Kisalföld, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
VILAG proletárjai egyesüljetek I 1. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Győr, 1950. június 2. kedd. ÁRA : 66 FILLÉR Szívvel és értelemmel Mindennapi életünkben gyakran találkozunk emberekkel, akik csillogó szemmel beszélnek munkájukról, boldogan számolnak be családjuknak, ismerőseiknek, ha egy-egy feladatot sikerült jól megoldaniuk. Az esztergályos arról beszél, hogyan ésszerűsítette a munkáját, a mérnök egy új konstrukciós megoldásra büszke, az orvos arra, hogy olyan embernek adta vissza az egészségét, akiről már lemondtak, a pedagógus arra, hogy munkája nyomán napról napra észrevehetően gyarapodik tanítványai tudása , és még sorolhatnánk tovább. S ezek az emberek, amikor büszkék, lelkesedéssel beszélnek munkájukról, már azon is töprengenek, hogyan lehetne még jobban, még eredményesebben dolgozni. Találkozunk azonban olyanokkal is — ezek jóval kevesebben vannak —, akik unottan legyintenek, ha a munkahelyen kívül esik szó a munkáról. Az esetek többségében ezek a megnyilvánulások tükrözik az embereknek nemcsak a munkához, hanem egymáshoz és a társadalomhoz való viszonyukat is. Az utóbbiak rendszerint nem szeretnek dolgozni, vagy nem szeretik a munkájukat, de hát „elvégre valamiből élni kell“ alapon gépiesen, szív nélkül dolgoznak. Csak egy érdekli őket , mennyit fizetnek a munkájukért. Ezért csak az értelmüket adják a munkába, s abból is csak annyit, amennyit feltétlenül szükségesnek tartanak ahhoz, hogy megmaradhassanak munkahelyükön. Vajon azt akarjuk ezzel mondani, hogy az előbbieket — a lelkeseket — nem az vezeti a munkájukhoz, hogy mennél több pénzt keressenek? Szó sincs róla! Hiszen ők is jól akarnak élni, sőt egyre jobban. De nem kizárólag a pénz szerzésének vágya fűti őket. Ha csak a pénz hajtaná, akkor nem lelkesednének otthon, vagy baráti körben a munkájukért, s nem büszkélkednének a sikereikkel. Hiszen a lelkesedést nem lehet elszámolni sem normában, sem időbérben. Még erkölcsi hasznot sem húzhatnak belőle, mert se a párttitkár, se az igazgató nem hallja. De hát akkor mi az a plusz az anyagiak mellett, amiből a lelkesedés táplálkozik, ami a munkát az öröm fonásává teszi? Az a tudat, hogy a jól végzett munka a társadalom javát szolgálja. S nagyon-nagyon sokan vannak, akik ezért dolgoznak örömmel, és ezért nemcsak az értelmüket, hanem a szívüket is beleadják a munkába. Ez tapasztalható éppen napjainkban az üzemekben. A dolgozókat feszíti a vágy, hogy többet, jobbat adjanak a társadalomnak, azaz saját maguknak. Mert a párt azt mondotta: dolgozzunk úgy ebben az évben, — és lehet úgy dolgozni —, hogy elérjük a jövő év végére tervezett életszínvonalat. A munkások azt válaszolták: tudunk és akarunk is így dolgozni. A választ írásba foglalták az üzemekben. Úgy nevezik ezt az írást, hogy kongresszusi versenyvállalás. S megyénkben is a munkások tízezrei versenyeznek szívvel és értelemmel, hogy beválthassák a pártnak adott szavukat. S méltatlankodnak, vitatkoznak szívvel, értelemmel, ha valaki, vagy valami akadályozza őket ebben. Ha valaha nagy volt az üzemek vezetőinek felelőssége, most ez a felelősség kétszeresen megnövekedett. Felelősséggel tartoznak azért, hogy a munkások teljesíteni is tudják vállalt kötelezettségeiket. Ezért mindenekelőtt arra van szükség, hogy az eddigieknél gyakrabban tanácskozzanak a dolgozókkal. Mert bár közismert dolog, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy, a termelés és így a kongresszusi versenyvállalás teljesítése is a munkapadoknál dől el. (Mert azt még fel sem tételezzük, hogy olyan vállalást is tehettek, aminek teljesítéséhez nem lehet biztosítani a feltételeket.) Ezért a legszebb eredményekkel kecsegtető versenyvállalás is írott malaszt maradhat, ha időről időre, a szükségnek megfelelően nem beszélik meg a dolgozókkal, hol tartanak a munkában vagy „hol szorít a cipő’’. És itt elsősorban nem is az egész üzemet átfogó termelési tanácskozásokról van szó — időnként erre is szükség van —, hanem a kisebb termelési egységek tanácskozásairól. Ahhoz azonban, hogy a munkásokkal tanácskozni lehessen, ismerni kell az eredményeket is. Ennek viszont elegendhetetlen feltétele, hogy rendszeresen értékeljék a versenyt. Rendszeresen, de nem kizárólag negyedévenként. Vannak ugyanis