Magyar Nemzet, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)
1952-08-01 / 179. szám
/ ? f \ t ■ ‘ . (i )/'T / /V csty v )Zaoar Nemzet == A német egység kérdése írta Parragi György A napokban a második világháború utáni külpolitika egyik legfontosabb dokument-gyűjteménye jelent meg ezzel a címmel: »,A Német Demokratikus Köztársaság harca Németország egyesítéséért.« Amikorezt a könyvet átolvastuk, újabb bizonyítékát kaptuk a világtörténelem eseményeinek rohanó gyorsaságáról. Ismét összeomlott az a megrögzött előítélet, hogy a nemzetek életében néhány esztendő, sőt néhány évtized nem számít. Mi, magyarok közvetlen tapasztalatból ismerjük ennek a hazugságnak megtévesztő voltát. Elég, ha arra hivatkozunk, hogy ötéves tervünk ipari-mezőgazdasági vonalon száz évek mulasztásait hozza be. A Német Demokratikus Köztársaságnak ez a legújabb dokument-gyűjteménye azt bizonyítja, hogy ma már a nemzetek életében sokat számítanaka röpke évek. A történelmet ma már olyan hatalmas erők mozgatják, amelyek elsodornak minden előítéletet, hamis elméletet. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása a jelenkori európai történelem egyik legnagyobb eseménye. Megalakulása óta mélyebben véste be tevékenységének nyomait a német nép történelmébe, mint ameleti az igazi német hazafiak évtizedes tevékenysége. A Német Demokratikus Köztársaság képviselői ugyanis a legerélyesebben, a leghatásosabban, a legmeggyőzőbben a német nép központi gondolatát, a német egység helyreállításának kérdését képviselik. Az elvnkarzolt századok során, sokfélemódon, sokféle eszközzel nyúltak hozzá a német egység problémájának megoldásához. Ez kérdés mindenkor általános európai kérdés is volt. Az eszközök kiválogatása ugyanis nemcsak a német népet érintette; közelről hanem az európai népeket is. Bismarck »vérre ésvassal« akarta megteremteni a német egységet, amit sikerült is elérni. Politikájában azonban igéndig ügyelt az európai hatalmak előtényezőire. A német egység megvalósítását mindig a reauchemare des coa- Vitionse, a németellenes koalíció lidércnyomása lehetőségének figyelembevételével tartotta szeme előtt. Ezért is helyezett poltikája mindig rendkívüli súlyt a nagy keleti hatalommal, Oroszországgal ápolt barátságára. Ezért is csapta el öntelt könnyelműséggel Bismarckot az új német imperializmus szélkakasa, II. Vilmos császár, akinek politikája a német nép számára az első világháború katasztrófájában ért véget. Ez a véres lecke nem tanította meg a hitleri fasiszta demagógiával szövetkezett német kapitalizmust arról, hogy a német nép egysége csak az európai népekkel teremtett békés együttműködés által biztosítható. Hitler és bandája újra megfújta a Lengyelország-Oroszország ellen támadó német lovagrendek harci kürtjét és ennek indulóját »Gan Osten wollen wir marschen«. (Kelet felé akarunk menetelni.) Ennek az őrült német imperializmusnak már nem a német egység megteremtése volt a fő célja, a német államhatárokon belül, hanem az Európa feletti uralom, majd a világuralom megszerzése. Ebből a hóbortból, vakmerőségből a Szovjetunió honvédelmi háborújának győzelme gyógyította ki a német imperializmust, úgy, mint annak idején Alekszandr Nyevszki győzeni a német lovagrendeket. A német egység kérdése ma talán élénkebb formában jelentkezik, mint bármikor a történelem során. Még élesebben például, mint az 1648. évi westfáliai békeszerződés után, amikor Richelieu bíboros irreális politikai végrendelete értelmé- I ben Németországot több mint I 300 fejedelemségre bontották I szét a harmincéves háború be- I fejezése után A Szovjetunió külpolitikájának I előrelátása, a lenini-sztálini ta- I nítások bölcsesége nyatkozik I meg a német kérdés békés ren- I dezésének tervében. Ez a pali- I tika — nem úgy, mint Richelieu-é I — kezdettől fogva különválasz- I totta az élő német népet és a I német népnek több mint ezer- I éves tölgyfáján élősködő impe- rialista, militarista parazitákat. I A német egység kérdése egy I bizonyos történelmi korszakban — valljuk meg őszintén — I nyugtalanságot okozott Német- I ország szomszédainak köreiben. I Túlságosan beleette magát a I richeheui jelszó, amely így I hangzott: »Empécher le bloc I germanique«, vagyis: meg kell I akadályozni a német egység I létrejöttét. Ez volt a fő törek- I vése Napoleon nagyravágyó he- 8gemonikus politikájának, szün- I jelen hadjáratainak, III. Napo- I leon kalandorpolitikájának és I ezt a gondolatot tették maga- I kévá az amerikai imperialisták I is. Nekik nem egy békés, egy- Iséges Németországra van szűk- Iségük, hanem egy kettészakított I Németországra, amelynek nyu- I gáti felében ők az urak. Ezek I támasztjákfel a Dr.ang nach I Ostent képviselő német lovag- I rendek harcias szellemét, Hitler I világuralmi törekvéseit, a német I militarizmus fékezhetetlen hó- Idító vágyát. Sajnos — és ez a sajnos I egész Európa politikáját jelen- I tette —, a múltban ezek a tö- I rekvések Németországban csak csekély ellenállásba ütköztek. I Az All-Deutsch-mozgalom, a I pángermanizmus, a II. Vilmos- I féle kalandor imperializmus I szabadon garázdálkodhatott, I mert nem volt a német népben I olyan ellenálló erő, amely ezek I kel a végzetes és imperialista I háborúkra vezető törekvésekkel I szembeszállt volna. Még a német szociáldemokrácia is, Liebknecht, Rosa Luxem-burg, Kara Zetkin és más keltésszámú kivétellel, lelkesen szavazta meg az első imperialista világháború hadikiadásait.S Hitler világuralmi törekvései ugyancsak nem találtak vissza- utasítást sem a német jobb- oldali szociáldemokráciában, sem pedig a katolikus klerikális* reakciót képviselő Centrum Pártban. Közben azonban nagyot for-dult a világ kereke. Ma már a német imperializmus reváns- vágyával, a német militarizmus világuralmi törekvéseivel a német nép szervezett ereje áll szemben, elsősorban a Németi Demokratikus Köztársaságban. Ezért is jelentett fordulatot —s Sztálin szavai szerint — a Német Demokratikus Köztársasági megalakulása Európa történeté- ben. a Sem az első világháborúban,] sem a második világháborúban] már nem a német egység meg- teremtéséről volt szó, úgy, mint] a napóleoni háborúk idején, vagy később, a Zollverein harcainak idején, hanem világ- uralom megszerzéséről. Ennek érdekében a második világháború után a német nagykapitalizmus a legszorosabb érdekszövetségre lépett az amerikai monopolkapitalizmussal. A közös prédaszerzés vágya hozta létre ezt az érdekszövetséget. A húszas években több mint 10 milliárd dollár kölcsönt bocsátottak az amerikai monopolkapitalisták a német acél-, szénbárók, a német nagyipar, a bankok rendelkezésére. Ebben ■ a perspektívában írhatta meg . Hitler Mein Kampf-jában nyílan, hogy a német fasizmusnak , legfőbb célja annak a politikának új megvalósítása, amelyet a német lovagrendek Kelet felé irányuló terjeszkedése jelölt ke, vagyis megszerzése az ukrajnai gabonatengereknek, a kaukázusi olajnak. A Drang nach Ostennak ebben (Folytatása a 2. oldalon) Kína népe ünnepli a népi felszabadító hadsereg megalakulásának 25. évfordulóját Ridgway a francia nép megmozdulásaitól farkra Nyugat-Németországba helyezi át főhadiszállását . Amerikai repülőgépek újból sorozatosan megsértették Kína légiterét zados elnyomásától és ma ez a hadsereg áll éberen őrt a kínai nép szabadságán, boldogságán és békéjén. Mao Ce Tung, a kínai nép nagy vezére és győzelmes fegyveres erőinek építője 1936-ban »A kínai forradalmi háború stratégiai problémák címűkönyvében rámutatott: »Mi azért tanulmányozzuk a forradalmi háború törvényeit, mert ki akarunk küszöbölni mindenféle háborút. 