Herkules, 1900. január-szeptember (17. évfolyam, 1-17. szám)

1900-01-15 / 1. szám

jeget képez. Ha a jég nagyon felvágott volt, úgy ez eljárás ismétlendő. A korcsolyázásnál a mellékes dolgok közt minden­esetre legfontosabb az öltözet kérdése. Két szempontból fontos pedig, hogy miként öltözzünk: az egészség és maga a könnyed korcsolyázás tekintetéből. A két dolog közt első természetesen az egészségre nézve előnyös ruházat. De itt nehogy azt higyjék olvasóink, hogy valami túlságos melegen való öltözést ajánlanánk. A nagyon meleg ruházatban könnyen kimelegedve, még hamarább meghűlhetünk, mint a könnyű ruhában a kellő mozgás mellett. Azért tehát sem nagyon melegen, sem tüntetni akaró könnyűséggel nem kell öltözni. A felső ruha, különösen a kabát derékban álljon jól a testhez, de szűk se legyen. Legjobb alakú kabát­forma így­ a korcsolyázásra a jól testhez szabott matróz kabát volna, elől két sor gombbal nyakig begombolva. A szövet minőségét illetőleg mindenesetre a gyapjú és szőrkelmék a legmegfelelőbbek. A nadrág alul szűk legyen, hogy a korcsolyázásban lábunk a legszabadabban mozoghasson. Sokan az alsó lábszáron a nadrágot posztó vagy bőr bokaszorítóval (Gamaschen) kötik el. Nem épen szükséges ugyan ily szorítót beszereznünk, de jó azért is, mert a hideg ellen a legjobban véd. Mind a kabát, mind a nadrág csak annyira legyen szűk és kemény posztóból készült, hogy mozdulatainkban semmi gátal se legyenek. Alsó ruházatunkat a korcsolyázásra nincs miért melegebbet cserélni fel, mint a minővel rendesen öltözni szoktunk. De ha változást akarunk tenni a nyári és téli alsó ruházatban, úgy mindenesetre jó a gyapjú kelméjű (nem szükséges épen láge­rféle) alsó ruhákat viselni télen. A korcsolyázáskori izzadások után az ily ingek a hűlés­­től a legjobban megvédnek. Minden különösebb ruhadarab szükségtelen a kor­csolyázásnál, mint sál, melegen bélelt mellény, bundás sapka stb. A sapkát illetőleg legfeljebb nagyobb korcsolya kirándulásokra ajánlhatnánk A műkorcsolyázásnál a mi éghajlatunk alatt túlságos melegnek tartjuk, bár meg kell engednünk, hogy a stylszerű korcsolya-ruházatnál a sap­kát is szeretjük látni, így hát, hogy minden érdeknek elég legyen téve, legjobb a korcsolyázásra a vékonyabb posztóból készült svéd sapkát használni. A keztyűk közt a legajánlatosabbak a most divatban levő kötött szőrkeztyűk. A sima bőr, vagy bundás bőr­­keztyűk egyaránt alkalmatlanok. Nők számára persze az ily vastag kötött keztyűket hiába ajánlanánk, de a férfiak minden alkalommal legjobban használhatják. A hidegebb korcsolya-évadban az ütérmelegítőket is felvehetjük. E kis ruhadarab kezünket még melegebben tartja, mint bármily jó keztyű. A nőknél a bundás ujjú kabátok helyettesíthetik ez ütérmelegítőt. A czipők a korcsolyázók öltözeténél a legfontosab­bak, mert mintegy általuk erősíttetik a lábhoz a kor­csolya. A szíjakkal való felkötésnél még nem oly fontos a czipő, de az újabb módú korcsolyák tisztán a sarokra és czipőtalpra erősíttetnek fel. Azért beszélünk csak czipőről, mert a csizmákat már alig számbavehetőleg viseljük és mert ezek a kor­csolyázásra nehézségüknél fogva sem alkalmasak. Ha mégis a csizmában akarnánk korcsolyázni, ráncz nélkül feszes szárral csináltassuk, hogy a bő boka mellett a szár tartsa feszesen lábunkon a korcsolyát. A czipőnek a lábra teljesen találni kell. A bő czipő nemcsak alkalmatlan korcsolyázásra, de veszélyes is, mert könnyen lábunk alá engedi csúszni a korcsolya élét és