Magyar Nemzet, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-01 / 177. szám
A forint hőskölteménye írja: Parragi György it öt esztendővel ezelőtt, 1946. augusztus 1-én jelent meg a forint. Az infláció végét a Szabad Nép már néhány nappal előbb közölte: július 28-án, vasárnap bejelentette: .Véget ért az infláció!* A cím alatt így kezdődött a szöveg: .Az infláció szombaton (július 27-én) 3 órakor véget ért. A kormány nyilvánosságra hozta a forint pengő-átváltási ’■tot.Ugyanezen a napon a masajtó közölte Vas Zolkövetkező nyilatkozatát: usztus elejével új kornyílik meg. A forint érandósága biztosítva van, ekulációnak befellegzett, a dolgozók életszínvonal fokozatos emelkedésén, infláció egyre növekvélyes és életveszélyes ár- fuldokló dolgozó nép fogadta e bejelentéseket, egy pusztító háború limes befejezését bejeörömbírt. A hasonlaton is indokolt volt, mert iflációt, nemcsak a mádé a világgazdaság egyik leveszettebb, legpusztainflációját joggal leheháborúhoz hasonlítani, jön azért, mert utóföldse volt a második világrúnák, az ebbe belevonmagyar nép katasztrófái, de háború volt abban a teremben is, hogy az éni hónapjai alatt vívta a magyar demokrácia légibb, legsúlyosabb csatáneimcsak gazdasági, de ikai téren is. Az inflaugyanis nemcsak gazdádó politikai okok és idők is zúdították a manép nyakába. Világosan izott rá erre a tényre Rá Mátyás 1946. július 21-i éles beszédében, amikor ek között ezeket mondott A fiatal magyar népiem gazdasági és politikai egyik legnagyobb csatárost vívja.* Néhány hétezelőtt pedig a jó forint vetését és ezzel összefügva a szanálást, a magyarokrácia tulajdonképpeni rókájának nevezte. dolgozó magyar nép nyerte az augusztus elsebevezetett jó forinttal agyobb politikai és gazdacsatáját. A fiatal népiokrácia politikai és gazdavezetői a jó forint fészének biztosításával kiálló tűzpróbát.zért hatottak úgy az unió végét bejelentő újságemények, mint olyan gyári jelentések, amelyek átmeneti időre vezettek ■t a dolgozó nép legnaári nyomorúságának, emelet nélkülözéseinek, fai egyszersmind cukorra állították az infláció árait, véget vetettek azoknak égbekiáltó erkölcstelenségek, szociális igazságtagoknak, a valutázók, a mlánsok, az árdrágítók áinak és a dolgozó nép hetetlen szenvedéseinek, amelyek az infláció nyomában járnak, épúgy, ahogy a fizikai háborút nyomon kísérik. Ezért jelentett igazi győzelmi ünnepet 1946. augusztus elseje, a forint születésnapja. A mostani ötödik évfordulón az egész dolgozó nép büszkén vallja győzelmi ünnepnek ezt a napot, mert hiszen egész gazdasági életünk, felemelt ötéves tervünk, a sikerrel befejezett és túlteljesített hároméves terv, minden eddigi szociális vívmányunk, minden további nagy gazdasági alkotásunk 1946. augusztus elsején indult el a győzelem útjára, 1946. augusztus elsejéhez fűződik a jó forint, a stabil pénz bevezetése. A győzelem és a dicsőség napja marad ez minden időben a dolgozó nép szemében. Az inflációt, amelyet idehaza és külföldön is a legtöbben még az úgynevezett ,előkelő gazdasági szakértők, a közgazdaságtudomány professzorai® megfékezhetetlennek tartottak és levezetésére nem láttak más kiutat, mint olyan felmentő csatornák építését, amelyeken keresztül külföldi dollárkölcsönök áradnak be az országba. 1946. július 27-én, szombaton délután három órakor előre beigazított óraműpontossággal megszüntették. Ebben nemcsak a magyar nép látta a forint előre bejelentett értékállandóságának legfőbb bizonyítékát, hanem a forint győzelmével kapcsolatban még a magyar népi demokráciával, a szocializmussal szemben ellenséges érzülettel viseltető külföldi szakértők is fejcsóválva és nem is kissé megszégyenülten kénytelenek voltak .csodát® emlegetni. Pedig őnekik kellett volna legjobban tudniok, hogy a «csodák» számára a legkedvezőtlenebb talaj éppen a közgazdasági élet realitásainak