Magyar Fórum, 2011. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-06 / 1. szám
„Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztok, miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő, kivel a kenyeret megosztom ” (Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus) _ www.maevarfomm.hu _ = 247 FORINTS= XXIII. évfolyam, 1. szám KÖZÉLETI HETILAP 2011. január 6. Hátba támadott nemzetegyesítés Szép nagy, teljes ünneppel kezdődhetett volna az Újesztendő, mert hétfőn megkezdték munkájukat a magyar állampolgárságért folyamodókat fogadó irodák. Szép, teljes magyar nap virradt volna ránk, meghitt ünnep az ünnep után, ha az itthoni ünnepbe bele nem rondít egy aljas indulatú kisebbség hajcihője, partizánakciója. De Székelyföldön, Erdély-szerte, a Délvidéken és itthon is a lelkekben mégis ünnep volt ez, várva várt ünnep. A távoli magyar végvárosokban talán nem is tudták a jelentkezők, mi folyik a fővárosban. Ők csak feliratkoztak, magukkal hozva felmenőik magyar származását igazoló irataikat és bejelentve azon szándékukat, hogy magyar állampolgárok kívánnak lenni. Ha másért nem, hogy így temessék el őket. S míg megható jelenetekről, megnyilatkozásokról tudósított a nemzeti sajtó, addig elhallgatta, vagy mellékes jelentőségűnek állította be a magyar megújulás nyitóeseményét a másik. S az ember meg kell álljon ilyenkor egy pillanatra: hogyan lehet ez? Az is magyar, aki ennek nem tud örülni? Kikkel élünk együtt? Itt van egy seb, amely Trianon óta sajog, éget, szívbe nyilallik, amelynek eljöttéért oly sokan életükkel fizettek, börtönben sínylődtek, s amely végre eljött. Eljött szerényen, „ahogy lehet” módra, de eljött. Ránk virradt egy nap, amelyik az egész életüket szenvedésben letöltött magyaroknak, a magyarságukban megadottaknak némi, szerény elégtételt ad, s leold valamit a teherből, amelynek súlya mindannyiunk lelkét nyomja, s mégis akad, aki nem ünnepel, sőt akadékoskodik. 2011. január harmadika a nemzetegyesítés zsoltáros zengésű nyitónapja. Hogy mégis az elválasztódás, a különállás napja is lett, az nem azoknak a hibája, akik kivárták, akik a törvényét megalkották, hanem a konokul idegenszívűeké. Ők, ha a pénzben nem dúskálhatnak és a médiában nem hazudozhatnak, nem rombolhatják a lelkeket kedvükre, akkor nem magyarok. Nem tudnak velünk örülni. Most megmutatkozott, kikkel élünk együtt. Meg kellene kérdezni tőlük, miért nem batyuznak oda, ahol szájuk íze szerint szabad a média és nincs magyar fájdalom. Csurka István Tőkés László és Wetzel Tamás felavatták az első Demokrácia Központot Nagyváradon Elismerés a HM-nek és Dr. Hendel Csaba miniszternek: Egy esetleges kiürítés esetén a laktanyát elhagyó utolsó katona az In-kalos biztonsági őrnek kellett volna átadja a létesítmény kulcsait. Öt évet és két elsöprő sikerű választást kellett várni, hogy végre honvédet lássunk a Petőfi laktanya portáján. A tartalékosok a budapesti Petőfi laktanyában, Győrben és Debrecenben egyidőben vették át a laktanyák őrzését. A tartalékos haderő felállításáról december végén döntött a parlament, ez lehetővé teszi azt is, hogy a jövőben esetleg bekövetkező katasztrófákra nagyobb erőkkel, hatékonyabban tudjanak reagálni. A TARTALOMBÓL Azok támadják, akik nem is olvasták K. L. Simon László: A bíróság mérlegelhet. Mondhatja azt, hogy úgy ítéli meg: a Médiahatóság által kiszabott bírság mértéke valószínűsíthetően arányban van azzal, amit az adott médium elkövetett, és nem dönt a halasztó hatály mellett. De dönthet úgy is, hogy megvizsgálja az ügyet, és ezért halasztó hatállyal bír. Meg kell jegyezni: számos más hatóságnál nincs is lehetőség halasztáskérésre, tehát mi egy könnyebb szabályozást vezettünk be. Bajban a dokumentumfilmes IBS szakma Sára Sándor: Az az adósságteher, ami kétségtelenül nyomja az MMKA-t, azt a játékfilmesek hozták össze, de a büntetés, a szankcionálás a dokumentumfilmeseket is sújtja. A közelmúlt hazai társadalmi változásai, a választások, az EU-elnökség, a természeti, ipari katasztrófái adnák a témát a dokumentfilmeseknek. Tehát számtalan olyan esemény történt, ahol jelen kellett volna lenni és forgatni.