Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)
1880-01-04 / 1. szám
VIII. évfolyama-1. szám. Budapest, ISSO- faknuár 4.-én. Megjelen minden vasárnap, Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dob-utcza 33. ez. minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. KRÓNIKA Társadalom-gazdászati néplap. A MAGYARORSZÁGI VÁLASZTÁSRA 11 JOGOSULTAK KÖZLÖNYE. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre. . . „ 20 „ Negyedévre. . — „ 60 „ Egy hóra . . —„ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal fogad el. Előfizetési felhívás. A jelen számmal kezdi meg a „Krónika-Vili” évfolyamát. Lapunk iránya ismeretes. Valamint eddig nem engedtük magunkat küzdelmeinkben a szabadságért a rabszolgaság ellen, a jogért a hatalom ellen, az igazságért a hazugság ellen és a tudományért a vak hit ellen semmiféle befolyásolás által eltántoríttatni, úgyszintén a jövőre is szilárdul kimondott elveinkhez fogunk ragaszkodni. Amennyiben ez tőlünk függ, ennek utána sem törődvén az uralkodó pártok és személyek jóváhagyásával vagy rászalásával, továbbra is igyekezni fogunk azon elvünket érvényesíteni, mely szerint „nincs kötelesség jogok nélkül és nincsenek jogok kötelességek nélkül" és mindenütt, hol jogtalanságra, leigázásra, önkényre, megvesztegetésre akadunk, teljes erőnkkel fel fogunk lépni az igazságtalanul elnyomott jogai érvényesítéséért. Jelszavunk: „egyforma jog mindenki számára!" Igyekezetünk oda irányul , hogy a közjólétet helyezzük a munkás népnek az uralkodó osztályok általi kizsákmányolása helyébe. Ezen czél elérésére minden párt és véleménytársunk közreműködése szükséges. s mindenki, kinek komoly szándéka az összes népnöfedeiűDC.'l JUgailaí tí d 1 5 1 i J ságához illő helyzetet kivivni és a kendőzetlen igazságnak tért nyitni, a „Krónika" -ban oly közlönyre találand, mely föfeladatául tűzte ki az emberi jogok diadalra vezetését és igy erkölcsi kötelessége, lapunkra előfizetvén és azt ilyetén hozzájárulása által felvirágoztatni. Az előfizetési díj Ausztria-Magyarországban: Évenként 2.40 kr. Félévenkint ........ 120 „ Évnegyedenként 2.60 „ bérmentes házba küldéssel. Legczélirányosabban előfizethetni postautalvány által. A szerkesztőség és kiadó-. hivatal. (Budapest, VII., külső dob-utcza 33.) Üdvözlet az emberiséghez ISSO ik új évre! Midőn ez újonnan bekövetkezett esztendőben megjelent az ügyünket képviselő és terjesztő: „Krónika", hasábjain üdvözöllek benneteket, az egyéni és elvtársi szeretet igaz érzetével. Jól esik keblemnek a meggyőződés hangján szólani hozzátok: az elvünkbeni meggyőződés állandóul uralkodjék sziveitekben. Igen, mert a szoczializmus kora, a szeretet egyik legszebb nyilvánulása, fő disze és ékessége a fáradhatatlan küzdelemnek. Ha végigtekintünk a múlt idők eseményein, mély fájdalom hatja át szívünket. Mind a történelem lapjain, mind pedig az élet nehéz útjain vérbetűkkel látjuk feljegyezve azon szomorú idők emlékét, midőn egy részről a türelmetlenség szelleme el akarás fojtani a munkásosztálynál a gondolkozási s lelkiismeretszabadságot, s ma is hatalmasabb fél az elnyomott vagy üldözött munkás nép ellen az önkény és erőszak minden fegyverét felhasználja, máglyákat gyújtott meg, melyeknek lángja s a rajtok szenvedett áldozatoknak keserves jajjai az egekig hatottak; börtönök teltek meg szabadon gondolkodó férfiakkal, kiknek szenvedő sóhajaik a levegővel összeolvadva elnémultak. Másrészről pedig az emberiség által alkotott vallás, a szeretet vallása, a világi hatalommal karöltve, az uralom és nagyravágyás eszközéül használtatva, az emberiséget szolgaságba sülyesztő és kiskorúságban tartotta. Mondom azért, bármely nehezen esik is, fedje az idők emlékét a feledés fátyola, eszközeit mentse ki — ha lehet — azon kor szelleme!! De ma ? Kedvesebb és szívemelőbb látvány tárul fel előttünk az újabb idők vizsgálatánál, midőn a magasabb álláspontra jutott szabadon