Magyar Nemzet, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-01 / 283. szám
lU Magyar Nevizates Kádár János és Leonyid Brezsnyev beszéde Csepelen a barátsági nagygyűlésen Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével a hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség csütörtökön délelőtt a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott. A delegációt a gyárlátogatásra elkísérte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, valamint a párt- és állami életünk más vezető személyiségei. Az érkező vendégeket a gyáróriás feldíszített bejáratánál dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. Borbély Sándor, a Vasmű pártbizottságának első titkára. Csató László, a Vasmű vezérigazgatója. Ribánszki Róbert, a XXI .kerületi pártbizottság első titkára és Kardos Vilmos, a XXI. kerületi tanács elnöke fogadta. A látogatók első útja a pártmunkás-könyvtárba vezetett, ahol Borbély Sándor beszélt az üzem munkájáról, egyik legjelentősebb ipari centrumunk életéről. Tolmácsolta a Csepel Vas- és Fémművek kommunistáinak, szervezett munkásainakés minden csepeli dolgozónak őszinte, szívből jövő, forró üdvözletét. Részletesen szólt a Vasmű szovjet kapcsolatairól, elmondotta, hogy ezek a kontaktusok tovább fejlődtek, szilárdultak a Szovjetunió vaskohászati minisztériumával, a dnyepropetrovszki és a taganrogi csőgyárral, a leningrádi fémkohászati vállalattal és a minszki gépgyárral. Borbély Sándor, tájékoztatója végén, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottsága nevében ajándékokat nyújtott át Leonyid Brezsnyevnek, köztük egy albumot, amely Csepelnek a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait mutatja be. A párttitkárnak azonban még egy megbízatása volt: tolmácsolta a gyáróriás sok-sok munkásának javaslatát, hogy Leonyid Brezsnyevet és Kádár Jánost fogadják a Csepel Vas- és Fémművek törzsgárda tagjainak sorába. A tiszteletbeli törzsgárda tagjainak sorába. A tiszteletbeli törzsgárdatagságot szimbolizáló jelvényt, gyűrűt és oklevelet Csató László, a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgatója nyújtotta át. Az SZKP főtitkára mosolyogva jegyezte meg, hogy bár másodállást nem vállalhat, de a törzsgárdatagságot elfogadja s a szovjet és a magyar nép barátságáért most már ebben a minőségében is tevékenykedni fog. A házigazdák invitálására nemlátogatásra induló szovjet vendégeket és a társaságukban levő magyar személyiségeket nagy tapssal, éljenzéssel, a magyar—szovjet barátság éltetésével köszöntötték a gyár dolgozói, a különböző csarnokok munkáskollokvái. Amerre elhaladtak, magyar és szovjet zászlócskák emelkedtek a magasba, tapsra verődtek a tengerek. „A szovjet küldöttség mélységes örömmel fogadta a Csepel Művek munkásaival való találkozást. Kívánunk kedves barátainknak jó egészséget, boldogságot, nagy munkasikereket!” — jegyezte be búcsúzóul Leonyid Brezsnnyev a Vasmű emlékkönyvébe. A gyárlátogatást követően a szovjet párt- és kormányküldöttség barátsági nagygyűlésen találkozott a fővárosi dolgozók képviselőivel. Budapest munkáskollektíváinak küldötteivel a csepeli sportcsarnokban. A termet zsúfolásig megtöltötték. XXI kerületi vállalatok, üzemek és intézmények dolgozói, a budapesti gyárak szocialista brigádjainak, kiváló dolgozó munkásainak képviselői. A falakat magyar, szovjet és vörös zászlók díszítették, a teremben magyar és orosz nyelvű feliratok hirdették: „Éljen az 50 éves fennállását ünneplő Szovjetunió!”, „Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátsága!”, „Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja!”