Népszabadság, 1960. december (18. évfolyam, 285-310. szám)
1960-12-01 / 285. szám
* A munkaszervezés normája** Szűcs Pálné csepeli munkáslevelezőnk írja: „Az akarat bennünk megvan, hogy többet dolgozzunk. A most megállapított norma is erre serkent bennünket, mert nem szeretnénk, ha ezentúl kevesebb lenne a pénzünk. Igaz, hogy a nap nyolc órájából egyet-kettőt néha elbeszélgetünk, csakhogy nem önszántunkból, hanem a munka szervezetlensége miatt. Hol későn kapunk anyagot, hol rossz a befogószerszám. Máskor elakad a megszokott széria és új munkára kell átállítani a gépeket...” Szűcs elvtársnő nem írta meg pontosan, hogy mi az oka és ki az oka a szervezetlenségnek, de egy igen lényeges jelenségre hívta fel a figyelmet. A jelenség pedig a következő: sok gyárunkban ma még nem kielégítő a munka szervezettsége, nem folyamatos a termelés, baj van az anyagellátással, a szerszámellátással, s emiatt a munkások, akaratuk ellenére, kénytelenek naponta többször is — hol rövidebb, hol hoszszabb időre — abbahagyni a munkát. A nyolcórás munkaidő teljes kihasználása, a munkafegyelem megjavítása tulajdonképpen kötelezettség. Ám tegyük fel a kérdést: ki vétett a munkafegyelem ellen Szücsné említett esetében? Talán a munkásnő? Vagy talán valaki más? Nyilvánvaló, hogy Szücsné akar, szeretne dolgozni. És ha ezt mégsem tudja megtenni, akkor a művezetője, az üzemvezetője a hibás. Az a vezető a hibás, aki nem biztosította időben az anyagot, aki nem gondoskodott a szerszámról, aki nem tudta megszervezni a szériamunkák folyamatosságát. A munkafegyelem megszilárdításához nem elég az öntudatos munkások akarata! Ehhez biztosítani kell a műszaki feltételeket is. Ha ugyanis a munkások látják, hogy gépük körül ott a napi munkához szükséges anyag, hogy ott vannak a szerszámok, hogy ott a rajz és a technológiai előírás, akkor bizony a nagy többség nagyon is meggondolja, hogy csak úgy otthagyja a munkapadját és negyed-fél órákra elsétáljon. A Gheorghiu-Dej Hajógyár több műhelyében nemrégiben munkanap-fényképezéseket végeztek, s megállapították, hogy a lógásoknak, a sétálásoknak, a későnjárásoknak korántsem mindig, de nagyon sokszor az az oka, hogy a műszaki vezetők nem biztosították a zavartalan munka feltételeit. Egyik gépgyárunkban a pártbizottság kibővített ülésén legutóbb szóba került a munkanormák közeli rendezése. És nagyon helyesen fejtette ki véleményét a pártbizottság titkára, amikor azt mondotta, hogy a „munkaszervezés és a munkairányítás elavult normáit is rendezni kell’’. E gyárban évente mintegy húszhuszonötmillió forintra rúg a munkafegyelem hibái miatt kieső termelés értéke. Ám e veszteség nem kis részét a munka szervezettségének a gyengesége okozza, ami visszahat az általános munkamorálra. Sokan úgy vélik: a termelékenységet csak nagy beruházásokkal, importgépekkel, építkezésekkel, új gyárak emelésével lehet emelni. Mások úgy vélik: a munkanormák rendezése egymagában is üdvözít. Kétségtelen — s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni —, hogy a reálisabb, a gyakorlathoz jobban igazított norma jelentős tartalékokat tárhat fel, növeli a munka termelékenységét, amelytől elsősorban függ, hogy növelhetjük-e az életszínvonalat, s hogy mennyire növelhetjük. Az is igaz, hogy a munkások túlnyomó többsége szeretné és túl is tudja majd teljesíteni azokat a normákat, amelyeket a műszaki haladás miatt megváltoztatnak. Csakhogy ehhez folyamatos munka- és anyagellátás is kell. Több szerszámra is szükség lesz. S mindezeknek a biztosítása az üzemek műszaki vezetőinek a feladata. Természetesen az említett kibővített pártbizottsági ülésen is szóba kerültek ezek a dolgok. A műszaki vezetők nyíltan beszéltek a munkaszervezési hibákról, s ez örvendetes. A baj csak az, hogy úgy beszéltek ezekről a hibákról, mint kívülállók, mint akiknek semmi közük hozzá. Az önkritikáig, saját mulasztásuk felismeréséig — a főmérnököt kivéve — nem jutottak el. Magasabbra kell emelnünk a műszaki vezetők igényességét saját munkájukkal szemben, magasabbra kell emelnünk a munkaszervezés íratlan normáit is. Meg kell magyaráznunk, hogy egyik leggyorsabban mozgósítható tartalékunk éppen az üzemszervező munka megjavítása. És az ilyen szervező tevékenység rendszerint még pénzbe sem, kerül. Nem kellenek hozzá