Magyar Nemzet, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-02 / 127. szám
Ára: 1,40 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA kedd 1981. június 2 XXXVII.évfolyam 127. szám Születésnap Harmincöt éves a legfiatalabbak mozgalma. Gyönyörű születésnap, emlékeztető. Ott, akkor, az Erzsébet téren — mai Engels téren —, majd a Szabadság téren a gyerekek tettek fogadalmat a gyerekekért. A tanulás és a játék szabadságáért, önfeledten és nagy komolyan. Az alapítók ma már felnőttek, akik a valamikori lelkesedés emlékével figyelik gyermekeik, a mai kisdobosok és úttörők ünnepi készülődését. És figyelhetik jogos büszkeséggel is, hisz megteremtették, ők teremtették meg azt a gazdasági, társadalmi hátteret — alapját egy boldogabb gyermekkornak —, amelyről naggyá nőtt az úttörőmozgalom. Sok minden változott a kezdetek óta. Felépült Csillebérc és az úttörővasút, Zánka; országszerte olyan úttörőházak sokasága, amelyről csak álmodhattak, amelyért dolgozhattak az egykori gyerekek és amelyeket tulajdonosként vesznek birtokukba a maiak. Színesedett, gazdagodott a mozgalmi élet, kitágult a gyerekek világa. Egy azonban nem változott: a gyermeki természet. Nem változott figyelő, tiszta tekintetük, tenniakarásuk, bizalmuk, amelyet könnyű megnyerni, megrendíteni is. Nem változott a játékosságuk — ösztönös része az életre készülésüknek — s a kíváncsiságuk sem. Felelni kell a kérdéseikre, mert mi adtuk meg nekik a kérdezés jogát és válaszaink sem a kérdezőkhöz, hozzánk sem lehetnek méltatlanok. Az őszinteség és a világ megismerésének igénye jellemzi leginkább gyermekeinket. Otthon, az iskolában és a mozgalomban ennek az igénynek kell megfelelni felnőtteknek és ifivezetőknek, s ami nem könnyű: erre az igényességre kell nevelni. A magunk és legfőképp a jövő nemzedékének érdekében. Mert csak azokból lesz önmagát és a világ dolgait komolyan vevő felnőtt, akit komolyan vettek, arra neveltek már az öntudatra ébredésétől kezdve. Csak így segíthetjük őket ,előre maguk választotta útjukon, csak így érhetjük el, hogy megismerjék, megbecsüljék és a magukénak is vallják értékeinket, mindazt, amit az apák, a nagyapák, az ősök nemzedéke teremtett,és hogy gyarapítani, szépíteni, jobbítani akarják maguk is. Az úttörőmozgalom sokat tett és tehet ezért, de nem tehet, meg mindent. Egymaga nem vállalhatja a gyermeknevelés szép kötelességét, mi több, az otthon és az iskola támogatása nélkül csak részben felelhet meg vállalt feladatának. S noha ma mások a követelmények, a lehetőségek, mint voltak huszonöt vagy harmincöt évvel ezelőtt, ez az ,a terület, ahol bőven van még tennivaló. Az őszinteséget, a nyitottságot fenyegeti, ha mást hall a gyermek a szülőtől, a tanártól és az úttörővezetőtől. Ha a még meglevő vagy az újabban keletkezett gondokért egymásra hárítják a felelősséget. Vagy ha okos magyarázat helyett „bezzeg” kezdetű frázisokkal hárítjuk el érdeklődésüket. Mert gondjaink, nehézségeink — a fejlődés velejárói — voltak is és lesznek. Ám ha a korukkal járó egészséges türelmetlenségre türelmetlen elutasítással válaszolunk, elriasztjuk őket és nem tudjuk leszerelni értetlenségüket. Az úttörőmozgalom története bizonyítja, mire képesek a gyerekek, ha bíznak bennük. Ha azt érezhetik, megbecsült tagjai annak a közösségnek, amelyhez tartoznak, ha számítanak is a segítségükre és nemcsak a kötelességeikkel példálóznak. Az Erzsébet-híd karcsú ívében ott feszül az a több tonna vas is, amelyet ők gyűjtöttek össze. Dolgoztak régen, amikor arra volt szükség, a romeltakarításban, s dolgoznak most környezetük szépítésén, parkok, kertek ápolásán, segítenek idős, beteg emberek istápolásában. Nincs szomorúbb a helyét nem lelő, önmagát fölöslegesnek érző gyereknél. Ha azt akarjuk, hogy minél kevesebben legyenek az ilyetén szánandók és mind többen az igazán tenni