gondolkozás a felekezetiség rothadt posványából kibontakozva, nemesebben, szabadabban gondolkozik a szoczializmus szelleme, a demokrácziának elevenítő ereje nemcsak itt, hanem ahol csak szárazföld van, annak minden helyein mind jobban jobban nyilvánul, mit igazolnak a több helyen megtartott szocziális kongresszusok. Tény az, hogy a szocziáldemokráczia elvei elfogadtattak már az egész világon számos emberek által, az ismerő, érző és akaró tehetséget egyaránt meghatottas elvei a társadalmi életben is kezdenek terjedni, szóval, az idők minden jelei oda mutatnak, hogy a szoczializmus az érett férfikorba lépett át, felfogva a szó teljes értelmében itteni alapítójának czélját, szellemét, elveit. Nem akarom én ezen halvány sorokban a szoczializmus tanait fejtegetni, hanem igenis az Európaszerte alakult közszellemet érinteni, csupán azon elvek diadalára akarom vezetni elvtársaim figyelmét, melyek a világ összes műveit polgári életében is kezdenek érvényre emelkedni. Ezek a szabadság, egyenlőség és testvériség elvei. I. Szabadság. A szabadság egyik főeszméje az emberiségnek, szabadságra hivattattunk mindnyájan, barátaim, csak hogy a szabadságot ne adjátok a testnek bűnre való alkalmul, hanem szeretetből egymásnak szolgáljatok. Szerintem a valódi szabadság nem egyéb, mint az emberi érzésnek azon akadálytalan működése, mely szerint cselekményében nem aljas indulatok és szenvedélyek által vezettetik, hanem az erkölcsi törvény és ennélfogva az okosság és lelkiismeret sugallataira a szív nemesebb érzelmeire hallgat. A társadalmi szabadság eme tiszta fogalma megszüntet minden tévnézetet, a társadalmi erkölcsi élet körében, egyszersmind nagy előnyt ad a polgári és társadalmi életben, a mai napság felkarolt irányeszmék helyes felfogásában. E nagy jelentőségű szó „Szabadság" hangzik a mai korban minden alakról, a szolgaság békéit minden nép igyekszik lerázni magáról; találkoznak, kik 3/7t is Zabolátlansággal zavarják össze, vannak még a magasabb műveltségűek közt is, kik önző és nagyravágyó czéljaik elérésére zsákmányolják ki e magasztos eszmét. Hogyan ad már a valódi emberi szabadság eszméje e részben helyes, irányadó támpontot ? Úgy, ha a hivattak az okosság és lelkiismeret, más részről a szív nemesebb érzelmei után indulva, tényezői lesznek a szabadság eszméje megtestesülésének. A természet örök jogai, az észjog követelményei kijelölik azon utat, mely e részben legczélravezetőbb, legkielégítőbb. Azt követeli ez, hogy az önkény, az erőszak és a zsarnoki hatalom minden eszközei elháríttassanak, egyesek érdekeinek a közügy fel ne áldoztassák, továbbá polgári és társadalmi meggyőződését kiki szabadon gyakorolhassa, a hagyományos országlati nézet az államokban, hitvallási kényszer a polgári s társadalmi életben ne uralkodjanak, hogy a nép szava isten szava legyen, a népek akaratának érvényre juttatása legyen az uralkodó elv. Azonkívül a hideg ész szavához a szív melege is csatlakozzék, a nemesebb emberi érzelmek mérsékeljék az igazság kérlelhetlen szigorát, az ily módon felfogott szabadság nemcsak hogy a legnagyobb rokonszenvvel és elégültséggel is találkozik az emberi társadalom minden rétegeiben, a polgári életet mintegy megszenteli és társadalmi méltóságra emeli. A jól felfogott polgári szabadság semmiben sem fog különbözni az okos szoczialisztikus szabadságtól, amidőn egy részről a polgári szabadság az alkotmány okleveléről a szívbe, az életbe, a gyakorlatba megy át, magasabb s nemesebb létezést nyer, igy az egész életet áthatja és megszenteli. Midőn tehát az idők jelenségei a szabadság eszméjének megtestesülését a polgári életben is mutatják s a jelenkor szelidebb s emberiesebb szelleme kilátást nyújt, igy a szabadság minden szabad és művelt államban érvényre jutand s jusson is. A szabadság eszméjének kifolyása s annak elvárhatatlan társa II. Az egyenlőség. A szabadság akkor érdemes igazán a szép nevezetre, ha az