gépek. beruházások, építkezések. Gondosság, lelkiismeretesség, előrelátás és a mainál több igyekezet szükséges hozzá. S mindezek, úgy véljük, olyan tulajdonságok, amelyek nem állnak messze a műszaki vezetők túlnyomó többségének jellemétől, szemléletétől. Az üzemek műszaki vezetőinek a leghétköznapibb, a legtermészetesebb tennivalója a zavartalan munkamenet biztosítása. És amikor e feladatuk megvalósításáért tevékenykednek, maguk mögött érzik a munkások aktív támogatását s állandó segítségét. A munkások azt a művezetőt, azt az üzemvezetőt szeretik és becsülik, aki nemcsak beszél a többtermelésről, de tesz is érte. Hiszen mit érnek a szavak a termelékenység növeléséről általában, ha nincs mögötte a lehetőség a termelés tényleges fokozására. Az öntudatos munkások egyetértésével találkozik a munkafegyelem megszilárdítása, a lógósok, a későnjárók, az igazolatlanul mulasztók felelősségre vonása. Megértik a munkások, hogy a technika fejlődésével, a begyakorlottság fokozódásával a normáknak is lépést kell tartaniuk, de elvárják, hogy biztosítsák is a fegyelmezettebb munka, a többtermelés feltételeit. Ehhez kell a jobb irányító és szervező munka. Ehhez kell az, hogy mindenki — álljon bár a gazdasági élet akármelyik posztján — „mozgósítsa’’ azt a „tartalékot”, amely őbenne is személy szerint megvan. Tegyen az eddiginél is többet a folyamatos anyagellátásért, a zökkenőmentes termelésért, a műszaki feltételek biztosításáért. Buzási János VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!Ogra fiA fillér NÉPSZABADSÁG 1960. december 1. csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSRAT KÖZPONTI LAPJA XVIII. évfolyam, 285. szám Négy nagyüzem vezetőjének nyilatkozata az 1960-as tervév eddigi eredményeiről Egy hónappal az év befejezése előtt az MTI munkatársai négy nagyüzemünk vezetőinél érdeklődtek az idei terv teljesítéséről és a jövő évi felkészülésről. A válaszokat az alábbiakban ismertetjük: Spiró Miklós, a Csepel Művek főosztályvezetője: 186 millió forint értékű áru terven felül Spiró Miklós, a Csepel Vas- és Fémművek tervgazdasági főosztályának vezetője elmondotta, hogy erre az évre 186 millió forint értékű szerszámgép, acél, csőáru, varrógép, kerékpár és egyéb fontos áru gyártását vállalták terven felül. Csepelen kereken 1500 brigád és sok ezer egyénileg dolgozó kelt versenyre az évi terv és a felajánlás teljesítéséért. Áldozatkész munkájuk a legtöbb helyen igen sikeres. A Csepel Művek egésze teljesítette termelési felajánlásának november végéig esedékes részét és bizonyosnak tekinthető, hogy december 31-ig elkészül a felajánlott 186 millió forint értékű, terven felüli árucikk. A gépgyártó üzemrészekben a termelékenység 6-7 százalékos növekedésére számítanak, a kohászati részlegekben azonban nem ilyen kedvező a termelékenység alakulása. Az évi terv végső sikeréért a napokban termelési tanácskozások kezdődtek Csepelen. A műszakiak és a munkások egymással ismertetik a tapasztalt hibákat, és közös erőfeszítéseket tesznek azok megszüntetésére. Bizottságok alakultak, amelyek felülvizsgálják az üzemrészek termelőképességét, a gépek kihasználásának fokát, s a termelékenység növelésére javaslatokat terjesztenek a gyár vezetői elé. Borovszki Ambrus, a Dunai Vasmű igazgatója: Hónapról hónapra programszerű munka Borovszki Ambrus, a Dunai Vasmű igazgatója az idei feladatokat és eredményeket elemezve, elmondotta, hogy az üzemnek két fontos tennivalót kellett megoldania: újabb részlegek üzembe helyezését és a termelékenység tervszerű emelését. Ez évben kezdte meg a termelést a negyedik martinkemence, a második kokszolóblokk és a meleghengermű. Az első két létesítmény már zökkenő nélkül dolgozik, a hengerműben még tapasztalhatók kezdeti nehézségek, de hamarosan itt is túljutnak a gondokon. Jelentős előrehaladást értünk el a termelékenység növelésében és a gazdaságosság javításában — mondotta. — Eddig körülbelül hetvenmillió forint értékű kohászati terméket adtunk terven felül, a termelékenység négyszázalékos emelésére tett felajánlásunkat előzetes számítások szerint szintén túlhaladjuk. A gyár kohászati üzemei hónapról hónapra programszerűen dolgoztak. 