akaró, a másokért is dolgozni tudók, társaknak kell tekintenünk őket. A gyerekeknek élményre, valódi érzelmekre, olyan célokra van szükségük, amelyekkel azonosulni tudnak. A maga sajátos eszközeivel — és mily sokfélék ezek az eszközök! — az elmúlt harmincöt évben is ezt nyújtotta, most is ezt nyújtja az úttörőmozgalom. Gyönyörű hivatását úgy töltheti be, ha a gyerekek igényeinek megfelelően, egyszersmind a társadalom követelményeihez igazodva szervezi a mozgalom életét. Szép élményeket, az eddigieknél is gazdagabb nyarat ígér az idei harmincötödik úttörő nyár. A legfiatalabbak közül háromszázezren vesznek részt különböző nyári táborokban, vándortúrákon. Gazdag program várja a gyerekeket külföldön és itthon is az úttörőházakban, a napközis táborokban, hisz a születésnap, az úttörőszövetség megalakulásának 35. évfordulója tiszteletére országszerte számos rendezvény lesz. A napokban tartotta X. kongresszusát a Kommunista Ifjúsági Szövetség. A küldöttek sorában sokan voltak, akik nemrég még úttörőként vettek részt a mozgalmi életben. A legfiatalabbak tolmácsaként többen felszólaltak a kongresszuson. S mivel fiatalok szóltak fiatalokhoz, minden bizonnyal meghallgatásra talál az úttörőszövetség kérése: erősödjék a testvérkapcsolat a csapatok és a KTSZ-Szervezetek között, dolgozzanak együtt a gyerekekért, a szebb, boldogabb gyermekkorért. Sárvári Márta A csehszlovák kormányfő Budapesten Iszlám külügyminiszterek a libanoni válságról tárgyalnak A külpolitikai helyzet A SZOVJETUNIÓ ÁLLÁSPONTJÁT fejezte ki Vagyim Zaglagyin, az SZKP Központi Bizottságának tagja abban az interjúban, amelyet a Frankfurter Rundschaunak adott. Bejelentette, szovjet részről készek arra, hogy egyetlen új rakétát se telepítsenek, mihelyt megkezdődnek a kelet-nyugati tárgyalások az eurostratégiai fegyverekről. A szovjet politikus részletesen kitért azokra a körülményekre, illetve előzményekre, amelyek a jelenlegi legégetőbb hadászati problémát érintik. Ezek sorában megemlítette, hogy a Szovjetunió 1971 óta már számos alkalommal javasolt tárgyalásokat, s amikor az első indítványok elhangzottak, jóval könnyebb lett volna megállapodásra jutni, mint jelenleg. Egy évtizeddel ezelőtt ugyanis még egyetlen SS—20-as rakétával sem rendelkeztek és az amerikaiaknak is csak ötödannyi atomfegyver-hordozójuk volt, mint most. Rámutatott arra, hogy e fegyvernemek területén nyugati katonai szakértők szerint pillanatnyilag egyensúly van. Ha viszont a Pentagon Nyugat-Európában keresztülviszi telepítési tervét, ez a helyzet veszélyesen megváltozik. Zaglagyin pozitívan értékelte Mitterrand-nak azt a kijelentését, amellyel stratégiai fegyvereknek, nem pedig a régiek korszerűsített változatának nevezte az eurorakétákat, és veszélyesnek mondotta ezeket amerikai részről a Szovjetunióra nézve. RÓMÁBAN bonyolult belpolitikai körülmények közepette kezdte meg kormányalakítási tárgyalásait Forlani kijelölt olasz miniszterelnök. Megfigyelők szerint kabinetformáló kísérleteit egyfelől a PS 2 botrány nyomán tapasztalható bizalmatlansági hullám, másfelől pedig az előző kormányok által megoldatlanul hagyott, feltornyosuló gazdasági és szociális problémák nehezítik. Forlani személyét is gyanakvással szemlélik. Berlinguer, az OKP főtitkára találkozásuk után kijelentette, hogy pusztán udvariasságból vett részt a megbeszélésen, s szóba hozta a PS2-t és kitért a volt kormány, illetve Forlani szerepére is ebben az ügyben. A szocialisták részéről Bettino Craxi előzőleg már közölte, hogy csak elmérgesítené az amúgy is súlyos politikai helyzetet a kabinetben, ha kitartanának a kereszténydemokratákkal való koalíció gondolata mellett. NAMÍBIA függetlenségének ügye — sajátos szemszögéből nézve — egyre élénkebben foglalkoztatja Washingtont. Reagan hivatalba lépése óta formálódott az az Afrika-kép, amelynek