MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 41. ÉVFOLYAM (1992)
1992 / 1-4. sz. - KUTATÁS - LŐRINCZI ZSUZSANNA: Adalékok a pesti Csekonics-palota építéstörténetéhez
ADALÉKOK A PESTI CSEKONICS-PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ A pesti Csekonics-palotáról korábban Sisa Józsefnek jelent meg írása a Művészettörténeti Értesítő 1982/4-es számában. A cikk alapján kezdtem — az épület műemléki dokumentációjához — további építéstörténeti kutatásokba. Itt köszönöm meg Sisa Józsefnek szívélyes tanácsait, melyekkel munkám során segítségemre volt és az új eredmények közzétételére ösztönzött. írása rámutat, hogy a Kecskeméti utca 10. szám alatt, a régi KÖZTI irodaház helyén volt egykor a Csekonics grófok palotája, melynek Magyar utcai hátsó szárnya ma is áll (Magyar utca 31.). E fennmaradt épületrész a későbbi hozzáépítéssel (Magyar utca 33.) ma műemléki védettséget élvez. Sisa József kutatása révén ismerjük a Csekonics-palotáról készült legkorábbi tervet, melynek szerzője Hild János volt.[1] A palota kivitelezési évére nézve nincs konkrét levéltári adatunk[2], feltételezhetjük a homlokzaton feltüntetett évszám alapján az 1797 körüli időszakot. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy 1807-ben már állt az épület.[3] A Csekonics-palota az 1838-as tavaszi árvíz idején súlyosan megsérült, részben rombadőlt. A hátsó Magyar utcai épületszárnyat az „alapoktól újra kellett építeni"[4]. Az árvízi károk összeírásából az is kiderül, hogy az egész épületértékhez (45 000 Ft) képest a keletkezett kár (22000 Ft) olyan jelentős, hogy minden bizonnyal a nagyobb értékű Kecskeméti utcai szárny is nagymértékben megrongálódott az árvíz következtében. Az eddigi elképzeléseket is felülmúló károk következménye, hogy végül 1839-ben az egész Hild János-féle palotát le kellett bontani, s helyére újat emeltek.[5] Első lépésben közvetlenül az árvíz után, 1838-ban az összedőlt hátsó épületszárnyat építették fel[6]. A Szépítő Bizottmánynak benyújtott, a Magyar utcai szárny újjáépítéséhez készült engedélyezési terveken Pollack Ágoston aláírását olvashatjuk. Az egyemeletes palota tervlapjai a pinceszint, a földszint és az első emeleti alaprajzok, ahol a meglévő épület fekete, az újonnan épülő kiegészítés piros színnel jelölve, pontosan mutatja a hozzáépítés mértékét. A korábbi feltevés szerint további építkezés a palotán csak jóval később történt, Hild János épületének teljes lebontására soha nem került sor, így részben még ma is áll.[7] Az egész palota átépítését szorgalmazó szórványtervek[8] pedig megvalósulatlanok maradtak. A Szépítő Bizottmány működése nyomán azonban szerencsésen fennmaradt az az 1839-es teljes, két példányos építésengedélyezési beadvány[9], mely bizonyítja az épület teljes újjáépítését. A tervhez kapcsolódó iratokból kitűnik, hogy „az épület első részét úgy mint a hátsót az alapokig le kell bontani", s a már megépült Magyar utcai épületszárnyhoz kell illeszteni az újonnan épülőt.[10] Az iratanyag itt is Pollack Ágostont jelöli meg építőmesternek, s az ő szignója olvasható a tervlapokon is, melyek közül a Kecskeméti utcai főhomlokzat rajzának egyik példányát 1925-ben kiemelték, és a BTM Kiscelli Múzeumában helyezték el.[n] A földszinti alaprajzon lévő megjegyzés szerint az új palota járószintjét biztonsági okokból magasabbra kellett emelni, hogy elkerüljék az előző évihez hasonló tragédiát, amikor is a vízállás túl magas, a kapunál 3'9" volt. A két épületrész találkozásánál a jelenlegi épületmaradványon, és a későbbi, 1941-es állapotot tükröző terven[12] is felfedezhető ez a megépült szintkülönbség. A Kecskeméti utcai épületszárny és az oldalszárnyak 30—80 cm-rel kerültek magasabbra. 1. Pollack Ágoston: Beadványt terv a pesti Csekonics-palota hátsó szárnyának újjáépítésére, 1838. Első emelet. Budapest, Fővárosi Levéltár