Szabad Nép, 1945. szeptember (3. évfolyam, 130-154. szám)
1945-09-01 / 130. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP Horthy, Ulam, Gömbös megegyezése Hitlerrel 1923-ban — általános offenzíva a feketézők, munkakerülők és csempészek ellen — Razzia a pesti luxuséttermekben — Közhasznú munkára fogják a lebzselőket II. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM__________ ÁRA 4 PENGŐ SZOMBAT, 1945 SZEPTEMBER 1 Másfél évtizeddel ezelőtt egy pillanatra fellebbent a függöny, amely az ország mély szociális nyomorát, a magyar dolgozók embertelen elnyomatását elfedte a külvilág szeme elől. A magyar munkásság, amelyre egész Európában elsőnek nehezedett rá az ellenforradalmi terror, 1930 szeptember 1-én százezres tömegben hirdette, hogy a dolgozó nép nem tudja és nem akarja tovább élni azt az életet, amelyet a Horthy—Bethlen-rendszer kényszerített rá. Néhány órán keresztül harctérré vált Budapest. Megálltak a gépek, megakadt a forgalom, s a fegyvertelen munkástömegek felvonulását nem, tudta szétverni az állig felfegyverkezett rendőrség és csendőrség semmiféle erőszakkal sem. Hiába rohantak a munkásokra lovasosztagok, riadóautók, páncélgépkocsik, hiába lövettek a főváros dolgozóita, az ellenforradalom egész terrorapparátusa gyöngének bizonyult a főváros elszánt dolgozóival szemben. Ezen a napon szertefoszlott a Horthy— Bethlen-uralom hatalma megdönthetetlenségéről szőtt legenda. A munkásság ráeszmélt arra, mi-'csoda rettenetes erő rejlik tömött soraiban; a reakció pedig arra, milyen ingatag agyaglábakon áll ellenforradalmi rendszere. 1930 szeptember 1-e azonban nem tudta megdönteni Horthy hitvány rendszerét. A reakció urai továbbra is megőrizhették antiszociális, népellenes rendszerük minden „vívmányát“. A bérek továbbra is alacsonyak maradtak, a munkanélküliség az éhhalál szélére taszította a munkásságot, a zsellérek állati sorban nyomorogtak a falvakban és az uradalmak szennyes cselédházaiban, a parasztság udvarán megperdültek a végrehajtók dobjai, s az értelmiség is tovább vergődhetett az állásnélküliség „úri“ nyomorában. Tehették ezt Horthyék, hiszen 1930 szeptember elsejét nem követték újabb szeptember elsejét; tehették, mert a munkásság és a munkáspártok nem vonták le a szeptemberi tüntetés nagy tanulságát, amelyet ma olyan világosan látunk. Mi volt a szeptemberi tüntetés tanulsága? ! A magyar munkásosztály erői ebben az időben szét voltak forgácsolva. A munkásság egy része a Szociáldemokrata Pártot követte, amely éles ellentétben állott az illegalitásban dolgozó Kommunista Párttal. A Szociáldemokrata Pártban a peyeri irányzat uralkodott, amely mindenkivel százszor inkább szövetkezett, mint a kommunistákkal. A Kommunista Párt politikája ugyancsak nem volt mentes a hibáktól. Ebben az időben nagyon erős volt az úgynevezett „baloldali“ irányzat, amely nem ismerte fel a munkásság követelményének döntő szükségességét, amit pedig az idők egyre parancsolóbban írtak elő a szocialista politika számára. A munkásság zöme pedig a két párton kívül állt — nem utolsó sorban azért, mivel elkedvetlenítette a munkáspártok viszálya. Ha 1930 szeptember elsejét olyan újabb megmozdulások követték volna, amelyek a munkásosztály harci egységén keresetül érvényesíthették volna a dolgozók hallatlan erejét, akkor a reakciós hatalom birtokosai nem sokáig felelhettek volna kardlappal és terrorral. A munkásegység segítségével más menetet lehetett volmi adni a magyar történelem utolsó gyászos másfél évtizedének. A jobbra tolódás, a Hitler-barátság, a háború, az ostrom, a pusztulás helyett olyan irányba haladhatott. Életrevaló művet alkotott a megvár demokrácia Az Izvesztija cikke a délkeleteurópai helyzetrd! Az Izvesztija diplomáciai munkatársa foglalkozik a délkeleteurópai országok demokratizálódásának kérdésével, amelyet az angol alsóházi vita vetett fel. Idézi Steel amerikai rádióhírmagyarázót, aki