Magyar Nemzet, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-01 / 77. szám
■ * _ -Magyar Nemzeti Pa: és fillér Csütörtök 1954. április 14. év, 77. szám 9.Segélypolitika44 és békepolitika az Arab-Keleten Az Aranyszarv-öböltől a Bengáli-öbölig terjedő területen, e csodálatos vidéken, ahol az emberiség bölcsője ringott, ahonnan az emberi művelődés káprázatos remekművei maradtak az utókorra, a sokszínű, csillogó, de mégis racionális arab szellem nagyszerű alkotásainak színhelyén, Damaszkuszban, Bagdadban, Mekkában, a Gangesz völgyében ma khaki-ruhás jövevények próbálják valóra váltani a nagysándori és caesari álmot, Kelet meghódítását , az öt folyó völgyéig. Az első kísérlet, vagyis a középkeleti parancsnokság összetákolása meghiúsult Egyiptom és a többi arab állam ellenál lásán. Dulles tavalyi délázsiai útja után tehát a diplomaták és a vezérkari tisztek új tervet készítettek, olyan szövetségi rendszertervet, amely Nyugaton Törökországra támaszkodva kapcsolódna az atlanti tömbhöz, de amelyben közvetlenül az imperialista hatalmak nem vennének részt. Ankara és Karacsi jelzi e "katonai félhold" két sarkpontját, amelyet még ki kellene tölteni a közbeeső arab államokkal. Az események az utóbbi hetekben gyors iramot vettek az Európát, Ázsiát és Afrikát összekapcsoló , nagy stratégiai fontossággal bíró területen. Nyílt és titkos ügynökök tevékenysége következtében államcsínnyel eltávolították Szíria éléről Sisaklit, összezavarták a helyzetet Egyiptomban és Szudánban és rávették Irakot, közeledjék Pakisztánhoz. Fejszal, Irak királyalátogatást tett Éaracsiban, Szaud, Szaudi-Arábia királya és Husszein, Jordánia királya találkoztak és megvitatták , a balkáni—ázsiai katonai egyezmény kérdését. Törökország és Pakisztán megkötötte a katonai szövetséget, rögtön utána Eisenhower elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok 30 millió dolláros katonai " segélyt nyújt Pakisztánnak. Tárgyalások folynak Amerika és Irak között is katonai ♦segélyegyezményről", sőt az AFP szerint valószínűleg rövidesen alá is írják a szerződést. Nyílt titok, hogy Pakisztánban amerikai támaszpontok épülnekaz ország védelme céljából. Gyanút keltő az amerikai diplomaták nepáli ténykedése is. A Pravda nemrégiben megírta, a jelek arra mutattak, hogy az amerikaiak katonai államcsínyt terveznek Nepálban. Amerikai támaszpontok épülnek Görögországban, szinte állandóan a Dardanellák környékén tartózkodik a 6. amerikai hajóhad néhány köteléke, Törökországtól Pakisztánig pedig az amerikai vezetőkörök komoly erőfeszítéseket tesznek arra, hogy az arab államokat bekapcsolják ebbe a katonai rendszerbe. Nem nehéz felismerni e terv mögött azt az imperialista szándékot, hogy egyrészről katonai felvonulási területet biztosítsanak maguknak a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság déli határai mentén, másrészről a ♦védelem* ürügyén uralmuk alá hajtsák az érdekelt terület népeit és ami még fontosabb, teljesen rátegyék kezüket a kőolajforrásokra. Ilyen körülmények között különös jelentősége van azoknak a jegyzékeknek, amelyeket a Szovjetunió kormánya intézett Görögország, Törökország és Pakisztán kormányához. E jegyzékek világosan körvonalazzák a szovjet kormány politikáját a közel- és középkeleti országok irányában. Ezt a politikát különben a legjobban jellemzik a tények, azok a lépések, amelyek a legutóbbi időben a szovjetegyiptomi kapcsolatok határozott megjavulásához vezettek. A két ország kölcsönösen nagykövetségi rangra emelte diplomáciai képvonlelát majd ezt követően széleskörű gazdasági és kereskedelmi megállapodást kötött az árucsereforgalom kiszélesítésére. A Görögországhoz, Törökországhoz és Pakisztánhoz intézett szovjet jegyzékek mutatják azt az alapvető