elesünk. Czipőnek nem elég a lábfejre találni, hanem különösen a bokát kell szorítania. Ezért az egyedül meg­felelő czipő csak az elől fűzés lehet. Az ilyen czipőt egészen lábunkhoz alkalmazhatjuk. — A fűzés elől jól lemenjen, hogy ha a czipő ki is tágul, azért lábunkhoz szoríthassuk. A fűzésre nézve nem helyes, mint sokan tartják, a bakancsszerű bőrbe fűzés, mert a szíj így a lábat bevágja, hanem a rézfogasokkal kell a czipőt befűzni. A szíjat tartó rézkapcsok egymáshoz közel legyenek, de mégis annyira távol, hogy a sarokszíj két kapocs közt fel­köthető legyen. A korcsolya-czipő bőrének legajánlatosabb a puha borjúbőr. A betét lehet könnyebb bőrből is. A czipő alakja lehet bármilyen, bár a Halifax-korcsolyákra nézve jobb a vágott orrú, mint a hegyes talpú, mert a talp­­szorító vasak a végefelé vékonyodó talpra nem találnak jól. — A czipő talpa nem szükséges, hogy túlságos vas­tag legyen, mert így a korcsolya magasodik vele és az egyensúlytartás mindjárt nehezebb. — A vastag talpnál a láb az egyensúlyozási érzéket is elveszti. A czipő sarka mindenesetre alacsony legyen, úgy­­szólva csak arra való, hogy a korcsolyát megerősíthessük rá. A felülről lefelé keskenyedő sarkokba a Halifax-féle korcsolyák sarokszorítójának előbb helyet kell kivágni, hogy jól felerősíthető legyen. A legbiztosabb felerősítés és a legjobban találó czipő mellett is tanácsos a sarok­­szíjat felkötni. Ez a kis fáradtság sokkal több erőlkö­déstől kímél meg, mint gondolnánk. A bokában lábunk így sokkal kevésbbé fárad és egész korcsolyázásunk biz­tosabb. A Jackson Haynes-féle korcsolyák, melyek a talp és sarokra állandóan erősíttetnek fel, és ezért terjednek oly nehezen el még a legjobb korcsolyázók közt is, mert bármily erővel fűzzük be czipőnket a szíj szorításával való biztosságot sehogyse érjük el. K. K. Egészséges-e a táncz. Karnevál herczeg királysága az idén nagyon sokáig, február végéig fog tartani. Egyre másra alakulnak a bál­­bizottságok, a posta csak úgy ontja majd a sok szec­essziós meghívót — néhány nap még s zenétől, zsibongástól visszhangzik majd a főváros s az egész ország valamennyi tánc­terme. És e­közben az a kérdés merül föl, egészsé­ges-e tulajdonképpen a táncz. Egy orvos foglalkozik a kérdéssel és a következőket írja róla: A táncz, amelynek apáink is kedvvel, szeretettel hódoltak, nagyon testedző mulatság, megkívánja a külön­böző izomcsoportok harmonikus együttműködését, azon­kívül bizonyos, hogy sokkal határozottabb fellépésű az az ember, aki tánczolni tud. Csak sajnálkozni lehet a mai és különösen a nagyvárosi enervált fiatalságon, amelyben nincs meg apáink pezsgő tánczkedve, amely húzódozik a táncztól, a tánczterem mellékhelyiségeiben, a fehér asztalnál kritizál, vagy, ha már be is megy a tánczosok közé, akiknek nem alvadt még meg egészen a vére, s nem petyhüdtek el teljesen az idegei, akkor sem tánczol, csak lábatlankodik, ide-oda ődöng öntudatos mosolylyal az ajkán. Pedig a kiéltséget affektáló, vagy valósággal kiélt fiatal emberek okosabban tennék, ha maguk is nekilát­nának ennek az okos testi gimnasztikának. Persze nem mindenkinek egészséges a táncz. Szívbeteg, tüdőbajos ember, meg a vérszegény leány legokosabban tenné, ha egyáltalában nem tánczolna, vagy legalább is nagyon keveset. És sajátságos, hogy éppen ezek a legszenvedé­lyesebb tánczosok. Hanem most már a tánczos, akár erőteljes, akár gyengébb szervezetű, tartsa szem előtt mindig, hogy amelyik pillanatban a szíve hevesebben

Next