Magyar Nemzet, 1988. július (51. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
Árat 1.80 forint A HAZAFIAS NÉPFRONT LAP | AH | J \q [/ Péntek 1988. július 1. LI. évfoll 156. szám Elfogadhat a múlt évi költségvetés Az iparszerkezet átalakítása az Országgyűlés napirendjén Huszonegy képviselő vett részt a vitában — Ma javaslat a romániai településrendezés ügyében — Interpellációk, kérdések, indítványok PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ A KÖLTSÉGVETÉS. A zárszámadás vitájának összefoglalásával, a miniszteri válasszal folytatódott az Országgyűlés munkája csütörtökön. Villányi Miklós úgy vélte, hogy a felszólalások megerősítették a kormány gazdaságpolitikájának fő irányát, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy a jövőben a pénzügyi kormányzat a költségvetési kapcsolatok alaposabb elemzését terjeszti majd az Országgyűlés elé, annak felmérésével, hogy a belső és külső adósságállomány milyen hatást gyakorol a napi gazdasági munkára és a gazdaságpolitikára. Egyetértését fejezte ki a költségvetés újraelosztó funkcióját csökkenteni szándékozókkal. Kitért a miniszter a bős-nagymarosi vízlépcső ügyére is, mely több képviselő felszólalásában is helyet kapott, s úgy vélte, az építkezés leállítása gazdaságilag is, s nemzetközi kötelezettségekből fakadóan is egyaránt nagy károkkal járna. A kormány nevében viszont ígéretet tett arra, hogy az év második felében benyújtandó részletes jelentésig is minden képviselőnek garantálják a részletes tájékozódás lehetőségét. HATÁROZATHOZATAL: A miniszteri válasz után a képviselők többször szavaztak. Először úgy döntöttek, hogy a vízlépcső építkezésének leállításával kapcsolatban beterjesztett indítványról most nem kívánnak dönteni. Ezt követően elfogadták azt a javaslatot, hogy az illetékes bizottságok az őszi ülésszak elé terjeszszenek jelentést a kérdésről, majd ezt követően csekély tartózkodással és ellenszavazattal elfogadták az 1967. évi költségvetés végrehajtásáról beterjesztett törvényjavaslatot. AZ IPAR. A kormány ugyanúgy elégedetlen az ipar teljesítményével, mint a közvélemény, állapította meg beszámolója kezdetén Berecz Frigyes. Csökken a magyar áruk versenyképessége, világpiaci részesedésünk az elmúlt bő másfél évtizedben csaknem felére esett vissza. Megdöbbentően kevés, mindössze az öszszes vállalat három százaléka képes ma arra, hogyvilágszínvonalú termékeket gyártson, ugyanakkor az ipar üzemeinek több, mint egyharmada támogatások nélkül egyszerűen képtelen létezni, derült ki a miniszteri beszámolóból. Tárgyilagos értékelés szerint ma a magyar ipar átlagos hatékonysága csak harmincnegyven százaléka a létszámukkal és a lekötött vagyonukkal elvileg elérhetőnek — ami köznapi nyelvre fordítva annyit jelent, hogy több, mint kétszer annyi van a honi gyárakban, mint amennyi kijön onnan. Az egyes ágazatok és részterületek elemzése során itt, a T. Házban is ki tudja hányadszor szóba került a magyar személygépkocsi-gyártás ügye, ám döntésről, új információról most sem számolhatunk be. A VITA. A szerkezet-átalakítás legfontosabb indoka éppen az ipar előbbiekben is jelzett mai állapota, bár új feladatnak aligha nevezhető: többen mutattak rá a felszólaló képviselők közül, hogy a kérdéssel évtizedek óta foglalkozunk, évtizedek óta „napirenden van” — de érdemi előrelépés még mindig nem történt. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy ,a hibás, elrontott nagyberuházások, téves fejlesztési koncepciók tanúságait mindeddig nem vonta le a kormányzat, s nem készült elszámolás ezek pénzügyi veszteségeiről sem. A szerkezetváltás nem is képzelhető el központi csomagtervek, nagyberuházások formájában, ezek inkább viszik a pénzt, hangzott el a húsznál is több felszólalás során, a megoldás a gazdasági környezet oly régen ígért korszerűsítése lehet. A vita sajátos vonása volt, hogy míg többen valóban sokoldalú érvényességű gondolatokat fejtettek ki, addig tapasztalható volt az egyedi támogatások, a más felszólalásokban elmarasztalt szubvenciók sürgetése is. A vitában elhangzottakra ma válaszol Berecz Frigyes ipari miniszter, helyzetünkben az ellátás színvonalát fejleszteni tudjuk a tudományos, műszaki kutatásban, az oktatásban, megőrizni vállaljuk az egészségügyben és nem vállalhatunk garanciát a reálérték megőrzésére az ellátások egyéb területein. A költségvetés ennél nagyobb kötelezettségvállalása ma szubjektívizmust, voluntarizmust jelentene. A nagyberuházásokkal kapcsolatban Villányi Miklós hangsúlyozta: a költségvetési kiadások fejlesztési nagyságrendjét nem tartja túlzottnak, azonban ezt az eszközt jobban struktúrapolitikánk céljainak szolgálatába kell állítanunk, vagyis nem szabad veszteséges, lassan megtérülő beruházásokba fektetnünk a pénzt. A fegyveres testületek kiadásaival kapcsolatban elmondta, hogy — ugyanúgy, mint más költségvetési szerveknél — a saját gazdálkodásból eredő többletbevételek természetesen jogcímet adnak évközi többletfelhasználásra. Ilyen a hadseregnél például az őszi mezőgazdasági munkáért kapott bevétel. Ezek tehát nem eltitkolt, a parlament által nem jóváhagyott többletkiadások. Egyetértett a felszólaló képviselőknek azzal az igényével, hogy a fegyveres testületek, a védelmi ágazatok kiadásait az új helyzethez igazítsuk, itt is érvényesüljön a takarékosság. Az oktatással foglalkozó képviselői észrevételekre reagálva tájékoztatást adott arról, hogy a kormány a közelmúltban felsőoktatási alapot hozott létre, az idén egyelőre ISO millió forinttal. A pénzt pályázatok útján osztják el, szeretnék, ha az alapot vállalati pénzeszközök, sőt lakossági adományok is bővítenék. 1989-től a kormány lehetőleg az oktatás egészét, de a felsőoktatást mindenképpen kiemelten szeretné támogatni. Az adóreformmal kapcsolatban annak a határozott véleményének adott hangot, hogy öt hónap tapasztalatai alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni például a személyi jövedelemadó teljesítmény visszatartó hatásáról. Legalább egy esztendő eltelte kell ahhoz, hogy a parlament elé lehessen terjeszteni az adórendszer működésének átfogó tapasztalatait. Ezzel együtt a pénzügyi kormányzat vállalja, hogy a nagyobb hibákat, joghézagokat időközben kiigazítja, ha szükséges — és minden valószínűség szerint szükséges —, a törvény korrekcióját még az idén a parlament elé terjeszti. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kormányzati munkában nagy léptékű reformintézkedések kidolgozása van napirenden. Az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerül a társasági törvény, valamint az egységes vállalkozói adóról szóló törvény tervezete; meg kívánják valósítani az egységes társadalombiztosítási járulékot; a támogatáspolitika több évre előretekintő irányvonalát a közeljövőben tárgyalják meg állami szervek, a költségvetési reform koncepciója lényegében kialakult; a tervezési reformmal az Országos Tervhivatal irányításával foglalkoznak a szakemberek; a társadalombiztosítási reform munkálatai folynak, döntés született abban a lényeges kérdésben, hogy a központi költségvetésről 1989. január 1-jénleválik a társadalombiztosítási alap. Az árreform további lépéseinek kimunkálása folyik, s a bérpolitika, a bérrendszer, a bérreform kérdései