Fazekas Mihály: Fazekas Mihály versei - Régi magyar könyvtár 17. (Budapest, 1900)

MAGY. AKADÉMIA? KÖNYVTÁRA­­ BEVEZETÉS. Egy olyan munka, mely hetvenhat év alatt több mint tizen­két kiadást ér, s elterjed a nép, hódít a műveltek közt, mely megh­atása után nyolczvanhat esztendővel — mikor az iro­dalom oly rendkívülit haladt és emelkedett — még mindig kedves olvasmány, még mindig új kiadást ér, s díszes, fényes kiadásáért egy előkelő újság hasábjain agitálnak : bizonyára még hosszú időre megőrizte szerzője nevét a feledéstől. Nem is lehet hát e Fazekasról s­zóló tanulmányt amaz immár divatos elégiai bevezetővel kezdenem, hogy «az irodalom egy elfeledett munkáját» ragadjuk ki eddigi homályából. Lúdas Matyi históriáját «kunyhóban és palotában» mindenki ismeri, rajta — mint Gerőcze Sándor írta pár év előtt a Budapesti Hírlapban — «a gyermek kaczag, az ifjú lelkesedik, a férfi elgondolkozik; tele van bohósággal a bohónak, bölcseséggel a bölcsnek». E hosszú népszerűség, mely állandó értékének is némi jele, vigasztalás egyszersmind, ha szerzője nevét és éle­tét kevesen ismerik is. Lúdas Matyi, mint népszínmű, Balogh István gyenge átdolgozásában színen van 1838-tól 72-ig, har­­mincznégy esztendőn keresztül; Tatár Péter ponyvái átdol­gozása mindig újabb és újabb kiadásban tízezrével terjed a nép között; s ez bizonyára nem az átdolgozók érdeme — mert ezek csak rontottak, — hanem terjedt az eredetinek még e torzok közül is kitűnő és felcsillanó őserejénél, humo­ránál fogva. Lúdas Matyi népszerű s kedves olvasmány ma is, mikor már megszűnt korszerű lenni; mikor irányeszméje, mely 1*

Next