középpontjában Pretoria mint az Egyesült Államok kiemelt szövetségese áll. Az amerikai sajtóban most hozták nyilvánosságra azt a tervezetet, ami Washington feltételeit összegzi, amelyek teljesülése nélkül nem egyezik bele Namíbia függetlenségének megadásába. Ennek központi gondolata: Angola mondjon le a kubai csapatok jelenlétéről, s fogadja el az ellenforradalmi UNITA-nak a luandai kormányban való részvételét. Világpolitikai összefüggésbe ágyazva e kitétel egyben azt is jelenti, hogy feltehetően az afrikai földrész déli részével kapcsolatban mindinkább szembekerülhet a francia és az amerikai álláspont, mert míg az előbbi Dél-Afrika elszigetelését követeli, addig az utóbbi e rendszer fenntartására, illetve megerősítésére törekszik. Lubomir Strougal és Lázár György megbeszélése Az MTI jelenti : Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására hétfőn baráti látogatásra Magyarországra érkezett Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnöke. Lubomir Strougal kíséretében Budapestre érkezett Rudolf Rohlicek, a Minisztertanács elnökhelyettese, Alois Hloch külkereskedelmi miniszterhelyettes, Dusán Spécii külügyminiszter-helyettes és Karol Ujházy, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese. A Ferihegyi repülőtéren a vendégek fogadására megjelent Lázár György, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Roska István külügyminiszter-helyettes, Varga József, a Minisztertanács titkárságának vezetője és Vas János külkereskedelmi miniszterhelyettes. Jelen volt a fogadáson Václav Moravec Csehszlovákia budapesti és Kovács Béla hazánk prágai nagykövete is. Délelőtt a Parlamentben a kormány tanácstermében megkezdődtek a magyar—csehszlovák tárgyalások. A magyar tárgyalócsoport vezetője Lázár György, tagjai: Marjai József, Kovács Gyula, Roska István, Vas János és Kovács Béla. A csehszlovák tárgyaló csoportot Lubomir Strougal vezeti, tagjai: Rudolf Rohlicek, Alois Hloch, Dusán Spácil, Karol Ujházy és Václav Moravec. A szívélyes, baráti légkörű tárgyalásokon a két miniszterelnök áttekintette az országaink közötti kapcsolatok alakulását, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit, s meghatározták a további együttműködés fő területeit, tennivalóit. Kölcsönösen tájékoztatták egymást Magyarország és Csehszlovákia szocialista építőmunkájának eredményeiről, s eszmecserét folytattak a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről is. Délután Lázár György és Lubomir Strougal négyszemközti megbeszélést folytatott. Este az Országház Vadásztermében a Minisztertanács elnöke vacsorát adott vendé ge tiszteletére. A vacsorán niszter, Bajnok Zsolt, továbbá részt vett a csehszlovák kor-a magyar tárgyalócsoport tagmányfő kísérete, valamint jai, és politikai, társadalmi, Marjai József, Ábrahám Kál- gazdasági életünk több más más építésügyi és városfej- személyisége, fesztési, Pullai Árpád közte- A vacsorán Lázár György kedés- és postaügyi és Schul- és Lubomir Strougal pohártheisz Emil egészségügyi mi- köszöntőt mondott. Zaglagyin interjút adott a Frankfurter Rundschaunak Bonnból jelenti az MTI. A Szovjetunió kész arra, hogy egyetlen új rakétafegyvert se telepítsen, mihelyt megkezdődnek a kelet—nyugati tárgyalások az eurostratégiai fegyverekről — mondta a Frankfurter Rundschaunak adott interjújában Vagyim Zaglagyin, az SZKP Központi Bizottságának tagja, aki a DKP kongresszusán részt vett szovjet küldöttség tagja volt. A szovjet politikus pozitívnak minősítette a szovjet— nyugatnémet kapcsolatokat. „Nyugodt és tárgyilagos hangnemben tárgyalunk egymással... csupán egyetlen tényező válhat akadállyá ezen az úton: az új amerikai rakéták” — mondotta Zaglagyin. A Szovjetunió számára a legfontosabb, hogy megkezdődjenek a fegyverkorlátozási tárgyalások. „Schmidt kancellár — egy olyan államférfi, aki képes dönteni, ha