Budapest XVIII. kerület - Városkép, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Budapest, XVIII.ker. Pestszentimre-Pestszentlőrinc Önkormányzatának Hivatalos lapja 1993. január TARTALOM Új év kezdetén 1. Fabriczy József 3. Dr. Füssi-Nagy Gézáné 4. Hodruszky Csaba 5. Kerületi leltár 6. A magyar nyelv védelmére 6. Kitekintés 7. Szép nyári emlékek képekben 7. Segítség a rászorulóknak 8. Közművelődési pályázat eredménye 8. Fórum mozi 8. Savas eső mérése 9. A pillepalack környezetünk közellensége 9. Felhívás Olvasói levél 12. Kultúra 13. PIK programok 14. Tisztelt Olvasó! Amikor a lapot 1993. január elején kezébe veszi s e so­rokat olvassa, már elmúltak az újév­ünnepi számvetések, családi, baráti diskurzusok, kedves köszöntések és megemlékezések, s elkezdődött a mindig szokásos fogadkozások meg­valósításának időszaka. Az elmúlt év többeknek rövid volt, másoknak talán hosszú, kinek-kinek aszerint mennyit és mit tudott - mit akart - megvalósítani tavalyi, tavalye­lőtti álmaiból, vágyaiból, mire futotta lehetőségeiből. Ehhez képest is fogadjuk félve-re­­ménykedve a soron követkző évet. Re­ménykedve inkább, hiszen a közelmúlt két-három éve is a nagy remények évei voltak- lettek. Elég-e ily rövid idő a csalódáshoz, ahhoz, hogy ne tudjunk bízni a jövő­ben, s elég-e arra, hogy bizton állít­hassuk: múltkori kívánságunk ugyan­ez volt-e? Csak ennyi? Vagy rosszul kívántunk boldogabb időket? Látjuk­­­, meghalljuk-e a mások kívánságait, amely lehetne a miénk is, s a megva­lósításban közösek­ tetteink? Mindannyian várjuk - általában másoktól - a vágyaink szerinti legjobb megoldást, ügyes bajos dolgaink ren­dezését, sorsunk formálását, s aki te­szi helyettünk-nevünkben azzal több­nyire elégedetlenek vagyunk. Sokszor okkal. Lássuk be, nem elég kívánni, s a rég megszokott módon várni, beteljesül e kívánságunk, s ha mégsem, keressük a bűnbakot, mutogatunk mindig má­sokra, s találunk felelőst. Bizalmatlanok lettünk egymással szemben, kisebb és nagyobb közössé­gek, országok, népek. Ennyire miért? Igaz, szabadságunkban áll ez is. De csak ez? Már magunk vagyunk! Egye­dül, egymás között. S félünk is. Félelmeink forrása a rosszul értel­mezett szabadság felelőtlen kiélése, a vélt, vagy jogos ön­érdek mindenáron való érvényesítésé­nek haragos vágya, s az a tapasztalás, hogy nincs béke lel­künkben, s szítja indulatainkat mások békétlensége. Keményebbek lettünk. Rosszabbul élünk - kevesek jobban -, s nincs ha­mar reményünk utolérni tegnapi ön­magunkat sem. Mégis: gépiesen békés, boldog, eredményekben gazdag új esztendőt kívánunk - s lessük, mi és ki ellen kell tennünk(?), s ke­vésszer inkább azt, hogy kivel mit és ho­gyan egymásért. Mégis: reményke­­dek, s makacs aka­rattal bízom abban, hiszem azt, hogy a sürgető idő kimozdít minket az alkot­ni vágyás irányába, az önmagunkkal és másokkal való okos kiegyezés felé. Szabadságunk és felelősségünk megtenni minden tőlünk telhetőt az új évekért - s nemcsak a szokványos ünneplésben pendülni egy húron -, de sokszínű-sokféle értelmes hangot hallatva érteni is más szavát. Hogy ne disszonáns, bántó hangzavar, hanem élvezhető nyitánya lehessen a követ­kező év boldogabb időknek. Ehhez kívánok elég erőt és tartást mindannyiunknak, s külön Önnek Tisztelt Olvasó, igazán új évet! ÚJÉV KEZDETÉN 1993 Dr. Molich Endre Pestszentlőrinc-Pestszentimre polgármestere

Next