Magyar Nyelv – 31. évfolyam – 1935.

Jakubovich Emil: A székely rovásírás legrégibb ábácéi

MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT XXXI. ÉVF. 1935. JAN.—FEBR. 1—2. SZÁM A székely rovásírás legrégibb ábécéi.­ A székely rovásírásnak az utóbbi évtizedekben ismertté lett emlékei: az 1913-ban felfedezett konstantinápolyi felirat, Marsigli 1915-ben közzétett rovásnaptára és hagyományos rovás-ábécéje, meg az 1929-ben és 1930-ban talált két csekély terjedelmű, de eredetiségénél és régiségénél fogva fontos emlék: a bögözi freskófelirat és a székelyderzsi téglarovás végleg el­oszlatták azt a gyanút, bizalmatlanságot és indokolatlan két­séget, mellyel tudósaink nagy része a magyarság keletről ho­zott írástudományát a legújabb időkig nézte. Hogy ősi mű­veltségünknek ezen legbeszédesebb emléke a kuriózumkeresésből egyrészt nemzeti szempontból fontos, másrészt az általános írástörténetre nézve sem érdektelen, komoly, tudományos prob­lémává lett, abban két tudósunknak, SEBESTYÉN GyuLÁnak és NÉMETH GYULÁnak vannak legnagyobb érdemei. SEBESTYÉN GYULA fáradtságot nem ismerő szorgalommal összegyűjtötte a magyar rovásírás hiteles emlékeit,­ NÉMETH GYULA pedig módszeres, tudományos kutatással véglegesen tisztázta ezen írás eredetét.­ NÉMETH GYULA vizsgálataiból tudjuk ma már, hogy rovás­írásunk a nagyszentmiklósi kincs aranyedényein kimutatott be­snyő írással együtt azon közép-ázsiai ó-török, kök-türk írás származéka, melyet a mongóliai Orchon- és Jeniszej-mel­léki VII—VIII. századi sziklafeliratok meg a nyugat-turkesz­táni, Talasz-völgyi sírfeliratok és egyéb emlékek tartoztak fenn. Főképp ezen utóbbiakkal közeli rovásírásunk ro­konsága. A Talasz-völgyi emlékek betűsorának nem kevesebb, mint 16 betűjegye hozható nemcsak külalakra, de hangértékre nézve is közeli kapcsolatba rovásírásunk megfelelő jegyeivel. Ezen felül az ó-török írás minden más jellegzetes sajátságá­nak, rovástechnikájának, sorvezetésének, hangzókihagyásának, szóválasztó pontozatának stb. kétségtelen nyomai is fenn­maradtak rovásírásunkban. Hogy pedig a magyarság ezt az írástudományt már a honfoglalás előtt, a délorosz síkságon 1 Előadás a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1934. november 13-án tartott felolvasó ülésén. 2 SEBESTYÉN korábbi kutatásait is összefoglalja „A magyar rovásírás hiteles emlékei. Bp., 1915." című, a M. Tud. Akadémia kiadásában megjelent nagy műve (MRHE.). 3 NÉMETH kutatásainak összefoglaló kivonata: Bibliotheca Orientális Hungarica II. Die Inschriiten des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós. Bp.— Leipzig, 1932. 60—84. Anhang II. Die ungarisehe Kerbschrift. Magyar Nyelv XXXI. 1-2.

Next