kijelentette: „Revimnek Bulgáriára, Romániára és Magyarországra vonatkozó nyilatkozata nincs tisztában a balkáni országokban fennálló sürgető szükséggel”. A Magyar-Amerikai Tanács és az amerikai magyarok egyesületeinek nemzeti tanácsa — folytatja az Izvesztija — sajnálkozásának adott kifejezést, hogy angol hivatalos körök olyan tájékozatlanok az új magyar demokratikus kormány felől. Még a Manchester Guardian is — bár fokozott nemtetszésének ad kifejezést és igen sajnálja a „nyugati demokrácia” hiányát Délkelet-Európában — azt hiszi, hogy nem lehet jogosan elhallgatni néhány erősen jellemző tényt. Egyik vezércikkében kénytelen elismerni, hogy Bevinnek az a Magyarországra vonatkozó kijelentése, hogy „az egyik totális rendszert egy másik totális rendszer váltotta fel”, igen meglepő. Az újság azt írja, hogy a magyar kormány három szociáldemokrata, három kisgazda párti, három kommunista,' egy nemzeti parasztpárti és egy polgári demokrata párti miniszterből, valamint két pártonkívüli tábornokból áll s ezek közül az egyik a miniszterelnök. A lap szerint nem lehet letagadni, hogy azokat a csoportokat, amelyek országát katasztrófába döntötték, elszigetelték. Kétes értékű demokraták A fiatal magyar demokráciának semmiesetre sincs szüksége arra, hogy azoktól a meglehetősen kétes értékű demokratáktól tanuljon, akik az Economistba és az Observerbe írnak- A "magyar demokrácia olyan életrevaló művet alkotott, mely megfelel a nagy népi tömegek mindennapi szükségleteinek. Stown, a PM című amerikai újság tudósítója azt írja, hogy egyes angol szónokok Kelet-Európa legjobboldalibb elemeit támogatják politikailag. Azoknak a jobboldali elemeknek a diktatúrája iránti jóindulatú magatartás — írja Stown —, amelyek a háború előtt uralkodtak Magyarországon és Bulgáriában — mégsem ad jogot az angoloknak azokkal a baloldali egyesülésekkel szémben való állásfoglalásra, amelyek most kormányozzák ezeket az országokat. A magyarországi, bulgáriai és romániai kormányzatok életképességét mutatja, hogy nemcsak képviselik az összes fasisztaellenes erőket, hanem rövid idő alatt a legzűrzavarosabb helyzet közepette olyan reformokat valósítottak meg, amelyek megfelelnek a nép sürgős szükségeinek. Nem véletlen a Times megfigyelőjének az a megállapítása, hogy az új balkáni kormányzatok reakciósnak tekintik nyugatot, mivel a nyugati hatalmak és főleg Anglia igen kedvezőtlenül nyilatkoznak terveikről, reformjaikról és szociális politikájukról. A New Statesman and Nation című angol hetilap — írja végül az Izvesztija — annak a kívánságának ad kifejezést, hogy Bovin a közeljövőben egészítse ki nyilatkozatát és változtassa meg ellenséges magatartását, amely elkerülhetetlenül ellenséges érzületet kelt nemcsak Magyarország, hanem egész Délkelet- Európa igazi demokratikus körében. A Szövetséges Ellenőrző Tanács a német néphez intézett kiáltványában hivatalosan bejelentette a kormányzó hatalom átvételét. Newyorki értesülés szerint Truman elnök Eisenhower kérésére személyes tanácsadót küld Németországba. Németország megszállásában Belgium is részt vesz. Az amerikai katonák számát két és félmillióról 400.000 főre csökkentik. Eisenhower egy nyilatkozatában közölte, hogy nem lehet tudni, meddig tart Németország katonai megszállása. A fő feladat az, hogy a tél folyamán a németeket életben tartsák. A legszükségesebb élelmet, ruhaneműt és tüzelőanyagot adják a németeknek, mert nem az a cél, hogy a németeket hizlalják. Angliában arra számítanak, hogy a békegazdálkodásra való átmenet következményeképpen a nagyüzemek két hónapon belül kb. 2 millió embert bocsájtanak el. Ezek elhelyezése persze a munkaügyi miniszter feladata. Anglia másik nagy problémája a lakáskérdés, mert a bombázások következtében a házak egyharmada elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott. Az angol Szénbánya Egyesület a kormány megbízottainak és a munkáság bevonásával