Honvédségi Szemle 1974/2
1974 / 7. szám - A harckiképzés vezetése felkészülés a harc vezetésére
— az alegység harci sikerének energikus kivívására való törekvés, a leleményesség, a változatos, cselekvő harcmodorra való állandó készenlét és bátor kezdeményezés az ellenség megsemmisítésére; a váratlan és veszélyekkel teli helyzetekben politikailag és szakmailag egyaránt gyors és helyes döntés stb. A békekiképzést joggal tekinthetjük a fegyveres harcra való sokoldalú felkészítés szakaszának. Ebből következik, hogy a kiképzés folyamatában lehetséges a parancsnokok politikai, katonai, szakmai, technikai, fizikai,pszichikai felkészítése, illetve a harc vezetéséhez, a harc sikeres megvívásához szükséges tulajdonságok és képességek kifejlesztése. A katonai pszichológusok és szociológusok megkísérlik prognosztikus jelleggel felvázolni a korszerű harctevékenység általános jellemzőit, és ezek alapján megrajzolni a korszerű háború pszichológiai és szociológiai problémáit. Bennünket azonban most nem általában „a katona”, hanem az alegységparancsnok harcvezetői képességeinek fejlesztése, fizikai-pszichikai felkészítése érdekel. Az alegységparancsnokok harcvezetői képességeinek erkölcsi-politikai, fizikai-pszichikai, illetve akarati tulajdonságainak fejlődési irányát, útjait és módjaitaz szabja meg, hogy a fegyveres harc vezetése a vezetői tevékenységnek egy egészen sajátos fajtája, amelyben a sajátosság a fegyveres küzdelem jellegéből, különleges voltából, az emberi pszichikumra gyakorolt hatásából ered. A fegyveres harc jellege és sajátosságai különös élességgel vetik fel a parancsnoki személyiségvonások — legfőképpen harcvezetői képességek, az erkölcsi-politikai, fizikai-harci akarati tulajdonságok fejlesztésének szükségességét. Természetesen messzemenően figyelembe kell vennünk, hogy a háborúnak, mint fegyveres harcnak számtalan politikai, gazdasági, társadalmi, katonai, civilizációs , kulturális, pszichológiai stb. összetevője van. A pszichikai felkészítés is csak úgy tervezhető és oldható meg a békekiképzés időszakában, ha figyelembe vesszük a háborúval együtt járó pszichológiai jelenségeket. PRZEWLOCKI lengyel szerző A korszerű harc társadalompszichológiai jelenségek című tanulmányában erről az alábbiakat írta: „A történelem kezdetétől fogva minden háborúval együtt járó pszichológiai jelenségek a következők: az a szükségesség, hogy az ember veszélynek tegye ki önmagát; az óriási megterhelés, fáradtság, kényelmetlenség, éhség és járványok; az életveszély és a halálfélelem, az érzelmeink feletti uralkodás szükségessége, a bátorság, a győzelem öröme és a vereség tragikuma, az állandó pszichikai feszültség, a fájdalom, a honvágy, a gyűlölet és a harag”. Az is igaz, hogy egy új háború mindig hoz újat, eltér az előzőtől, hiszen az új harceszközök magát a háborút is megváltoztatják. Ezért az új háború új pszichológiai jelentőségeket vált ki, és a pszichikumra gyakorolt hatásnak új dimenzióit adhatja. Ez az oka annak, hogy a katonapszichológusok „gazdagítják” a korábbi megfogalmazásokat, s kiemelnek újabb pszichikai jelenségeket, pl. a totális félelmet, az atompánikot, a tehetetlenségi állapotot, a nukleáris idegbajt, a soha nem tapasztalt stressz helyhatást. A fegyveres harcban azonban, ha a parancsnokokra és a beosztottakra csak kizárólag a nemkívánatos jelenségek hatnának, harcképességük, vezetői, irányítói képességük oly nagymértékben csökkenne, hogy a harc vezetése, folytatása lehetetlenné válna. Abból kell kiindulnunk, hogy a harcban számos pozitív pszichés tényező befolyásolja a katonai vezetőt, köztük az alegységparancsnokot is. E pozitív hatások között megkülönböztetett helyet foglalnak el többek között a hazaszeretet, a szocialista államért, a társadalomért, a 2