Magyar Nemzet, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-02 / 258. szám
Magyar Nemzetife A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . A párizsi mérleg Csaknem negyvennyolc órával Brezsnyev elutazása után a párizsi sajtó első helyen változatlanul a szovjet –francia csúcstalálkozóval foglalkozott. Annak a jele ez, hogy valami történt Párizsban, olyasmi, ami az európai ügyeket jelentősen előreviheti. Igaz, a sok árnyalatú francia lapok a részletek megítélésében eléggé ellentétes véleményt hangoztatnak, de az alaphangra a legkomolyabbnak tekinthető Le Monde álláspontja a mérvadó. Aligha kétséges — írta a vezető külpolitikai újság —, hogy 1972-ben összeül az európai biztonsági értekezlet. A megállapítás önmagában sommásnak tűnik. Nem olyan egyszerű közös kontinensünk, hogy kinyilatkoztatásszerű megállapítások hangozzanak el róla, nem olyan egyszerűek azok a folyamatok sem, amelyek ehhez a nagy európai találkozáshoz elvezethetnek. Hiszen végeredményben, bármilyen nagy gazdasági és katonai erőt képviseljen is önmagában a Szovjetunió és Franciaország — és köztük mekkora a különbség! — Moszkva és Párizs csupán két vezető európai hatalmat képvisel és rajtuk kívül vannak sokan mások is ezen a kontinensen. A szocialista Európa egyöntetű a biztonsági konferenciára törekvő akaratában, de vajon mindenki osztja-e Nyugaton Pompidou elnöknézeteit? Semmiképpen sem lehet ezt mondani, mégis a szovjet— francia együttműködés a példa erejével hathat a többiekre is. Ha egyebet nem is említünk, máris érezhető ennek a „Keletre nyitó” politikának a hatása a béke Nobel-díjas Brandt kancellár irányvonalára. Ebben van az egyik lényeges pontja a szovjet—francia közeledésnek és ezt tükrözi a kibocsátott dokumentumok egyik leglényegesebb megállapítása: a Moszkva— Párizs együttműködés a nemzetközi életnek immár állandó tényezője. Ez a kooperáció folytatódik és intenzívebbé válik, anélkül, hogy bárki ellen is irányulna; sőt, éppen ellenkezőleg, továbbra is a példa erejével kíván hatni, hogy meggyorsítsa a többiek felzárkózását ahhoz a hármassághoz, amelyet még annak idején de Gaulle tábornok fogalmazott meg: enyhülés, egyetértés, együttműködés. Brezsnyev párizsi látogatásának sikere — ugyancsak a Le Monde vezércikke alkalmazta a „siker” minősítést — éppen e hármasság elmélyítésében van. A csúcstalálkozók általában több síkon folynak. Magukban foglalják a kétoldalú kapcsolatok megvizsgálását és a nemzetközi áttekintést. A kétoldalú kapcsolatok elmélyítésével vitathatatlan előrelépést, ha úgy tetszik, magasabb szintet jelent a tavalyi moszkvai jegyzőkönyv átalakulása az együttműködés alapelveinek rögzítéséivé. Értékelési hiba lenne , többet belemagyarázva, mint ami benne van, de még nagyobb hiba lebecsülni ezt a fontos okmányt. A világpolitikáról alkotott véleményben lényeges út alig van, de ez csupán azzal magyarázható, hogy a Szovjetunió és Franciaország eddig is nagyjából egyetértett a fontosabb konfliktusok megoldásának módjában. Ezt ismételten leszögezni ugyancsak eredmény, vagy hogy az eredeti jelzőnél maradjunk, siker. Mindkét oldalon hangoztatták az elmúlt hat napban, hogy két különböző társadalmi rendszerű ország együttműködéséről van szó. Ebben ugyancsak benne van a pozitívum, de az is, hogy törvényszerű bizonyos kérdésekben a problémák ellentétes megközelítése. Pozitívum, hogy Pompidou első ízben kötelezte el magát ilyen egyértelműen az európai biztonsági értekezlet gyors előkészítése és összehívása mellett. Különböző megközelítésre vall, hogy ez a „gyorsaság”, ha nem is kötődik semmiféle feltételhez, mégis feltételezi előbb a teljes nyugat-berlini rendezést, az összes jogi formulák betartásával, aztán Bonn moszkvai és varsói szerződésének ratifikálását. Nem jelent ez semmiféle halasztást, mint inkább Franciaország nyugat-európai hatalmi jogainak és nyugati elkötelezettségeinek ismételt hangoztatását. Pozitívum, hogy Párizs maga is szorgalmazza a különböző leszerelési erőfeszítéseket, elsőbbséget adva a nukleáris leszerelésnek. A különböző megközelítésről