Népszava, 1906. november (34. évfolyam, 258–283. sz.)
1906-11-01 / 258. szám
XXXILV. évfolyam * Budapest, 1908. november 1., csütörtök. 258. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor. I negyed évre ..80 kor. fél évre . . 9.60 » egy hóra . . 1.60 » Egyes szám ára 6 fillér. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉGI: VII., Kerepesi út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) A villamos vasúti munkások szpájátanyáját feloszlatták. Miután a milliomos szipolyozók több ezer rabszolgája nem adta meg magát kegyelemre, gyülekező helyükről a hatalom őket gazul, lovas katonáit igénybevételével elkergette. Ez a „nagy nemzeti kormány" szociálpolitikája. Kossuth Lajos fia sztrájktörőket szállítt a gazdag társaságnak. A belügyminisztérium a kizsarolt villamos alkalmazottak gyülekezési jogát - egyetlen emberi jogát — katonalovak patáival tiportatja. A székesfőváros, akit a társaság évtizedek óta megcsalt, meglopott, tétlenül nézte, hogy a közlekedés szünetel. A hazafias „szent korona szövetség", melynek élén grófok állanak, több ezer munkás tagját hitvány módon, gyáván cserbenen hagyta. Most itt áll ez a sok szegény munkás, Védtelenül elárulva. Nem „a szociáldemokrata izgatók" vitték őket harcba. Nem a szervezett, öntudatos munkások táborához tartoznak és e mulasztásuknak tulajdoníthatják, ha győzelmük nem lesz teljes. De a szervezett öntudatos munkások ezennel tiltakoznak a „nemzeti kormány" ezen legjobb hallatlan gaztette ellen. A gyülekezési jog ellen elkövetett merénylet azonnali jóvátételét követeljük ! Azt akarjuk látni, hogy mennyire becsüli Kossuth Lajos pártjának kormánya a törvényt és a jogot, ha kifosztott munkások keresnek benne oltalmat! Pénteken, november hó 2-án, este fél 8 órakor nyilvános népgyűléseket tartunk e tárgyban. A gyűlések színhelye: Szabó-féle vendéglő, VII., Dob-Utca 77. Link-féle vendéglő, VIII., Baross-utca 45. sz. Munkások!. Szabadságszerető polgárok! Ott legyetek valamennyien. A magyarországi szociáldemokrata párt. A pénzeszsák garázdálkodik. A fővárosi villamos vasutasok sztrájktanyáját ma feloszlatta a rendőrség. Egy század németül kommandirozott huszár s egy sereg magyarul vezényelt pribék zavarta szét a sztrájkolókat. Akik a magyar szent korona védnöksége alá helyezték magukat. Akik megtagadtak minden közösséget a nemzetközileg szervezett munkásokkal s akik hazafias érzésüket minden alkalommal, még két nappal ezelőtt is, feltűnően dokumentálták. Rendőrség és katonaság mégis rájuk tört. Brutális erőszakkal hajszolták őket és mint gonosztevőket ütötték, verték, kaszabolták azokat, kik pártjukra álltak. Mindez sajnos -L- így történt. Így történt, mert így kívánta a pénzeszsák érdeke. A milliomos vállalatok érdekében ostromállapotba kerül a főváros. Az államhatalom minden erejét mozgósítják a szegény sztrájkolók ellen. A pénzeszsák uralkodik itt mindenek felett, ez diktál s ennek szolgál :miniszter, polgármester, főkapitány egyaránt. A kereskedelmi minisztert, akinek első kötelessége lett volna kisbelafonjt a milliomos vállalatokat emberségre szorítani, Kossuth Ferencnek hívják. Ámde Kossuth Ferenc, mióta csak a buszontalanságot felcserélte a dúsan jövedelmező hazafiaskodással, első perctől fogva a nagy tőke szolgálatába csapott fel s ennek érdekében mindenre kapható vált. Első perctől megmutatta, hogy a kizsákmányolók kitűnő cimborát találnak benne. Hiszen köztudomású, hogy első szereplését a hirhedt Tarnóczy-gyárban kezdte azzal, hogy a munkabéreket leszorította. Azután több kapitalista vállalatban értékesítette „hosszú