MTA Tagajánlások, 1947
AZ I. OSZTÁLY A) ALOSZTÁLYÁBA RENDES TAGNAK: Az első osztály A) alosztályának egyik üresedésben levő rendes tagsági helyére ajánljuk BÁRCZI GÉZA levelező tagot, a debreceni tudományegyetemen a magyar és az összehasonlító finnugor nyelvészet ny. r. tanárát. Bárczi Géza 1939-ben lett Akadémiánk levelező tagjává. Azóta kifejtett lankadatlan és rendkívül értékes munkásságával fölös mértékben megfelelt a beválasztásához fűzött várakozásnak, ami egyébként azok számára, akik közelebbről ismerték őt, egész természetes volt. Helyesírásunk francia eredetű vagy francia eredetűnek tartott mozzanataira vonatkozó termékeny vizsgálódásait folytatják: „Az Árpád-kori magyar hangjelölés cseh és sch jeleihez“: 1942. (Melich-Emlék) ; „Francia hangjelölési hatás a jésített hangok Árpád-kori jeleiben“: 1942. (MNy. XXXVIII, 16); „Az 1113. évi zobori oklevél jelöléséhez“, 1943. (MNy. XXXIX, 337). A magyar helyesírás kezdetei problematikájának tisztázásához járult hozzá a tőle megszokott széleskörű tájékozottsággal, éleselméjűséggel és józansággal készült „A tihanyi alapítólevél hangjelölése“ című dolgozata, 1944. (MNy. XL, 313). — Csak éppen megemlítjük, hogy ebben az időben több hangtörténeti, alaktani és etimológiai közleménye jelent meg (MNy. XXXV—XLVIIL, NyK. L.). Újabb tanulmányokkal tért vissza korábbi tárgyához: a középkori vallon—magyar érintkezésekhez (Századok LXXI, 399). — „A magyarság őstörténete“ című gyűjtelékes kiadványról közzétett hozzászólása: 1943. (MNy. XXXIX, 281) több ponton igen érdemlegesen segíti elő a honfoglalás előtti magyarság körül bonyolódó történeti, nyelvészeti stb. kérdések megoldását. 1941-ben jelent meg Bárczinak eddig fő műve, a Magyar Szófejtő Szótár. Ezt az általánosan ismert és nagyon értékelt alkotást méltatnunk — biztosan hisszük — feles-