Iparrégészeti tájékoztató 1. (1982)
K. Bielehin ásatásán kiemelt olvasztókemence. A kelta vasolvasztókemencék 100- 150 cm alsó átmérőjükkel egészen más olvasztási technikával működhettek, mint a kisebb /30-95 cm alsó medence átmérőjű/ korai középkori kohók, bucakemencék, amelyek a magyar-osztrák határ mindkét oldalán megtalálhatók. A magyarországi részen azonban nagyobb átmérőjű kelta vasolvasztó kemence még nem került elő. Kelta bucakemencét - hiteles ásatással - nálunk még nem tártak fel. A nyugat-magyarországi burgenlandi vasvidék ősi bányáinak és olvasztóhelyeinek feltárását a soproni Liszt Ferenc Múzeum régészeti részlege, illetve a Burgenländisches Landesmuseum tervszerűen folytatja. Bányagödrök, pingék /mintegy 20.000/ eddig csak a burgenlandi részen, a felsőpulyai medencében /Oberpullendorf/ kerültek feltérképezésre. Az agyagvaskőtelepeken limonit, hematit, goethit, spherosiderit található. A felszín közelében, homokos , agyagos rétegekbe beágyazott ércrögök átmérői 10-90 cm között váltakoznak. A kiállításon is látható ércrögök jellemzője, hogy egy sötét okkersárga limonitos magrészt sötétvörös réteg borít. A belső rész vastartalma /Fejér/ 69,7 %, a héjé 82,9 %. Az ércek összetételét is feltüntető, jól dokumentált régészeti kiállítás arról is tájékoztatta a látogatót, hogy a Sopron és Kőszeg között elterülő vasvidék a rómaiak megjelenése előtt Noricum része, a noricumi királyság határvidéke volt, így a kelta kohászok által itt termelt vas noricumi vasnak számított és hozzájárult az ókorban világhíres "Ferrum Noricum" jó hírének megalapozásához. A területet, a Borostyánkő út itteni szakaszával csak Pannonia provincia római megszervezésekor, az i.sz. I. sz. elején, csatolták Pannoniához. A kelta korban oly jelentős termelés ezen a vidéken, úgy tűnik, a római korra elvesztette jelentőségét. Ez a kiállítás római részében is megmutatkozik annyiban, hogy az ipart bemutató tárlóban az árpási /Mursella/ fazekastelep kemencéinek, leleteinek bemutatása mellett jobbára csak a színesfémművesség /tégely, bronzöntvényrög stb./ tárgyi emlékei szerepelnek. Nagyon helyesen mellőzték a kiállítás rendezői a problematikus Sopron Május 1. téri /v. Deák tér v. közben Sztálin tér/ római temetőben talált vasolvasztó kemencének a római ipari emlékek közötti szerepeltetését. Ennek római korra datálása ugyanis még vitára adhat alkalmat. /A kiállítás rendezői: Jerem Erzsébet, Karl Kaus, T. Szőnyi Eszter./ Ha már szót ejtettünk a burgenlandi kohóleletekről, érdemes itt megemlíteni a felsőpulyai /Oberpullendorf/ tanácsháza pincéjében látható "Ur~ und frühgeschichtliche Eisenindustrie" c. kis vaskohászattörténeti kiállítás, ahol a tanácsház építésekor talált késő La Tene kori /kelta/ vasolvasztó kemence eredeti helyén látható. Mellette az olvasztásnál használt ércek pontos megnevezéssel és a vasösszetétel feltüntetésével. Térképek és alaprajzok mutatják itt a környéken feltárt, vagy megfigyelt ősi bányagödröket és vasolvasztóhelyeket. A kiállítást 1977-ben nyitották meg abból az alkalomból, hogy a nemzetközi vaskohászattörténeti bizottság, a "Comité pour la sidérurgie ancienne de l’UISPP"és a Burgenländisches Landesmuseum Eisenstadtban rendezte meg az "Archäologische Eisenforschung in Europa" c. szimpóziumot. A Központi Bányászati Múzeum /Sopron/ gyűjteménye az utóbbi időben kiemelt vasolvasztó kemencékkel is gyarapodott. A tarjánpusztai avar kori kohótelepről került ide egy magas felépítésű aknakemence maradványa. Kőszegről a KBM-nak ajándékozták a Kőszegfalván kiemelt vasolvasztó kemencét. /Előbbi Gömöri János, utóbbi Nováki Gyula ásatása./ A KBM-ban 1982 júliusában ideiglenes kiállításon mutatják be László Gyula 50 rajzát a honfoglalókról.László Gyula professzor a kiállítás megnyitása előtti napon tanulmányozta a soproni Fabricius házban, a LFM Régészeti Gyűjteményének kiállításán a nemeskéri magasfelépítésű vasolvasztó kemencét. Ennek alapján az ásatóval való konzultáció után elkészítette az 51. rajzot a honfoglalókról. "A honfoglaló magyarok vaskohászai a nemeskéri ásatás alapján" címet viselő rajz alatt a KBM-ban kiállították azt az 1:9 méretű makettet, amelyet a múzeum restaurátora Sterbenz György /az ásató Gömöri Jánossal konzultálva/ készített a nemeskéri aknakemencéről. A KBM további vasolvasztó kemencék elkészítését is tervbe vette. Az 1:9 méretű maketteken nemcsak a kemencét, hanem az egész műhelyt rekonstruálják az ásatási dokumentációk alapján és a Fabricius házban őrzött leletek /kohótöredékek, salakok, stb./ figyelembevételével. Jelenleg a Sopron-Bánfalvi út mellett 1972-ben feltárt olvasztóműhely mekettje készül. Ez az Árpádkorban használt műhelytípus az egész országban el volt terjedve és a fontosabb központok szolgáltatónépeihez kapcsolható.Technikai szempontból Vastagh Gábor ezeket a bemélyített kemencéket nevezi imolás típusnak, mivel feltevése szerint nyitott mellen keresztül történt a futtatásuk a redukció alatt. Ezzel ellentétben a most említett kiállításon is bemutatott "Nemeskéri típus", zárt mellel működött, az agyaglappal elzárt mellnyíláson keresztül agyagfúvócső beépítésével vezették be a levegőt. Ezt László Gyula rajzán szemléletesen ábrázolta. Nem kerülhetjük el a kérdést: ennyire kohász nemzet volt-e a honfoglaló magyar? Ha csak azt nézzük, hogy a korai avar korig is visszavezethető magasfelépítésü olvasztókemencék Kér, Tarján, 3