Népszava, 1903. december (31. évfolyam, 139–151. sz.)
1903-12-01 / 139. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: egész évre 14.40 K., »/« évre 7.20 K. ,/« évre 3.60 K., 1 húra 1.20 K. folkMtlmme-Tel együtt egész évre 19.20 K., '/« évre 9.60 K., »/1 évre 4.80 K., 1 híra 1.60 K. Csupán a csütörtöki kiadásra : egész évre 4.80 K., félévre 2.40 K., '/« évre 1.20 K., 1 hóra 40 f. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili., József-körut 18. sz., ahová mindenbmn leveletének és egyéb küldemények intézendjik. Mt TELEFON-SZÁM 64-94. *JM1 Bierkenztővel értekezni lehet minden hétfőn, azerdán és szombaton este 6—8-ig. . • 1 * 139. szám. Budapest, 1908. kedd, deczember 1. fy XXXI. évfolyam. EP SZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. Előfizetőinket, kiknek előfizetése december elsején lejárt, felkérjük, hogy azt haladéktalanul újitsák meg, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Tess: 'i.i mí 'Mi..,-.,. .gL-uii i h i i 1 ssg=s=saflsseac— Tudomány és szoczializmus. Mikor Németországban az erőszakos szoczialista üldözés politikája csődöt mondott, mikor a tizenkét esztendeig tartó brutális elnyomatás, üldöztetés, jogfosztás ellenére is hatalmassá növekedett a szocziáldemokráczia, akkor a mai rend védelmezői más eszközökhöz folyamodtak. Felhagytak az erőszakkal, az üldözéssel és a „szellemi fegyverekhez" nyúltak. Az erőszak brutális fegyvere helyett a szellem, a tudás fegyverével akarták eltántorítani a népet a szoczializmustól. S abban az időben a német burzsoázia legjava állt ki a porondra s bocsátkozott harczba a szoczializmus tudományos alaptételei ellen. Hogy milyen eredménynyel járt ez a küzdelem, azt tudjuk. Az egyetemi tanároknak meg a politikusoknak írásban és szóval való agitácziója nemcsak hogy nem ártott meg a szocziáldemokráciának, hanem ellenkezőleg módot nyújtott éppen a szoczializmus eszméinek legszélesebb körben való elterjesztésére. A német polgári pártok egy alkalommal nagy vitára provokálták a szocziáldemokrata képviselőket a parlamentben. Be akarták az egész nép előtt bizonyítani a szoczializmus képtelenségét. A szoczialisták örömmel vették fel az odadobott keztyűt s a több napig tartó vita után mi történt? Éppen a mi pártunk volt az, amely a tönkretételére indított vitát sok százezer példányban szórólszóra kinyomatta és az agitácziónál felhasználta! így jártak ellenfeleink minden téren, amelyen megpróbálkoztak az ő „szellemi" fegyvereikkel. S nem is tartott soká, hát megint vissza akartak térni az erőszak taktikájához, a szellemi mérkőzés teréről arra a térre, amelyen még az övéké — nem a nagyobb dicsőség, hanem — a nagyobb hatalom. S csak az első brutális korszak csúfos kudarcza tartotta vissza őket ettől a lépéstől. S ma tehetetlen kapkodás a burzsoázia küzdelme a szocziáldemokráczia ellen, amelynek valóban tipikus képviselője II. Vilmos császár, aki azzal kezdte uralkodását, hogy: „a szoczialistákat majd én magam végzek", aki azzal folytatta, hogy erőteljes munkásvédelem mellett foglalt állást, de aki végül a legdurvább erőszak mellett tör lándzsát, közbe pedig a maga „szellemi" fegyvereivel igyekszik jól ismert beszédeiben kiirtani a szoczializmust. Ha végig nézünk a német szocziáldemokráczia történetén, azt látjuk, hogy bármihez folyamodtak az ellenfelek, küzdelmüknek csak egy eredménye volt: a kudarc. Nálunk Magyarországon még nem oly régi a mozgalom, hogy messzebb időre terjedő visszapillantást lehessen vetnünk történetére. De azért bizonyos, kiemelkedő mozzanatok itt is megállapíthatók. Mozgalmunknak a legelső pillanattól fogva mind mai napig a legfékevesztettebb üldözéssel kellett megküzdenie. Volt azonban oly idő, a Bánffy-Perczel korszak, mikor a hatalom nemcsak ösztönszerűen, hanem céltudatosan halmozta egymásra a legeszeveszettebb üldözési módokat, mikor az egész országban tervszerű hadjáratot indított mindenki ellen, aki