. A nagygyűlés részvevői hosszan tartó, lelkes ünnepléssel köszöntötték az elnökséget, amelynek tagjai között helyet foglalt Kádár János és Leonyid Brezsnyev. Az elnökség tagja volt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Pullai Árpád, az MSZMP Központi bizottságának titkára, Péter János külügyminiszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, hazánk moszkvai nagykövete. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a szovjet pártos kormányküldöttség tagjai: Vlagyimir Scserbickij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Konsztantyin Katusev, a sz SZKP Központi Bizottságának titkára. Nyikolaj Tyihonov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. Andrej Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Ivan Kebin, az SZKP Központi Bizottságának tagja, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, valamint Vlagyimir Pavlov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Tagja volt az elnökségnek társadalmi, politikai, gazdasági életünk több ismert személyisége, a termelőmunkában élenjáró dolgozó. A szovjet és a magyar himnusz hangjai után Németh Károly nyitotta meg a nagygyűlést. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya nevében meleg szavakkal köszöntötte a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét. Leonyid Brezsnyevet, a küldöttség tagjait, minden szovjet vendéget. Üdvözölte Kádár Jánost, Fock Jenőt, és a többi magyar vendéget, majd hangsúlyozta: — A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének mostani magyarországi látogatása a hagyományos szovjet—magyar barátság elmélyítésének újabb fontos állomása. Meggyőződésünk, hogy ez a látogatás tovább erősíti pártjaink, kormányaink, népeink barátságát, testvéri együttműködését, internacionalista egységét. Népünk több mint 25 éves tapasztalata igazolja, hogy a szovjet—magyar barátság ápolása, védelme, szüntelen erősítése egyet jelent népünk, szocialista hazánk felemelkedésével, valamint a szocializmus, a haladás nemzetközi erőinek gyarapodásával. A nagygyűlés első felszólalója, Demján László esztergályos, a csepeli munkások forró, szívből jövő üdvözletét tolmácsolta a vendégeknek. — Mi, csepeli munkások már a X. kongresszus idején vártuk Brezsnyev elvtársat. De ami késik, nem múlik, ez a látogatás nagy megtiszteltetés számunkra . Tudjuk, hogy most készülnek a Szovjetunió 50 éves fennállásának megünneplésére. Ez a mi ünnepünk is lesz, hiszen sem az ország, sem Csepel munkásai nem feledik soha, hogy mit köszönhetnek a Szovjetuniónak. A következő felszólaló Miskei Mihály kutatómérnök elmondta: egyike annak a sok ezer értelmiséginek, aki a Szovjetunióban tanult, s azóta is gyakran találkozik szovjet tudósokkal, szakemberekkel. — Jóleső érzéssel mondhatom, hogy tanulmányaim idején és azt követően is, minden találkozáskor tapasztaltam a magyar nép iránti tiszteletet, megbecsülést, s ahol szükség volt rá, az elvtársi segítségnyújtást. Meggyőződésem, hogy a magyar nép hasonló érzelmeket táplál és nagy tiszteletet tanúsít a szovjet emberek iránt. — Textilgyári munkásnő vagyok — kezdte hozzászólását Sípos Anna, a Goldbergergyárnak küldötte. — Munkámban naponta használok olyan nyersanyagokat, amelyek a Szovjetunióból érkeznek, naponta dolgozom olyan késztermékekkel, amelyek szovjet megrendelésre készülnek, így a gyakorlatban is érzem, hogy mit is jelent hazánk és a Szovjetunió kapcsolata. Ezután viharos taps közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. KÁDÁR JÁNOS: Szovjet barátaink látogatása a testvéri együttműködés újabb, fontos állomása i Mindnyájan átérezzük az esemény különleges fontosságát, amikor most, itt Csepelen, a magyar munkásmozgalom fellegvárában körünkben üdvözölhetjük nagy szövetségesünk, a testvéri szovjet nép kiváló képviselőit — kezdte beszédét Kádár János. — Engedjék meg, hogy a magyar kommunisták, a