értekezletet tart a bányák államosításáról. A ruhrvidéki bányákat üzembehelyezik, de ezek elsősorban jóvátételre dolgoznak, a német nép csak a feleslegekből kap. Az Egyesült Államok 110.000 bányászt — hadifoglyot — hazaengedett Németországba. A luxemburgi rádió szerint Eisenhower azt is kijelentette volna, hogy az ősz folyamán megtartják a németországi választásokat. Ha a hír igaz, természetesen akkor is csak községi választásokról lehet szó. Itt említjük meg, hogy Dietrich, a nácipárt és a kormány sajtófőnöke Hamburg környékén amerikai fogságba került. íme, a régi taktika! A nagy trösztök megkeresték a magukét a háború folyamán és most lelkiismeretlenül, tömegesen bocsátják el munkásaikat, nem törődve azokkal a bajokkal, amelyeket a tömeges munkarnélküliség okoz a munkásságnak és az országnak. Sőt bizonyára káröröm érezhető abban, hogy kijelentik: a többi a munkaügyi miniszter dolga. Az angol szénbányák a világ legrégibb bányái és állandó deficittel küzdenek. Nem csoda, hogy a bányatulajdonosok hajlandók állandó veszteség mellett dolgozó bányáikat a jó pénzért az államnak átengedni. A nehézségeket növeli a bérletkölcsönszállítások abbamaradása, amelyről az angol lapok azt írják, hogy nem a szállítások elmaradása a baj, hanem az, hogy amint éledés váratlanul jött és Angliát készületlenül érte. 2.000.000 munkanélküli Az amerikai Termelési Tanács elnöke szerint jól halad a hadiipar béketermelésre való átállítása. Az ipari termelés a jövő év júliusáig 87 százalékkal lesz magasabb, mint a háború előtt. (Tehát a jelenlegi állapothoz képest csökkenni fog.) Az Egyesült Államokban jelenleg kétmillió munkanélküli van, akiknek száma havonta egymillióval fog növekedni. Ha a magánkézben lévő iparágak nem tudják felvenni a munkanélkülieket, akkor nagy közmunkákat fognak indítani. A belga szenátus megszavazta a vagyonadót. Franciaország és Svájc között kereskedelmi egyezmény jött létre. Franciaország foszfátot, takarmányt, sajtot szállít Svájcnak szarvasmarháért és lóért. Londonban tárgyalt az európai Gazdasági Tanács. Anglia 50.000 tonna cukrot kölcsönöz Franciaországnak- A cseh széntermelés kétharmada a háború előttinek. A békegazdaság nehézségei Angliában volna az ország, amely a magyar dolgozóknak szabadságot és kenyeret, a magyar nemzetnek megbecsülést, országunknak pedig jobb helyet biztosított volna a szabad államok soraiban. Ezt a tanulságot soha sem szabad elfelejteni! 1930 szeptember elseje számunkra ma a munkásegység szellemének idézése, h® megőrizzük, megszilárdítjuka munkásegységet, akkor nem less többé szükség sztrájkokra, felborított villamosokra, véres utcai tüntetésekre. De ha engednénk azoknak, akik ismét szét szeretnék forgácsolni a munkásság erőit, akkor magunk tartanánk a hátunkat a reakciónak, hogy ismét nyeregbe lendülhessen. Ezt pedig még egyszer nem elégedhetjük. Erre int bennünket 1930 szeptember 1 dicsőséges szálleme. . 1 A pénteki minsastertanács elfogadta a választójogi rendelőtet A kormány tagjai pénteken délután két órakor Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsra ültek össze. A minisztertanács a nagybudapesti községi választójogról szóló rendelettervezet tárgyalását folytatta és azt kisebb módosításokkal elfogadta. Ezután a miniszterelnök a hadifoglyok és deportáltak hazaszállítása ügyében tett előterjesztést. A minisztertanács felhatalmazta a miniszterelnököt, hogy a szombaton összeülő és a miniszterelnökből, honvédelmi miniszterből, népjóléti miniszterből és belügyminiszterből álló bizottság döntése alapján ennek a kérdésnek az irányítására kormánybiztost nevezzen ki. A minisztertanács elfogadta a pénzügyminiszter előterjesztését a dohányfogyasztási személyi illeték tételeinek felemeléséről, valamint a földmívelésügyi miniszter rendelettervezetét az erdő- és mezőgazdasági ingatlanforgalom korlátozásának megszüntetésére. Ez utóbbit természetesen azzal