Magyar Szó, 1948. március (5. évfolyam, 52-77. szám)
1948-03-01 / 52. szám
v. Évfolyam, 52. 1989. szám NOVISZÁD, HÉTFŐ, 1948 MÁRCIUS 1 ÁRA 2 DINÁR A szakszervezetek a munkás testnevelés fejlesztéséért A Jugoszláv Egységes Szakszervezetek VL plenáris ülésén a szakszervezetek egyéb munkáján kívül megtárgyalták a testnevelési munkát is. Az elvégzett munka részletes megvitatása után megállapították hogy a szakszervezetek nem hajtották végre a Jugoszláv Testnevelési Szövetség V. plénumán hozott munkatervet. Ezért a Plánum a következő határozatokat hozta: A testnevelés terén a szakszervezetek legfontosabb munkája minél több szervezett munkást bekapcsolni az általános testnevelésbe. Ezért a szakszervezeti vezetőség ellenőrizte, hogy az aktívákban bevezették az általános testnevelést. Amennyiben valamelyik üzemi csoportban nincs testnevelési aktíva, a legrövidebb időn belül meg kell szervezni. A szakszervezet tagjait különféle előadásokon meg kell ismertetni a mozgalom fontosságával. Arra kell törekedni, hogy minden dolgozó aktív sportoló legyen és minden sportoló látogassa az általános testnevelési órákat, továbbá vegyen részt a jelvényszerző és a többtusa versenyben. A káderkérdést a következőképpen kell megoldani. A szakszervezetek meghatározott számú sportolót küldjenek a szövetségi, köztársasági ,* járási jellegű tanfolyamokra, az egyesületek pedig rendezzenek esti *érfolyamot és így biztosítsák a szükséges kádert az aktívákban. A központi és a köztársasági Szakszervezeti Tanács iskoláinak hallgatóit ismertessék meg a testnevelés alapproblémáival. A szakszervezeti csoportoktól válasszák meg testnevelési vezetőiket. Azokra bízzák az irányítást, akiknek kedvük és tehetségük van a munkához. Elsősorban az ifjúsági vasútvonal építésében résztvett és a Hadseregből leszerelt sportolók legyenek a vezetők. A régi szakembereket is fel kell használni. A Plenum megdicsérte a kezdeményezés terén kitűnt közösségeket. A jövőben a szakszervezeti vezetőség élénk agitációt folytasson a tagok között kisebb és nagyobb sportpályák építésére, s kérte, hogy a vállalatok igazgatósága is nyújtson anyagi támogatást a vezetőség eszközeinek felhasználásával. A szakszervezeti egyesületek és aktívok tevékenyen vegyenek részt a szövetkezeti otthonok és a szövetkezeti otthonokban épülő sportpályák építésében. Az ötéves tervben előirányzott sportépítkezések közül ebben az évben 700 különféle pályát, illetve játékteret kell felépíteni. A munka elvégzésében a szakszervezetekre nagy feladat hárul. A pénzügyek rendelésével kapcsolatban a Plénum megállapította, hogy a múltban nagy mulasztások történtek. Vannak szakszervezeti egyesületek és aktívák, amelyek tele vannak adóssággal. A közelmúltban elkövetett hibákat ezek a közösségek még egy ideig érezni fogják. Az egyesületek és az aktívák a jövőben a saját jövedelmükből tartsák fenn magukat. Ezért rendszeresen szedjék a tagsági díjat az aktív és a pártoló tagoktól egyaránt. Minden sportmérkőzésen szedjenek beléptidíjat és a kulturális-felvilágosító munkára levont 5 százalék egy részét testnevelési célokra fordítsák, továbbá a vezetőségi alapból, a szakszervezettől és a néphatóságoktól is részesülhetnek anyagi támogatákban. A pénzügyi és anyagi ügyvitelt az évi pénzügyi tervre alapozzák és vezessenek pénztárkönyvet. A helyi és a járási szakszervezeti vezetőség háromhónaponként ellenőrizze a pénzügyi és anyagi nyilvántartást a szakszervezeti sportközösségekben, de az üzemi csoport is ellenőrizze a munkát. Az ideológiai-politikai munkát jóval magasabb fokra kell emelni. A vezetőség feladata, hogy elősegítse a sportolók erkölcsi fejlődését. Ugyancsak a szakszervezet és a testnevelési vezetőség feladata, hogy ápolja a Haza és a Hadsereg szeretetét, s hogy szilárdítsa az egység és testvériség szellemét. Az egyesületekben összejöveteleket és szemináriumokat kell tartani és ezeken erősíteni a sportfegyelmet. Mindezek a határozatok azt a célt szolgálják, hogy tovább fejlesszék, egészségesebb alapokra