akar — azt mondja: a tárgyalások híve. Ebben az esetben azonban többet kell tennie azért, hogy ezekre a tárgyalásokra sor kerülhessen.” Zaglagyin emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió 1971 óta számos alkalommal javasolt tárgyalásokat erről a kérdésről. A több mint egy évtizedes folyamat kezdetén a szovjet fél még egyetlen SS—20-as rakétával sem rendelkezett, az amerikaiak pedig csak ötödannyi atomfegyverhordozó birtokában voltak, mint most. A kölcsönös megállapodás akkor könnyebb lett volna, mint jelenleg. „Javaslatainkat először az amerikaiaknak címeztük, 1979 márciusa óta pedig a nyugat-európaiaknak is. 1979 márciusi javaslataink Bonnban érdektelenséggel találkoztak. Októberben azután azt a választ kaptuk, hogy most már késő. 1980-ban Schmidt kancellár javasolta a rakétafegyverek moratóriumát. Amikor mi támogattuk ezt a javaslatot, akkor viszont nemet mondott. Ebben kevés logikát látok. Ennek ellenére továbbra is készek, vagyunk tárgyalni. Brandt és Schmidt is sokat tett, keleti politikájával, az enyhülés építményének felállítása érdekében. Ez az építmény még áll és továbbra is állnia kell” — hangsúlyozta az SZKP KB tagja. Zaglagyin rámutatott: nyugati katonai szakértők is elismerik, hogy mindkét fél jelenleg körülbelül ezer-ezer hordozórakétával rendelkezik, vagyis paritás áll fenn. Ez a helyzet gyökeresen megváltozik, amennyiben 572 új amerikai rakétát telepítenek Nyugat-Európába. „Itt nem csak a mennyiségről, hanem a minőségről is szó van: ezek az új amerikai rakéták ugyanis nem korábbi fegyverek korszerűsített változatai, hanem egészen új minőséget jelentenek. Mitterrand francia államfő helyesen minősítette ezeket stratégiai fegyvereknek, amelyek amerikai részről veszélyt jelentenek a Szovjetunióra nézve”. „Valamennyiünknek tisztában kell lennünk azzal — mondotta végezetül —, hogy Európában többé nem lehetséges csupán saját országunk biztonságáról gondoskodnunk. Minden atombomba, amelyet valahol Európában telepítenek, valamennyi európai számára veszélyt jelent.” WillygBrandt Moszkvába látogat Bonnból jelenti a DPA: Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke június 30-a és július 2-a között Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő meghívására látogatást tesz Moszkvában. Mint Wolfgang Clement, az SPD szóvivője hétfőn elmondotta, a látogatás célja az, hogy átfogó eszmecserét folytassanak a nemzetközi helyzetről, elsősorban az európai biztonság kérdéséről. További téma lesz a fejlett ipari és a fejlődő országok kapcsolatainak állása is. Az SPD-elnök kíséretében lesz Peter Corterier, a szociáldemokraták parlamenti frakciója külpolitikai munkacsoportjának elnöke. Willy Brandt legutóbb 1975 nyarán járt a Szovjetunióban. Forlani kabinetalakítási tanácskozásai Rómából jelenti az MTI. Forlani kijelölt olasz miniszterelnök hétfőn megkezdte tanácskozásait a pártok vezetőivel. Először a kereszténydemokraták főtitkárával, Piccolival beszélt, aki teljes támogatásáról biztosította. Ezután Craxival, a szocialista, és Berlinguerrel, az OKP főtitkárával találkozott, végül Almirantével, az újfasiszták vezetőjével. A kormányválság megoldása szempontjából legfontosabb a Craxi szocialista főtitkárral tartott tanácskozás volt. Megbeszélésük után Craxi újságíróknak kijelentette, hogy pártja fontolóra veszi Forlani javaslatait és a vezetőség legközelebbi ülésén — valószínűleg szerdán — adnak választ a felhívásra, hogy csatlakozzanak az új Forlani-kabinethez. Craxi nem volt derűlátó, „bonyolult, súlyos nehézségekről” beszélt. Berlinguer Forlanitól távozóban azt mondta, hogy pusztán udvariasságból ment el a találkozóra, hiszen a kommunistáknak az a véleményük, hogy az új kabinetet nem Forlaninak, még csak nem is kereszténydemokratáknak kellene megalakítani. Hozzáfűzte, hogy Forlanival folytatott