Magyar Nemzet, 1988. január (51. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
- Magyar Nemzet .- Németh Károly újévi beszéde 1988 első napján őszinte tisztelettel köszöntöm valamenynyiüket. A párt és az állami vezető testületek jókívánságait tolmácsolva boldog, békés, eredményes új esztendőt kívánok önöknek és népünk minden barátjának. Boldog új évet kívánva testvéri érzésekkel köszöntöm a határainkon túli magyarokat is; a környező államokban élőket csakúgy, mint azokat, akiket sorsuk messzi távolokba, a világ különböző tájaira vezetett. Esztendő, veszendő. Így mondták a régi öregek. És közben arra gondoltak, hogy gyorsan szalad az idő. De mondogatták azt is, hogy messzi az esztendő, ami az előző bölcsesség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hosszú idő. Előre nézve ésszerűen kell hát beosztanunk mindazt, amink van. Az új év első napján egyszerre érezhetjük mindkét szólásmondás igazát. Munka közben úgy tűnik, mintha gyorsabban haladna az idő. Az elmúlt esztendőben volt tennivaló, feladat bőven. Népünk munkájának eredményeként emelkedett a nemzeti jövedelem; az ipari, mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek egy része növelte teljesítményeit, javította gazdálkodását. Visszatekintve az elmúlt évre, nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg: a munkának, a küzdelemnek volt értelme és eredménye. Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszokott változását. Felgyülemlett gondjaink megoldásának, megméretésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, amely a párt Központi Bizottságának a múlt év júliusi állásfoglalásán alapulnak, és a kormánynak az Országgyűlés által jóváhagyott munkaprogramjában, valamint az idei népgazdasági tervben öltenek testet, az eddigiektől eltérő igényeket, nagyobb követelményeket támasztanak valamenynyiünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércéje, és ez fokozott összpontosítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondolkodást, cselekvő magatartást követel. Jobb, hatékonyabb munkával juthatunk túl a jelenlegi nehézségeken. Van közösen vállalható programunk, amelynek valóra váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialista Magyarország építését, megteremthetjük az ismert és feszítő szociális gondok megoldásának anyagi feltételeit, eredményesen szolgálhatjuk népünk anyagi és szellemi gyarapodását. Feladataink széles körű vitában, az egymással is ütköző vélemények nyomán formálódnak nemzeti programmá. Közös, egybehangzó álláspontunk — amely programunknak is fontos része —, hogy a gazdasági reform továbbvitelének, a szocialista demokrácia kiteljesítésének, a politikai intézményrendszer fejlesztésének útján haladjunk. Olyan szocialista reformtörekvések ezek, amelyeknek megvalósításában bízvást támaszkodhatunk népünk nagy többségére. Építhetünk a Szovjetunióban és más szocialista országokban, végbemenő társadalmi-gazdasági megújulás tapasztalataira és a korszerűbb együttműködésben rejlő lehetőségekre. Programunk valóra váltására munkára hívjuk minden honfitársunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jövője. Az évezrednél is hosszabb idő, amióta népünk itt, a Kárpát-medencében él, gyakran próbára tette a magyarságot és a vele azonos sorsot vállaló nemzetiségieket. Sokszor kijutott nekünk a harcból, a küzdelemből, a helytállásból — olykor puszta létünkért. Nagy történelmi leckék tanulsága: ha egy nép nem adja meg magát és képes a tapasztalatokból okulni, ha tehetségét szorgalommal ötvözi, erőit egyesíti, akkor otthonteremtő, országépítő munkája meghozza a maga gyümölcsét. A nemzet teremtő akaratát, életerejét tanúsítja az a tény is, hogy hazánk a szocialista országok nagy családjához, a társadalmi haladás élvonalába tartozik. Igaz, hogy új világunk építésében lassabban haladunk, mint korábban gondoltuk, de nincs okunk kishitűségre, ha a megtett útra gondolunk. Jó alapokra építkezhetünk, hiszen a fájdalmmas hibák és tévedések ellenére a magyar nép az elmúlt évtizedekben történelmileg is maradandót alkotott. