Kisalföld, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MAI SZÁMUNK 12 OLDAL ÁRA 80 FILLÉR ÉVFOLYAM, 257. IV. SZÁM Győr, 1959. november 1., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MINK 4 SPART ____________ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA „Nincs szebb feladat, mint a nép ügyét szolgálni“ Megkezdődött a megyei pártértekezlet Tegnap délután két órakor megkezdődött Győrött, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának nagytermében a Győr-Sopron megyei kommunisták küldötteinek kétnapos tanácskozása. A pártértekezlet Bittmann Ernő elvtárs, a Győri városi pártbizottság első titkárának megnyitó szavaival kezdődött. Ezutám a küldöttek megválasztották az elnökséget. Ebben helyet foglalt többek között Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, és a megye számos párt-, állami- és tömegszervezeti vezetője. Az üzemek, falvak legjobb dolgozói is az elnökség tagjai között voltak: Fekete József, a Győri Öntöde- és Kovácsológyár sxtsöntője, Mészáros Dezsőné, a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár munkásnője, Világi József a Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó gyárból, Nagy István a Győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárból, Varga Andrásné a kapuvári Vörös Csillag, Oláh Józsefné a rábacsécsényi Kossuth és Kovács Mihály a peresztegi Szabadság Tsz-ben végzett kiváló munkájával vált méltóvá arra, hogy a pártértekezlet elnökségébe válasszák. Halász József, a Lajta-Hansági Állami Gazdaság traktorosa is ebben a megtiszteltetésben részesült. A pártértekezlet küldöttei az elnökségbe meghívták Porpáczy Aladárt, a Fertődi Kutatóintézet Kossuth-díjas, pártonkívüli igazgatóját, a Hazafias Népfront megyei elnökét is. Részt vett a pártértekezleten mint vendég, a pártonkívüli dr. Székely Ferenc, a megyei kórház gyermekosztályának főorvosa, Fekete József, a Wilhelm Pieck Vagongyár főmérnöke, dr. Kávai Zoltán, a Megyei Minőségvizsgáló Intézet igazgatója is. A tanácskozás elnökéül Takács Andrást, a MESZÖV elnökét választották. Ezt követően a megyei párt-végrehajtó bizottság beszámolóját Lombos Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára terjesztette a pártértekezlet elé. A beszámolót kivonatosan az alábbiakban közöljük: A Megyei Pártbizottság beszámolója Lombos Ferenc elvtárs beszéde Tisztelt pártértekezlet! Elvtársitok! Elvtársak! — Az az időszak, amely bennünket az 1957 márciusában tartott megyei pártértekezlettől elválaszt, nem nagyon hosszú, mindössze kett év és hét hónap. Ha azonban a párt által végzett munka arányait és eredményeit nézzük, szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy ez pártunk történetében az egyik legfontosabb időszak volt. A beszámolási időszakiban a párt az egész nép és elsősorban a munkásosztály érdekeiből kiindulva megvédte és megszilárdította a munkáshatalmat, számos intézkedést léptetett életbe a népgazdaság belső feszültségeinek megszüntetésére, hogy aztán újabb nagy lépéssel menjünk előbbre országunk szocialista fejlődésében. A Központi Bizottság útmutatásai nyomán a megyei pártbizottság legfontosabb feladatának a tömegek megnyerését és mozgósítását, a gazdasági és államhatalmi szervek munkájának egybehangolását és irányítását látta. Ma már mindenki előtt, még a túlzott aggályoskodók előtt isiilágos, hogy a párt intézkedései és útmutatásai helyesek és időszerűek voltak. — Most új helyzetben vagyunk, elvtársak! Az előző pártértekezleten még sok szó esett az ellenforradalmi helyzet kialakulásáról. Arra a pártértekezletre a személyi ügyek és nem ritka esetben az intrika nyomta rá a bélyegét. Ezek ma már döntő többségükben ,a múlté. A megyei pártbizottság határozott kézzel rendet teremtett és meggyőző munkával elérte, hogy ma már megyénk becsületes lakossága világosan látja az ellenfyrtási három kirobbanásának okait. Az eltelt majdnem három esztendő