talaja. A forint létrejötte nem is csodaszülemény volt. De igenis joggal nevezhetjük létrejöttének körülményeit hőskölteménynek. Akik a jó forintért harcoltak, akik a jó forint stabilitásának biztosítását nem a külföldi dollárkölcsön egytál lencséjének tekintették, amelyért cserébe az ország függetlenségét kellett volna áruba bocsátani, egyáltalában nem tartoznak a csodaváró emberek közé. Ellenkezőleg. Nagyon is a realitások szakemberei. Ha volt egy csodatevő erő, amelyben hittek, úgy ez a magyar nép alkotó ereje, munkaszeretete volt. A jó forint igazi aranyalapjának a magyar dolgozó nép munkáját tekintették, s erre építették fel a forintot. A dolgozó magyar nép munkája a forintnak azóta is kimozdíthatatlan, megrendíthetetlenül szilárd és mindig növekvő aranyalapja. Ezt már mindenki elismeri. Mindenki tudja, hogy minél inkább növekszik hazánkban a munka termelékenysége, minél inkább haladunk előre a felemelt ötéves terv megvalósításában, minél inkább kiszélesedik a mezőgazdaság szocialista szektora, annál szilárdabb alapokon nyugszik a forint, annál nagyobb az értékállandósága. Hogy ma a forint az úgynevezett “kemény valuták® közé számít, az elsősorban a magyar dolgozó nép munkájának eredménye. Mai szemmel és tapasztalatokkal könnyű ezt megállapítani, de 1946-ban még nem ilyen volt a közhangulat Magyarországon. A jó pénznek az infláció rablólovagjai, embertelen vámszedői: a dollárral, az arannyal üzérkedők, a feketepiac hiénái, a reakció széles frontokon felsorakozó legkülönbözőbb válfajai természetesen ellenségei voltak, de még sokan az infláció áldozatai közül is bizalmatlanul néztek a forint bevezetése elé és azt hitték, néhány hétre lecsapolják az infláció mocsarát, hogy azután újabb, talán még veszedelmesebb infláció szökőhulláma következzék. Volt azonban egy tábor, amely az első pillanattól kezdve fanatikusan hitt Rákosi Mátyás ígéretében. Ez pedig a budapesti üzemek, gyárak, a vidéki kohók és bányák munkásssága volt. Pedig ők hozták a legtöbb áldozatot az infláció idején. Amíg a spekulánsok, az árdrágítók új fantasztikus vagyonokat szereztek maguknak, amikor az éjszaka császárjai arannyal, dollárral meghódították maguknak a züllött alvilági Budapestet, amikor gyárosok hatalmas árukészleteket szereztek maguknak abból a munkából, amelyért a munkásnak anynyit fizettek, hogy heti fizetése egy kiló krumplira sem volt elegendő, akkor a hídépítők, a Martin-kemencék dolgozói, az építőmunkások, a bányászok, a vasutasok megmaradt rongyaikat adták el, hogy maguknak és családjuknak egy kis élelmiszert tudjanak szerezni, amely messze alatta volt a puszta emberi lét fenntartásához szükséges kalóriamenynyiségnek. És mégis önfeláldozóan dolgoztak a hidakon, a vasutak, a gyárak helyreállításán. A széncsaták hőseit a nyomor árnyéka nem tudta visszariasztani a legnagyobb teljesítmények kiharcolásától. Miért? Mert fanatikusan hittek vezetőikben, mert felismerték a felszabadulás történelmi jelentőségét, mert a szabadság édes levegője a kukoricakenyeret is ízessé tette számukra. Ők valamennyien a forint hőskölteményének szereplői, akiknek munkája szénnel és acéllal, cementtel és mésszel teremtette meg a forint aranyalapját. Ide kell sorolnunk azt a dolgozó parasztságot is, amely 1946-ban már felszántotta az 1938. évi vetésterületnek több mint 80 százalékát és így lehetővé tette, hogy a jó forintért a városi dolgozó jó kenyeret kapjon, mert a városi dolgozó is biztosította számára, hogy jó forintért ruhát, bakancsot, mezőgazdasági eszközöket kap a falusi dolgozó. Nem véletlen tehát, hogy Rákosi Mátyás éppen Angyalföldön, a budapesti üzemek munkássága előtt tartott nagygyűlésen jelentette, be először, 1946. május 9-én, hogy sor kerül az új, jó pénz bevezetésére. Akkor még azt mondotta, hogy remélhető, hogy az új pénz augusztus elejére bevezethető lesz.