Herkules, 1899. január-november (16. évfolyam, 1-21. szám)

1899-01-19 / 1. szám

3 — kezében. Bárki is sokkal természetesebben és nagyobb hatással olvashat fel egy színdarabot vagy egy költe­ményt, szobájában fel s alá sétálva, mint álmosan egy székben üldögélve. Az üldögélés tényleg hitvány szokás, melynek rabjává lenni nem szabad. De ha már valaki ül, mert ülnie kell: üljön mindenesetre egyenesen há­tával a világosság felé s mellét teljes szélességében ki­­feszitvén. Valamint ha nyelveket tanul, vagy ha valamely szép költői darabot olvas föl, tegye ezt, a mennyiben csak lehetséges, fenhangon, a mely gyakorlatot már Alexandriai Kelemen is ajánlotta, s a­minek az a kettős haszna van, hogy erősíti a tüdőt, ezt a mi legfontosabb éltető szervünket és szoktatja a fület a hangkülönbségek felfogására, a­mit sok nyilványos iskolában olyan ostoba módon elhanyagolnak. Tényleg a legtöbb esetben nin­csen semminemű szükséges összeköttetés azon ismeret, melyet a tanuló oly buzgósággal megszerezni vágyik, s azon ülő szokás között, melyre olyan igen hajlandó munkájának egy részét, kétségen kívül, könyvei között kell végeznie, de ha én például Hornért akarom teljesen megtanulni, miután a nyelvtani és szótári nehézségeken már túl vagyok benne : ezen munkát épen olyan jól elvégezhetem valamely magas hegy tetején, vagy ha ott szeles idő volna, valamely fenyves erdő árnyai közt, mint egy hűvös tanulószobában. Aeschylos valamely drámáját, vagy Plátó párbeszédeit nem kevésbé, sőt sokkal nagyobb mértékben élvezhetem, ha a nyírfák illatozó lehe fujdogál körültem, vagy ha a nagy vizek zúgása hangzik felém. A­mi a szótár használatát illeti, ha az illető mű első olvasása alkalmával röviden ki­­jegyzed a nehezebb szavakat, a második olvasásnál már teljes kényelemmel mellőzheted azt. Úgy az egészség, mint a jó ízlés szempontjából arra kell különösen ügyelnie a tanulónak, hogy ne vigye magával, bárhova megyen is, a könyvek szagát, mint a­hogy egyesek mindig magukon hordozzák a dohány bűzét. A könyvek iránti szerelem ezen ragályának meg­akadályozására legjobb dolog az ifjú emberre nézve a katonai szolgálat, mint a­mely a maga fegyelmével és gyakorlataival egyrészről lekeféli az ifjakról a pedanté­riának minden mázát, másrészről pedig tartós erővel felövezi derekaikat mindazon kötelességek hű telj­es it­­­hetésére, melyek a polgári élet és a munkás férfiuság kötelességei gyanánt tekintentők A modern poroszok, épen mint az ókori görögök, megértik a katonai oktatás értékét s minden férfinak ki kell szolgálni a hadseregben a maga idejét, mig az angol gondolkozók meg a­miatt panaszkodnak, hogy az ő ifjaik túl hamar rohannak a boltokba, a­minek aztán az ő polgári társadalmuk s férfiak ereje vallja a kárát. A vasúton és gőzhajón való utazás olcsósága is menthetetlenné teszi ma az olyan tanuló ifjú magaviseletét, ki hétről-hétre és hónapokról­­hónapokra ostoba nagy könyve mellé lánczolva ül, holott a természet élő képét szemlélve, sokkal egészségesebb képzeleti képeket teremthetne magának. Könyv, termé­szetesen mindig lehet a tanuló zsebében, ha ugyan könyvre egyáltalában szüksége van, de sokkal jobb, a­mennyiszer csak lehet, függetleníteni magát a papiros segítségétől és egyenesen a természet szemléletéből ta­nulni, a­mikor a természet enyhe fugalmai játszadozván körülöttünk, valamely „bölcs passivitás“ állapotában észrevétlenül növekedünk és