Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)
1874-01-04 / 1. szám
Hogy ezt szemlélhetőleg tehessük, szükséges, hogy ezen a munkásosztályra oly jótékonyan ható intézetre visszapillantást tegyünk. Az ált. munkás beteg s rokkant segélyzőegylet, a magyarországi munkáspárti mozgalomnak kifolyása, mely jelenlegi jó helyzetét pusztán alapítói vas kitartásának és következettességének köszönni. S ép ezen okból érzé magát annak idején az egylet választmánya a munkás lapok kiadására inditatva, s miután e munkás lapok mint nyilvános munkás közlönyek elismertettek felvétetetett az ált. beteg-egylet pénztárából 1500 frtnyi kölcsön egy gyors sajtó, és nyomdai felszerelvények megvásárlására. Ez 1500 frtnyi kölcsön biztosítására, zálogul leköttetett az egy élettel ugyan e házban levő nyomda, mely mindaddig a beteg-egylet el nem idegeníthető tulajdona marad, mig az 1500, az esedékes 6"/o kamattal együtt vissza nincs fizetve. S amint e magyarországi munkáspárt márczius 23-án újra szervezkedett magára vállalta annak választmánya egy hatósági képviselő jeleitlétében, hogy a nyomdát felszerelvényeivel együtt, a ,,Munkás-Heti-Krónika" és ,, Arbeiter-Wochen-Chronik" czímű munkáslapok kiadása mellett, az említett feltételeket magáévá tévén, azokat hiven meg fogja tartani, mire a beteg egylet választmányának szerződésre lépett. Minthogy azonban a magyarországi munkáspárt május 10-én egy miniszteri rendelet folytán feloszlottnak nyilvánítatott, annak határozatai pedig semminek mondattak, azaz mint nem történtnek kijelentetett, ismét magukra vállalták a lapok szerkesztői és kiadótulajdonosok, előbbi kötelezettségüket egészen magukra. Valóban furcsának kell e miniszteri rendeletnek jelentkeznie, ha meggondoljuk, hogy a városi hatóság május 16-án keltezett miniszteri rendeletet, (mely akkor még helyén lett volna) mostan azaz 8 hónappal későbben hajtja végre, midőn a tényálladék megállapíthtatása nélkül el lehessen bocsátani. Nem rég ismét egy hanyagtisztviselő bűnbakjává akartak bennünket tenni, minek folytán a nyomda üzlet elkésett bejelentése czímén, jóllehet a kormány által rosz szemmel látott munkáspárt megsemmisítetett, illetőleg föloszlatott, tehát nem létezetnek tekintendő, annak elnöke 14 napi fogságra 200 írtra bírságra, és a nyomda elkobozására ítéltetett. Ez idő óta azonban sok fáradsággal helyreállítottuk a bizonyítékot, hogy mi a törvényesen megszabott módon és időben a nyomdaüzlet megkezdését bejelentettük, idézvén erre vonatkozólag a hatóság szavait . 41900 iksz. Folyamodók jelen kérelme folytán bizonyittatik, hogy Ihringer Antal mint a „Munkás-Heti-Krónika" nyomdájának a ríkos-árok-utcza 9. sz. alatti megnyitása felől a bejelentést i. é. ápril 6-ik előtt az igtató hivatalba beadta ugyan, a mennyiben azonban a bejelentés az 1847/48 XVIII törv. czikk 37 § a értelmében tulajdonkép a főpolgármesteri hivatalhoz lett volna beadandó s különben a nyomdatulajdonosok megnevezve nem voltak, forma hiány beigtatása az igtató által eleintén megtagadtatott, minthogy azonban a beadvány még is e hivatalhoz mint 1-ső fokú iparhatósághoz volt czimezve i. e. ápril 10-én beigtattatott s s illetékes eljárás végett a fennhivatott törv. czikk értelmében innen a főpolgármesteri hivatalhoz hivatalból áttétetett. A főkapitányi hivatal Pesten 1873 szeptember 6-án. Thaisz Elek, főkapitány. Hogy azonban az ált. munkás beteg-s rokkant segélyző-egyletet illető belügyminiszteri rendeletre visszajöjünk, meg kell még említenünk, hogy