szoczialista mert lenni, mikor a magyar pandurész azt hitte, hogy itt sikerülni fog az, ami Németországban nem sikerült: erőszakkal elfojtani a szoczializmust. Bár az üldözések korszaka még egyáltalán nem szűnt meg, sőt ellenkezőleg éppen a legutóbbi időben ismét mindinkább lábra kap, megállapíthatjuk megerősödött, megnövekedett mozgalmunk láttára, hogy ez a küzdelem nem a mi pártunk hátrányára dőlt el. A „szellemi" fegyverekkel való leküzdésnek próbálkozásával pedig már itt is találkoztunk, de mily silány szellemről tesznek tanúságot e próbák ! Hallottunk egy grófi püspököt tudákosan beszélni a szoczializmusról s láttuk, hogy e nagy rangú urnak nincs annyi fogalma sem a mi pártunkról, mint valamely szegény napszámosnak; hallottunk egy másik grófot, aki ezidőszerint miniszterelnök, szónokolni a szoczializmusról, akinek egyetlen „tudományos" érve az volt a szoczializmus ellen, hogy „kenyérkereseti forrás egynéhány munkakerülő számára"! Olvastuk a klerikálisok füzeteit, amelyeket a szoczializmus kiirtása czéljából irtak s láttuk, hogy telve vannak hazugsággal, rágalommal. Komoly, tudományos vitatkozásnak még csak kísérleteihez sem jutottak el Magyarországon a mi ellenfeleink. Mi vagyunk kénytelenek óhajtani, hogy szállja meg őket a szentlélek és világosítsa fel őket, hogy ne csak a gőgös tudatlanság és szemtelen rágalom fegyverei ellen kelljen használnunk a szoczializmus csillogó aczélpengéjét. A szoczialista irodalom legelterjedtebb munkája, Begel Ágoston műve: „A nő és a szoczializmus" ezekkel a büszke szavakkal végződik: „A szoczializmus az emberi tevékenység minden terén czéltudatosan alkalmazott tudományBüszke szavak — igaz szavak! A szoczializmus tudomány. Az emberi társasélet törvényeinek tudománya. Egységes, egyöntetű világnézet, amelynek hatalmas épülete az igaz fölismerés köveiből van fölépítve. Új világnézet, amelynek látópontja magasabb, horizontja tágasabb minden eddiginél A burzsoázia legnagyobb bölcsészei, politikusai, közgazdái sem tudtak e világnézet magaslatára fölemelkedni s legnagyobbjai is csak lépcsőfokai voltak a föléjük emelkedett szoczializmusnak. S valóban: a szoczializmus két nagy tudósa, Marx és Engels a tudományok minden terén az elért legnagyobb eredményekhez kapcsolták a maguk munkáit s fejlesztették tovább az ismereteket. Filozófiájukat az új német filozófia legelőhaladottabb képviselőjének, Hegelnek rendszeréből fejlesztették. Történelembölcseleti hatalmas fölfedezésüknek , a történelmi materializmusnak ez, a természettudományok terén Darwin, a társadalmi fejlődéstan terén Morgan kutatásai voltak az alapjai. Ezek ketten a tudományos kutatás legnagyobb eredményeit képviselték e téren. A közgazdaság terén Marx az eddig elért eredményeket selejtezve, rendszerbe öntve s a maga érték- és értéktöbblet-elméletével egészszé alkotva az eddig elért fokon épített tovább s teremtette meg a kapitalista termelés első helyes gazdaságtudományi leírását. Érthető tehát, hogy a burzsoá tudósok minden igyekezete kárba vész a szoczializmus tudományos fegyvertárával szemben. Mert ami az évszázados tudományos kutatások tüzében megaczélosodott, ami a kutatások küzdelmeiben élesre csiszolódott, ami igaznak, tudományosnak bizonyosodott, az ebben a fegyvertárban leli helyét. Az utolsó évtizedek hatalmas természettudományi felfedezései, kezdve a Kant-Laplace világelmélettől a Darwinféle fejlődéstanig, mind a szoczialista világfelfogás igazságait hirdeti. Amit oly nagy gondolkodók mint Goethe és Lamarck már régen megsejtettek, amit évtizedek múltán a tudomány beigazolt: a természetes kiválás fejlődéstana széjjelroppantotta a régi világnézeteket s tudománytalan silányságuk egész mivoltát kézzelfoghatóvá tette. De a szoczializmus nemcsak képviselője a tudomány legmagasabb eredményeinek, hanem védelmezője is. Védelmezője a mű renddel szemben, amelynek őrei föl- A Képszava mai szánta 8 oldal.