hontalanságában szerzett tapasztalatait". Ezekre a tapasztalatokra ugyanis mindig hivatkozott, akár tűz- és jégkár-biztosítás érdekében ügynökösködött, akár az indraszesznek, a Grauer-féle pálinkának, vagy a Kossuth-rumnak csinált propagandát. Mint az osztrák gázgyár igazgatója, soha egy szót sem emelt a kizsarolt munkások érdekében, noha e gyárban soha annyi sérelem nem esett a munkásokon, mint éppen az ő igazgatása idején. Szóval e jeles férfiú kezdettől fogva mindig a nagy tőkét szolgálta s nincs egy tette, de egy nyilatkozata sem, mely a munkásságnak szólna. Mint miniszter, ugyanazt az irányt követi. Folyton hangoztatja, hogy „a társadalom minden ágazatára kiterjedő rendszeres szociális politikát kiván folytatni", de beterjesztette az alamizsnatörvényt, azt is a nagyvállalatok által kivánt módon megnyomorítva, ő vállalkozik a munkások jogainak megfosztására s ő fogja megcsinálni a második magyar rabszolgatörvényt, a Sztrájktörvényt is. Ahol ilyen szellem uralkodik a minisztériumban s ahol él a Kossuth Ferenc a miniszter, ott a szegény villamos vasutasok igazán nem várhattak mást, minthogy a hatalom tűzzelvassal töri le jogos és igazságos küzdelmüket. De, ha Kossuth Ferenc eddigi működése érthetővé teszi is a minisztérium eljárását, annál nagyobb megütközést kelt a főváros polgármesterének magatartása. Ez az ár hirtelen nagyot emelkedett, aminek azonban mindenki örült, mert hiszen azt hirdette magáról, hogy „a modern demokratikus haladás tettekre kész embere", aki „olyan községi politikát fog folytatni, amely a fővárosi nép legszélesebb rétegeinek s ez alapon az egész polgárságnak érdekeit méltóan képviseli és érvényesíti." Ő vállalkozott arra, hogy megteremti „a nagy, hatalmas, boldognépű Budapestet" s ő ígérte, hogy „minden képességét, igyekezetét, egész életét fogja a legteljesebb odaadással a főváros javának, boldogulásának szentelni." És íme, kitűnt, hogy ez az úr egy közönséges frázisegyébként pentg benlunjenkéiu különbözik elődeitől, akik testestől-lelkestől a klikkek szolgáivá aljasodtak. Négy hónap óta polgármester csak, de máris elfelejtette szép programmját. Máris hűséges csatlósa lett a fővárost és népét kizsákmányoló vállalatoknak. Egy lépést sem tett, egy szót sem emelt a vérig kizsarolt villamos vasutasok érdekében. Meg sem kísérelte közbenjárásával a sztrájkot megszüntetni. Ehelyett a hozzáméltó tisztelt tanáccsal egyetemben nyíltan a vállalatok pártjára állt. A főváros szerződéses jogait a vállalatokkal szemben nem érvényesítette. Tűrte, hogy a főváros közúti közlekedés nélkül maradjon. Tűrte, hogy a megkísérelt járatok a főváros népének életét veszélyeztessék. Kezében volt minden eszköz, mellyel az elbizakodott társaságok pökhendiségét megtörhette volna. De semmit sem tett s ezzel a hatalmas társaságokat úgyszólván felbiztatta, hogy alkalmazottaik ellen kíméletlen, szívtelen brutalitással szálljanak szembe. Bárczy István polgármester beigazolta, hogy előtte a részvényesek osztaléka többet számít, mint a közönség érdeke, mint hatezer családos ember végső kétségbeesése! Beigazolta, hogy a főváros vezetése most is csak olyan emberek kezében van, akik előtt a nép semmi, a pénzeszsák minden! Ily körülmények között a főkapitány sem akart hátramaradni. Ez a jeles úr szintén nemrég került a díszes hivatalba. Egy ideig nagyon ingott alatta a főkapitányi szék, de ő váltig fogadkozott felfelé, hogy méltónak fog mutatkozni a megtiszteltetésre, majd meglássák! És a közönséget is megtévesztette nyilatkozataival, ígérte, hogy vezetése A Népszava mai száma 16 oldal.