Népszava, 1908. április (36. évfolyam, 79–104. sz.)
1908-04-01 / 79. szám
XXXVI. évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 9.60 „ I egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) ..••'•»(r,7 (jjj(«-i \ Budapest, 1908. április 1, szerda. a ; a ) — —,-v.W 79. szám. Utazás 48-ból 67-be. Kossuth Ferenc kedden délután Bécsbe utazott, hogy szerdán délelőtt a király előtt megjelenjék. Félhivatalosan azt jelentik, hogy Kossuth Ferenc utazása csak folyó ügyekkel van kapcsolatban. Azonban ez a „csak" egyáltalában nem kisebbíti az utazás jelentőségét. Mert miféle „ folyó ügyek" azok, amelyek a még mindig „függetlenségi" nevet viselő párt vezérét két heti előkészület után Bécsbe szólították ? Kossuth a kereskedelemügyek minisztere. Tudtunkkal az ő miniszteri hatáskörében ezidőszerint nincs semmi olyan fontos folyó ügy elintézés előtt, vagy alatt, amely szükségessé tenné a király elé való járulást. Tehát nem a szakminiszter, hanem a pártvezér utazott Bécsbe. Azok a folyó ügyek pedig, amelyeket a király a többségi párt vezérével most meg akar beszélni, elég fontosak. Ilyen ügy mindenekelőtt a katonatisztek fizetésének emelése. És ilyen bizonyára a választójogi reform kérdése is. A bankkérdés most még nem sürgős. A legutóbbi delegáció eseményei, az azóta történt nyilatkozatok és megbízható értesüléseink arra mutatnak, hogy a katonatiszti fizetésemelés dolgát a függetlenségi párt föl akarja használni a koalíció likvidálására és az uralom teljes átvételére. Ugyanis, ha már muszáj hozzányúlni az átmeneti időre kikapcsolt katonai kérdések egyikéhez, hát akkor — a 48-asok véleménye szerint — el lehetne egyúttal intézni a szőnyegen lévő összes katonai kérdéseket. Ezzel azután el volna hárítva a legfőbb akadály, amely a függetlenségi párt egyedül való uralmának útját állja. A katonai kérdések megoldását persze Bécsben nem is képzelik másképpen, mint az újonclétszám fölemelésével, a hadügyi költségek lényeges megnövelésével, közjogi tekintetben pedig az eddigi helyzetnek fentartásával. Ha történnek úgynevezett „nemzeti engedmények", azok alig haladhatják túl a Fejérváry-féle kilences bizottság programmját, amely megvalósítható — amint Fejérváry akkoriban mondotta — lassan, lassan, lassan. Holmi értéktelen jelvénykérdésekről is lehet esetleg szó, de a közös hadsereg közös jellegének lazításáról nem. A függetlenségi párt azonban most már nagyon olcsón kapható. Nagyon csekély „engedmények" — értéktelen formaságok — fejében hajlandó mindent megadni, amit tőle a közös hadsereg számára kérnek. Akkor azután teljesen udvarképes lenne. Átalakulhatna állandó kormánypárttá. Elfoglalhatná az összes jó hivatalokat és szinekurákat. Kielégíthetné összes kisebbnagyobb oszlopait, korteseit, atyafiait. Biztosíthatná magának az uralmat jó hosszú időre. Uralkodhatna 67-es alapon, esetleg a 48-as cégért megtartva, de esetleg azt is elvetve, ami különben nem lényeges. Így állván a dolog, Kossuth utazását úgy tekinthetjük, mint egyik befejező mozzanatát annak a fejlődésnek, mely a 48-as pártot egészen átjuttatja a 67-es alapra. Minket ez nem lep meg. Az úgynevezett nemzeti küzdelem idején számtalanszor megmondtuk és megírtuk, hogy a „nemzeti követelményeket" ez idő szerint kivívni nem lehet, tehát a meddő küzdelmet beszüntetve, meg kell valósítani az általános, titkos választójogot, mint előföltételét az ország megerősödésének. Akkor ezért a fölfogásunkért és annak őszinte kimondásáért hazaárulók voltunk. Azóta már a nemzetvezérek is a megvalósítás lehetetlenségére hivatkoznak, mikor elveik föladását szépíteni akarják. Nem is azért vágjuk a függetlenségi párt arcába a becstelen szédelgés vádját, mert közjogi elveit megvalósítani nem tudja. Hanem azért, mert egészen kormányrajutása napjáig azt hirdette, hogy a nemzeti követelésekből egy jottányit sem enged és azoknak kivívása nélkül nem alkuszik. Emellett pedig