MTA Tagajánlások, 1947

AZ I. OSZTÁLY A) ALOSZTÁLYÁBA RENDES TAGNAK: Az első osztály A) alosztályának egyik üresedésben levő rendes tagsági helyére ajánljuk BÁRCZI GÉZA leve­lező tagot, a debreceni tudományegyetemen a magyar és az összehasonlító finnugor nyelvészet ny. r. tanárát. Bárczi Géza 1939-ben lett Akadémiánk levelező tag­jává. Azóta kifejtett lankadatlan és rendkívül értékes munkásságával fölös mértékben megfelelt a beválasztásá­hoz fűzött várakozásnak, ami egyébként azok számára, akik közelebbről ismerték őt, egész természetes volt. Helyesírásunk francia eredetű vagy francia eredetű­nek tartott mozzanataira vonatkozó termékeny vizsgáló­dásait folytatják: „Az Árpád-kori magyar hangjelölés cs­eh és sch jeleihez“: 1942. (Melich-Emlék) ; „Francia hang­­jelölési hatás a jésített hangok Árpád-kori jeleiben“: 1942. (MNy. XXXVIII, 16); „Az 1113. évi zobori oklevél­­ jelö­léséhez“, 1943. (MNy. XXXIX, 337). A magyar helyesírás kezdetei problematikájának tisztázásához járult hozzá a tőle megszokott széleskörű tájékozottsággal, éleselméjűség­gel és józansággal készült „A tihanyi alapítólevél hang­jelölése“ című dolgozata, 1944. (MNy. XL, 313). — Csak éppen megemlítjük, hogy ebben az időben több hangtörté­neti, alaktani és etimológiai közleménye jelent meg (MNy. XXXV—XLVIIL, NyK. L.). Újabb tanulmányokkal tért vissza korábbi tárgyához: a középkori vallon—magyar érintkezésekhez (Századok LXXI, 399). — „A magyarság őstörténete“ című gyűjtelékes kiadványról közzétett hoz­zászólása: 1943. (MNy. XXXIX, 281) több ponton igen ér­demlegesen segíti elő a honfoglalás előtti magyarság körül bonyolódó történeti, nyelvészeti stb. kérdések megoldását. 1941-ben jelent meg Bárczinak eddig fő műve, a Ma­­gyar Szófejtő Szótár. Ezt az általánosan ismert és nagyon értékelt alkotást méltatnunk — biztosan hisszük — feles-

Next