alatt lezártuk a vitát a régi megyebizottság egyes vezetőivel Itt a fő baj Petrovics Károly elvtárs személye volt, aki véleményünk szerint szervezője volt a jelenlegi vezetés elleni intrikának. Mi a magunk részéről ezt az ügyet is lezártnak tekintjük és csak annyit tudunk mondani, hogy neki is tanulnia kell az ellenforradalomból és egy kicsit kritikusan kell néznie az akkori munkáját. — A megyei pártbizottság arra törekedett, hogy minden tudását latba vetve a szerénység, becsületesség és nyílt kiállás alkalmazásával tovább öregbítse szeretett pártunk tekintélyét. — Ma elmondhatjuk, hogy megyénk dolgozói előtt tisztán ragyog pántunk becsülete. Felvettük a harcot a kezdetben erősebben, de még ma is jelentkező jobboldali elhajlók, s a baloldali túlzók ellen is. Az eltelt három esztendő munkájáról jogosan mondhatjuk el, hogy megyénk történelmi változáson ment keresztül, hiszen nemcsak az iparban hanem a mezőgazdaságban is megteremtettük az alapjait a virágzó nagyüzemi gazdálkodásnak. — Elvtársak! Pártunk VII. kongresszusára készül az egész ország. Előzőleg újraválasztottuk megyénkben is a pártvezetőségeket, a pártbizottságokat. Ezeken a tanácskozásokon nyílt, őszinte viták voltak a végzett munkáról és ezeken személyre való tekintet nélkül sok jogos bírálatot kaptak az alapszervi vezetőségek, de a megyei pártbizottság is. Ezt a szellemet kell tovább erősíteni, hiszen ez a további előrehaladásunk kulcsa. — Az élet igazolta be azt a tényt, hogy most kevesebben vagyunk ugyan, mint az ellenforradalom előtt, de a párttagok kiállása sokkal jobb, mint akkor volt. Ma kevesebb kommunistának nemcsak ugyanazt a munkát kell elvégeznie, mint az ellenforradalom előtt, hanem többet kell dolgoznia, hogy az elkövetett hibák meg ne ismétlődjenek. Ezt a feladatot csak akkor lehet megoldani, ha a tömegek alkotóerejére támaszkodunk és minden párttag érzi azt a felelősséget, amellyel a a szocializmus ügye iránt tartozik. AZ IPAR FEJLŐDÉSE ÉS HELYZETE Lombos elvtárs a továbbiakban áttért a megye ipari helyzetének részletes ismertetésére. Rámutatott a felszabadulás óta elért nagy fejlődésre. Beszélt az 1956 előtt elkövetett gazdaságpolitikai hibákról, majd az ellenforradalom okozta, károkról. , , Mint ismeretes — mondotta Lombos elvtárs — az ellenforradalom megyénkben 300 millió forint kárt okozott, nem számolva azt az összeget, ami a lecsökkent termelésből állott elő. Ma már a kijózanodott dolgozók arcát szégyenpír önti el, ha emlékeztetjük őket arra, amikor a munkáshatalom élet-halál harcát vívta és ők sztrájkoltak, ugyanakkor a Szovjetunióban és a népi demokráci ákban a munkások vasárnap is dolgoztak a mi munkáshatalmink megmentéséért. Mindezt nem szemrehányásként, csupán emlékeztetőül mondjuk el. Nem felejtjük el, hogy barátaink, köztük a szomszédos csehszlovák elvtársak a sztrájk alatt energiahordozókkal, géppel, alap- és segédanyagokkal segítették megyénk üzemeit. A beszámoló ezután részletesen foglalkozott a megyei pártbizottság intézkedéseivel, amelyekkel fokról-fokra megteremtette a rendet az ellenforradalom által felbolygatott üzemekben, majd így folytatta: " A beszámolási időszakiban pártszervezeteink munkájában fontos helyet foglalt el a társadalmi tulajdon védelme. A politikailag megvert ellenforradalmárok és a velük szimpatizálók nagy támadást indítottak a társadalmi tulajdon ellen. Elszaporodtak az üzemekben és intézményekben a lopások, sikkasztások, megvesztegetések. A becsületes dolgozók jogosan tették szóvá, hogy miért tűrjük a nép vagyonának herdálását és miért nem teremtünk rendet. Mi láttuk, bár kissé késve, hogy az ellenség jobban felismerte a társadalmi tulajdon jelentőségét, mint egyes párt, vagy állami funkcionáriusok, ezért a politikai munkán túl kemény, de igazságos adminisztratív intézkedések megtételét javasoltuk gazdasági vezetőinknek és bűnüldöző szerveinknek. Csak elismeréssel