* Néhány nap múlva Rákosi Mátyás a forint történetében döntő jelentőségű rádióelőadásában az ország egész nyilvánossága előtt kimondta Pártja határozatát: «A szanálást július végén vagy augusztus elején kell végrehajtani». Hangsúlyozta Rákosi Mátyás már ebben az előadásában: «A jó pénz megteremtésének alapfeltételei adva vannak®. Azt, amit ma már mindnyájan elismerünk, hogy a legfontosabb alapfeltétel, a forint legbiztosabb aranyalapja a dolgozó magyar nép munkája, erről Rákosi Mátyás ezeket mondotta akkor: «Elsősorban a magyar munkás, a magyar földművesés értelmiségi szorgalmától és kitartásától függ a jó pénz megteremtése ... A fiatal magyar demokrácia, amely eddig minden feladatot, amely elé a történelem állította, megoldott, meg fogja oldani az értékálló pénz kérdését is. Hiába volt a belső reakció minden mesterkedése, nyílt támadása és alattomos aknamunkája az ellen a stabilizációs , programm ellen, amelyet Rákosi Mátyás 1946. május 14-én nyújtott be a rendkívüli minisztertanácson, hiába kínálták külföldi szirénhangok a magyar füg- getlenség elsőszülöttségi jogáért cserébe a dollárkölcsönöket, hiába volt a kishitűség és a bizalmatlanság, a jó forint mégis győzött. , Megszületett azon a napon, amelyet a stabilizációs programm már május havában kijelölt, vagyis 1946. augusztus elsején. Nemcsak gazdasági győzelem, de politikai győzelem is volt az értékálló pénz bei vezetése. Nemcsak az infláció mocsarát csapolta le szinte egyik óráról a másik, ra, hanem alapjaiban rendsítette meg a reakció égési belső frontját. A munka visszakapta becsületét és megérdemelt ellenértékét. Valóban új korszak kezdődött 1946. augusztus elsején. Akkor indult el felfelé ívelő útján a dolgozó nép, akkor vetették meg alapjait a tervgazdálkodásnak — éppen egy év múlva, 1947. augusztus 1-én indult a hároméves terv. Az ötödik évfordulón a magyar nép hálával és szeretettel gondol a forint hőskölteményeinek kimagasló és névtelen hőseire, akik rendületlen hittel, vasakarattal, céltudatos munkával nemcsak megígérték, de meg is teremtették a jó forintot ■. •■'■'Ma: Táblásatos tato-útmutató Meg kell mutatni népünknek az igazi Kossuthot Emlékkönyv jelenik meg Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára A Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányi ülése A Magyar Történelmi Társu® lat az Akadémia felolvasó termében nyilvános igazgatóválasztmányi ülést tartott, amelyet Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Történelmi Társulat elnöke nyitott meg, majd Elekes Lajos főtitkár tartott beszámolót. Részletesen ismertette a Társulat munkáját a legutóbbi közgyűlés óta. A Társulat kiadványai sorában megjelent Ember Győző könyve a 48-as parasztmozgalmakról s Fekete Sándor munkája a Márciusi ifjakról. Rövidesen megjelenik „A szabadságharc főúri árulói" című nagy forráskiadvány egyik kötete, Andics Erzsébet tollából. Elkészült és sajtó, illetve szedés alatt van Mérei Gyula könyve, az 1848. előtti magyar ipar fejlődéséről, Léderer Emmáé az ipari kapitalizmus magyarországi kialakulásáról, továbbá a XVI—XIX. századi jobbágylevelekből készített forráspublikáció. Rövidesen nyomdába kerül Benda Kálmán munkája a magyar jakobinus-mozgalomról. A történettudomány eredményeit népszerűsítő sorozatban eddig négy füzet jelent meg. Az első Bem-apóról, a második Vasvári Pálról, a harmadik Varga Katalinról, a negyedik Hunyadi Jánosról szól. Az első köteteket gyorsuló ütemben követik majd a továbbiak, amelyek között szerepel Esze Tamás, Vak Bottyán, Perczel Móric, Stromfeld Aurél életrajza, a Rákóczi-szabadságharcot megelőző hegyaljai felkelés, a rákövetkező XVIII. századi parasztmozgammak ismertetése, továbbá több olyan tanulmány, amely a múlt népelnyomó erőinek leleplezését tűzte ki célul. A Társulat új előadói szakosztálya segítségével nagy számban rendeznek a történeti