helyezzék a dolgozók testnevelési mozgalmát. A március 15-iki népszámlálására szerezzük be a háztartásunkhoz tartozók adatait Fokozott munkával készülődnek népbizottságaink a március 15-iki népszámlálásra. Megalakították a járási és városi összeíró bizottságokat, felosztották a terepet népszámláló körzetekre és kijelölték az öszszeírókat. A köztársasági központokban kiírásokat szerveztek a járási számlán a felügyelők részére. A felügyelők a tanfolyamon hallottakat közvetlenül az összeírókkal ismertetik. A központi statisztikai hivatal a napokban szétküldte a népszámláláshoz szükséges nyomtatványokat kiadta a számlálás lefolytatásának ízletes utasításait. Az utasítást tartalmazó füzet bevezetésében a többi között ezeket olvassuk: »Minden polgár a valóságnak megfelelő feleletet köteles adni a kérdőív pontjaira Az összeírók a hallottakat szolgálati titokként kötelesek kezelni.« A bevezetés 7. pontjában kimondja utasítás, hogy »aki szándékosan kivonja magát az összeírás alól, vagy hamis adatokat mond be, ötezer dinárig terjedő pénzbüntetéssel sújtják.« A népszámláló nyomtatványokat március 14-én osztják szét a lakosságnak az egész országban egyöntetűen. Mindenki két nyomtatványt kap. Egyet az egész háztartás adatainak, egyet pedig minden egyes személy adatainak bejegyzésére. Az összeírók kötelesek figyelmeztetni a családfőt, hogy amennyiben nem eléggé jártas az írásban-olvasásban vagy nem érti a kérdéseket, ne töltse ki a nyomtatványokat. Csak tanulmányozza át alaposan és készítse el a feleleteket, hogy az összeíró beírhassa az adatokat, amikor a nyomtatványokat összeszedi. A nyomtatványokat tintával vagy tintaceruzával kell kitölteni. A családfő, ha nem tudja a háztartásához tartozók születési dátumát és egyéb adatait, azonnal tudja meg, hogy a népszámlálásban e miatt ne legyen fennakadás. Sztálin generalisszimusz levele Paasikivi finn köztársasági elnökhöz Moszkvából Jelentőt. Válaszul a szovjet lapok kérdésére, hogy a szovjet kormány tett-e javaslatot a finn kormánynak kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésére, a TASS felhatalmazást kapott annak kijelentésére, hogy Sztálin generalisszimusz, a Szovjet Szövetség miniszterelnöke, február 22-ikén a következő javaslatot intézte Paasikivi finn köztársasági elnökhöz: Elnök úr! Bizonyára ismeretes ön előtt, hogy a Szovjet Szövetséggel határos három ország közül, amelyek Németország oldalán harcoltak a Szovjet Szövetség ellen, két ország, Magyarország és Románia mér kölcsönös segélynyújtási szerződést írtak alá a Szovjet Szövetséggel az esetleges német támadás eloátására. Ismeretes továbbá, hogy mindkettőnk országa sokat szenvedett ennek a támadásnak a következtében és Ön és én egyaránt felelősek leszünk népeink előtt, ha megengedjük ennek a támadásnak a megismétlését. Feltételezem, hogy Finnország semmivel sem kevésbé érdekelt a kölcsönös segélynyújtást illetőleg a Szovjet Szövetséggel, német támadás esetén, mint Románia és Magyarország. A feltevések figyelembevételével és attól a kívánságtól vezérelve, hogy a béke és biztonság erősítésére gyökeres javulás jöjjön létre a viszonyban országaink között, a szovjet kormány javasolja szovjet-finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötését, hasonlatosat a magyar-szovjet és a román-szovjet szerződéshez. Ha finn részről nincs ellenvetés, akkor javasolom, hogy küldjenek finn küldöttséget a Szovjet Szövetségbe ennek a szerződésnek a megkötésére. Ha azonban úgy véli, hogy kívánatosabb a tárgyalásokat Finnországban lefolytatni és a szerződést ott megkötni, a szovjet kormány kész elküldeni delegációját Helsinkibe. Mély tisztelettel SZTÁLIN a Szovjet Szövetség miniszterelnöke Szervezzünk munkásbrigádokat „Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél* Naponta halljuk — és mondjuk: » Jól megszervezni a munkát«, vagy »a sikertelenség a gyenge szervezés eredménye« stb. Az utóbbi időben aztán hozzátesszük ehhez a munkásbrigádot is. Így: »Szervezzünk munkásbrigádokat«, csak brigádrendszerrel érhetünk el számottevő eredményt, stb. Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. Nem emlegetjük oktalanul naponta a szervezés fontosságát. A Népfront eddigi munkája nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy az eredmények a szervezéshez aránylottak, hogy a Népfront eredményei sokkal jobbak lettek volna, ha több gonddal szervezik a megmozdulásokat. Nem volt ritkaság, hogy sem a fronttagok, sem a vezetőség nem tudták milyen munkára mennek, nem tudták milyen szerszámokra lesz szükség, ezért vagy nem vittek magukkal semilyen szerszámot, vagy ásót vittek, mikor sájáét kellett volna. Előfordult, hogy nem készítették elő a terepet kellően, nem gondoskodtak talicskáról, elegendő fogatról szerszámról stb. Megtörtént, hogy az építkezés, vagy munkálatok szakértői és vezetői lebecsülték az önkéntes munkaerőt, nem gondoskodtak teljes mértékben munkábaállításukról stb. A munkaórák százai és ezrei vesztek kárba. Megszokott volt, hogy az önkénteesek munkavezetőit állandóan váltolgatják, a fronttagok nem tudták kire hallgassanak Sokszor — e miatt — több volt a parancsnok, mint a munkás. A gyenge szervezés következtében a munkavezetők nem ügyeltek eléggé a munka minőségére, a szerszámokra stb. A legjobb indulatú és legodaadóbb fronttagok is sokszor elvesztették munkakedvüket — a szervezetlenség, a kárbaveszett munkaórák stb. láttára. Fizikai munkáról lévén szó, anynyit már tudunk, hogy a jó szervezés a munkásbrigádok szervezését jelenti elsősorban. Szervezzünk tehát brigádokat. Csakhogy még ez sem elég konkrét. Brigád sokféle lehet. Nézzük, hogyan fogtak hozzá a szervezetek a munkásbrigádok szervezéséhez. Brigádot leginkább az alapszervezetek alakítanak. Minden alapszervezet egy brigád. Városban. De faim? Ahol csak egy vagy két alapszervezet van? Talán például utcák szerint szervezik a brigádokat. Minden utcának, sőt egyes utcaoldalnak is lesz brigádja. A front-tagok kijelölik a brigádvezetőket. Az összeírja — házról-házra — brigádjának tagjait, századokra tizedekre — munkacsoportokra osztja őket és kész a brigád. A többi már, mondhatni, magától megy. A központi Népfront-bizottság munkaterve alapján felosztja a munkát és kiadja az utasítást: holnap, vagy holnapután ennyi és enygi munkás szükséges ide és ide , ilyen és ilyen munkára. A grafikonok, kimutatások szerint Tito és a Dózsa György utca brigádjaira kerül holnap sor. Értesítik a brigádvezetőt, ő sorban a tagokat és reggel a kocsiúton sorakozik a brigád. Beszólnak az álmosabbaknak, négyes sorokba állnak, megbeszélik, mit énekelnek az utón és indulnak munkára Topolyán körzetenként alakítanak brigádokat Ahány körzet, annyi brigád. Néhol az AFZs külön szervez brigádot és külön a Népfelszabadító Harcosok Szövetsége. Nem lényeges, külön alakítanak-e brigádot a szervezetek, vagy együtt — fontos, hogy szervezetükben legyenek erősek a brigádok. Minden brigádot nevezzünk el szabadsághőseinkről és készítsünk részükre zászlót. A Népfront-bizottságok a brigádok és brigádtagok egyöntetű kitüntetésének?* jutalmazásának szabályzatán dolgoznak. Megállapítják a normákat, és meghatározzák: hogyan lehet az egységből rohambrigád, a Népfront-tagból rohammunkás. Hogyan juthatnak rohamigazolványhoz, kedvezményekhez stb. Ifjúságunknak tradíciói vannak, brigád szervezés és brigádmunka terén. Ezért külön alakítanak munkás egységeket. Ezért példát kell mutatniok a frontnak az AFZs-nek, a harcos szövetségnek ,a munkában. Meg kell mutatniok, mit tanultak az ifjúsági vasútvonalon, Zsetyezniken és a többi nagyobb akciókban. Minden brigádnak, minden alattszervezetnek és központi Népfrontbizottságnak grafikonja lesz. Minden front-tag, brigád és körzet állandóan figyelemmel kisérheti munkáját, megállapíthatja, ki a legjobb a brigádban, melyik a legjobb brigád, melyik körzet vagy alapszervezet vezet az újjáépítés nemes versenyében — a szocialista munkaversenyben. _ „.. ELŐFORDULT, HOGY NEM GONDOSKODTAK SZERSZÁMRÓL" — Pista, igyekezz a lapáttal. Mi is szeretnénk dolgozni egy kicsit