szocialista társadalmat építő magyar nép nevében, őszinte tisztelettel és szeretettel én is köszöntsem Brezsnyev elvtársat, a nemzetközi kommunista mozgalom, a béke ügyének kiemelkedő és fáradhatatlan harcosát, a magyar nép igaz barátját, valamint a szovjet küldöttség minden egyes tagját. Szívből köszöntöm a magyar— szovjet barátságnak szentelt mai nagygyűlésünk minden részvevőjét, fővárosunk, Budapest és Csepel dolgozóinak képviselőit. — A megingathatatlan, szilárd elvi alapokon nyugvó, mély történelmi gyökerekkel bíró barátságunk és szövetségünk kiemelkedő eseményeként került sor a szovjet párt- és kormányküldöttség mostani látogatására hazánkban — folytatta. — Pártjaink, kormányaink képviselőinek tárgyalásait az internacionalizmus, az őszinte barátság szelleme hatja át. Megbeszéléseinken érintettük kétoldalú kapcsolataink, és közös nemzetközi harcunk összes lényeges kérdését. Mély megelégedéssel szólhatunk itt a nagygyűlés, az ország nyilvánossága előtt arról, hogy az összes megtárgyalt kérdésben, ezúttal is teljes nézetazonosság volt közöttünk, tárgyalásaink rendkívül hasznosak és eredményesek voltak. Túlzás nélkül mondhatom, hogy Brezsnyev elvtárs, szovjet barátaink mostani látogatása a magyar— szovjet barátság és testvéri együttműködés újabb, fontos állomása, őszinte köszönetet mondunk szovjet barátainknak, hogy nagy hazai munkájuk és a zajló nemzetközi élet számtalan elkötelezettsége közepette is időt szakítottak és meghívásunkat elfogadva, eljöttek hozzánk, jövedelme 4,2 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2,4 százalékkal emelkedik az idén. — Pártunk és kormányunk alapvető feladatnak tekinti — a végzett munka eredményeivel összhangban és a szociális igazságosságnak megfelelően — a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelését, ami a szocializmus alapvető ismérve és követelménye. A lakosság életkörülményei általános gazdasági fejlődésünknek megfelelően javulnak. Most döntés született arra, hogy 1973-ban az állami ipar, és az állami kivitelező építőipar munkásainak keresete külön, egyszeri béremeléssel, a dolgozók általános keresetnövekedésénél jobban emelkedjék. A X. pártkongresszus irányvonala kiállta az idő próbáját . A kialakult gyakorlatnak megfelelően, megbeszéléseinken tájékoztattuk szovjet elvtársainkat belső helyzetünkről, az eredményekről, a még megoldásra váró feladatokról is. Megkönnyítette számunkra ezt, hogy pártunk Központi Bizottsága éppen két héttel ezelőtt értékelte a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa óta végzett munkát. A Központi Bizottság joggal állapította meg, hogy a kongresszus irányvonala kiállta az idő és a gyakorlat próbáját, az elmúlt két év alatt nagy eredmények születtek a szocialista társadalom építésének minden területén. A döntő mindenekelőtt az, hogy párttagságunk, társadalmunk összes pozitív erői egyhangúlag elfogadták, magukénak vallják és tettekkel támogatják a X. kongresszus irányvonalát, a szocializmus építésének programját. Ez eredményeink legfőbb forrása. Munkásosztályunk példamutatással és áldozatvállalással naponta bizonyítja nagy társadalmi felelősségérzetét a munka frontján, a szocialista brigádmozgalomban és a munkaversenyek eredményeivel. Dolgozó parasztságunk odaadó szorgalmas munkával, leküzdve az időjárás okozta nehézségeket, biztosítja az ország kenyerét. Az értelmiség is méltóképpen vállalja a ráháruló részt a szocialista építőmunkából. — Az ország belpolitikai helyzete rendezett, társadalmunk a kongresszus által megjelölt irányba fejlődik. Belpolitikai törekvéseink középpontjában annak a politikának a megvalósítása áll, amely a munkásosztály vezető szerepének szilárd és fokozódó érvényesülése mellett lehetővé teszi, hogy