Magyar Nemzet, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
■ !?, IJF SÍ - - Mijiyar Nemzet . Világtörténelmi fordulópont Vannak a történelemben dátumok, amelyek az idő múlásával nemhogy veszítenének jelentőségükből, de évről évre fontosabbak és nemzetközi hatásukat minden esztendőben erőteljesebbnek érezzük. Ily.:a emlékezetes nap október elseje, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának évfordulója. Kína évezredes fennállásának legnagyobb eseményét ünnepeljük ebben a dátumban és az újkori Világtörténelemnek azt a fordulatát, mely az októberi szocialista forradalom után a legmélyebb és a legpozitívabb hatást gyakorolja az emberiség sorsára. Kilenc év, történelmi mértékkel mérve rendkívül rövid idő. Ez alatt a kilenc év alatt történtek olyan alapvető változások a hatszáz milliós kínai nép életében, az ország társadalmi és gazdasági struktúrájában, amelyek a nemrég még félfeudális és félgyarmati országot a mai értelemben vett nagyhatalom, méghozzá szocialista nagyhatalom rangjára emelték. Bámulatos sikerrel valósították és valósítják meg azt a programot, amelyet a népi forradalom győzelme után Kína Kommunista Pártja a jogfosztottságból felszabadult tömegek elé tűzött. Az első ötéves tervben — 1953—1957 — lefektették Kínában a szocialista iparosítás alapjait. Ez alatt 825 nagyipari objektumot építettek az országban, s olyan gyors ütemben fejlesztették az ipart és a mezőgazdaságot, hogy az első ötéves terv befejezése után gyakorlati feladatként tűzhették ki: a legfontosabb iparcikkeik termelésében tizenöt év alatt utol kell érni Angliát. Eszerint tehát Kína másfél évtized alatt eljut az iparosításnak arra a fokára, amelyet Anglia egy évszázad leforgása alatt ért el. Ha figyelembe vesszük, márpedig figyelembe kell vennünk a fejlődés eddigi ütemét, akkor teljesen reálisnak látszik az a feltevés, amelynek a kínai sajtó az utóbbi hónapokban hangot adott. Az ugyanis, hogy több iparágban, így a gépgyártás és a vegyipar területén ezt a célt jóval hamarabb, néhány év leforgása alatt is elérik. Ugyanez vonatkozik Kína szocialista mezőgazdaságára is, amely most a népi kommunák szervezésével még erőteljesebb lendületet kapott. Már az idén rekordtermést takarítottak be, s ezzel Kína a búzatermelésben megelőzte az Egyesült Államokat — termése kétmillió tonnával szárnyalta túl Amerikáét , és a Szovjetunió után világviszonylatban a második helyet foglalja el. A Kínai Népköztársaság eredményeit nem lehet túlértékelni. Vonatkozik ez nemcsak rohamos gazdasági fejlődésére, hanem kulturális forradalmára és nemzetközi tekintélyének növekedésére is. Kínában a népi hatalom előtt a lakosságnak több mint a 80 százaléka írástudatlan volt. Maga az a tény, hogy csupán az utóbbi néhány év alatt harmincmillió ember tanulta meg a betűvetést és jelenleg 77 ésfél millióan járnak az írásolvasás tanfolyamaira, mutatja azt a mélységet, ahonnan kilenc évvel ezelőtt elindultak, és érzékelteti azt a magasságot, amelyre az emberiség egynegyedét kitevő ország az általános műveltség útján eljut- hat. A szakemberképzésre, a Kínában lezajló technikai forradalomra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a napokban avatták fel az ország első atomreaktorát, amely a Szovjetunió segítségével épült és a kínai munkások kezemunkája. Ezzel Kína belépett az atomkorszakba. Nem szorul bizonyításra ezek után, hogy egyrészt lakosságának számánál, másrészt pedig annál fogva, hogy Kína modern nagyhatalom, nélküle nem oldható meg a világpolitika egyetlen vitás kérdése sem. A Kínai Népköztársaságnak a szocialista táborban betöltött szerepe, növekvő tekintélye az ázsiai-afrikai országok előtt, nem utolsósorban pedig az a körülmény, hogy a kínai kormány egyenes vonalú, következetes békepolitikát folytat, mind