1938-ban Mao Ce Tung kifejtette, hogy a népi fegyveres erők a tartós békéért harcolnak. A kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának első napjától kezdve , szüntelenül a népet védelmezi. Huszonöt éves története a népet pusztító belső és külső ellenség ellen vívott hősi győzedelmes harcok sorozata.. A kínai nép saját tapasztalataiból tudja, hogy mit jelent az agresszió. Leghőbb vágya ezért a béke és a szabadság Az amerikai imperializmus ■ világuralomra törő, őrült igyekezetében — agressziós háborús politikát folytat. A 475 milliós kínai nép síkraszállt azgresszióval szemben, síkraszállt szabadságáért. A koreai néphadsereggel vállvetve harcoló kínai népi önkéntesek — népi felszabadító hadsereg dicső példáit követve — védelmezik hazájukat a fegyveres agresszióval szemben és megmutatták a világnak hogy az arcátlan amerikai agresszorfrkát meg lehet verni. A kínai népi felszabad!** hadsereg a marxizmus-leninizmus elméletével és Mao Ce Tung tanításaival felvértezett, legyőzhetetlen hadsereg, amely gyorsan emeli elméleti színvonalát, elsajátítja a legkorszerűbb katonai tudományokat és mesterévé válik a modern fegyverek használatának. Ezt a hadsereget egy békéért dolgozó hatalmas nép támogatja és veszi körül forró szerelmével. A Szovjetunió vezette béketábor minden újabb győzelme egyszersmind a kínai nép békére irányuló erőfeszítéseit is előmozdítja. Megsemmisülés vár az amerikai agresszorokra, ha nem tanulnak Kínában és Koreában elszenvedett vereségeikből. A kínai nép — amely tudja, hogy forradalmának vívmányait legyőzhetetlen hadserege védelmezi — nyugodtan és határozottan összpontosítja minden erejét az előtte álló nagy feladatra: a békés építésre.. . Ahálónál a nyomás politikájának csődje Az új Kína jelenti: Az amerikai repülőgépek továbbra is behatolnak • Északkelet-Kína légiterébe. Július 19-től 24-ig Kína légiterét 124 amerikai repülőgép sértette meg. Az amerikai agresszorok, akik húzzák-halasztják a koreai fegyverszüneti tárgyalásokat — írja a továbbiakban a hírügynökség jelentése — továbbra is barbárul bombázzák a falufolyó menti vízierőműveket és Phenjant. Július 11-én az amerikai légierő behatolt Antung város légiterébe. Az amerikai légierő géppuskázása következtében 52 kínai lakos meghalt vagy megsebesült. Július 12-től 13-ig Északkelet-Kína légihatárát 93 csoportban 489 repülőgép sértette meg. Az amerikai tábornokok azt remélik, hogy ezek a durva, agresszív lépések, amelyeket ökokatonai nyomásnak, neveznek, megfélemlíthetik a koreai és kínai népet és lehető-séget adnak az amerikaiaknak arra, hogy megkapják azt, amit nem tudtak elérnia panmindzsoni értekezleten. Amint itteni megfigyelők rámutattak, a koreai háború és a fegyverszüneti tárgyalások bebizonyították, hogy a koreai és a kínai népet sohasem lehet leigázni. A' MacArthur-féli, »döntő táma-dás« és Ridgway baktériumháborúja vereséget szenvedett. Clark helyzete semmivelsem jobb, mint elődjeié. »A katonai nyomás«, amint ezt az amerikaitábornokok értik, nem más, mint borzalmas bűn, amely a legtervszerűtlenebb bombázisokban, Kína elleni légitámadásokban és kínai állampolgárok meggyilkolásában jut kifejezésre. Ezek a bűnök csak fokozhatják a koreai és kínai nép gyűlöletét az amerikai agreszszorok iránt. Az amerikai agresszorok bűnhődni fognak ezekért a gaztettekért. A külpolitikai helyzet Az utolsó huszonnégy órában az egyiptomi és az iráni helyzet tisztázása körül nem történt lényeges esemény. Sem az egyiptomi-angol, sem az iráni-angol kapcsolatokban nem következett be változás. Eden angol külügyminiszter — Stevenson angol nagykövet útján — üzenetet küldött Ali Moher egyiptomi miniszterelnöknek, de a Reuter-iroda úgy értesül, hogy ez az üzenet nem tartalmazott semmiféle konkrét javaslatot az egyiptomi-angol vita