fogadta el a minisztertanács, hogy a földbirtokreform-törvényben foglalt korlátozások továbbra is fennállanak. Elfogadta a minisztertanács a földmívelésügyi miniszter javaslatát egyes hasznos háziállatoknak marhalevéllel való ellátására és az ország állatállományának fejlesztésére. Gerő elvtárs kereskedelemügyi miniszter előterjesztést tett a zsidókra hátrányos megkülönbözetést tartalmazó jogszabályok megszüntetésére és a baloldali magatartás folytán elvesztett üzlethelyiségek, berendezési tárgyak, áru- és anyagkészletek visszaadására. A kényszerűségből kitett régi bérlők és a hatósági intézkedés folytán betelepített új bérlők között sok jogvita folyt különösen az üzlethelyiségek birtokáért. E viták eldöntésére a rendelet döntő bizottságot állít fel a járásbíróságok mellett. Elnöke a járásbíróság kiküldöttje. Tagjai a két érdekelt fél által fellsért szakemberek. A minisztertanács hozzájárult az igazságügyminiszternek a házfelügyelők és segédházfelügyelők szolgálati viszonyának megszüntetésével kapcsolatos kérdések szabályozására tett előterjesztéséhez. Eddig a háziurak minden indokolás nélkül azonnali hatállyal felmondhattak házfelügyelőiknek és segédházfelügyelőiknek, akiknek ilyen esetekben lakásukat azonnal el kellett hagyniuk. Az új rendelet értelmében a háziurak csak indokolt esetben, az elbocsátás okának megjelölésével mondhatnak fel. Molnár Erik népjóléti miniszter előterjesztésére a minisztertanács elfogadta a munkások családi pótlékának megállapításáról szóló rendeletet. A rendelet szerint havi 130 pengő családi pótlék jár minden testi és szellemi dolgozónak, felesége után és minden egyes gyerek után. Ez az összeg a kollektív szerződésekben megállapított bérek emelésével arányosan emelkedik. A rendelet egyelőre csak az iparban és kereskedelemben foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozik, de hatályát rövidesen ki fogják terjeszteni a mezőgazdasági munkásokra is. Végül elfogadta a minisztertanács a kultuszminiszter javaslatát. Ennek értelmében a szegedi Városi Színházat, mint Szegedi Nemzeti Színházat állami kezelésbe veszik és erre az évre tízmillió pengő rendkívüli hitelt folyósítanak a számára. Tűzvész a budapesti Láng gépgyárán Pénteken délután fél négykor ért végett munka Magyarország és egész Délkeleteurópa legnagyobb gépgyárában, a budapesti Láng motor-, turbina- és gépgyárban. A hatalmas üzem mintegy 1000 munkása eltávozott, csak amigyeszterga osztályon folyt tovább a munka. Hat óra tájban a szerszámműhely környékén lángok csaptak fel. Egy kisebb irodaépület teteje már égett s a tűzvész rohamosan terjedt. Mire a tűzoltókat alarmirozták és az üzemi tüzérség az oltáshoz kezdett, már emeletnyi magas lángnyelvek törtek fel a sorozatosan épült kisesztergaüzemben, a turbinaszerelőhangárban, az öntödében, majd a mintakészítő üzemben. Több kerület tüzérsége kivonult, de nem tudtak megbirkózni, a lángtengerrel. Az oltásban önfeláldozóan vettek részt a helyszínre sereglett üzemi munka, sok, a kerületi szovjet katonai parancsnokság katonái és rendfenntartó osztagai, de hiába: az egyre erősödő szélben a Láng-gyár legfontosabb, ma pótolhatatlan, üzemei és műhelyei egymásután hamvadtak el. A tűz kitörésének pontos helyét, okát és körülményeit még nem lehetett megállapítani, mert a hatalmas üzem, amelyet a bombázás, az ostrom és a fasiszták „áttelepítő” dühe csodálatos módon megkímélt, most egyetlen romhalmaz. A hatalmas műhelyeknek csak vörösen izzó vasváza áll. A kár anyagiakban szinte felbecsülhetetlen s különösképpen fájdalmas most az újjáépítés korszakában. A gyárat már 2 héttel ezelőtt átadta a szovjetparancsnokság a gyár vezeőségének s éppen most készültek áttérni fontos alkatrészek gyártására. A jelek arra mutatnak, hogy szabotázscselekményről van szó és ezért a legerélyesebb és legszélesebb körű vizsgálat indult meg a tűzvész okának és okozóinak felderítésére.