Rajzok. Észak-magyarországi festő- és grafikusművészek rajzkiállítása (1970)
tájban, ezek között az emberek között, erre utaztunk, erre jártunk nézelődni, kikapcsolódni a világ gondjaiból, vagy épp fordítva, ide szólított a belső hang, törődni társaink, közösségünk életével, így kerülnek egymás mellé Lukovszky László a gyárvilágot átfogni akaró, vagy Bozsik István az ipari tájat intim jelenetében megragadó feldolgozásai, Seres János meditációkra csábító tájidézése, Barczi Pál bensőséges hangulatú falusi, Debreczeni Zoltán cizellált kisvárosi tája, Keller Lívia kikötője, Dala József nyugodt vidéke, vagy Kunt Ernő és Mazsaroff Miklós utazásaiból magával hozott emlékei, melyek az előbbinél az emberiét szimbolikusra általánosított nagy feszültségeit, az utóbbinál az önmagáért beszélő táj kínálkozó harmóniáját fogalmazzák elénk. De megjelenik az ember is e tájban, Barczi Pál egyszerre archaikus és bensőséges kapcsolatban egymáshoz fűzött alakjaiban, Teliinger István komoly fejábrázolásaiban, Koncz József szőlőkötöző munkásaiban. És itt kell említsem Feledy Gyula megszenvedett sorozatát, a Hősök emlékezetét, melyben a nagy évfordulók ihletését konvenciómentesen, egyéni élménnyé alakította, a létezés, a magatartás egy-egy bennünk is felkérdező mozzanatát élte át és szembesítette a történelmi válaszokkal. Feledy új megoldásokat kereső utóbbi vállalkozásai (a Grafikai Biennálén szereplő művei, újsággrafikái a Napjainkban) közé méltóan illeszkedik ez a sorozat is, régóta érlelődő terv megvalósításaként. Műhelybe hiv ő is minket, az önvizsgálat, a gondolkozás műhelyébe, ahol a tét, a feladat igazolja a hozzá belső formai és gondolati kísérletezések útján jutó művész vállalkozását. Különböző stílusú, témájú, sőt megvalósításuk sikerességében is egymástól eltérő műveket láthatnak e tárlaton, de így, együtt fogadják szívesen e kiállítást, így adja kicsit keresztmetszetét is az itteni alkotómunkának, és így ad módot mindnyájunknak arra, hogy kiválasszuk a szívünk szerint való alkotásokat. Mert ahogy különböznek az alkotók, úgy különbözünk mi, nézők is. A magam részéről e különbözésekkel együtt ajánlom szíves figyelmükbe a kiállítást, elmélyedő figyelmükbe, mellyel közel kerülhetnek a tájunkon élő alkotóinkhoz. KABDEBÓ LÓRÁNT az irodalomtudományok kandidátusa A kiállítást a Miskolci Galéria, a Kiállítási Intézmények (Műcsarnok) és a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezetének gondozásában Kovács Béla művészettörténész rendezte. A leporellót Siklósi László tervezte. A reprodukciókat Klein József készítette. A címlapon Kunt Ernő rajza: BMI 70 — 3356 — 1000 pld. — Felelős vezető: Szemes István A kiállított negyvenegynéhány alkotást nem a szaktudós rendszerezésével, de nem is a műkritikus elemző mérlegelésével tekintettem át, inkább baráti ajánlással szeretném közönségünknek bemutatni. Az alkotók legtöbbjéhez több évtizedes ismeretség, nem egy esetben barátság fűz. De túl e szubjektív kötöttségen, azt hiszem, városunk képzőművészet iránt érdeklődő közönsége velem együtt mondhatja, hogy az itt felsorakozó alkotók tanítottak meg minket a képzőművészeti látásra, arra, hogy a műalkotásokat elmélyülten figyeljük, hogy lépést tartsunk a korszerű kifejezési formákkal, hogy kritikus szemmel válogassunk a mind gyakoribb, sokszínűbb kiállításokon szereplő alkotások között. Közügy lett Miskolcon a képzőművészet. Nem idegenből vendégségbe idelátogató művészek alkalmi megmutatkozása, de a városunkban és vidékünkön otthonra talált alkotók bemutatkozása egyegy kiállítás. Az itt szerveződött, főleg grafikai művészet ma már az országos művészeti élet szerves és egyenértékű része. És ezek az eredmények nem elszigetelt, öncélú jelenségek, az eredményesen működő szakkörök bizonyítják, hogy felénk divat lett rajzolni, mind többeket hajt a vágy közel férkőzni, megérteni az eléjük kerülő alkotások titkait. Az itt, e kiállításon is bemutatkozó művészek már eddig is számos rangos alkotás létrehozói, egyben a mi közönségünk tanítói is. E nyári tárlatok nem valamely tematika, vagy előre készített terv szerint gyűltek össze. Rögtönzések. És ezzel szinte közvetlen közelbe hozzák a műhelyt, annak hangulatát palántálják át a kiállítási terembe. Frissen, az utolsó évek, sőt hónapok élményeit, gondolatait, vázlatait teszik elénk: Így élünk ebben a Lukovszky László: Csarnok bi'T'A-v A Miskolci Galéria mostani, kezdő évei azok, melyekben megalapozódik jövője, kialakul a kiállításrendezés ritmusa, megszületnek az időszakonként, azonos elv szerint rendezett tárlatok. Szeretném ezek közé számítani az észak-magyarországi festő- és grafikusművészek nyaranta megrendezésre kerülő rajzkiállítását. A nyár a nagy kiállítások holtidénye, mégis a nyár az ismerkedés, az utazások időszaka. És szeretnénk remélni, hogy a városunkat felkereső turisták útja is elvezet a Galériába, már eddig is sok jelentős egyéni és csoportkiállítás helyszínére. Ezért szerencsés ez a kamarajellegű seregszemle, mellyel városunk közönségét tisztelik meg a tájunkon élő alkotók, és egyben bemutatják az érdeklődő átutazóknak rajzművészetünk eredményeit. Feledy Gyula: Hősök emlékezete III.