programmjának megvalósítható pontjait — az önálló vámterületet és az általános választójogot — megvalósítani nem akarta. És még ha az önálló vámterületre vonatkozólag elfogadnók is a keresztülvitel lehetetlenségét — pedig nem fogadhatjuk el — azt a vádat egy tenger sem moshatja le a 48-asokról, hogy az általános választójogot megvalósítani nem akarták, hogy azt — miután a proletárság hónapokon keresztül viaskodott érette, ellenük — végre is Bécsben kellett kormányzat programmjukba beleerőszakolni és ők azt csak a sóvárogva várt hatalom fejében fogadták el. A múltat persze letagadják a kuruc hazafiyak. Például a „Magyarország" ma jónak látja a következő állítást beadni olvasóközönségének: .. . nem volt a függetlenségi párt tagjai között senki — tudniillik a többségre jutás után — aki magát, vagy választóit abban az illúzióban ringatta volna, hogy most már azonnal vagy igen rövid idő alatt elveink és céljaink teljes megvalósítását el fogjuk érni. Hát bizony, akinek van egy kis emlékező tehetsége, az tudja, hogy milyen szemérmetlen hazugság ennek az állításnak minden szava. A nemzeti küzdelem hősei az egész nagy hecc ideje alatt a „semmit sem engedünk", a „mindent meg kell kapnunk" elvét hirdették sajtójukkal együtt. A nagy paktum után azonban átalakultak ultrahatvanhetesekké „átmenetileg" és most már arról van szó, hogy ez az átmeneti állapot állandósíttassék. Szükségük van erre a hatalom megtartásán kívül abból a célból is, hogy a két oldalról, alulról és fölülről, rájuk kényszerített általános választójog megvalósításának kötelezettségét lerázhassák magukról. Tulajdonképpen ezt is a hatalom megtartása érdekében tartják szükségesnek. Mert rettegnek — és nem ok nélkül rettegnek — attól, hogy az általános választójog kirántja alóluk a gyékényt. És ha tessék-lássék „nemzeti engedményeket" megmaszlagolt választóikra való tekintettel könyörögnek Bécstől, viszont a választójog elsikkasztásába való bécsi beleegyezést a maguk érdekében, a megízlelt hatalom és a megkedvelt konc megtartása érdekében iparkodnak megszerezni. Éppen ezért Kossuth Ferenc ma úgy ment Bécsbe, hogy pártjának „nemzeti" igényeit a legmélyebbre lefokozott állapotban mutassa be, ellenben a választójogi reformnak is legmélyebbre lefokozott tervezetéhez kérje a király hozzájárulását. Ennek fejében pedig magával viszi a 48-asok hajlandóságát a katonai kérdések visszakapcsolására, vagyis Bécs katonai követeléseinek teljesítésére. Biztos tudomásunk szerint, a szerdai audiencián a választójogi reformnak fontos szerepe lesz. A belügyminiszter a királynak először olyan reformtervezetet mutatott be, amely a plurális és nyílt szavazáson alapult. Ezt a király visszautasította. Azután két alternatív tervhez kérte a király hozzájárulását: vagy plurális szavazati jog titkos szavazással, vagy egyenlő szavazati jog nyílt szavazással. A király, akinek a politikai tisztességről más fogalmai vannak, mint a koalíciós szélhámosoknak, ezt a két tervezetet sem hagyta eddig jóvá. Andrássy azzal védekezett előtte, hogy a 48-as párt miatt nem tehet tisztességesebb javaslatot. Most Kossuth Ferencen a sor, hogy feleljen pártja hitványságáért. Lehet, hogy ő meg Andrássyt fogja okolni a javaslat reakciós voltáért. Hiszen az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz és egyik a másiknak feketeségével akarja takarni a maga feketeségét. Akárhogy legyen is, egy dolog bizonyos: a holnapi napon Kossuth sokat, nagyon sokat fog ígérni a reakciós választójogért; sok katonát és sok milliót. Mert ő és tábora a hagyományos húsosfazekat többre becsülik a maguk tisztességénél, az ország nyugalmánál és megerősödésénél. Ők a 48-ból 67-be vezető úton meg akarják tenni a legeslegutolsó lépést; ők egyedül uralkodó párt akarnak lenni és biztosítani akarják maguknak az uralmat a lehetőség határáig... Idelent a nép pedig készen áll. Bécsben Lapunk mai száma 12 oldal.