Kiadó jövő évi programját, és az ülésen első alkalommal adták át a Csokonai Kiadó nívódíjait. Nívódíjban részesült a Tanulmányok Erdély történetéről című kiadvány szerkesztője, dr. Rácz István egyetemi tanár, illetve posztumusz díjat kapott dr. Irinyi Károly volt egyetemi tanár, aki a háromkötetes Erdély nagymonográfia debreceni tudományos konferenciáját szervezte, a kiállítást megnyitotta, a kötetet lektorálta és egyik szerzője volt. Dr. Bakó Endre igazgató az indoklásban elmondta, hogy a kiadvány itthon és külföldön egyaránt nagy sikert aratott, s megalapozta a Csokonai Kiadó Vállalat szakmai hírnevét. A középfokú oktatási intézmények működési feltételei Ülést tartott a megyei HEB Egyes iskolákban aggasztó a helyhiány és a zsúfoltság. A személyi feltétel, a pedagógusellátottság kedvezőbb, de a leterhelés nem csökken. Az intézmények működési költségei a szinten tartást sem biztosítják. Ez veszélyezteti az oktatónevelő munka színvonalát. Egyebek között ezek a megállapítások szerepelnek abban a középfokú oktatási intézmények működési feltételeiről szóló összefoglaló jelentésben, amelyet tegnap délelőtt tárgyalt a Hajdú-Bihar Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az anyagban ismertetett oktatási helyzetből adódóan a NEB határozati javaslatai között szerepel az is, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság kezdeményezze a kormányzati szerveknél az oktatás-nevelés feltételeinek javítása érdekében, a nemzeti jövedelem eddigieknél nagyobb hányadát fordítsák a középfokú oktatási intézmények fejlesztésére és működési költségeire.