erősödünk, gondolatban és érzésben egyaránt. De nem szükséges, hogy a teljes semmittevésnek engedjük át magunkat, mikor az utazás és kirándulások modern szokása úgy az egészség, mint a művelődés czéljára felhasználható. A földtan, növény­tan, ásványtan s általában a természettudományok ösz­­szes ágai a szabadban tanulmányozhatók, legjobban és mivelésük szükségképen megkívánja azon munkás és vállalkozó gyalogolás gyakorlását, mely a független férfiu­­ságnak olyan kitűnő iskolája. A történelem és a régiség­tan is régi romok közelében, a természet kebelén tanul­mányozhatók legjobban és ezen mi korunkban, mikor az egész világ többé-kevésbbé mozog, az olyan tanuló, ki mindig otthon ül és álmatagul csak könyvekből tanul, azon veszedelemnek tevén ki magát, hogy elgyöngült egészséggel vánszorog át egész életén és túlkorán sírba rogy , bizton rá­szolgál arra is, hogy a jó egészségben levő emberek bárgyú különesnek tekintsék. H hogy a test gépezetét a hajlékonyság és erőteljes egyensúlyában tarthassuk fenn , a játékok és a torna első helyen érdemelnek figyelmet. Egy ebéd előtti rend­szeres sétában, melyet sokan gyakorolunk, kétségen kívül van valami formális, a­mit nem mindenki tud egyenlő haszonnal élvezni; azoknak, kiknek az ilyen alakiság terhükre van, az athletikai játékok adják meg a szükséges gyakorlatot, főként, ha azok bizonyos egész­ségben társadalmi érzékkel párosulnak. Fiuk és fiatal emberek számára a krokett, nyugodtabb vérmérsékletű egyének és megállapodott korú agglegények számára a kugli, s általában minden játszani még képes ember számára a szép labdajáték ajánlható. A csolnakázás, ter­mészetesen, ha nincs túlhajtva, mint a­hogy az, köz­tudomás szerint, az oxfordi és cambridgei egyetemi ta­nulók körében történik, hanem ha az evezőlapátnak jól értett kezelése mellett igénybe vétetik annál minden erő, mely a kész és erőteljes férfiassághoz tartozik — na­gyon nemes testgyakorlat. A horgászás az álmodozó és költői lelkek kedvencz játéka, mig esős időben kétségen kívül a billiárd a legjobb játék, mint a mely fejleszti a szem gyorsaságát élénkíti a tapintás érzékét s igazán bámulatos módon finomítja számító tehetségünket. Ez­zel szemben a kártya ostoba játék, s köztük a legjobb, a whist is csak az emlékezőtehetség gyakorlására való, míg a sakkot szórakozásnak alig lehet tartani, mert in­kább tanulmány, az agynak komoly gyakorlata az, mely­nek egy felületes elmetehetséggel bíró emberre meglehet a maga vonzó ereje, de egy rendszeresen gondolkozó főre nézve aligha szolgálhat az pihenés gyanánt. (Folyt. köv.) Vivóverseny a debreczeni Torna­egyletben. Több évi szünet után 1898-ban vette fel újra teen­dői közé a vívás rendszeres tanítását a debreczeni Torna-egylet. Nagy Kálmán vivómester egész évi buzgó működésének eredményét a dec­ember hó 17-én tartott vívóversenyen mutatta be. Első rész volt az iskolavívás, melyben öt pár vett részt, többnyire kezdők, a­miért is dicsérettel kell elismernünk a vívóknak jobbára szabályos vágásait, ügyes védéseit, többnyire helyes testtartását, annál inkább, mert közülök alig néhány vívott az egész éven át. Kis szünet után a verseny következett, mely­nek szakszerű bírálatába ezúttal nem bocsátkozom, mi­vel ezen első nyilvános fellépésnek kifejezetten az volt Sportruházati czikkek speciális raktárában Sweaterek szürke gyapjúból 2 frtért _Weiner IV Mátyásnál Újpest, gíncrássy út 3.

Next