sürgetőbbé teszi Kína elismerését, olyan nagyhatalmak részéről is, amelyeknek hivatalos körei mind a mai napig megakadályozták a népi Kínát a valóságos nemzetközi szerepének megfelelő hely elfoglalásában. Eléggé sokatmondó körülmény, hogy Kína ENSZ-tagságának kérdését legutóbb épp India küldöttsége terjesztette elő. A javaslat megindokolásakor Krisna Menen rámutatott, hogy több mint ezermillió embert képviselő 29 ország ismerte el eddig a népi Kínát, s a földkerekség lakosságának 64 százaléka támogatja felvételének rendezését. Sőt éppen az utóbbi hetekben tapasztalhatjuk, hogy egyesek már Washingtonban is, főként azonban egyre többen Londonban felismerték, mennyire tarthatatlan a dullesi "két Kína" koncepció. Mindenki tudja, az Egyesült Államok illetékesei is, hogy Kína csak egy van, és ez a 600 milliós Kínai Népköztársaság. A csangkaisekista politikai hulla felátámasztására irányuló amerikai kísérletek éppolyan reménytelenek, amilyen észszerűtlenek. Az amerikai diplomáciának ez a képtelen erőlködése s az evvel kapcsolatos agresszív lépések élezték ki napjainkban a távol-keleti helyzetet. A Kínai Népköztársaság fennállása óta több ízben félreérthetetlenül kijelentette, hogy saját területének tekinti Tajvant és a partmenti szigeteket és az általa alkalmasnak tartott időpontban felszabadítja, mintegy befejező aktusaként a győzelmes népi forradalomnak. Kínának ezt a jogát egyébként mind a történelem, mind pedig az utóbbi évtizedek nemzetközi szerződései vitathatatlanná teszik. Az amerikai imperialista körök azonban láthatóan nem akarják, tudomásul venni a történelmi tényeket, mint ahogy a Kínai Népköztársaság létét sem hajlandók elismerni. Az persze, hogy Washington nem lép diplomáciai kapcsolatba Pekinggel, nem változtat a Kínai Népköztársaság helyzetén és nem befolyásolhatja fejlődését. Épp így: az a körülmény, hogy Kína és a partmenti szigetek kérdését nemzetközi ügynek tüntetik fel, nem változtat azon, hogy ez a probléma a kínai nép belügye, s megoldásának módjáról és idejéről a kínai kormány dönt. Az egész szocialista tábor, minden békeszerető ország támogatja az egységbe tömörült hatszázmilliós kínai népet igazságos harcában — jelentette ki az évforduló előestéjén Csou En-laj, az államtanács elnöke. A magyar nép, amelyet szoros barátság és testvéri érzés fűz Kína népéhez, a magáénak érzi ezt a megállapítást. A kölcsönös barátságot és a megbecsülést még fokozta népünkben az a segítség, erkölcsi és anyagi támogatás, amelyet a legnehezebb napokban, az ellenforradalom után kaptunk a Kínai Népköztársaságtól- Tudjuk, hogy Kína gazdasági sikerei, erejének gyarapodása a szocialista tábor s benne a mi erőnk növekedését is jelentik. A mai történelmi évfordulón ezért is köszöntjük testvéri barátsággal a kínai népet, te- további nagy eredményeket ki-, varrva grandiózus terved meg-, valósításához. I . A szovjet sajtó a francia népszavazásról | A külpolitikai helyzet *—■ ! A FRANCIAORSZÁGI NÉPSZAVAZÁS eredményét részletesen kommentálják a moszkvai lapok. Minden elfogulatlan ember előtt világos — írja a Pravda —, hogy a szeptember 28-i népszavazás a demokrácia és a reakció közötti harcnak csupán egyik szakasza volt. A harc folytatódik, bárhogyan alakuljon is a helyzet Franciaországban a népszavazás után. A Pravda leszögezi, hogy a népszavazás eredményeire a magyarázatot elsősorban azokban a körülményekben kell keresni, amelyek között a népszavazást megtartották. Az országban gyakorlatilag megszűnt a parlamenti rendszer. A reakciós propaganda fékevesztett zenebonájában csak kevés választó ismerhette ki magát, és győződhetett meg arról, hogy az új alkotmány a "szabadság, egyenlőség, testvériség" hangzatos frázisával kezdődik ugyan, de a korlátlan hatalom rendszerének törvényesítésével