beszélhetünk azoknak az elvtársaknak az erőfeszítéseiről, akik kezdeményezően léptek fel a néptulajdon herdáló ellen. Véget vetettünk annak a helytelen szemléletnek is, hogy az állam pénzén okkal, vagy ok nélkül eszem-iszommal összekötött ünnepelgetéseket tartanak. Akkor is és ma is az az álláspontunk, aki enni és inni akar, azt az ne az állam számlájára tegye. A megyei pártbizottság határozatában világosan kimondta, hogy ne tegyenek kivételt vezető vagy beosztott, párttag vagy pártonkívüli között, ha a népgazdaság érdekeit súlyosan sértő cselekedetre vetemedik valaki. A beszámoló ezután a takarékossági mozgalom eredményeivel foglalkozott és megállapította, hogy 1958-ban megyénk üzemei a tervezett 138 millió forint önköltségcsökkentés helyett 260 millió forint értékűt teljesítettek. Ezután Lombos elvtárs a gazdasági vezetés kérdéséről beszélt s erről többek között a következőket mondotta: — Igazgatóink többsége nyolctíz éve van már vállalata élén. Az ellenforradalom után igazgatói munkakörbe helyezett elvtársak, szinte kivétel nélkül megállták a helyüket, sőt nem egy közülük az átlagosnál jobb vezetési képességgel rendelkezik, mint például Róka, Jankovich, Marton elvtársak. — Sajnos, egynéhány igazgató egymáshoz való kapcsolata kritikáin aluli. Egyszer és mindenkorra megmondjuk, hogy energiájukat ne egymás ellen, hanem a termelési problémák megoldására fordítsák. Gondolunk ismét elsősorban Lakatos Albert és Horváth Ede elvtársak viszonyára, Glück és Lakatos elvtárs viszonyára, Takács és Jankovich elvtársak viszonyára. Ne adjanak ezek az elvtársak táptalajt arra, hogy nevető harmadikként az ellenséges elemek végezhessék el munkájukat, míg ők egymással marakodnak. A megyei pártbizottságnak a leghatározottabban fel kell lépnie olyan nyugtalanító körülmények ellen, amelyek egyes igazgatók és párttitkárok részéről előfordulnak. A Soproni Húsüzemben és a győri Útfenntartó Vállalatnál véget vetettünk az igazgató és a pártszervezet közötti áldatlan állapotnak, ők nem tanultak az 1956 előtti efayita hibákból. A Húsüzem párt titkára, Kovács elvtárs nemcsak az üzem igazgatóját terrorizálta, hanem a vállalat dolgozóit is. Az Útfenntartó Vállalat igazgatója pedig útszéli hangon beszélt a pártról Gálla, a volt igazgató, bár tagsági könyv volt a zsebében, nem sokat törődött a párttal. Nem tűrtük azt sem, hogy a Vasi Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat volt igazgatója bűnös hanyagsággal vezesse a vállalatot, aminek következtében 380 ezer forint leltárhiány következett. — Van néhány embernél erkölcsi kisiklás is. A Gyógyszertár Vállalat igazgatója megkövetelte női beosztottjaitól, hogy azok egyben szeretői is legyenek. — Egyes vezetők válni akarnak a feleségüktől, éppen a fent említett okok miatt. Ezeket az embereket figyelmeztettük helyzetük tarthatatlanságára és a kérdést úgy tettük fel nekik, hogy akarnak-e beosztásukban maradni, vagy visszamennek a termelő munkáiba, s akkor jobban el lesznek foglalva annál, hogy nőügyekkel foglalkozzanak. Ezután a beszámoló rátért a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről hozott határozatának végrehajtására. — E határozat végrehajtása során — mondotta Lombos elvtárs — ügyeltünk arra, hogy a munkásokban ne keltsünk olyan reményeket, miszerint összes gondjaik, bajaik egyszerre megoldódnak. Ahogy a Központi Bizottság, mi is ugyan olyan őszintén beszéltünk nehézségeinkről, nem ígérgettünk, de amit megígértünk, azt eddig be is tartottuk. Felléptünk a párttagok és pártonkívüliek megkülönböztetése ellen. A határozat nyomán funnkcionáriusaiink többet foglalkoznak a munkások problémáival, bár még itt nincs minden rendben. Ezeken túlmenően gazdasági jellegű intézkedéseket is tettünk, illetve javasoltunk a munkások helyzetének megjavítására. A piacon az árak letörésére a környező állami gazdaságokbólgyümölcsöt és (Folytatás a 2. oldalon.)