szintén munkaasztalon vannak. Mindezek együttes áttekintésekor a pénzügyminiszter hangsúlyozta: nem amiatt aggódik, hogy kellő ütemben folyik-e a munka, sokkal inkább az okoz gondot, hogy társadalmunk, vállalataink, gazdálkodóink hogyan tudnak „megemészteni" ilyen nagy tömegű változást. Villányi Miklós válaszolt a bős— nagymarosi vízi erőművel kapcsolatos képviselői felvetésekre is. Felolvasta azt a levelet, amelyet Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter írt az Országgyűlés elnökének, s amelyben a miniszter a kormány nevében bejelenti, hogy a nagy jelentőségű beruházásról az év második felében — alapos előkészítés után — jelentést nyújtanak be az Országgyűlésnek. A Minisztertanács felajánlja, hogy a kitűzött időpontot megelőzően valamennyi érdeklődő képviselőnek megteremti a helyszíni tájékozódás lehetőségét. A kormány tehát nyitott e kérdés parlamenti megtárgyalására, kész alapos elemzésekkel megvédeni álláspontját az Országgyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatainak túlnyomó többsége iránt is, azonban a nagymarosi építkezés leállítását az illetékes parlamenti bizottság is elutasította. Egy ilyen intézkedésnek hazai gazdasági következményei és a nemzetközi szerződés megsértéséből eredő, nagy károkkal járó hatásai lennének. Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszát követően az elnöklő Horváth Lajos kérdést intézett Király Zoltánhoz (Csongrád m. 5. vkj: kér-e külön szavazást az általa, a bős—nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban korábban tett javaslatok elbírálására, mivel azok nem tartoznak szorosan az 1987-es költségvetési zárszámadáshoz. A képviselő kérte, hogy az Országgyűlés külön döntsön indítványáról. A képviselők ezt — túlnyomó többséggel — nem tartották indokoltnak. Horváth Lajos ezután megerősítette: a kormány állásfoglalására az államközi szerződésben vállalt kötelezettségére tekintettel, e kérdésben az Országgyűlés most ne döntsön. Indítványozta, hogy a képviselői javaslatot az Országgyűlés illetékes bizottságai vizsgálják meg, s megállapításaikról az Országgyűlés őszi ülésszakán tegyenek jelentést. A kérdésnek ezt a megoldását az Országgyűlés nyolc tartózkodással elfogadta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután Berecz Frigyes ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási feladatairól. A második nap Csütörtökön Villányi Miklós pénzügyminiszternek az 1987. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatban tett képviselői észrevételekre adott válaszával folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának több tagja ott voltak a Központi Bizottság titkárai, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt számos budapesti diplomáciai képviselet vezetője és tagja. Az elnöklő Horváth Lajos üdvözölte az országos listán megválasztott két új képviselőt, Tóth Károlyt és Viczián Jánost Ezt követően megadta a szót Villányi Miklósnak. A pénzügyminiszter válasza Előtérben az oktatás, kutatás és a műszaki fejlesztés A pénzügyminiszter köszönetet mondott az élénk vitáért, amely — mint mondta — megerősítette a kormány gazdaságpolitikájának, pénzügypolitikájának fő irányát. Úgy ítélte meg, hogy a beterjesztett zárszámadás helyzetértékelése, irányvonala támogatást kapott. