Magyar Nemzet, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
5S131* 11 im •#- I Magyar Nemzet II. év, 1. sz. Vasárnap „ - » * 193 9 januári. 1 beszerkeszt ’ ELŐFIZETÉSI ÁRADÉVRE 36.— P,FÉLÉVRE 18.— P __ f mT ^ n SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI., ARADI D. 10 NEGYEDÉVRE 9., 1 HÓNAPRA 3.- P, EGYES ECjllllJ pRÍMIJOK TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* Ára 20 Salér x Recrudescunt vulnera ?... írta: Eckhardt Tibor Emlékek élednek, régmúlt események képe rajzolódik elém Pethő Sándor barátom újabb írásainak az olvasása közben. Ifjból és újból feletlenek a nyugtalanító kérdések: hogyan is történt kétszázötven évvel ezelőtt, mikor német segítséggel végre kivertük a törököt hazánkból? Mit hoz számunkra agai Jenő hagyományainak újjáéledése? Mibe került a felvérzett nemzetünknek a kék igája alól való felszállás? Minő nyomás, micsodaszerűség hívta életre Rái Ferenc szabadságharcát? Valjon árat fogunk-e fizetni, hogy a német birodalom te a nyakunkról a hurkot, a kisantant font köréje?the Sándor barátom rámut ismételten arra a szükségre, hogy a magyar függségi gondolat politikailag tervezkedjék. Teljesen értek vele. S ami a függetles gazdapártot illeti, azok a tudatos falusi tömegek, vek ennek a pártnak aztalkotják, lelkükben ezt a datot soha egy pillanatig engedték elhalványodni, rím akarunk jobbak lenni anál és meggyőződésem, fzgyellen párt sem méltó , egy magyarnak neveztesh politikai gondolkodásáa engelyét nem a magyar ellnség minden irányú megaképezi. Nem hiszem, hogy a ttelt bizonyítanom kel, vszont úgy érzem, hogy íj történelmi keretben és a áltott helyzetben, mely tanti békeparancs összeomott állott elő, szükség van, hgy ennek a minden ma■ ember lelkében élő függőtégi gondolatnak az alkotóját meghatározzam. A mafögetlenségi gondolat nem spán jelszó, vagy még netreméltó hazafias ésmagyar függetlenségi minden irányban hatáövelelésekkel kell hogy élt. gondolatvilága szerez legyen, hogy a maömegek lelkéből átütő mozgalommá nőhessen. s helyre teszem a függetgondolat követelményei az öncélú és független külpolitikát. E téren héz a követendő utat mert közel két évélyes úton jártunk s a feladat csak abból áll, hogy az igaz útról nem szabad letérnünk. A magyar külpolitika közelmúlt sikereit annak köszönheti, hogy számolt geopolitikai helyzetünkkel, mely minket Közép-Európa legközepébe állított. Három nagyhatalom él itt: az olasz, a német és a lengyel Ezzel a három nagyhatalommal kell nekünk barátilag együtt élnünk és együttműködnünk. A magyar külpolitikának ez volt és ez marad az alaptétele. A tengelyhatalmakkal való szervezett együttműködés mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy van egy rajnántúli Európa is, amelyivel szemben nekünk semmiféle ellentétes érdekünk nincs, igaz, hogy nagy távolság választ el minket Európa és a földgömb eme nyugati részétől. A gazdasági és pénzügyi hatalom azonban őnáluk van s egy újabb világkonfliktus esetén országunk ezeknek a nagyhatalmaknak a megbecsülését nem nélkülözhetné. Magának a müncheni megállapodásnak a négy aláírója között is kettő e nyugati naghatalmak közül való. Ápolnunk kell velük is az őszinte barátságot, ami azt jelenti, hogy a tengelyhatalmakkal való együttműködésünknek velük szemben éle sohasem lehet s hogy egyébként is, nemzetünk nem tévedhet