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, ha képesek vagyunk reálisan megítélni a mögöttünk sorakozó évtizedek tapasztalatait, és az eredményeket a lehetőségekhez, nem pedig a vágyainkhoz mérjük, ha az élet új kérdéseire helyes válaszokat adunk, akkor a célok vállalásában és az értük teendő erőfeszítésekben is kialakul a társadalmi összefogás. Napjainkban ennek próbaköve a kibontakozási program végrehajtásában való felelős, cselekvő részvétel. Az idei évkezdéshez erőt és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987-ben a népgazdaság helyzete valamivel kedvezőbben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tudnunk kell, hogy mindez még nem elegendő a program végrehajtásának megalapozásához. Töprengésre azonban nincs idő. Gondjaink megoldásával, feladataink teljesítésével nem várhatunk további évekig. Tettekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodalmat keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedvezőbbek lesznek munkánk nemzetközi feltételei. A szovjet—amerikai rakétaegyezménnyel, a két nagyhatalom vezetőinek további haladást ígérő tárgyalásaival megnőttek a fegyverkezési hajsza visszaszorításának, a népek, országok közötti bizalom erősödésének, a békének az esélyei. Jóleső érzéssel gondolhatunk arra, hogy a nemzetközi légkör enyhüléséhez a Magyar Népköztársaság is hozzájárult. A jövőben is mindent megteszünk azért, hogy egy biztonságosabb világban élhessünk, dolgozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk álló feladatokat, kívánok sikerekben gazdag új esztendőt, békét, boldogulást és jó egészséget kedves honfitársaimnak. Gorbacsov és Reagan üzenete A hadászati fegyverek csökkentését hozhatja meg 1988 Arafat hajlandó tárgyalni az izraeli—palesztin államszövetség tervéről A külpolitikai helyzet ÜZENETET INTÉZETT az Egyesült Államokhoz Mihail Gorbacsov és a Szovjetunióhoz Ronald Reagan az új esztendő alkalmából. A rövid köszöntéseket azonos időben sugározta a televízió Moszkvában és a három legnagyobb társaság a tengerentúlon. Az SZKP főtitkára az amerikai néphez intézett jókívánságaiban reményét fejezte ki, hogy a Washingtonban aláírt rakétaszerződést követően 1988-ban az eddigieknél sokkal biztonságosabb világ elé tekinthet a Föld lakossága. Múlhatatlan jelentőségűnek nevezte a megállapodást a közepes és a rövidebb hatótávolságú atomeszközök leszereléséről. Ugyanakkor a jövőt illetően annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a tárgyalófél készsége esetén még az idei esztendő első felében aláírásra kerülhetne a nagyhatalmi szerződés a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről. A szovjet néphez intézett köszöntésében a külpolitika kérdései mellett a belső gazdasági helyzet állt az előtérben. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy az új esztendő kezdete az átalakítás folyamatában is új fejezetet nyit. A második szakaszban a gyökeres gazdasági reform a fő feladat. Hozzáfűzte, jóllehet az átalakítás nem megy könnyen, s korántsem fájdalommentes, mégsem szabad meghátrálni a gondok előtt. Ronald Reagan üzenetében ugyancsak bizakodón szólt a nagyhatalmi viszony alakulásáról. Ő is annak a nézetének adott hangot, hogy a kezdetet, azaz a rakétaszerződést követően jelentős mértékben tovább lehet lépni a leszerelésben, miután lehetségesnek mondotta, hogy az újabb, a tavaszra tervezett csúcstalálkozóig a genfi tárgyalóküldöttségek elkészítsék a megállapodást a hadászati fegyverek számának korlátozásáról. Ezt az egész, világ reménykedve várja, mondotta, hozzáfűzve ugyanakkor, hogy ‘sok minden más vár még tisztázásra, így a regionális konfliktusok és az emberi jogok ügyében. Végezetül hangsúlyozta, a mostani évet annak kell szentelni, hogy a békében tanúsítsunk bátorságot A KELET—NYUGATI ENYHÜLÉS más országok vezetőinek ünnepi beszédében is kiemelten került szóba. Margaret Thatcher brit kormányfő 1987 legfontosabb eseményének nevezte a szovjet—amerikai megállapodást s úgy vélte, igazi esély kínálkozik az idén a hadászati eszközök jelentette veszély csökkentésére. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár hasonlóan nyilatkozott egyebekben azt fejtegetvén, az új esztendőben rendkívül fontos lenne, hogy rméginkább megnyíljanak a határok a Nyugat és a Kelet között. Erich Honecker azt javasolta, hogy az NDK és az NSZK egyaránt távolítsa el területéről a nukleáris eszközöket, s ily módon váljék mindkét német állam atomfegyvérmentessé. A Francia Köztársaság elnöke az óév eseményeit summázva akként vélekedett, hogy az általa történelminek minősített leszerelési megállapodás a „bölcsesség és remény jele". Más, ehhez hasonlót 1987- ben amúgy sem tapasztalhattunk. Ezért segítenünk kell abban, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan tovább haladhasson a megkezdett úton. — mondotta Mitterrand. II. János Pál pápa, aki Rómában az II Gesú jezsuita templomban pontifikálta a hálaadó misét, arra szólított fel, hogy érdemes elelmélkedni a történelem 1987-ben íródott új fejezetéről. (Sz. H. L.) Az SZKP főtitkárának üdvözlete Tovább a biztonságosabb világ felé vezető úton Azzal a reménnyel lépünk az új esztendőbe, hogy sikerül továbbhaladnunk a sokkal biztonságosabb világ felé vezető úton — hangsúlyozta az amerikai néphez intézett, a szovjet televízióban péntek este sugárzott üzenetében Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára. Mihail Gorbacsov rámutatott: a Szovjetunió kész a hadászati támadófegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalások eredményes befejezésére, úgy, hogy már az év első felében alá lehessen írni az ezzel kapcsolatos szerződést. Ugyanakkor sürgette, hogy haladéktalanul tűzzék napirendre az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet radikális csökkentése kérdését. Készek vagyunk együttműködni más, egyebek között regionális problémák megoldásában is — jelentette ki a szovjet vezető. A szovjet—amerikai kapcsolatok elmúlt évének mérlegét megvonva az SZKP főtitkára kiemelkedő jelentőségűnek, s az új esztendő szempontjából kedvező előjelnek minősítette a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakétákról szóló szerződés washigtoni aláírását. A szerződés az első lépés a nukleáris fegyverzet csökkentésének útján, ezért nevezhető múlhatatlan jelentőségűnek, de ugyanakkor más érdemi vonatkozása is van, közelebb hozta egymáshoz a szovjet és az amerikai népet — hangsúlyozta Gorbacsov. Kitért a két nép egymás iránti kölcsönös, mind nagyobb érdeklődésére, az erősödő és szélesedő emberi kapcsolatokra, amelyek ezernyi szála szavai szerint a bizalom és a növekvő megértés szövetét hozzák létre. Ismertette a Szovjetunióban zajló változásokat, s ennek kapcsán kifejtette: tudjuk, hogy önöknek, amerikaiaknak is megvannak a maguk gondjai. De e problémák megoldásánál önöknek és nekünk sem szabad elfeledkeznünk a legfontosabbról, arról, hogy az emberi élet egyformán felbecsülhetetlen értékű, függetlenül attól, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, vagy más országok lakójáról van szó. Éppen ezért nem szabad takarékoskodni az erőfeszítésekkel, amikor a béke megszilárdításáról van szó. Gorbacsov washingtoni látogatására, személyes benyomásaira emlékeztetve hangsúlyozta: megértette, hogy az amerikai nép a jó szándék óriási potenciáljával rendelkezik. Ez a jó szándék megvan a szovjet népben is, s a két ország vezetőinek, politikusainak a leghálásabb és felelősségteljesebb feladata, hogy tág teret biztosítson e jó szándék megnyilvánulásához — mutatott rá. Ha ezt mevalósítják, lehetségessé válik az, amiről ma még csak álmodunk — a tartós béke, a fegyverkezési verseny felszámolása, a széles körű kereskedelmi kapcsolatok, az éhség, a betegségek és a környezetvédelmi problémák elleni közös harc alapjai nak megteremtése. Előreléphetünk az emberi jogok biztosítása és más humanitárius kérdések megoldásában — mondotta. Reagan elnök: A békében tanúsítsunk bátorságot „Lehetséges, hogy tavaszi találkozónk idejére készen áll a szerződés a hadászati fegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről” — jelentette ki Reagan, amerikai elnök a szovjet néphez intézett televíziós üzenetében. Ronald Reagan rövidbeszédét és Mihail Gorbacsovnak az amerikai néphez intézett üzenetét három nagy amerikai televíziós hálózat sugározta teljes egészében újév napján. „A múlt hónapban Washingtonban aláírtuk a szerződést a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről, amelyben megállapodásra jutottunk az amerikai és a szovjet nukleáris fegyverek egy teljes osztályának felszámolásáról — mondotta. Ez történelmet alakító lépés volt a két fél nukleáris fegyvereinek csökkentése felé, de csak a kezdetet jelentette. A szovjet és az amerikai küldöttek most arról tárgyalnak Génfben, hogy ötven