végződik. Az Izvesztyija hangsúlyozza, hogy a francia népszavazás más eredménnyel végződött volna, ha a baloldali erők egységesen léptek volna fel, ha a szocialista párt és a radikális párt vezetői nem árulták volna el ismét a demokráciát azzal, hogy a diktatúra szekértolóinak visszataszító szerepében léptek fel. A Trud cikkében kiemeli: »A IV. Francia Köztársaság meghalt, de a köztársaságot támogató erők tovább harcolnak a reakció azon mesterkedése ellen, hogy Franciaországra rárakják a fasizmus jármát. A Krasznaja Zvjezda megállapítja, hogy Franciaország átélt forradalmakat és átélte a reakció uralmának időszakát is. Végeredményben azonban minden alkalommal a haladó erők diadalmaskodtak-Daniel Mayer, az Emberi Jogok Ligájának elnöke, a francia baloldali radikálisok és szocialisták, valamint a kisebb baloldali csoportok képviselőiből alakult Demokratikus Erők Uniója nevében kijelentette: -A népszavazás után inkább, mint bármikor, szükséges, hogy meglegyen a baloldalnak az a mágneses sarika, amely a kommunista párt oldalán holnap magához vonzza mindazokat, akik tegnap még ,igen’-nel szavaztak, de akiknek a jövő csalódást hoz. Robert Verdier, az Autonóm Szocialista Párt egyik vezetője nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az algériai probléma súlyosságának láttán, ma éppen úgy, mint tegnap, a legfontosabb a demokráciához hű baloldali erők szövetségének megteremtése. A francia Baloldali Szocialista Unió szintén nyilatkozatot, adott ki a népszavazásról. A nyilatkozat megállapítja, hogy a népszavazás eredménye nem old meg semmit, csak még nehezebbé teszi az algériai probléma rendezését, súlyosbítja Franciaországban a fasizmus veszélyét. Emiatt azoknak, akik »nem«-mel szavaztak el az "igen- hívei közül azoknak, akik később jönnek rá, milyen tévedést követtek el, közeledniük kell egymáshoz, hogy szembeszálljanak a közvetlen veszéllyel. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának New York-i képviselője, Abdel Káder Csanderli sajtónyilatkozatában hangoztatta: -Ha valaki azt reméli, hogy a világot meggyőzheti arról: négyévi háború után, amelyben a francia hadsereg statisztikai adatai szerint az algériaiak naponta átlag száz embert vesztettek és a franciáknak csak nyolcszázezer katonával biztosítható jelenléte mellett az algériaiak 98 százaléka szavazott egy olyan alkotmányra, amely még csak nem is vonatkozik rájuk — ez már határos az elmebajjal. Most már a francia kormány feladata, hogy visszavonja expedíciós hadtestét Algériából, ahol úgy látszik, a lakosság 98 százaléka a köztársaság hűséges híve.. A DPA jelentése szerint a szabad algériai kormány tagjai Kairóban megbeszélést folytattak a francia népszavazásról, majd utána magánjellegű beszélgetéseken kijelentették, hogy a szavazási eredményt nyilvánvalóan meghamisították. A kormány tagjai hivatalosan nem nyilatkoztak. Az A Massza című kairói lap hasonló véleményen van: "Algériában egy bátor nép forradalmi harcot vív és azt akarják elhitetni, hogy ott mindenki de Gaulle alkotmányának híve? Ez lehetetlen! Nyíltan megmondjuk, hogy a népszavazást bizonyára meghamisították— írja a lap. a Közép-Keleten, majd a Távol-Keleten megfelel a State Department előzetes elképzeléseinek, és hogy a veszélyes helyzeteket a State Department külpolitikája szándékosan idézte elő. Az agressziós előkészületek Miből látjuk ezt? a Közép- Keletről szóló beszámoló akkor hangzott el, amikor az iraki fordulat még nem történt meg, de a 6. flotta már mozgásban volt a Földközi-tengeren és a libanoni partraszállás esélyeivel fenyegetőzött. Egy héttel előbb hallgatta meg a szenátusi bizottság a távol-keleti helyzetről szóló beszámolót. Ott viszont már nagy arányokban folyt a csangkajsekista haderők egy harmadának összpontosítása Kimor