nem kiváltságos, nem egyes néposztály vagy rend sajátja, hanem kivétel nélkül minden becsületes polgáré, ennélfogva a szabadságnak ikertestvére a jog és törvény előtti egyenlőség, mely eszme a szoczializmusból, a szeretet elvéből nőtte ki magát. Mindaddig, mig a jelen rendszer fel nem bomlik, életbe nem léphet; mig a vagyoni állás és születés gyökeresen egyenlőnek nem tekintetik, mely szerint az alacsony születés és vagyoni korlátolt állás nem zár ki senkit a törvényhozásból és az általános egyenlő jogból Ezen felséges eszme gyökeres és végleges alkalmazása, miután még eddig czéljaihoz nem érhetett, korunk számára tartatott fenn, mint mag ott van ez már régóta, de azt érvényre juttatni, alkalmazásba venni az emberiség még mindekkoráig késik. Azonban mindamellett ez eszme mindig szélesebb körben terjed, az emberi méltóságot a polgári társaságban is kell, hogy kezdjék beismerni és méltányolni. Miután a rabszolgatartás alárendelt helyzete legnagyobb részben megszűnt, sőt a hűbériség, jobbágyság is eltöröltetett, ezzel ugyan a haladó világosság sugára némi tekintetben visszaverődik. De ez még nem mind valódi megtestesülése az egyenlőségnek, csak úgy lesz elérve, ha a nép általános és közvetlen választási jogot nyer, mert ott, hol a szabadság egyengeti a talajt, ott kell, hogy az egyenlőség • •,„ i\i .. ,„ .......', . ...,,»."„ /'•i^nxi^ Jui .ti. atmuiAtt. i uijtiffci... .t/. C^J •.i.K.^yt: csak látszat fog maradni mindaddig a politikai téren, mig a társadalomban tért nem nyer, mivelődés által oda érlelődjünk, hogy a szocziális értelemben vett egyenlőség ellen türelmetlenkedők kigyófulánkjainak ereje elveszszen és a polgári társadalmi téren az egyenlőség nagy hódítást tegyen, mintegy az elméletből átmenjen a gyakorlatba, amint ezt a szoczializmus tana hirdeti. A szabadság és egyenlőség eszméjének helyes felfogása és alkalmazva szüli és alapítja meg: III. A testvériséget. Uraság, szolgaság, kiváltság és jogból kizáratás mindenkor ellentétei maradnak egymásnak, ennélfogva önzetlen szeretettel soha sem érintkeznek egymással; még a legszívesebb egyetértés hátterében is ott van a titkos idegenség, az irigység. A testvériség tehát csak a szabadság és egyenlőség leánya lehet. Mint a két előbbi eszmének, úgy a testvériségnek is alapja a szoczializmus nagy és helyes elvében van letéve. Emelkedett lélekkel tanítják ezt többen a szoczialisták bátor férfiai közt, miszerint mindnyájan egy család tagjai vagyunk és testvérek E testvéries világnézet tette oly ellenállhatlan erejűvé a szoczializmust keletkezésekor, a szíves egyetértés, összetartás, kölcsönös segély, közügyünkért való lelkesülés okozza, minden nehézség daczára gyors terjedését, e nézetnél fogva ölelt s ölel magába minden nemzetet. Ez szülte azon világraható közszellemet, melynélfogva a szoczializmusnak jeles férfiai vannak a föld minden részeiben, ennek eredményei: a szocziális munkásegyletek, kongresszusok, betegápoló és segélyző egyleti társaságok, mint a szoczializmus kiváló sajátjai. E szellem eszközle, hogy nemcsak egynyelvű népek, hanem a művelt világ minden nemzetei is megunva a zsarnokság uralmát, tömörülni kezdettek és már tömörülnek is a szabadon gondolkodás fénylő napja körül, fátyolt vetve régi elavult szokásaikra, a gyűlölet helyett testvérileg ölelik egymást, igazolva azt, hogy a népek és nemzetek egy családot alkotnak s mindnyájan testvérei egymásnak. A testvériség eszméjének elterjedése, gyakorlatba átmenetele a szoczialisztikus elveknek legnagyobb vívmánya és diadala. Midőn tehát ily nagyszerű változások tűnnek fel az emberiség életében, midőn a szabadság, testvériség és egyenlőség eszméi minden osztálynak szivébe és vérébe mentek át, valóban elmondhatjuk, hogy a testvériség eszméjének diadalával közeledik a szocziáldemokráczia győzedelme. Előtdtam ezen újévi üdvözletemben azt, hogy minő eredményre vezettek s vezetnek a szoczializmus