százalékkal csökkentsük a hadászati fegyvereket. A szerződés talán aláírásra készen áll majd tavaszi találkozónk idejére. A világ ezért imádkozik, s nekünk, az amerikai oldalon, feltett szándékunk, hogy megkíséreljük ezt.” Reagan azonban a nukleáris fegyverektől mentes világ megte-remtésének lehetőségéről szólva kijelentette, hogy „ma mind a Szovjetuniónak, mind az Egyesült Államoknak módjában áll védelmi pajzs létrehozása a ballisztikus rakéták ellen". „Elköteleztem magam, hogy folytatom a technológia által nyújtott lehetőségek keresését” — hangoztatta Reagan, az amerikai űrfegyverkezési program folytatására utalva. Az elnök kijelentette, tárgyalni kíván „más olyan kérdésekről is, amelyek súlyos aggodalmat okoznak a két népnek”. Ezek közé sorolta az emberek és az információk cseréjének kibővítését. Ez szerinte „olyan, az emberek életére kiható belső döntéseket igényel, amelyek kifelé is hatnak”. Ugyancsak további tárgyalást sürgetett az emberi jogok kérdéseiről. A világ egyes körzeteiben fennálló válságok kérdéseiről szólva Reagan kijelentette: ezek közzl egyeseket az vált ki, hogy „külföldi katonai hatalom által támogatott rendszerek elnyomják saját népüket, ezzel népi ellenállást idéznek elő, s azt is, hogy a harcok túlterjednek határaikon”. „Sok édesanya, — így szovjet anyák is — öntözte könnyeivel elesett fia sírját. Az igazi béke nem csupán a nagy háború megakadályozását jelenti, hanem a kisebb háborúk befejeztét is. Ezért támogatjuk azt, hogy a regionális háborúk miatt szenvedő népek számára elfogadható, igazságos megoldásokat találjunk tárgyalások útján” — mondotta. Szövetségesek voltunk egy szörnyű háborúban, amelyben a szovjet nép korszakokra szólóan bizonyította be bátorságát. Szenteljük tehát ezt az évet annak, hogy ne a háborúban, hanem a békében tanúsítsunkbátorságot” — jelentette ki a szovjet néphez intézett televíziós újévi üdvözletében Ronald Reagan. A szovjet vezető végül az újév alkalmából békét és boldogságot kívánt minden amerikai családnak. Az üzenetváltás első visszhangja Washingtonból jelenti az MTI. Az újévi üzenetek első amerikai értékelése szerint Mihail Gorbacsov az amerikai néphez intézett újévi üzenetében elsősorban az együttműködés és a leszerelés lehetőségét emelte ki. Reagan elnök viszont, bár „kerülte a konfrontációt", mindenekelőtt a vitás kérdésekről beszélt, és az amerikai rendszert igyekezett propagálni a szovjet néphez intézett televíziós beszédében. Ezt Thomas Remington profeszszor, a szovjet kérdések egyik amerikai szakértője állapította meg a CNN amerikai televíziós hálózatnak adott nyilatkozatában. Repnington rámutatott: Gorbacsov nemcsak azt húzta alá, hogy lehetőség van a hadászati fegyverek terén a megállapodásra, hanem azt is, hogy Európában igen nagy mértékben lehet csökkenteni a hagyományos fegyverzetet és a fegyveres erőket is. Az amerikai szakértő szerint fontos fejlemény, hogy a két ország vezetői közvetlenül szólhatnak egymás népéhez, s ez nyilvánvalóan elősegíti a jobb megértés kialakulását. Szovjet átalakítás A második szakasz: gyökeres gazdasági reform Moszkvából jelenti az MTI. Az elmúlt év a mélyreható változások, az átfogó döntések, a feszült ütemű munka éve volt, az átalakítás első szakaszának befejező éve. Ezt állapította meg újévi üzenetében Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára. Ennek a szakasznak a legnagyobb eredménye az országban kialakult új politikai és erkölcsi légkör. A Központi Bizottság januári és júniusi ülései, a vállalati törvény össznépi vitája meghatározták a társadalom forradalmi átalakításának fő irányait. Az elmúlt, 1987. év elsősorban a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának éveként marad meg a szovjet emberek emlékezetében — állapította meg bevezetőjében az SZKP főtitkára, aki beszédében az óévet értékelte a társadalmi, gazdasági élet és a külpolitika szempontjából, majd szólt az új év legfontosabb feladatairól. A jubileumi napok bebizonyították, hogy a világ jelentőségének megfelelően értékeli a szovjet forradalmat. Az ünnepségsorozat alkalmat adott arra, hogy a forradalom eszméinek mércéjével eérjék meg a mai időszerű tennivalókat, s egyben megmutatta: a lenini eszmék győzedelmeskednek, a forradalom folytatódik. Folytatódik a szovjet társadalom-