tanúskodik, hogy változatlanul nem ért egyet a közép-európai csapatcsökkentésekkel és még annyiban sem módosított álláspontján, amennyiben alig érzékelte az irányában tett szovjet lépést: az európai biztonságot és csapatcsökkentést külön kell tárgyalni, elsőbbséget adva a biztonsági konferenciának. Aligha irreális mindezekből arra a következtetésre jutni, hogy nem az ellentétes megközelítési módokra kell helyezni a hangsúlyt, mint inkább a szovjet— francia közeledés új és jelentős szakaszára. Megmutatkozott ez abban is, ahogyan a kétoldalú kapcsolatok fejlődése, a Ráma—Renault több mint egymilliárd frankos megállapodásában kifejeződött. Megmutatkozott abban, hogy mennyire realista volt a Brezsnyev— Pompidou találkozó egész légköre, beleértve azt az újszellemű protokollt is, amely az SZKP főtitkárát államot vezető politikusként ismerte el. Mindent összevetve a nevezetes szovjet—francia különleges viszony fennmaradt anélkül, hogy ez bármiben befolyásolná a benne részvevő feleknek nemcsak kétoldalú kapcsolatait, hanem világpolitikai cselekvésüket is. A törekvés inkább abban volt, hogy már 1972-től ez a különleges viszony új szelleművé és előremutatóvá tegye egész Európa együttműködését. Párizs, november 1. Tárkonyi Tibor Brezsnyev és Honecker az európai biztonsági értekezlet előkészítéséről .4 külpolitikai helyzet AZ EURÓPAI ÉS A KÖZEL-KELETI HELYZETTEL összefüggésben kommentálták a távirati irodák Leonyid Brezsnyev szombaton befejeződött párizsi látogatását, ami természetesen nem jelenti azt, hogy az SZKP főtitkárának franciaországi útja más területeken nem hozott eredményt, csupán arról van szó, hogy kontinensünk politikai erőviszonyai és a közel-keleti válság miatt a szovjet—francia csúcstalálkozót e két kérdésben fokozott figyelem kísérte. A Pravda minden vonatkozásában pozitívan ítélte meg a látogatást, amelynek eredményeképpen a szovjet—francia együttműködés minőségileg új szintre emelkedett. Schumann külügyminiszter az SZKP központi lapjának adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy a tárgyalások „nem csalták meg reményeinket”. A francia lapok többsége is úgy ítéli meg, hogy Moszkva és Párizs együttműködésének elmélyítése kedvezően befolyásolhatja az európai enyhülés további folyamatát. A Figaro „Kiegyensúlyozott mérleg” című vezércikkében kiemeli: a tárgyalások részvevői megegyezésre biztatják a két német államot, hogy ily módon megnyíljék az európai biztonsági értekezlet összehívásához vezető út. Nem titkolják a lapok azt sem, hogy a kiegyensúlyozott csapatcsökkentés kérdésében fennálltak nézeteltérések és egy-két disszonáns hangvételű cikk az európai enyhülési folyamat megvalósítására tett intézkedéseket, erőfeszítéseket a távol-keleti fejleményekkel hozta összefüggésbe. Ám még a jobboldali Aurore is kiemelte, hogy Pompidou és Brezsnyev „zöld fényt” adott a biztonsági értekezlet jövő évi megrendezéséhez. Az International Hérald Tribüne azt latolgatta, hogy miképpen kapcsolódik a párizsi látogatáshoz ,stt. SZKP főtitkárának berlini tárgyalása. Hétfőn délután e megbeszélések befejeztével Brezsnyev elutazott Berlinből és hazaérkezett Moszkvába. A hétfői berlini ebéden elhangzott Honecker- pohárköszöntők egyik része a párizsi tárgyalásokkal foglalkozott. Az NSZEP első titkára kijelentette: Brezsnyev ama párizsi megállapítását, hogy Európában most történelmi jelentőségű fordulat bontakozikki a béke és a biztonság,térén, „mi úgy fogadtuk, mint vezérfonalat a cselekvésre, a még aktívabb harcra a biztonsági értekezlet előkészítéséért”. A pohárköszöntő a továbbiakban az NDK békepolitikáját részletezte és Honecker hangsúlyozta, „ Berlin mindent megtesz, hogy a folyamatban levő tárgyalások minél hamarabb pozitívan befejeződjenek. Kairói kommentátorok elismeréssel méltatták a szovjet— francia tárgyalásoknak a közel-keleti konfliktus rendezésére vonatkozó javaslatait. A Journal d’Egypte az amerikai politikát bírálta, amely — a lap megfogalmazásában — ,képtelen volt megérteni a Tito elnök által tolmácsolt egyiptomi álláspontot, azaz Egyiptom hajlandóságát a politikai rendezésre”. Tel Avivban a jelek szerint idegességet váltott ki az a washingtoni döntés, amellyel felfüggesztették az amerikai katonai segélyt. Ez ügyben Golda Meir miniszterelnök fogadta az Egyesült Államok izraeli nagykövetét. Nyugati távirati irodák úgy vélik, hogy ha Tel Aviv a Rogers-féle hat pont alapján hajlandó részt venni a felújítandó közvetett béketárgyalásokon, akkor ezért „cserébe” a beígért, de mindmáig le nem szállított Phantommintájú harci repülőgépeket követeli majd Washingtontól. Brezsnyev befejezte berlini tárgyalásait Berlinből jelenti az MTI. Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt első titkára hétfőn délben ebédet adott Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának tiszteletére, NDK-beli baráti látogatásának befejezte alkalmából. Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára a Leonyid Brezsnyev tiszteletére adott ebéden elhangzott pohárköszöntőjében pártjának Központi Bizottsága, az NDK kormánya és népe nevében szívélyes jókívánságait fejezte ki a franciaországi látogatás sikeréhez. A cselekvés vezérfonala — A párizsi tárgyalások eredményei előmozdítják a béke ügyét és a nemzetközi biztonságot — fűzte hozzá. — Arról tanúskodnak, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini eszméje egyre növekvő mértékben hat, bizonyítják a szovjet külpolitika emberbaráti céljait. E célok közé tartozik, hogy Európa a béke világrészévé váljék és erősödjék a barátság a népek között. — Az ön Párizsban tett kijelentését, hogy Európában, ahol olyan gyakran keletkeztek háborúk és konfliktusok, most, történelmi jelentőségű fordulat van kibontakozóban a jobb jövő, a béke és a biztonság felé, mi úgy fogadtuk, mint vezérfonalat a cselekvésre, a még aktívabb harcra az európai biztonsági és együttműködési értekezlet közvetlen előkészítéséért . Az NDK békepolitikája világosan kifejezésre jutott kormányunknak abban a kezdeményezésében, hogy az NDK és az NSZK kössön egymással egyezményt a tranzitforgalomról, megnyilvánult továbbá a nyugat-berlini szenátussal folytatott tárgyalásokon. Az NDK kormánya az NSZK kormányával és a nyugat-berlini szenátussal folytatott megbeszéléseken a realitásoknak és a tényleges helyzetnek megfelelő javaslatokat és egyezmény-tervezeteket terjesztett elő, azzal a céllal, hogy ha minden oldalon megvan a jóakarat, hamarosan lehetséges legyen a megfelelő egyezmények aláírása, az NDK kormánya megtesz mindent, hogy a lehetőség szerint minél hamarabb pozitív befejezést nyerjenek e tárgyalások. Leonyid Brezsnyev pohárköszöntőjében hangoztatta, hogy a berlini találkozón a politikai elvbarátok, valamint a békéért és a szocializmusért folytatott közös küzdelem fegyvertársainak találkozója a kedvező és jó irányú európai változások közepette folyt le. Megjegyezte, hogy az eredményeket a kommunisták joggal vallják magukénak, de utalt rá: azt is látni kell, hogy a tőkés Európában mind aktívabban és bátrabban jelentkeznek olyan erők, amelyek a kölcsönös megértés és a politikai realitás alapján sürgetik az európai problémák megoldását. Lényegében általános elismerést nyert a háború utáni európai határok sérthetetlenségének elve. Lényegében általánossá válik annak megértése is, hogy nem lehet visszafordítani azokat a társadalmi és politikai átalakulásokat, amelyek az utóbbi negyedszázad során mentek végbe Európában. Reális körvonalakat kezd ölteni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásának perspektívája. Valószínűleg a közeli jövőben elkezdődhetnek a tárgyalások az Európában elhelyezett fegyverek és az itt állomásozó fegyveres erők csökkentéséről. — Mindezek — folytatta Leonyid Brezsnyev — fontos és pozitív momentumok. Mindez megfelel az európai kontinensen végbemenő társadalmi és politikai fejlődés megérett követelményeinek. Megfelel a szocializmus alapvető érdekeinek is. A testvéri szocialista államok tehát ezért sürgetik olyan kitartóan, olyan következetesen, hogy Európa legyen a béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés kontinense. És ez országaink számára nem