olyan útra, mely a nyugati államokban nekünk kijáró megbecsülést csorbíthatná vagy tönkretehetne. A harmadik alaptétele pedig a független politikának az, hogy a Münchenben nemzetközi vezetőelv gyanánt elfogadott népi gondolatot a közvetlen szomszédainkkal való viszonylatunkban minél hathatósabban kell érvényesítenünk. Eerdészetes, hogy ez az elv nem ishet késért népességű égtájakon egy irtós rend egyetlen aleve, éppen ezért keresnünk ell minden szomszédunk, kinél kellő megértésre és sikarra találunk, magyar kisebbségeink védelmén túlmenően a korrekt kapcsolatok helyrallitását. Ezek jobbik ér, ezek kell hogy marad, észszerű magyar külpolpelvei. De világosan , mondanom azt is, de , az, amit nem szabad csinálnunk külpolitikánk irányítára, vagy egyoldalú befolyásolásét senkinek sem adhatunk koncessziót vagy monopóliumot. Lojális és szótartó barátok voltunk mindig, kik az áldozatokból sokszor erőnkön felül is vállaltuk a nekünk kijáró részt. De cselédek nem voltunk és nem leszünk soha! Nincs „unbedingle Unterwerfung“! Nem vagyunk más nemzetek országútja. Nem vállaljuk a kultúrtalaj szerepét semmiféle idegen kultúrültetvények javára. Nem vagyunk peremország és nem vagyunk élettér senki másnak, csak a politikai magyar nemzetnek. Ezek az újszerű meghatározások a rovásunkra meghiúsult terjeszkedési vágy régi emlékeit ébresztik fel a lelkünkben. Mi voltunk, vagyunk és maradunk Szent István birodalma s nem vagyunk hajlandók a magyar nemzeti hivatást, mely a közép Dunamedencében nemzetünk elsőszülöttségi jogának a betöltéséből áll, sem újra fogalmazni, sem lemondani róla. Történelmi hivatásunk az, hogy egységes rendszerbe foglaljuk össze a közép Dunamedencében élő népeket. A „divide et impera“ elvével ez a magyar történelmi hivatás sohasem volt öszszeegyeztethető. Mert a szétbomlasztás politikája mindig idegen nagyhatalmak uralmi céljait takarta, a magyar nemzeti hivatás pedig ezzel szemben az öncélú birodalmi gondolat s az együttműködés biztosítása a Dunamedencében. A szomszéd kisebb országokban is mindenütt öntudatos paraszti tömegek szervezetten képviselik a dunavölgyi autonómia és józan együttműködés gondolatát. S a magyar paraszti tömegek ebben a gondolatkörben nevelkedve fel, ugyanezt az utat fogják járni. Míg külpolitikánk jól bevált vonalverésén változtatnunk nem szabad addig közgazdasági és főle.' "t odelmi politikánkban a körülöttünk beállott változások a stu.regr. helyzet megjavítására kell hárítanak. Külkeresked' egyensúlyát vesztett rülmény előbb-utemelési politikánk’ ■'i hatással lehet. A fájak , a szublitás ki’ rezet még akkor is aggályos volna, ha nem kompenzációs rendszerben, hanem szabad valuta ellenében eszközöltetnék a német birodalom felé a kivitelünk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy, akarva, nem akarva, kivitelünk felének egyetlen ország számára való lekötése politikai elhatározásunkat is lényegesen befolyásolhatja. De gazdaságilag is hátrányos, sőt végzetes helyzetbe szorulhatunk, ha egyetlen piac túlzott kultiválása esetén, ez a piac bármi oknál fogva bezárul előttünk. Kivitelünk szempontjából meg kell gondolnunk azt, hogy a német birodalom főleg élelmiszerekben tömegfogyasztási cikkek behozatalát óhajtja s e részben helyes és észszerű ha a német birodalomnak illő mértékig a rendelkezésére is állunk. A magyar mezőgazdaság