MTA Tagajánlások, 1935
TAGAJÁNLÁSOK 1935-ben. AZ I. OSZTÁLY AJ ALOSZTÁLYÁBA RENDES TAGNAK: LÁNG NÁNDOR-t, a debreceni Tisza István-tud. egyetem nyugalmazott nyilv. r. tanárát, Akadémiánk 1911. óta lev. tagját, az I. osztály AJ alosztályába rendes tagnak a tk Láng Nándor annak idején klasszika-filológiai és archeológiai munkásságával érdemelte ki a levelező tagságot. Ő volt a legelső a magyar klasszika-filológusok közül, aki alapos nyelvi és irodalmi képzettség mellé rendszeres régészeti erudíciót is szerzett. Míg a Beöthyféle művészettörténetben megjelent antik művészettörténete archeológiai felkészültségének átfogó voltát bizonyította s a görög klasszikus emlékek iránti érdeklődését domborította ki, addig az utolsó két évtizedben inkább speciális problémákkal foglalkozott s fontosabb dolgozatai a római császárkor grandiózus vallási átalakulásának emlékeit világítják meg. Herakles és Omphale című terjedelmes dolgozata (Budapest régiségei, 1916.) egy Aquincumban talált elefántcsontmaradvány helyét és jelentőségét határozza meg az antik művészetben, egy Augustus-kori neo-klasszikus alkotás másolatát ismerve fel benne, érdekes kapcsolatban az Omphale-mondának Ovidiusnál található változatával. Általában Láng Nándor acheológiai dolgozatainak az ad különös érdeket, hogy nála az emlékek alapos ismeretét az irodalmi vonatkozásoknak részletekbe menő figyelembe vétele egészíti ki. Legfontosabbak újabb munkái közül kétségtelenül azok, amelyek Juppiter Dolichenus-szal foglalkoznak. E szíriai istenség kultuszának világtörténelmi jelentőségét a Kr. u. II. és III. században elért rendkívüli elterjedtsége adta meg, amelynek révén e kultuszt a monoteizmus felé vezető út egyik fontos állomásának tekinthetjük. A hazai föld bőven ontj,a idevonatkozó em