abban többi közt az is mondatik, hogy ily kölcsönök az egylet természetével öszsze nem férnek. De nem úgy van ez miniszter úr! Az ált. munkás beteg-s rokkant-egylet alapszabályainak 25 §-nak 3. pontjában mondatik , hogy az egylet összes vagyona egyleti és munkás czélokra fordítható, csak gyümölcsözőleg alkalmazandó ez. Ennélfogva számolhat a 30 fejből álló választmány 6000 tagból álló választóinak, melyek az egyleti vagyon kezelését arra bízták. De jelemzőleg marad mégis, hogy állapotaink már annyira sülyedtek volna, hogy a miniszter úr tekintet nélkül a munkásosztály emberséges jólétére, azok fillérei fölött nem csak korlátlan ellenőrzési, hanem még a rendelkezési jogot is tulajdoníthatna magának. Jogosítva látjuk magunkat annak felemlítésére, minthogy épen a belügyminiszter úr szigorúan fellépve avagy elvét követni kívánja. Ismét vissza kell térnünk az idézett rendeletben fogolt kitételre, hogy ily kölcsönök a beteg egylet természetével össze nem egyeztethetők. Ezzel tehát még kötelesek is volnának a munkások megtakarított krajcrárjaikat kizárólag csak bourgeois intézetekbe fektetni.*) Nem elég hogy a munkás úgy is mindenben megrövidíttetik, még a rendelkezési jogot is akarnák e tekintetben megnyirbálni, és a véresen takarított néhány krajczár fölött a rendelkezési jogot is magának fentartani ? Nem ismerjük félre a belügyminiszter úr atyjai jó szándékát — de meg kell vallanunk, hogy ez egyoldalú, és épen ma, mint mára bevezetésben említettük, legkevésbbé van helyén. Először, mert a dolog tényállása egészen más, másrészt pedig a munkások pénze iránti aggodalom alaptalan, minthogy ez egészen biztos, a munkásokra bízott kezekben, sőt még biztosabb, mintha különféle kölcsön kötvényekre volna kiadva. Másodszor, mert a pénz iránti elővigyázat más helyen szükségesebb volna, mivel épen a munkások pénze a szédelgésnek esett áldozatul. Sőt inkább helyén volna, sőt kötelesség volna, a törvénynek ez irányban megfelelni, a még fennálló gyári kényszerpénztárakat megszüntetni és a munkásoktól fizetett tőkéket biztosítani, vagy azokat legalább megvizsgálni. De erre nem érzi magát a kormány hivatva! Hisz ezek gazdag bourgeois, kik néhány ezer forinttal mit, sem gondolnak**), míg ellenben a munkást saját pénzére nézve nem lehet eléggé felügyeletben tartani, s ellenkezőleg ép a társas vállalatok ellenőrzését lehetne jogosan követelni, minthogy a becstelen eljárásnak több példáit már láttuk, ellenben a munkásoknál még egyetlen egy példa nem fordult elő. Valóban igen sértő, amint a fővárosi hatóság átiratában olvassuk, a választmány helytelen eljárása e helyett mást akarnánk mondatni, mert hogy csak könyeden egy testületet, mely feladatát ismerve évee annak lelkiismeretesen meg is felel, helytelen eljárással vádoltatik, vagy vádoltathatik, mert épen munkások! Vagy talán akarják-e itt is megingatni a minden körökből kiveszett bizalmat ? Ez azután roszul volna számítva. Jobb volna ha illetékes helyen arra törekednének, ha ezen jelen zűrzavarból kibúvott találnának, mert az állapotok mindig türhetlenebbekké válnak. Jobban tenné a belügyminiszter úr, ha más dolog hiányában azt abban hagyná mintsem hajánál fogva előrántani olyat, mi a jó hírnevet semmikép sem állítaná helyre, sőt inkább csökkenthetné. Bár ajtót mutatna a belügyminiszter úr mind a súgóknak és ármánykodóknak, s iparkodnék hiven a nép jólléte megállapítása iránt elvállalt kötelességének megfelelni. Ez azonban sohasem fog a munkások üldözése