különbséget, ami a Szovjetunió és az imperialista hatalmak középkeleti politikája között fennáll. A Szovjetunió célja e térség békéjének biztosítása, az arab országok függetlenségének helyreállítása. A Szovjetuniót ugyanakkor az egyetemes biztonság megszilárdításának szempontjai vezetik, ezért tiltakozik határozottan a támaszpontépítés politikája ellen és ezért figyelmezteti az érdekelt államokat arra, hogy jelenlegi politikájuk komolyan befolyásolja a Szovjetunióval fennálló kapcsolataikat. Világos, hogy az olyan katonai építkezéseket, mint amilyeneket az amerikaiak folytatnak Kréta szigetén, a Kréta—Limnosz—Dardanellák vonalán, az égeitengeri szigeteken, ♦védelmi* frázisokkal sem lehet békepolitikának minősíteni, hiszen a támaszpontok a nagy hatósugarú repülőgépek és a haditengerészet számára épülnek. Mindez ellentmond a béke fenntartása érdekeinek és arról tanúskodik, hogy a görög kormány közvetlenül az új háború előkészítésére irányuló intézkedések megvalósításához kezdett hozzá. A Szovjetuniónak Görögországhoz intézett jegyzéke felhívja a görög kormány figyelmét arra is, hogy azok a balkáni államok, amelyekkel Görögország kapcsolatai megrendeződtek teljes mértékben a maguk részéről hajlandóknak mutatkoznak arra, hogy rendezzék kapcsolataikat Görögországgal. Ez nyilvánvalóan elősegítené a béke megszilárdítását a Balkánon. A Görögország és az Egyesült Államok között létrejött katonai egyezmény viszont komoly akadály a balkáni béke megszilárdításának útjában és ezzel a ténynyel a Szovjetuniónak feltétlenül számolnia kell. A Törökországhoz és Pakisztánhoz intézett jegyzékben a szovjet kormány leleplezi azokat a hazugságokat, amelyek szerint Törökországot bárhonnan is támadás fenyegetné. »Minthogy Törökországot, akárcsak Pakisztánt, semmiféle támadás nem fenyegeti, ez az egyezmény nem tekinthető védelmi jellegűnek« — állapítja meg a többi között a Törökországhoz intézett jegyzék. Ellenkezőleg, a török-pakisztáni katonai szerződés szorosan összefügg az atlanti tömb katonai rendszerével és számos ország biztonságának kérdését érinti, különösen a Közel- és Közép-Kelet, valamint Délkelet-Ázsia térségében. Annál is inkább fel kell figyelnünk az ilyen cselekményekre, mert azokra olyan időkben kerül sor, amikor a Szovjetunió határozott erőfeszítéseket tesz a nemzetközi feszültség enyhítésére és a népek közötti jóviszony elősegítésére. Magától értetődő, hogy a török és a pakisztáni kormány ilyesféle intézkedései szükségképpen kiélezik a helyzetet a Közel- és Közép-Keleten, valamint Délkelet-Ázsiában és közvetlenül érintik a Szovjetunió biztonságát. A Szovjetuniónak az Arab- Kelet irányában folytatott politikáját az jellemzi, hogy a Szovjetunió támogatja az arab népek függetlenségi küzdelmét, határozottan állást foglal a középkeleti agresszív katonai tömb létesítése ellen, leleplezi az imperialista mesterkedéseket és a baráti, jószomszédi politika kialakítására törekszik. Meg kell még vizsgálni azt a kérdést, hogy milyen álláspontra helyezkednek az érdekelt országok népei az Egyesült Államok támaszpontépítési politikájával szemben. Erre csak egyetlen példát szeretnénk felhozni: a legutóbbi keletpakisztáni választásokat. Kelet-Pakisztánban, vagyis a Gangesz völgyében Pakisztán 75 millió lakosságából 42 millió él. A választásokon az ellenzéki pártok Egyesült Frontja teljes győzelmet aratott a kormánypárt, vagyis a Muzulmán Ligafölött.. Aválasztásiharc során a döntő kérdés a Pakisztánnak nyújtott amerikai katonai ♦segély", valamint a török-pakisztáni katonai egyezmény volt. Az ellenzéki pártok határozottan felléptek az amerikai-pakisztáni és a török-pakisztáni szövetség ellen. A kormánypárt megsemmisítő vereséget szenvedett és ezzel Pakisztán