a szocialista társadalom teljes felépítése valóban az egész nép, az e célért tömörülő és összeforrott nemzet alkotása legyen. Ennek szellemében fejlesztjük tovább az államéletet, a szocialista demokráciát, hogy a lehető legkedvezőbb politikai feltételek és légkör megteremtésével gyorsítsuk szocialista építésünket. — Népgazdaságunk a negyedik ötéves terv céljaival összhangban fejlődik. Az ipar bruttó termelése 1972-ben több mint 6 százalékkal növekszik és a növekedés teljes egészében a termelékenység emelkedéséből származik. A mezőgazdaság termelése a kedvezőtlen időjárás ellenére mintegy 4 százalékkal meghaladja a múlt évit. A lakosság egy főre eső reál Tíz-húsz évre előre megalapozott a Szovjetunióval bonyolított áruforgalmunk . Népgazdaságunk stabilitásának és fejlesztésének legfontosabb külső tényezője a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való szoros gazdasági együttműködés. Jövendő gazdasági fejlődésünk biztos alapja, hogy legnagyobb partnerünkkel, a Szovjetunióval bonyolított áruforgalmunk jelentős része a különböző áruszállítási, kooperációs és szakosítási megállapodásokkal már ma 10—20 évre előre megalapozott. Meggyőződésünk, hogy jó irányba haladunk, általános szocialista céljainkat szolgáljuk azzal, hogy tovább erősítjük népgazdaságaink kölcsönösen előnyös kapcsolatait. — A magyar—szovjet gazdasági együttműködésben fontos szerepet tölt be a Csepel Vas- és Fémművek. A gyáróriás alapanyagainak döntő többségét, csaknem 83 százalékát a Szovjetuniótól kapja. Erőteljes műszaki kooperáció van kibontakozóban a csepeli gyár és számos szovjet üzem között. Csepeli munkások és mérnökök a közelmúltban például eredményesen működtek közre a Szovjetunió két nagy csőgyárának a rekonstrukciójában. Itt, Csepelen — éppúgy, mint mindenütt az országban — mérnök és munkás naponta tapasztalja, hogy a szovjet tudomány és technika hatalmas ösztönző és segítség számunkra, ugyanakkor kapcsolataink fejlesztésének kimeríthetetlen forrása. Csepel dolgozói munkájukkal jelentősen hozzájárulnak már ma is a magyar—szovjet barátság és együttműködés további erősítéséhez és elmélyítéséhez. — A párt Központi Bizottsága november 14—15-i ülésének állásfoglalása az eredmények mellett feltárta a problémákat is és határozatokat hozott azok megoldására. A határozat megfelelően foglalkozik a pártmunka, a társadalom tevékenységének minden fő kérdésével. Feladataink közismertek, még következetesebben kell megvalósítanunk a X. kongresszus iránymutató határozatait, bel- és külpolitikai irányvonalunkat, gazdaságpolitikánkat és ideológiai feladatainkat, nagyobb fokú állami és állampolgári fegyelem megteremtésére van szükség, még nagyobb figyelmet kell fordítani a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, általában a dolgozó nép helyzetének alakulására, s a pártnak a tömegekre támaszkodva, azokkal még jobban összeforrva kell harcolnia szocialista céljainkért. Minden szükséges feltétel megvan ahhoz, hogy szocialista fejlődésünk vonala a jövőben is töretlenül felfelé ívelő legyen. Ezirányú munkánkban a kommunisták cselekvő közreműködésére, a vezetők fokozottabb felelősségvállalására és a munkásosztály, az egész dolgozó nép helytállására, a szocializmus iránti odaadására építünk. Hazánkban mindenki bizonyos lehet abban, hogy közös munkával, a X. kongreszszus határozatainak következetesebb végrehajtásával nagy lépést teszünk előre a szocialista társadalom magasabb szintű építésének útján. Biztosíthatjuk szovjet barátainkat, nemzetközi osztálytestvéreinket, a Magyar Népköztársaság minden barátját, hogy a magyar nép öntudatosan és eredményesen dolgozik, rendületlenül halad előre és megvalósítja célját, a szocialista társadalom teljes felépítését