által elévetni, sőt ellenkezőleg a munkások szervezése által. Ez pedig csak akkor vihető keresztül, ha a miniszter úr e rémeket elijeszti, kik neki a munkások a mi szervezéséről beszélnek. Bár jobban ügyelne a belügyminisztériumásokra, s majd jutna azon belátáshoz, hogy ez csak rémkép, s hogy ezen félelem alaptalan, sőt elvetendő, s hogy épen mindnyájunk érdekében van, ezen félelmet semmivé tenni, s oly, eseményeket meggátolni, melyek bennünket az emberiség iránti kétkedésre kényszerítne. Mert értelmes önmagát ismerő tömeggel mindenkor lehet számolni, míg ellenben minden, észnélküli, az állathoz inkább mint az emberhez álló párttal pedig a jelen esetben lehetetlen. Azért nem kellene a nép alsó tömegének művelését halasztgatni, azok szervezését nem akadályozni, sőt inkább azokat előmozdítani mert csak így fognak a szelídebb erkölcsök nálünk tért nyerni, és egy új, erkölcsi alapokon nyugvó társadalom fejlődhetni. Bár ne hangzanék ez hallatlanul el, és lenne befolyással minden becsületesen és jogosan gondolkodó férfira. Amint olvasom a „M.-H.-Krónika" utolsó számában a belügyminiszteri mellékiratot, „hogy a munkáspárt gyorssajtójának az ált. munka s , beteg- és rokkant-segélyző pénztár egylettől — megvásárlása, illetéktelenül kikölcsönzött 1500 frtot, kamatokkal együtt, 1874. jan. 20 áig az egyleti pénztárba fizettesse vissza, ellenkező esetben a választmány ellen törvényes lépéseket fog megindíttatni." A mivel én a szerződést nem ismerem, annak okáért nem is mondhatom, hogy a kormány kötésbelien, vagy épen az egylet döntését akarná, hanem amint a mellékirat szól, valóban illetéktelenül és alapszabályellenesen lett kölcsönözve, mert olyan egyénnek lett kölcsönözve, aely törvényesen nem létezett. De annak is csak épen oka az, hogy a pártnak. elöljárói mindig csak külföldiesen, de nem mint a törvény minálunk engedi, járnak el, mert az elöljárók azt mondják, ha a párt törvényesen tiltva is van, de személyesen létezik, igenis létezik ! De hol? Ott, ahol a közönségeknél, vagy parlamentben annak daczára is képviselve van, de nem úgy mint minálunk, hogy még szavazata sincs. De azért a baj mégsem oly nagy, hogy segíteni ne tudjunk rajta, ámbár én a közelebbi álláspontját a helyzetnek — mint már említettem — nem ismerem, csak úgy , mint a mellékiratból átveszem. De ámbár azt sem tudom, meglehet, hogy a választmány okiratok vagy egyéb módosítványok által a kölcsönt fedezni tudja ? De ha a választmány a rövidre kiszabott időben a baj enyhítésére szert fel nem találhat, vagyok bátor javaslatomat ajánlani. Ugy mint az 1872-ki ipartörvény 77. §-a szerint, hogy a társulati vagyonnak kezelési módját az egyleti alapszabályok határozzák és az „ált. munkás-beteg- és rokkantsegélyző-egylet" (meg van az alapszabályi jegyzés) 25. §. b). Az összes egyleti vagyon egyedül csak egyleti és munkás-czélokra fordittatik és biztosan s gyümölcsözően befektetendő. Találom véleményem szerint legjobb eljár *) Talán a Ferencz- József-városi takarékpénztárba, vagy talán a gyümölcsöző bourgeois intézetekbe á rá Borsod-,Miskolczi, vagy felső- magyarországi kislázasiftj egyletbe stb. A szedő megjegyzése. **) Na vagy pedig a nem rég megbukott részvényszesz-gyár. Azon elvből kiindulván, miszerint mindenféle véleményt először meghallgatni kell, azután csak mondjuk ki erről nézetünket, közöljük a ,,munkásmozgalom egyik ismeretlen hívének" véleményét az 1550 frtnyi költcsön ügyét illetőleg, mely teljes tartalmában következőleg hangzik :