megoldására vonatkozó tárgyalások újbóli megindulására. A londoni külügyminisztérium szóvivője szerint. Eden üzenete nem tért ki a szudáni kérdés megoldására sem. A londoni rádió kommentátora az egyiptomi és iráni eseményekkel foglalkozva, megállapítja, hogy »az egyiptomi helyzet még nem tisztázott és az sem derült ki egész világosan, hogy miért mondatták le Farukot... Kuszának látszik az iráni helyzet is. Mit tehetnek mindezekkel kapcsolatosan a Közép-Keleten érdekelt nyugati hatalmak? Erre a kérdésre csak úgy lehet felelni, hogy semmit.. Acheson amerikai külügyminiszter szerdáni washingtoni sajtóértekezletén bejelentette, hogy pénteken Honoluluba indul, a Csendesóceáni Tanács hétfőre kitűzött megnyitó ülésére. Közöltte, hogy támogatja egy széleskörű csendesóceáni »biztonsági rendszer« létrehozásának eszméjét, de tudatában vanaz ebben rejlő nehézségeknek.. Acheson nyilatkozott az iránifejleményekről is. Elmondta, hogy — véleménye szerint —az iráni fejlemények nem nyújtanak sok biztató kilátást az olajvita rendezésére. Nagy-Britannia és Irán még mindig ott tartanak, ahol azelőtt, mivel Maszadik visszavonta a tárgyalások újrakezdésére vonatkozó legutóbbi ajánlatát.. Az angol alsóháznak akormány gazdasági politikájáról szóló vitájában Churchill miniszterelnök is felszólalt. Nagy fel-s tűnést keltett az a közlése, hogy »Nagy-Britannia fegyverkezési programmját lazítani fogják, mert különben tönkreteszi az" ország gazdaságát". A miniszterelnök bejelentette, hogy Nagy- Britannia ebben az évbenlegalább százmillió font-sterlinggel kevesebbet költ majd fegyverkezésre, mint azt a munkáspárti kormány annak idején előirányozta. A munkáspárti ellenzék egyébként határozati javaslatot terjesztett be, amely elítéli a megfelelő gazdasági politika folytatására képtelenkormány terveit. A konzervatív kormánynak 25 főnyi szavazattöbbséggelsikerült elérnie a bizalmatlansági javaslat elutasítását. Az angol alsóház most megkezdi a bonni egyezmények ratifikálásának vitáját. A munkáspárt — az angol tömegek nyomására — hoszszas belső viták után úgy döntött, hogy a kormány ratifikálási javaslata ellen szavaz. A Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen küzdő német munkás bizottság egy ruhrvidéki városban ülést tartott és egyfelől üdvözölte a Német Szocialista Egységpárt III. pártértekezletének határozatát a szocializmus felépítéséről a Német Demookratikus Köztársaságban, másfelől kötelezettséget vállalt, hogy a nyugatnémetországi dolgozók további sztrájkakciók szervezési tevéi is támogatják a német nép szabadságharcát. Ugyanakkor a nyugatnémet sajtó hírül adja, hogy Ridgwayközölte: augusz- t tus 1-től, az atlanti tömb haderőinek főparancsnoki tisztségei mellett, az Európában és Észak-Afrikában lévő amerikai csapa- Itok főparancsnokságát is átveszi. Ridgway helyettesévé nevezte ki Handy tábornokot és megbízta azzal, hogy Majna-Frankfurt- I bán új főhadiszállást rendezzen be számára. Apestis-tábornok, I a Franciaországban vele szemben megnyilvánuló megvetés és ellenszenv miatt, végleg Nyugat-Németországba akarja áthelyezni főhadiszállását. J. V. Sztálin üdvözlő távirata Mao Ce Tunghoz Az Új Kína hírügynökség jelenti: J. V. Sztálin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a következő üdvözlő táviratot intézte Mao Ce Tunghoz, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának elnökéhez: »Fogadja, Elnök elvtárs, szívből jövő üdvözleteimet a Kínai Népköztársaság hős népi felszabadító hadserege megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. A béke és a biztonság javára a kínai népi felszabadító hadsereg további erősödését kívánom.. Az évforduló alkalmából Visinszkij külügyminiszter meleghangú táviratban üdvözölte Csu En Laj külügyminisztert, Vasziljevszkij marsall pedig Csu Te főparancsnokot. A kínai nép nagy ünnepe Sanghajból jelenti a TASZSZ. A kínai nép hatalmas örömmel és lelkesedéssel ünnepli népi felszabadító hadserege megalakulásának 25.