népe világosan értésére adta Karacsinak, hogy ellenzi és helyteleníti a katonai szövetségek politikáját. A választási eredmény érthető nyugtalanságot keltett Washingtonban is. Ami Kelet-Pakisztánban a választásokon ilyen határozott formában nyilvánult meg, jelen van az Arab-Kelet minden népének, a Közép-Kelet minden lakójának gondolkodásában. A Dardanelláktól a Gangesz völgyéig húzódó földdarabon is a maguk életét akarják élni az emberek és az amerikai szövetség-tervek, ha igenlő választ kapnak is egy-egy kormány részéről, a népek oldaláról határozott elutasításban részesülnek. Pethő Tibor A Német Demokratikus Köztársaság szuverenitásának elismeréséről szóló szovjet kormányhatározat nemzetközi visszhangja Vietnami állásfoglalás a genfi értekezletről — Londonban befejeződtek a kelet—nyugati kereskedelemmel kapcsolatos tanácskozások A külpolitikai helyzet A kelet—nyugati kereskedelem fejlesztéséről Londonban folytatott angol-francia-amerikai tanácskozás kedden befejeződött. Hivatalos közlemény szerint az angolfrancia és amerikai képviselők között megállapodás jött létre a kelet—nyugati kereskedelem kiterjesztésében. Az AFP közlése szerint a kelet-nyugati kereskedelemre vonatkozó tárgyalásokat a három ország szakértői Párizsban folytatják majd. A szakértők dolgozzák ki az exportkorlátozás alá eső árucikkek új listáját. A londoni háromhatalmi gazdasági tárgyalásokkal kapcsolatban megjelent angol sajtókommentárok híven tükrözik a tanácskozásokon felmerült ellentéteket. Az Evening Standard megállapítja: Az amerikaiaknak tudatára kell ébredniük, hogy az angol nép véleménye szerint »a Kelettel való kereskedelem Anglia számára gazdasági, az egész világ számára pedig politikai szükségesség«. A Daily Telegraph vezércikkében így ír: »Nem lehet szemet hányni az előtt a tény előtt, hogy a Szovjetunió határozottan nagy fontosságot tulajdonít a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem kibővítése kilátásainak. Miután világos, hogy a Szovjetunió a kereskedelmi kapcsolatok javítását kívánja, nem kell akadályokat gördíteni ennek útjában. A Daily Express hangsúlyozza: ♦Nincs semmi ok arra, hogy szükségtelen gyanakvással tekintsenek (az amerikaiak) a keleti kereskedelmünk kiépítését célzó erőfeszítéseinkre. Ha a kilátások békések, akkor a kormány feladata gondoskodni arról, hogy a kereskedelem a béke ügyét szolgálja. A bölcs békebarát inkább növelni, mint csökkenteni igyekszik a kereskedelmet". A Daily Herald leszögezi: »Szó sem lehet Anglia ama jogának feladásáról, hogy ott kereskedhessék, ahol akar«. Eisenhower elnök kedden a kongresszushoz intézett üzenetet az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájáról. Üzenetében — amelyet nyilvánvalóan azért időzítette a kelet—nyugati kereskedelemmel foglalkozó londoni háromhatalmi megbeszélések idejére, hogy megkísérelje ebben a kérdésben magához ragadni a kezdeményezést, — az amerikai elnök bizonyos »engedményeket« helyez kilátásba, ugyanakkor figyelemreméltó beismeréseket rész az Egyesült V.Inwink embr.rgcnijUtik-ri'iva!. » vámkorlátozásokkal és a dolláradományokkal kapreltatják. " A békeszerető emberek világszerte elítélik az amerikaiak hidrogénbomba kísérleteit. Nehru indiai miniszterelnök Új-Delhiben mondott beszédében felhívta az Egyesült Álla,mokat és azokat a hatalmakat, amelyek hidrogénbombával rendelkeznek, hogy ne kísérletezzenek vele. Nehru elmondotta, hogy Japánban és több más országban, így Angliában és Ausztráliában erélyes javaslatok hangzottak el, hogy ne folytassanak többé hidrogénbomba kísérleteket és ne szabadítsanak el olyan gonosz erőket, amelyekről nem tudni, hova vezetnek. Pandit asszony, az ENSZ közgyűlésének elnöke, felhívta a nagyhatalmakat, hogy haladéktalanul