szigetére. A közép-keleti beszámoló kiemeli a Libanonnak, Jordániának és Iraknak adott katonai és technikai segítséget, majd Irakról szó szerint a következőket mondja: Irak is aktívan közreműködik a bagdadi paktumban. Nekibátorítottuk Irakot, hogy folytassa ezt a magatartást, egyéb intézkedések mellett azzal is, hogy katonai segítséget biztosítunk számára. A távol-keleti USA-programról szóló beszámoló összegezi a State Department külpolitikájának az ottani térségben az elmúlt tíz év alatt elért eredményeit, felvázolja perspektíváit. Fő eredményét és a leglényegesebb kilátást ebben a meglepő mondatban foglalja össze: A Kínai Köztársaság továbbra is szilárd és hatékony szövetséges és állandó kihívás a kommunista Kínának a kínai nép feletti uralom tartós megerősítésére irányuló kísérleteivel szemben. Ismerteti ugyan a beszámoló az USA kapcsolatait az összes távol-keleti országgal, de egyedül Csang Kaj-sekre vonatkozóan állapítja meg, hogy szilárd és hatékony szövetséges. Mindezt éppen abban az időben, amikor Csang Kaj-sek haderőinek nagyobb egységei települtek át a szárazföldi Kína tőszomszédságába, a partmenti szigetekre, Kimojra és Macura. A State Department dokumentumai alapján a következő tények világosak: 1. A State Department szóhasználatával élve az Egyesült Államok külpolitikai alapelvét a kihívás politikájának lehet nevezni. Szövetségeseinek, szilárd és hatékony szövetségeseknek azokat tekinti, akik maguk is a kihívás politikáját alkalmazzák. Szövetségeseit általában abból a szempontból értékeli, hogy mennyire alkalmasak helyzetüknél és szándékaiknál fogva a kihívás politikájának érvényesítésére. Ezt a politikát joggal lehetne ugyan provokatív és agresszív jelzővel illetni, mivel azonban a State Department jobban szereti a "kihívás" kifejezést, azért megmaradok annak használata mellett. 2. A háborús veszély a Közép-Keleten nem az iraki nép forradalma következtében állt elő, hanem ezt a veszélyt a State Department kihívási politikája fokozatosan építette ki az arab népek nacionalista mozgalmai ellen a jordániai, libanoni és iraki szövetségeseknek adott katonai segélylyel és az amerikai—angol beavatkozás ígéretével. 3. A távol-keleti háborús veszély nem augusztus 23-ával alakult ki, hanem fokozatosan halmozódott fel a Csang Kajseknek adott katonai és politikai segítségben, amely a kihívó politika alkalmazására bátorította Csang Kaj-seket. 4. A Közép-Keleten és Távol-Keleten kialakult helyzet szoros kapcsolatban áll egymással. A kapcsolatot a State Department kihívási politikája adja. A két területen egymással párhuzamosan indult el a kihívás előkészítése. Miután a katonai beavatkozás a Közép-Keleten megtörtént, a kihívási politikát robbanásig fokozták a Távol-Keleten, hogy a közvélemény figyelmét eltereljék a Közép- Keleten, Libanonban és Jordániában tartózkodó amerikai és angol csapatokról. 5. Ez a kihívás politika jellemzi a State Department külpolitikáját nemcsak a Közép- és Távol-Keleten, hanem általában minden nemzetközi vonatkozásban. A magyar kormánynak erről egészen friss tapasztalatai vannak. Az USA budapesti követsége sajtóattaséjának jelenlétében rendezett sajtókonferenciáin öt beszervezett amerikai kém mondotta el, hogy milyen aknamunkákra készítették fel őket az USA hivatalos és illegális szervei Magyarország államrendje ellen. Annak ellenére, hogy a budapesti amerikai követség diplomatája is jelen volt az adatok feltárásánál, az amerikai szervek még csak kísérletet sem tudtak tenni az ismertetett adatok cáfolására* 6. Ez a kihívási politika viszi sok tekintetben zsákutcába az ENSZjelenlegi közgyűlését is és idéz fel nagyon súlyos veszélyt az ENSZ értelme és léte ellen. Miután az amerikai küldöttség megakadályozta a kedvező határozathozatalát Kína