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy nem egyszerűen az eddigi politika folytatásáról van szó, minőségi változást kell elérnünk ebben az évben. Ez rávonatkozik a költségvetés tavalyi hiányának, a külkereskedelmi mérleg, a nem rubelelszámolású fizetési mérleg hiányának lényeges csökkentésére egyaránt. A hetvenes évek elején elmaradt az akkorra tervezett ár-, adó- és valutareform, ez pedig már akkor a támogatások jelentős mértékű halmozódását okozta. Hazánk nem reagált megfelelően a kétszeri vlágpiaci árrobbanásra, a hatások semlegesítését a költségvetés vállalta. A nyolcvanas évek elején pedig az infláció művi csökkentése újból a költségvetési támogatások gyarapodásával járt együtt. A tanulságokat le kell szűrnünk. Eddigi támogatáspolitikánknak következményei vannak, ki kell mondani, hogy ekkora összegeket a vállalatok a hatékonyság javításával gyorsan nem képesek előteremteni, így ha radikálisabb utat választunk, az addig elképzelt, tervezett alacsonyabb fogyasztói árszint nem valósítható meg. A pénzügyminiszter elismerte, hogy a fogyasztási árkiegészítések torzulásának megszüntetése, a szintek csökkentése erőteljesen érint egyes társadalmi rétegeket, ezeket az intézkedéseket mégis indokoltnak nevezte. Ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben határozottabban alkalmazzák a felszámolási eljárást, és szigorítják a szanálás feltételeit a tartósan veszteségesen gazdálkodókkal szemben. Egyetértett azzal a javaslattal, hogy a jövőben veszteségrendezésre, gazdaságtalan vállalatok szanálására a kormány ne vegyen fel hitelt, ne bocsásson ki kötvényeket Megvizsgálandónak és elfogadhatónak ítélte azokat a javaslatokat, amelyek a Legfőbb Állami Számvevőség, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank új jogállásának kimunkálására vonatkoztak. Ellenvéleményének adott hangot bizonyos, a törvényjavaslat vitájában, de más fórumokon is elhangzott igényekkel kapcsolatban. Kifogásolta ugyanis, hogy — megfogalmazása szerint — a fogyasztói ágazatok rendre olyan igényeket terjesztenek be, amelyek megfelelő jövedelemtermeléssel nincsenek alátámasztva. Mérlegelni kell, hogy a vállalatok számára milyen mozgásszabadságot adunk, mert a kibontakoztatási programot csak akkor tudjuk felgyorsítani, ha a műszaki fejlesztésre, korszerűsítésre a jelenleginél nagyobb összegeket hagyunk felhasználni. Mai Berecz Frigyes Törekvéseinket a világgazdasághoz szükséges igazítani Mielőtt a beszámoló ismertetésére rátért volna az ipari miniszter, hazai feladataink lényegére egy külföldi példával világított rá. Elmondta, hogy Spanyolország a hetvenes éveik közepén hasonló gondokkal küszködött, mint hazánk, ott is aktuálissá vált az ipari szerkezetátalakítás. Csak a nyolcvanas évek elején találtak rá a helyes útra, teremtették meg a radikális átalakítás feltételeit. Sok évi kemény munka után az inflációit a korábbi 15 százalékról 5 százalékra sikerült csökkenteniük. Ez a példa bizonyítja, hogy nemcsak nálunk, sok helyütt kell hasonló, nehéz döntéseket meghozni. Mi most még a döntések meghozatala előtt vagyunk. Az ipari szerkezet átalakítása tehát nem oldható meg egyik napról a másikra, ahhoz hosszú idő szükséges, s végrehajtásához a társadalom megértése és együttműködő cselekvése is nélkülözhetetlen. — A különbségek a termékek műszaki színvonalában, minőségében, a termelés hatékonyságában és a vállalatok szervezettségében egyaránt megmutatkoznak — hangoztatta. — A negyét árték világpiaci versenyképessége csökken, exportunk folyamatos növekedése ellenére világpiaci részesedésünk 1970 óta 0,7 százalékról 0,4 százalékra esett vissza. Nemcsak a termékek, hanem az iparvállalati teljesítmények különbségei is igen nagyok. Az ipari szövetkezetek, a kisvállalkozások, a magázaléssópar viszonylag jól hasznosítják lehetőségeiket. Az állami vállalatok mintegy 3 százaléka képes világszáralnalú termékek gyártására, 12 százaléka többé- kevésbé lépést tud