főleg pedig a kisparaszti gazdálkodás azonban oly nemes árukat és magas minőségű termelvényeket is állít elő, melyeknek legjobb piacai Nyugaton vannak. Külföldi adósságaink kamatszolgálatának a biztosítása azt kívánja, hogy magasabb értékű minőségi áruinkat az aranyban fizető országok szabad piacain helyezzük el s ilymódon nemcsak gazdasági, de pénzügyi egyensúlyunkat és fizetőképességünket is biztosítsuk. A jelenlegi ötvenszázalékos német birodalmi kivitelünk túlmagas részesedést juttat a német birodalomnak s fokozatosan, ha kell, még áldozatok árán is, arra kell törekednünk, hogy ez a kivitel huszonöt százalékot meg ne haladjon. Ez nem lehetetlen kívánság. Lengyelország 1925-ben kivitelének ötvenhat százalékát helyezte el a német birodalomban, a lengyel nemzeti öntudat megerősödése során azonban céltudatos munkával és jelentékeny áldozatokkal sikerült új piacokat szereznie s a lengyel kivitel a múlt évben a német birodalom felé csak huszonhárom százalék körül mozgott. Fuvarkérdésekben is biztosítanunk kell szabad mozgási és szállítási lehetőségeinket s a német reláció kultiválása mellett, a Jugoszlávián és Lengyelországon át való átvezetőút nyitvatarását s ott olcsó tarifák nyitrsát mielőbb el kell érnünk. A függetlenségi politika bel-ldi vonatkozásban a népi és nemzeti erő és öntudat foltokonzását jelenti. Életünket a magunk életformái szerint kell berendeznünk, ha férfiak nemzete és nem majmok gyülekezete akarunk maradni. Bármily súlyos kérdéseket kell is elkésetten megoldanunk, se ijedtség, se túlbuzgalom nem kergethet minket olyan zsákutcába, hol el leszünk vágva a világtól. Időzavarban vagyunk. Régóta esedékes reformokat kell súlyos belső feszültségek közepette megvalósítanunk. De ne feledjük el, hogy a tantárgy melyből most az egész világ előtt A'sz^r.^nF az, vájjon elhivatottak vagyunk-e valóbak a politikai vezetőszerepre, melyet magunknak követelünk? Az élet kereszténységből és magyarságból adja fel a kérdéseket, még akkor is, ha az zsidókérdésnek neveztetik. S a választ nekünk úgy kell megadnunk, hogy a zsidóság kétségtelen politikai és gazdasági túlhatalma illő módon visszaszoríttassék, de a keresztény és műveit társadalmak felfogásával és érzésvilágával öszszeütközésbe ne kerüljünk. A sorskérdés ma számunkra az, át tudjuk-e állítani liberális nagykapitalista államrendszerünket és szemléletünket a népi vágányra? így feltéve, így fogalmazva meg a belpolitikai átalakulás szükségességét, széles e világon mindenki meg fogja érteni, hogy zsidó nagytőke, mágnás nagybirtok, de minden kiváltságos rétege az országnak áldozatot kell hogy hozzon a magyar népi erők boldogulása érdekében. Alkotó lendületre van szükség, melyet magyar fajtánk szeretete hat át, de ha fenn akarunk maradni, szadista örömöknek nem hódolhatunk. Van még egy belpolitikai problémánk, melynek jövője az utóbbi hetekben aggodalommal tolt el engem és ez a német kisebbségi kérdés. Éveken át egyedül harcoltam úgyszólván politikai barátaimmal azért, hogy derék hazai svábjaink minden kulturális, nyelvi és népi joga idejében saját elhatározásunkból és ne kívülről jövő befolyások súlya alatt biztosíttassuk. Tisztelem a magyar táj képiségét, de éppen ezért tisztelem az idegen német népiséget is, mely önálló értéket jelent az egyetemes emberi kultúra számára. Minden népnek jogában