kutatás eredményeit ismertető előadásokat. Az első évben a többi között Hunyadi Jánosnak, a török hódítók elleni harcairól, az 1514. évi parasztháborúról, Rákóczi szabadságharcáról, Esze Tamásról, Vak Bottyánról, a magyar jakobinus-mozgalomról, Kossuth Lajosról, Bem apóról, Frankel Leóról, a párizsi kommüin magyar miniszteréről, az első magyar proletárdiktatúráról tartanak előadásokat, kiadását, s azt javasoljuk, hogy vezető magyar történészek bevonásával adjon ki a Történelmi Társulat egy Kossuthemlékkönyvet, továbbá adja ki Kossuth Lajosnak — népszerű formában megírt — életrajzát. Az emlékkönyvet elsősorban Kossuth Lajos szabadságharc alatti tevékenységének akarjuk szentelni. — Az emlékkönyben meg kell mutatni Kossuth államférfiúi nagyságát, meg kell mutatni azt, hogy a magyar nép tömegei azért tömörültek mögé, mert megértették: Kossuth lángesze egy célt szolgál, a magyar nemzet ügyét. Meg kell mutatni Kossuth államférfiúi nagyságának ábrázolásánál azt is, hogy amikor a magyar parasztságot kiszabadította a jobbágyság évszázados láncaiból, akkor az egész emberiség ügyét is előbbre vitte, a magyar nép teljes felszabadulásának korát siettette. De ugyanakkor, amikor a magyar történetírók megmutatják Kossuth államférfién nagyságát, bírálniok is kell őt ■— mint ahogy Marx és Engels bírálta a tudományos szocializmus magas vártájáról. Meg kell mutatni hibáit, következetlenségeit, rá kell mutatni.., hogy mások, mint például Táncsics, Petőfi, Bem vagy a vörös flamingók egyes kérdéseket helyesebben láttak, mint Kossuth. De e bírálat mellett sem száll elfeledkezni arról, hogy a magyar nép dicsőséges forradalmának Kossuth Lajos volt a vezére, a márciusi napokban őt ragadta kezébe az események láncolatát®. 1848. szeptemberében ő mentette meg a szabadság ügyét, külső és belső ellenséggel szemben, ő tette lehetővé a dicső tavaszi hadjáratot, ő tette lehetővé, hogy a magyar nép az európai szabadság zászlaját magasra tartsa akkor is, amikor márEurópa csendes, újra csendes... volt.» Ő volt lelkes szervezője a magyar szabadságharcnak és forradalomnak, a magyar és európai történelem esélyes szakaszának. . JSSP Andics Erzsébet Kossuth születésénekmegünnepléséről Ezután Andics Erzsébet emelkedett szólásra. — A jövő esztendőben lesz 150 éve annak — mondotta—, hogy megszületett Kossuth Lajos, az 1848—49-es szabadságharc és forradalom vezére, a függetlenségéért küzdő Magyarország kormányzója, a magyar szabadság ügyének élete utolsó pillanatáig hűséges harcosa. Kossuth Lajos születésének megünneplése egész népi demokráciánk, az egész magyar nép, sőt az egész haladó emberiség ügye. Ebben a megünneplésben miránk, magyar történészekre különösen fontos munka vár: a mi feladatunk, hogy megrajzoljuk — ha nem is a maga teljességében, de fő vonásaiban — Kossuth Lajos igazi alakját a magyar nép számára. — Meg fogjuk gyorsítani Kossuth összegyűjtött iratainak Andics Erzsébet ezután hangsúlyozta, Kossuth Lajost igazán megérteni és értékelni nem tudta a kiegyezési idők történeti írása. — Nem érthette meg igazán Kossuthot az a kor, amely a szabadságharc eszméinek megtagadásán épült fel. Nem érthete meg Kossuthot a törpe dualista korszak, mert hiszen az ő alakja emlékeztető volt azokra az időkre, amikor — Ady szavai szerint — a vén Európa bámulta Magyarországot és Rómák voltak a hunn faluk". Ez nem érthette meg Kossuth Lajos alakját az ellenforradalmi korszak sem, amelynek ’ lözérelírásá’ Metternich szelleme hatotta át. — De megértette Kossuth Lajos nagyságát a felszabadult magyar nép — folytatta —, amelynek vezetője, amunkásosztály, olyan közel került Kossuthi szelleméhez, mint előzőleg egyetlen oszláv, egyetlen megelőző nemzedék sem. A magyar munkásosztály, s vezetésével az egész felszabadult dolgozó nép — igazi örököse Kos. A felszabadult magyar nép megértette Kossuth nagyságát