képviseletének megvitattását illetően, a State Department most azzal fenyegetőzik, hogy a varsói tárgyalások sikertelensége esetén az ENSZ állásfoglalását fogja igényelni a távol-keleti helyzet kérdésében. Amilyen mértékig folytatja a State Department kísérletezéseit hogy az ENSZ-et kihívási politikájának eszközévé tegye, olyan mértékig sodorja magát az egész szervezetet egzisztenciális válságba. Gondolom, senki sem tételezi fel, hogy a Kínai Népköztársaság képviselete ellen kierőszakolt közgyűlési határozat után, amíg azt az ENSZ jóvá nem teszi, bármilyen illetékes véleményt is tudna nyilvánítani az ENSZ bármely szerve a távol-keleti helyzetről. A kihívási politika célja Mi ellen irányul a kihívási politika? A mai nemzedék átalakuló világban él. A világ különböző pontjain a haladás és a reakció erői mérkőznek egymással. Délkelet-Ázsia és Afrika széles területein nagy néptömegek most jutottak el a nemzeti öntudatra ébredés fokára. Amin Európa és Amerika népei a múlt században átmentek, a nemzeti öntudatra ébredés élményeit, életük új korszakét most élik át Afrika és Ázsia nagy lakosságú országai. A kizsákmányolt népek végleg le akarják rázni a gyarmatosítás minden formáját. Nemcsak politikailag akarnak függetlenek lenni, hanem földjük kincseit, munkájuk gyümölcseit is maguk akarják élvezni. A State Department aszerint mozgatja a 6. flottát, a 7. flottát, aszerint irányítja katonai segélynyújtását, és aszerint ígéri gazdasági segítségét, hogy hol mozdul meg erőteljesebben a néptömegeknek ez a haladó mozgalma, de korántsem azért, hogy a haladásnak segítsen. A kizsákmányolás és gyarmati elnyomás ellen küzdő népek nem Amerikától várnak segítséget. Az ilyen népek. A magyar külügyminiszter nagyjelentőségű beszéde az ENSZ-ben New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ közgyűlése hétfőn folytatta a nemzetközi kérdések megvitatását. A közgyűlés ülésén a többi között felszólalt dr. Sik Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, a magyar ENSZ-küldöttség vezetője. Sik Endre a következő beszédet mondotta: Elnök úr! A nemzetközi helyzet mindazon kérdései, amelyek közgyűlésünket foglalkoztatják, szoros kapcsolatban vannak az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájával. A helyzet és egyes égető kérdések reális megértésének előfeltétele tehát az amerikai külpolitika jó és helyes megértése. Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy az amerikai külpolitikát legjobban azok értik, akik csinálják. Világos tehát, hogy magyarázni is ők tudják a legmeggyőzőbben. Ha engedjük, hogy a State Department saját magát magyarázza, akkor mi is jobban megértjük a State Department külpolitikáját és a kritikus helyzeteket, amelyek háborús veszéllyel árnyékolják be a világot, az ENSZ-t pedig zsákutcába juttatták. Beszéljen tehát a State Department. Hivatalos amerikai dokumentumokból idézek, a State Departmentnek, az amerikai külpolitika hivatalos okmányaként kiadott bulletinjéből. Az ez év július 2-án megjelent bulletin két beszámoló szövegét ismerteti. Mindkét beszámoló a szenátus külügyi bizottságában hangzott el. Az egyiket Mr. William M. Rountree, a State Department közép-keleti, dél-ázsiai és afrikai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára tartotta az Egyesült Államok közép-keleti, afrikai és dél-ázsiai politikájáról — a dátum is fontos —, ez év május 8-án. A másikat viszont — ugyancsak a szenátus külügyi bizottságában május 2-án — Mr. Walter S. Robertson tartotta, aki a State Department távol-keleti ügyeinek helyettes államtitkára. Ez az előadás természetesen az USA távol-keleti politikájával foglalkozik és címe: Az USA politikája és programja a Távol-Keleten. Ebből a két dokumentumból a napnál világosabban kitűnik, hogy a veszélyes helyzet előbb