propaganda jelszó, nem politikai taktika, hanem stratégiai irányvonalunk jut ebben kifejezésre. Ha Európát a tartós béke kontinensévé tehetjük, akkor teljes egészében kiküszöbölhetjük az államok közötti kapcsolatokból az erő alkalmazását és az erőszakkal való fenyegetőzést. Ebben az esetben mindenképpen tiszteletben kell tartani minden nép, minden állam egyenjogúságát és függetlenségét, szuverén jogait. Végezetül minden mesterséges akadályt le kell távolítani az európai államok — társadalmi rendszertől független — békés együttélésének útjából. — Természetes, hogy ennek a programnak a megvalósítása feltételezi az NDK egyenjogú részvételét az európai kontinens sorsát érintő problémák megoldásában. A békés együttélés tartós légköre Európában lehetetlen az NDK, mint független és szuverén állam törvényes érdekeinek és az ebből fakadó következményeknek figyelembevétele nélkül. Ez az idők parancsa. Ez a szocialista országok európai politikájának abc-je. És nekünk meggyőződésünk, hogy végsősoron a jog és az igazság diadalmaskodik. — Ugyanakkor — és ezt ma alaposan meg is beszéltük — az Európa központjára vonatkozó hosszú távú rendezés számos kérdése még megoldatlan. Még komoly politikai küzdelem vár ránk. A reakciós és soviniszta beállítottságú körök az NSZK-ban elkeseredett erőfeszítéseket tesznek, hogy meggátolják az NDK mint szuverén állam további fejlődését, szövetségeseket találjanak és meghiúsítsák a feszültség mutatkozó enyhülését Európában. /, Az NSZK politikája — A Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és más szövetséges szocialista államok kellő módon értékelik az NSZK kormányának reális lépéseit és készek azokra hasonlóakkal válaszolni. Mi azonban a világos és határozott politika hívei vagyunk. Feltételeznünk kell, hogy a józan nyugati politikusok tudatában vannak a valódi helyzetnek. Visszaút nincs. A szocializmus pozíciói a Német Demokratikus Köztársaságban megingathatatlanok. Ha egyes nyugati körök abban reménykednek, hogy a jelenlegi politikai konjunktúrát arra használhatják fel, hogy megpróbálják meggyengíteni és megingatni a szocializmus álláspontjait az NDK-ban, akkor ezek hiú, soha valóra nem váló remények. Biztosíték erre a Német Szocialista Egységpárt politikai érettsége és aktivitása, az NDK dolgozóinak szocialista hazaszeretete. Biztosíték erre a szocialista internacionalizmus elvein alapuló testvéri kapcsolat az NDK és a Varsói Szerződés szervezetében helyet foglaló szövetségesei között. Fobajanibsai szovjet békeoffensiva — Mint tudják, a világsajtó mostanában sokat ír a Szovjetunió békeoffenzívájáról Mi folytattunk és folytatunk ilyen offenzívát, offenzívát a reakció és a háború népellenes erői ellen. Ezt ismételten és világosan kimondtuk az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogramban. A békeharcot nem egyedül folytatjuk. Velünk van a Német Demokratikus Köztársaság, velünk vannak más testvéri, szocialista országok. Kijelenthetem, hogy a franciaországi látogatás eredményeit pozitívan értékeljük. A Pompidou elnökkel és más francia államférfiakkal tartott megbeszélések, a közös szovjet —francia okmányok azt igazolták, hogy mindkét hatalom határozottan ellenzi az erőszakot és az önkényt a nemzetközi ügyekben, egységesek abban a szándékukban, hogy megóvják és tartóssá tegyék az európai és az egyetemes békét. A szovjet—francia kapcsolatok stabil és tartós jellegét a jelenlegi nemzetközi élet fontos tényezőjének, a tartós európai biztonság szavatolásához vezető sikeres lépések előfeltételének tekintjük. — Kedves barátaim! Az NSZEP vezetőivel most befejezett tárgyalásaink bebizonyították, hogy teljesen egységes nézeteket vallunk minden megvitatott kérdésben. Ez nem meglepő. Népeinket, pártjainkat és államainkat alapos, kipróbált és szüntelenül erősödő barátság fűzi össze. Leonyid Brezsnyev hétfőn délután befejezte többnapos baráti látogatását az NDK- ban. Hétfőn délután visszaérkezett Moszkvába Leonyid Brezsnyev, a vnukovói repülőtéren az SZKP KB főtitkárát Koszigin, Podgornij és más hivatalos személyiségek fogadták.