szüntessék meg a tömegirtó atomfegyverek gyártását és békés célokra használják fel az atomerőt. A tokiói rádió jelentése szerint Japánban is egyre erőteljesebben bontakozik ki az atomfegyver eltiltásáért és az atomerők fölötti nemzetközi ellenőrzés bevezetéséért indított mozgalom. Olaszországban is komoly aggodalommal fogadták az amerikaiak legutóbbi csendesóceáni hidrogénbombakísérletéről szóló híreket. A torinói La Stampa kiemeli: »az atomrobbantások következményei feltétlenül gondolkodásra késztetnek és ha nem vonjuk le a szükséges következtetéseket, akkor felelőtlenek és őrültek vagyunk”. A Vietnami Demokratikus Köztársaság minisztertanár*ácsa március közepén Ho Si Minh elnök elnökletével tartott ülésén hangsúlyozta, hogy a genfi értekezlet összehívására vonatkozó elhatározás Vietnam, Khmer és Patet-Lao népe ellenállási harcának sikerét jelenti. A vietnami, a khmeri és a patet-laói nép sorozatos győzelmei és az ellenségnek okozott súlyos veszteségek — állapította meg a minisztertanács — nagy nehézségeket okoznak a franciáknak Indokínában, Franciaországban pedig politikai és pénzügyi válságot eredményeztek. A genfi értekezlet ugyanakkor a Szovjetunió s a béke és demokrácia világot átfogó tábora békepolitikájának eredménye is. Van Nguen Ziap tábornok, a vietnami néphadsereg főparancsnoka, a minisztertanács ülésén beszámolt a téli-tavaszi hadjárat során kialakult katonai helyzetről. Kifejtette, hogy a vietnami néphadseregnek különböző arcvonalakon aratott győzelmei miként vezettek nagy ellenséges erők megsemmisítéséhez. Fam Van Dong miniszterelnökhelyettes beszámolt arról: 1954-ben hogyan mozgósítják a tömegeket a földreform végrehajtására Vietnamban. Franciaországban nagy visszhangot keltett Bernard Lavergne professzornak a L’Année Politique et Economique hasábjain megjelent »Franciaország az Egyesült Államok csatlósai című cikke. »Kormányaink — írja — hat esztendő óta súlyos, rendkívül súlyos hibát, sőt árulást követnek el. Kifejti a cikkíró, hogy a francia kormányokállandóan az Egyesült Államoktól kapott dollárokra helyezik a súlyt, nem pedig a francia közvéleményre, amint a becsület és a jog megkövetelné. Emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok kormánya Indokínában és Észak-Afrikában lábbal tapossa a francia érdekeket és hogy a vietnami nép elleni háború az amerikaiak parancsára folyik. »Ami bennünket, franciákat illet, továbbra is konokul ragaszkodunk esztelen indokínai háborúnkhoz, mert hűbéresekként függünk Washingtontól. Befejezésül követeli, hogy békésen rendezni kell az indokínai konfliktust és meg kell védeni Franciaország nemzeti függetlenségét. A külföldi sajtó a szovjet kormánynak a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság viszonyáról megjelent nyilatkozatáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet kormány nyilatkozatát, amely közli, hogy a szovjet kormány ugyanolyan kapcsolatokat létesít a Német Demokratikus Köztársasággal, mint más szuverén államokká.,, ükkill kainij ia' :u r.f •• közi jelentőségű eseményként értékeli a világsajtó és a világközvélemény. ♦A szovjet kormány — írja a NeuesDeutschland — jogot ad a Német Demokratikus Köztársaságnak, hogy nem csupán bel- és külügyeiben, hanem a Nyugat-Németországgal való kölcsönös kapcsolatok kérdésében is dönthessen. Ez a tény rendkívül nagyjelentőségű a német nép számára. Ez a tény kétségtelenül szilárdítja egész Németország demokratikus és hazafias erőit és elősegíti Németország békés és demokratikus alapon való újraegyesítését.