Irodalmi Szemle, 1966
1966/1
Oldrieh Rakovec: Kilátás a Moldva túlsó partjára Prágát fényképezni nemcsak turistaszenvedély, hanem művészet is lehet. E mellett szól Oldrieh Rakovec ,,Ilyennek látom Prágát" című legújabb fotociklusa, amelyet az idén tavasszal egy ismert párizsi galéria fog elsőnek bemutatni. E készülő kiállítás anyagából válogattuk össze az Irodalmi Szemle mai számának képanyagát. ■amelyben Oldrieh Rakovec a régi város új életét nemcsak a riporter éles szemével, hanem korunk fotóművészetének gazdagon asszociatív eszközeivel rögzíti. Olyanok ezek a fotók, mint a modern vers, amely rímek helyett az érzelem imaginációira s a gondolat paraboláira építi a mondanivalóját. Magáról Oldrieh Rakovecről, a fényképek szerzőjéről mindössze annyit, hogy amatőrként kezdte pályáját, s felvételeivel először 1948-ban az Országos Mezőgazdasági Kiállítás fotópályázatán tűnt fel, amelyen elnyerte az első díjat. Rövidesen a csehszlovák hadsereg lapjainak fotóriportere lett, majd Prága legnagyobb képes hetilapja, a ,,Svét v obrazech“ szerződtette. E lap kötelékében dolgozik ma is. Figyelmét kezdetben a népi táncok szépsége vonzotta. Tizenötször látta és fényképezte a strájnicei népművészeti ünnepélyeket, s tizenöt esztendő munkájának eredményeként született meg ,, Európa táncol Strážnicében“ című fotókönyve. Ezután a gyerekek világa felé fordult, ,,Boldog napok" című könyvéhez, amely a gyermekélet mindennapos csodáit tárja fel, Jarmila Glazarová írta azelőszót, a fényképeket pedig Iva Stuka és Ilona Borská versei kommentálják. Nem lesz talán érdektelen megjegyezni, -hogy Rakovec Prágát — fotóművészetének legújabb témáját — csak nemrégen fedezte fel, jóval azután, hogy számos külföldi fényképciklusával idegen városok s távoli országokéletét dokumentálta. Párizs és Berlin, Görögország, Afganisztán és Algéria után fordult csak szülővárosa felé, a Moldva-parthoz, amelyről gyerekek kémlelik a vizet, a kisoldal zegzugos utcáihoz, amelyek elnyelik az autók zaját, egy villamosmegállóhoz, amelynél fiatalok búcsúznak,s egy, a múlt századból ittfelejtett gázlámpához, amely romantikus fényt vet az élet örömeire. A múlt és a jelen, a régi rés az új találkozása egy nagyváros életében, s e találkozás harmóniája az a varázs, amely Rakovec prágai fotociklusát áthatja, s azt magas igényekkel mért művészi alkotássá emeli. (T.)