évfordulóját. Kelet-Kína városaiban és falvaiban — éppúgy, mint az egész országban — gyűléseken és öszszejöveteleken találkoznak adolgozók a népi felszabadító hadsereg képviselőivel. A lapok és folyóiratok ismertetik a népi felszabadító hadsereg dicső történetét. A jubileum alkalmából postabélyegeket bocsátottak re és országszerte kiállítások nyíltak. Sanghajban ünnepi ülést tartottak a népi felszabadító hadsereg megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére. Az ülésen a katonai egységek, a demokratikus pártok és társadalmi szervezetek képviselői, élenjáró munkások és akeletkínai lakosság különböző csoportjainak képviselői vettek részt. Az ünnepi ülésen a kínai népi felszabadító hadsereg történetéről, diadalairól és feladatairól Csen Ji tábornok, a keletkínai katonai körzet parancsnoka tartott beszámolót. „Megsemmisülés vár »* amerikai narrátorokr«, ha nem tanulnak Kínában és Koreában elszenvedett vereségeikből* Pekingből jelenti az Új Kína. A »People's China» című folyóirat -A nép hadserege — a béke hadserege*sr című vezér - I cikkében a többi között ezeket írja: ^Augusztus 1-én ünnepli a kínai nép hadseregének, a népi felszabadító hadseregnek 25. évfordulóját. A kínai nép erre a hadseregre támaszkodva vívta ki felszabadulását az évszá Az amerikaiak kíméletlenül bombázzák Korea békés területeit Phenjanból jelenti a TASZSZ, hogy az amerikai légierők továbbra is embertelenül bombázzák Korea békés városait és falvaik Július 29-én amerikai repülőgépek barbár támadást intéztek Hamhin vidéke ellen, amelynek következtében sok polgári személy veszhette életét s számosan megsebesültek. Július 16-án 48 amerikai repülőgép a Dél-Hamgen tartományiban lévő Kovonia körzete ellen intézett támadást. Több mint kétszáz bombát dobtak be, számos parasztház rombadőlt, sok polgári lakos elpusztult. Tizennyolcadikán az amerikaiak öt órán keresztül bombázták és lőtték Csonphen körzetének falvait s mintegy 230 parasztiházat semmisítettek meg. Az amerikai légi-kalózok állandóan bombázzák és géppuskázzák a földjeiken dolgozó parasztokat, s a tengeren lévő halászokat is. A Koreai Központi Távirati Iroda rámutat arra, hogy Dél-Hamgen tartomány lakossága mélységesen felháborodik az amerikai ag-jresszorok embertelen támadá-sain. A népi hatóságok min-danütt segítik a bombakárosultakat. Harrison előre kidolgozott tervekkel juttatta zsákutcába a teljes küldöttségek zárt üléseit Az új Kína különtudósítója mely a zárt ülések meghitísítására vezetett. E tervnek főbb pontjai: 1. Az amerikai őrizetben lévő hadifoglyok több mint felének — elsősorban a kínai népi önkéntesek fogságbaesett harcosainak visszatartása. 2. Egyoldalú rendelkezés a koreai és kínai hadfoglyokkal, hogy Csangkajsek és Li Szín Maki kezére játsszák őket. 3. Provokálok a tárgyaló sátron kívül,nagyszabású terrortámadások Phenjan polgári lakossága, valamint a falu-menti békés cél-pontok ellen, kínai városok bombázása és géppuskázása. fenyegető haditengerészeti gyakorlatok a kínai partok mentén, 4. jKihívó provokációk a jegy-s írja Keszonból: Harrison, az amerikai küldöttség vezetője nyomban a zárt ülések megszüntetése után kiprovokálta a plenáris ülések egyhetes megszakítását. Eljárása szerves része azoknak a terveknek, melyekkel Washington igyekszik meghiúsítani a keszoni fegyverszüneti tárgyalásokat. A zárt ülések befejezése után nem közölték azok részleteit a sajtóval, mert az amerikai küldöttség vezetője attól félt, hogy lelepleződnek aljas mesterkedései. Amikor Hamson a teljes küldöttségek első zárt ülésén megjelent, irattáskájában már ott volt az akidolgozott terv.