Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 6. évfolyam 1930
TANULMÁNYOK - Bártfai Szabó László: Gróf Széchenyi István művészkortársai és barátai.
soproni festő végzi, aki a Viczayak házi festője is. Arra, hogy önálló magyar művészet kifejlődhessék, a nemzetet nem tartotta eléggé műveltnek, gazdagnak, a közszellemet eléggé érettnek. Ez az oka annak, hogy Joó János szép tervét egy magyar művésztársaság felállítására nem tette magáévá. A nemeslelkű egri rajztanár azt hiszi, ha Széchenyi kezdeményezne ilyet, az is megvalósulna. Széchenyi nem osztja ezt: önmagát szegénynek érzi az állandó támogatásra, előképzettségeit kevésnek ahhoz, hogy szavával vezetni tudja a fejlődés irányait. Joónak igaza volt: „sok hazánkfia a művészetben világhírre tett szert, de ehhez a hon nem nyújtott segédkezet, azért csak a nevek mienk, a külföld bírja őket." Ez volt 1841-ben s maradt a magyar művészet nehéz útja. Lehetett-e akkor szó olyan külön művésztársaságról, amely a tervező szerint a művészet egyes ágait nemzeti alapon fejleszteni tudja ? Honnan lett volna meg továbbá az anyagi lehetőség külön épület emelésére s fentartására ? A magyar lélek föllángolását és hirtelen beálló közönyét látta Széchenyi az atyja alapította Múzeum életében is. Az alapítás után évtizedeken át bajoskodik az intézet szűk helyiségekben, ideiglenes épületekben, gyarapodása alig mutat fel számbavehető eredményt. Dessewffy József gróf 1821 őszén meglátogatja a Múzeumot, ahol Horvát István mutatta meg neki az értékesebb tárgyakat. Hazautazása közben „emlékeztető andalgásai közepette" még mindig az alapítót és a nádort dicsőítő sorok kerülnek ki tolla alól, újabb adakozóról nem tud megemlékezni. Mindezt sok századok hamvadó porábúl A' tudomány szomja és a' vizsga elmo Csorgó verejtékkel kémlelve kaparta 'S Nádorunk' 's Széchényink gondoskodásábúl A' szép édes haza' lángoló szerelme Tanító halomra gyűjteni akarta. Minden nap szemlél itt' nevekedni kincset Oszlatja minden perc a' mult kor setétét. 'S az eltűntből mutat fényt a' jövendőnek. Örülj hát magyar szív, 's Géniuszunk intsed Élesztvén Nádorunk 's Horváthunknak létét, küldjön több-több sugárt a két áldott főnek." Széchenyiben az alapítók ismert érzékenysége kerekedik felül, amikor 1826 november 13-án ellátogat a Múzeumba,s ott atyjának általa adott szép képét „pálinkaüveges békák s kígyók közt" függni látja. „S ez a nemzeti háladat... de nem is serkent senkit, ki gondolkozni tud és köszönetet vár." Pedig nem állítja jól fel a tételt. Nem hálátlanság volt az oka annak, hogy az alapító képe díszesebb helyre nem került, hanem a pénztelenség, amely minden új intézmény bölcsőjénél ott van, de nálunk, az első magyar kultúrintézményünknél talán mégis a szokottnál is tovább tartott. A Múzeum gyarapodása bizony évről-évre igen szerénynek volt mondható. Az emberek értéket nem küldtek, csak ritkaságot, egy-egy állati vagy emberi beteges tünetet, kezdetleges kézműipari terméket. 1832-ben pld. Halitzky Antal főőr az egész gyarapodásból négy tételt emel ki: 15 ezüstpénzt, 2 aranyat, 1 ezüst-t Bayer József: Egy művész-társaság eszméje 1832-ben és gróf Széchenyi István. Művészet 1903 ; adatokat közöl hozzá Viszota Gyula, u.ott 1905. évf. , Gr. Dessewffy József másolókönyvében, Akadémia, Napló 189. l. Magyar játékszínről 54. 1. CANOVA, ANTONIO: BEATRICE