11 hónap alatt körülbelül tízezer tonna vasat, 11 000 tonna acélt, 13 000 tonna kokszot gyártottak terven felül. Az acélmű selejtje jóval alacsonyabb az országos átlagnál. Sok még a megoldásraváró probléma is — folytatta. — Nehézkes az anyagszállítás, az anyag nem érkezik egyenletesen, ezért emelkedett a kocsiálláspénz. Nem eléggé tervszerű még a műszaki fejlesztés sem, az erre a célra szánt összeget nem használtuk fel teljesen. Bár a gyár egészében általában tervszerűen és ütemesen halad a termelés, a vasszerkezeti üzemben nem tudjuk elkerülni az év végi hajrát. Lakatos Albert, a győri vagongyár vezérigazgatója: 37 milliós megtakarítás Lakatos Albert, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár Kossuth-díjas vezérigazgatója nyilatkozatában megállapítja, hogy az év eleji átmeneti zökkenők felszámolása után esedékes tervét teljesítette a gyár. A hóvégi hajrá csaknem teljesen megszűnt. A különféle intézkedések végrehajtásával az egész évre tervezett 39,3 millió forintból október végéig 37 millió forint megtakarítást értek el és az év végéig előreláthatólag túlhaladják a negyvenmillió forintot. A múlt évhez képest négy és fél százalékkal csökkent az önköltség. Határidő előtt szállítottak Lengyelországnak és Indiának olyan új gyártmányokat, mint például a kikötői portáldaru, a Szovjetuniónak is határidő előtt leszállították az 1960-ra esedékes személykocsikat. A dieselmotorok gyártásánál még elmaradás tapasztalható. Elsősorban a kohászaton múlik, hogy ezt a tartozást törlesszék. A gyár az eddiginél jobb minőségű alapanyagot kér a hengerblokkok és a forgattyúsházak készítéséhez. Pataki Mihály, a pécsi széntröszt igazgatója: A minőség jobb az előírtnál Pataki Mihály, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója az alábbiakban vázolta a pécsi szénbányászok idei munkáját. — A trösztünkhöz tartozó üzemeket az idén az egyenletes, jó munka jellemezte. Termelési kötelezettségeiket teljesítették, sőt két hónappal a határidő előtt felszínre küldték az év végéig vállalt 36 000 tonna terven felüli szenet. A bányászok eredeti vállalásukat további nyolcezer tonnával toldották meg. Igen fontos eredmény a vágatkorszerűsítés meggyorsítása. A termelékenység is kedvezően alakult. Harminc kilóval növekedett egy-egy dolgozó műszakonkénti teljesítménye. A pécsi szén fűtőértéke átlagosan ötven kalóriával magasabb az előírt szintnél. Beruházási feladataink teljesítésével azonban nem vagyunk elégedettek — folytatta. — Több mint félévi késés tapasztalható például az István II. akna üzembe helyezésénél, pedig ennek az aknának a jövő év közepén naponta 60 vagon szenet kellene termelnie. (MTI) Folytatódnak a tüntetések Venezuelában Hat személy meghalt, kettőszáz megsebesült November 25 óta szüntelenül folynak a tüntetések Caracasban. Az utóbbi öt napon a rendőrség és a tüntető diákság összetűzései során hat személy meghalt, s mintegy kétszázan megsebesültek. A „rendzavarásokról” szóló hírek vétele után a nemzeti gárda több egységét a venezuelai olajmezők térségébe vezényelték. Megfigyelők véleménye szerint mind válságosabb a kormány helyzete. A keddi nap folyamán a műszaki főiskola épületében elbarikádozott diákok és a rendőrség között tűzharc folyt. Mindkét részről egyaránt használtak revolvert és puskát. Az egyetem épülete közelében levő Miguel Caro középiskola diákjai támadást intéztek a kerület rendőrségi épületei ellen. Az elnöki hivatal őrségének két gépfegyverét küldték a helyszínre, hogy a rendőrök visszaszoríthassák a támadókat. Az iskola mellett a felkelők felgyújtottak egy autót és egy teherautót A fővárostól körülbelül 70 mérföldnyire fekvő Maracay városából is érkeztek jelentések zavargásokról, amelyek következtében kedden bezárták az üzleteket. Mint már jelentettük, a hatóságok betiltották több baloldali lap megjelenését. Ezzel szemben a reakciós körök lapjai az utóbbi napokban akadálytalanul folytathatták uszító hadjáratukat a kommunista párt ellen, és követelték annak betiltását. Egyes hírek szerint, a betiltott Tribuna Popular, amelynek helyiségeit katonaság szállta meg, most titokban jelenik meg. Az Egyesült Államok kormánya nevében Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője a venezuelai eseményekkel kapcsolatban kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya változatlanul barátságot tart fenn Betancourt-ral. Tüntetők által gyújtott máglyák egy caracasi utcán. (MTI külföldi képszolgálat.)