« A Bremenben megjelenő Weser-Kurier című burzsoá lap megállapítja, hogy a Szovjetunió ♦barátságos gesztust tett a németek felé«. Ennek nyomán — írja a lap — Nyugat-Németország lakosságának feltétlenül látnia kell, minő különbség van a Német Demokratikus Köztársaság és a bonni állam helyzete között. ♦Az egyik oldalon a szabad NDK áll — írja a lap —, a másik oldalon pedig a nyugati hatalmak gyámsága alá helyezett szövetségi köztársaság.* Bonnban a szovjet nyilatkozat közzététele után a kormány azonnal ülést tartott. Mint az AFP közli, hivatalos nyugatnémet megbízott kijelentette, hogya szövetségi kormány gondosan tanulmányozza a helyzetet, amely azzal kapcsolatban alakult ki, hogy a szovjet döntés cselekvési szabadságot nyújt a keletnémet kormánynak. A nyugatnémet sajtó elárulja a bonni kormánykörök zavarát. A bonni kormánykörök ugyanis aggódnak amiatt, hogy a szovjet nyilatkozat hatása hátrányos lesz reájuk nézve, így például a Spandauer Volksblatt megjegyzi, hogy a szovjet kormány nyilatkozata ♦fejtöréstt okozott mind a bonni kormánynak, mind pedig a washingtoni, londoni és párizsi kormánynak. Az Egyesült Államok kuluig vrrinisztériumának a szovjet, a,ormany nyitnkoi miatt érzett nyugtalansága tükröződött Conant németországi főbiztos nyilatkozatában. Conant sietve kijelentette, hogy az Egyesült Államok ♦szuverenitástt kíván juttatni Németországnak. A The New York Times megírta, Conant beszéde azt mutatja, hogy a nyugati hatalmak kénytelenek beismerni, milyen nagy benyomást tett a szovjet kormány nyilatkozata Nyugat- Németország közvéleményére. A lap hangsúlyozza, hogy a nyugatnémet sajtó és a nyugatnémet politikusok véleménye szerint Moszkva kezébe ragadta a kezdeményezést és hogy a Német Demokratikus Köztársaságbeli rendszer ♦jelentékenyen megelőzte a bonni rendszert*. Egyes amerikai tudósítók amellett, hogy beismerik a Nyugat-Németországra ráerőszakolt megszállási rendszert, kénytelenek azt is megállapítani, hogy a Német Demokratikus Köztársaság jogot nyert, hogy szabadon dönthessen ügyeiben. Sullivan, a The New York Times berlini tudósítója azt írja, hogy a szovjet kormány nyilatkozata »úgy látszik* több szuverenitást juttat a Német Demokratikus Köztársaságnak,mint amenynyit Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok a bonni rendszernek nyújtott*. A The New York Times washingtoni tudósítója is beismeri, hogy Nyugat-Németország nem érte el a „teljes szuverenitást”, amit a Német Demokratikus Köztársaság most megkapott. Ezt a tényt beismeri az angol sajtó is. A Reuter a szovjet kormány nyilatkozatát kommentálva rámutat, hogy ♦Kelet Németország már meg A háború utáni hetedik árleszállítás a Szovjetunióban Moszkvából jelenti a TASZSZ. Közzétették a Szovjetunió minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának az élelmiszerek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árának újabb leszállításáról szóló határozatát. A határozat értelmében április elsejétől leszállítják különböző élelmiszerek és iparcikkek árát. Olcsóbbak lesznek: a kenyér és a sütőipari áruk, néhány gyarmatáru, a selyem- és pamutszövet, a készruha, a kötött- és szövöttáruk, a lábbeli, a díszműáruk, a porcelán-, fajansz- és üvegcikkek, a háztartási cikkek, az építőanyagok, a gyógyszerek és más cikkek. A kenyér ára további 5—5 százalékkal, a tea ára 10 százalékkal, a kávé és kakaó ára 15 százalékkal, a selyemszövet, ára10 százalékkal, a pamutszövet ára 15—20 százalékkal, a lábbeli ára 7—20 százalékkal, a díszműáruk ára 10—15 százalékkal, az ékszerek ára átlagban 10 százalékkal, a szappan és az illatszerek ára 10—20 százalékkal, az építőanyagok ára 10—20 százalékkal, a háztartási villamoskészülékek ára 10 százalékkal, sportfelszerelések ára 5—15 százalékkal, a gyógyszerek ára 15 százalékkal, a gépkocsibenzin ára 44,5 százalékkal, a petróleum ára 38 százalékkal stb. csökken. A háború befejezése óta a Szovjetunióban ez a hetedik árleszállítás.