olyan üzemek, ahol úgy tervezik, hogy a negyedévi termelési eredményekkel együtt értékelik a versenyt. Ez azonban mechanikus módszer, s nem hogy serkentőleg hatna, hanem gátolja a versenylendületet. Mondhatnánk, hogy eső után köpönyeg, ha mondjuk július végén (amikor elkészül a második negyedév értékelése) akarnak kijavítani olyan hibát, amit májusban is ki lehetett volna javítani , ha az értékelés időben történik. (Igaz, hogy vannak olyan tételek, amelyeket csak negyedévenként lehet értékelni, de nemcsak ilyenek vannak.) Kétségtelen, hogy az üzemek vezetőinek nem könnyű szakítani a verseny szervezésének, irányításának régi módszereivel, nem könnyű elsajátítani az új módszereket, de el kell és el is lehet sajátítani, mert egy lényeges különbség van a múlttal szemben, ami megkönnyíti számukra az új módszer elsajátítását, mégpedig az, hogy soha ilyen lelkesen, ilyen tettrekészen, ilyen egységesen nem álltak a munkások az üzemek vezetői mellett, mint most, a kongresszusi verseny idején. Mert tudják — az elmúlt két és fél év tapasztalata alapján —, hogy a párt beváltja a szavát. Ezért a munkások is be akarják válatni a szavukat. Hatalmas erőt jelent ez az üzemben, csak helyesen kell gazdálkodni vele — szívvel és értelemmel. Javul a falu és a város között a kereskedelmi kapcsolat Hétfőn megkezdődött az Országos Földművesszövetkezeti Tanács kétnapos ülése. A tanácskozást Nyers Rezső, a SZÖVOSZ elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a legutóbbi tanácsülés óta alakult több mint ezer termelőszövetkezeti községben előtérbe került a kereskedelmi munka jó megszervezése és változatlanul fontos feladata a szövetkezeti mozgalomnak a felvásárlás zavartalan lebonyolítása. Tovább kell javítani a városok és iparvidékek zöldáru ellátását, s ennek érdekében segíteni kell a termelőszövetkezetek árutermelését is. A földművesszövetkezeti kereskedelem időszerű feladatairól Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese számolt be. " Az életszínvonal, a vásárlóerő növekedésével arányosan növekszik a földművesszövetkezeti boltok áruforgalma, s ehhez megfelelő számú, korszerű boltra van szükségünk. Az elmúlt évben felülvizsgáltuk a vegyesboltokat. 3206 vegyesboltot élelmiszer és háztartási szaküzletté, 722-őt pedig kisáruházzá alakítottunk át. Az iparcikk szaküzletek száma 1957-hez viszonyítva 252-vel emelkedett. A földművesszövetkezeti kereskedelem eddig 40 élelmiszer és háztartási cikket árusító önkiszolgáló boltot, 18 önkiválasztó cipőüzletet, 12 könyves, egy textil és egy konfekció boltot és egy önkiszolgáló éttermet nyitott a falvakban. RÖVIDEBB MUNKAIDŐ egyes, egészségre ártalmas munkakörökben az Építésügyi Minisztérium vállalatainál tartott, amelyen a kongresszusi verseny helyzetét és az erre az évre tervezett munkaidőcsökkentés előkészítését tárgyalták meg. Az elnökség megállapította, hogy az építőiparban a munkaverseny jelentős kezdeti sikereket hozott. A kongresszusi versenyt a fokozott anyagtakarékosságra, s a mutatkozó nehézségek leküzdésére kell irányítani. Az építőipar kongresszusi versenyét, gazdaságossági eredményeit augusztusban részletesen értékeli majd az elnökség. Ezután az Építésügyi Minisztérium néhány vállalatánál bevezetendő munkaidőcsökkentésről készült jelentést fogadta el az elnökség. Az Országos Építőipari Igazgatóság, a gépesítési igazgatóság, a mész- és cementipari igazgatóság, az üzemipari igazgatóság, a finomkerámiai iparigazgatóság, valamint a betonelemgyártó igazgatóság vállalatainál, egyes egészségre ártalmas munkakörökben — mint például az üvegcsiszolóknál, az öntvénytisztítóknál, a savazóknál, korongosoknál stb. heti 42—40, illetve 36 órára csökkentik a munkaidőt. Az intézkedés 1651 dolgozót érint. A munkaidőcsökkentés végrehajtására a második félévben kerül sor. Készül a munkaidőcsökkentés jövő évi terve is. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége hétfőn délután ülést A KONGRESSZUSI VERSENY EREDMÉNYE: Csökkent a Vagongyár adóssága Újból megkezdték a Diesel-motor forgattyús tengelyének sajtolását Május hónap jó eredménnyel zárult a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban. A kongresszusi verseny lendületével nemcsak a havi előirányzatot teljesítették a gyár dolgozói, hanem tovább csökkentették az első negyedévben bekövekezett elmaradást. Az elmaradt 27 vasúti személykocsiból 2 hónap alatt már 23-at pótoltak. Elkészült a légkondicionáló berendezéssel ellátott exportkocsi második prototípusa is. Június 1-ével újból megkezdték a Diesel-motor forgattyús főtengelyének sajtolását. Ez a munka hónapokig szünetelt, mert a Kossuth-díjjal jutalmazott eljárás olyan termelékeny, hogy néhány napig tartó sajtolással több hónapra kielégíthetik a motorgyár-egység szükségletét. A tömítő sajtolást megtekintette a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek 4 tagú műszaki küldöttsége. Ugyanis hamarosan Diósgyőrben is bevezetik az új technológiát, annak a sajtolószerszámnak a felhasználásával, amit erre a célra a kongresszusi verseny során határidő előtt készítettek el a Wilhelm Pieck gyárban. A tanulmányúton levő vendégek jelenlétében a hathengeres motor tengelyét sajtolták. A 185 kilós forgattyús főtengelyt azelőtt fél méter átmérőjű, 1100 kiló súlyú acéltömbből esztergályozták 270 órai munkaidővel. Most alig 300 kiló anyagból készítik el és a forgácsolási idő nem tesz ki többet 90 óránál. N Újra Győr dísze lesz a tanácsháza Műemlék palát és díszmű-bádogot használnak fel a győri tanácsháza felújítására Huszonkilenc éve, 1930—31-ben tatarozták utoljára Győr egyik legszebb műemléképületét, a városi tanácsházát. Tavaly a város tanácsa határozatot hozott a szép épület felújítására. Október első napjaiban állványokat húztak fel a falak mellett és megkezdték az épület helyreállítását. A tervek szerint új köntösbe öltöztetik a tetőt a villámhárítóktól a földbe torkolló bádogcsatornákig. A tetőfedők részére az Országos Műemlékfelügyelőség soron kívül bocsátott rendelkezésre megfelelő méretű kékesszürke műemlékpalát. Mintegy huszonhétezer, műemlékek restaurálására készült palát használnak fel a győri tanácsháza tatarozására. Ugyanezzel, az Eternit Művekben gyártott palával fedik be a királyi palota, Parlament és a Bazilika tetőzetét. Számottevő és érdekes a tanácsháza tetőzetén dolgozó bádogosok munkája. Patai István és Lukács Béla, az ÉM Megyei Építőipari Vállalat bádogosai végzik a tető bádogosmunkáit egy-egy segédmunkással. Kicserélik a megkopott esővízlefolyócsatornákat. Több mint kétszáz méter hosszú, fehér új esővízcsatornát helyeznek el. A tetőzetet bádogból készült díszműtárgyakkal ékesítik. A sok szép bádogdíszt a budapesti Díszműbádogos Vállalat készítette. Hat darab két méter negyven centiméter magas, templomtoronyhoz hasonló tetőcsúcs kerül majd a tanácsháza épületére. Más sarokdísz kerül a tanácsterem négy tetőzett sarkára és más a hatalmas épület sarokrészeire. A manzardablakok horganylemezborítást kapnak. Számos helyen horganylemezzel borítják a tetőt is. Az épületen homlokzati díszeket és díszes párkánylemezeket helyeznek el. A bádogosokkal egy időben dolgoznak az épületen a tetőfedő Vállalat dolgozói. A tetőzet restaurálása után az építők megkezdik a homlokzati részek helyreállítását. A tanácsháza vasútállomás felé eső homlokzati részén felépítették az állványokat. A külső tatarozást az épület belső újjáépítése, festése követi. Az eredeti terv szerint a győri tanácsháza újjáépítésének határideje ez év vége volt. A tatarozást előreláthatóan a jövő év tavaszán fejezik be. A tanácsháza nagyszabású restaurálására az építőanyagok új árrendszerének figyelembevételével csaknem négymilió forintot költ Győr Város Tanácsa. KOMBÁJNONKÉNT tizenöt—tizenhét vagon GABONÁT AKARNAK BETAKARÍTANI az Állami gazdaságokban Hétfőn a Földművelésügyi Minisztériumban az állami gazdaságok területi vezetői értekezletén megbeszélték a nagy nyári mezőgazdasági munkák előkészítését és sikeres lebonyolítását. Az értekezleten megjelent és a vitában felszólalt Petőházi Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes. A gazdasági vezetők megállapították, hogy a kapásnövények fejlődése a megfelelő talajelőkészítés és a korszerű vetéstechnika eredményeként kielégítő. A legfontosabb feladat most a növényápolás, a növényvédelem. A jelek szerint ebben az évben nehéz feladat lesz a jónak ígérkező gabonatermés betakarítása. A nagy szalmatermés és a várható megdőlés komoly erőfeszítéseket kíván. A gazdaságokban az idén minden kombájnnal legalább 15—17 vagon gabonát kívánnak betakarítani, s hasonló gondot fordítanak az aratógépek munkájának megszervezésére is.