Népszava, 1908. június (36. évfolyam, 131–155. sz.)
1908-06-02 / 131. szám
évfolyam. Budapest, 1908. Junius 2, kefld. ? ) ,ui . « IT.. ifofW^ /.F Hí m AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . »19.20 kor. negyed évre. 4.80 kor. fel évre . . . 0.60 „ s egy hóra. . . 1.60 » EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) 131. szám. Pártadó címén befolyt összegek nyugtázása. Folyó évi április hó 1-étől április 30-áig a következő összegek folytak be a központi pártpénztárnál: I. Párttagoktól (Budapest): Ablaktisztítók 3—, Asztalosok 323.—, Borbélyok 6.—, Bőröndösök 9.22, Cipészek 92.82, Cipészek VIII. ker. 6.40, Cukrászok 22.— Famunkások V—VI. kerület, 46.26, Festők VII. kerület, 16.—, Földmunkások I. 10.—, Fuvarozók központ 74.—, Fuvarozók VI. kerület, 60.—, Gabonamunkások 23.—, Gépészek és kazánfűtők 13.42, Grafikai munkások 50.—, Kárpitosok 12.—, Kávéssegédek 92.—, Kávéfőzők 24.—, Kereskedelmi alkalmazottak 6.—, Kereskedelmi segédmunkások 14.—, Kocsigyártók 6.—, Kovácsok 101.98, Kőfaragók 17.94, Lámpagyűjtók 21.—, Légszeszgyári munkások IX. ker. 54.60, Magántisztviselők 6.—, Mintakészítők 20.—, Molnárok IX. ker. 30.—, Nőiszabók 73.78, Nyomdászok 210.—, Porcellánmunkások 4.20, Szabók 73.—, Szabók (raktári) 50.—, Szappanosok 2.34, Vas- és rézesztergályosok 139.12, Vas- és rézbútormunkások 10.66, Vegyészeti munkások 52.—, Világítási munkások VIII. ker. 47.42, Világítási munkások II. ker. 6.78. Összesen 1829.96 korona. (Vidék): Anina, Glaser 11.08, Balassagyarmat 4.—, Békéscsaba, Takács 20.—, Brassó, Urbanovics 30.50, Cegléd, Urbán 16.88, Debrecen, Handler 30.—, Ditró, Mezei 2.08, Gyoma, Kurz 20.—, Kaposvár 50.—, Karánsebes, Schiel 5.—, Komárom 20.—, Marosvásárhely 65.08, Máramarossziget 6.50, Mélykút, Paska A. 2.38, Nagykanizsa 10.—, Obecse 5.43, Oravicza, Brein 20.—, Pancsova, Honig 20.—, Pápa, Muli 10.—, Pécs 100.—, Pozsony, Kovács 28.—, Rendek, Hegl 5.—, Sopron, Ferenczy 60.—, Soroksár 3.—, Szászrégen, Kovács 5.—, Szekszárd, Váczi 5.—, Újpest 70.—, Vácz, Udvarhelyi 18.52, Versecz, Seitz 102.17. Összesen 746.62 korona. II. Egyes elvtársaktól: Bánszky 1.—, Bánszky F. 1.—, dr. Bischitz M. 1.08, Boros András 1.08, Böhm Vilmos 4.—, Cs. 1.—, Csép György 1.08, Dinyés Illés 1.08, Farkas J. —.60, Fenyő M. 64.—, dr. Földes J.—, Feuermayer, Vajdahunyad —.40, Hrabovszky —.04, dr. Jordán 50.—, Klinger 1.04, Krempl J. 2.—, Krausz H. —.04, Locher Ágost, Ruttka —.40, Lőwy 2.—, dr. Mérő 1.08, Novák Sándor 1.08, Spiegel Ignác 5.—, Székely A. 1.08, Szegő Rezső —.52, Várnai —.20, Varga J. 2.—, Wunsch L. 2.10, Weisz Bertalan 2.12, Zweig L., Krakau 3.—. Összesen 87.72 korona. Hirdetés átalány címén 1908 április hó 1-étől április 30-áig befizettek: Ablaktisztítók 6.—, Asztalosok 24.—, Aranyművesek 2.—, acsok 20.—, Bádogosok és szerelők 20.—, Bérkocsisok 16.—, Bőröndösök 8.—, Bútorcsomagolók 1.—, Cipészek közp. 10.—, Cipőfölsőrészkészitők 3.—, Esztergályosok 2.—, Fehér- és menyezetmunkások 4.—, Fehérneműtisztítók 4.—, Gépgyári munkások 10.—, Kalaposok 5.—, Kárpitosok 4.—, Kávéfőzők 6.—, Kereskedelmi alkalmazottak 4.—, Kereskedelmi segédmunkások 4.—, Kocsigyártók 4.—, Kovácsok 12.—, Kőfaragók 12.—, Kőmivesek 30.—, Könyvkötők 16.—, Lakatosok 24.—, Magántisztviselők 4.—, Mintakészítők 4.—, Molnárok és malommunkások 18.—, Nőiszabók 4.—, Nőmunkások 8.—, Nyomdászok 24.—, Paszományosok 4.—, Reszelővágók 5.—, Szobafestők VII. 5.—, Szűcsök és sapkások 8.—, Vas- és ércesztergályosok 16.—, Vas- és ércöntők 6.—, Vas- és fémmunkások VIII. 1.50, Vas- és rézbútormunkások 8.—, Villanyszerelők 8.—, Erzsébetfalvai.. famunkások 2.—, Soroksári pártszervezet 3.2. Összesen 379 korona 50 fillér. Apponyi törvényjavaslatai. Gróf Apponyi Albert hétfőn két törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé. Az egyik „az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről" szól, a másik „a gazdasági népoktatásról". Lássuk előbb az első javaslatot. Ha ez a kormány magát a közoktatás államosítását akarná is megvalósítani, abban sem telne örömünk, ha az államosítás ez idő szerint való hatását tekintenék. Mert bizonyos, hogy a ma uralkodó pártok az államosított közoktatást is a saját céljaik szolgálatára rendeznék be. De a jövőbe tekintve még ettől a ma uralkodó rendszertől is szívesen fogadnák az államosítást. Hiszen teljes joggal bízhatunk abban, hogy a progresszív pártok a most uralkodó pártok kezéből előbb-utóbb ki fogják csavarni a politikai hatalmat és azzal együtt persze a közoktatást is, amelyet azután könnyű volna berendezni az igazi kultúra számára. Az iskola semmiféle politikai párt kezében nem lehet olyan rossz helyen, mint az egyház karmai között. Mert a politikai pártok változnak és aránylag rövid időközökben olyan pártok kerülnek fölül melyeknek, az általuk képviselt gazdasági érdekekre való tekintettel, elő kell mozdítaniok a haladást. De az egyházak vén, konok, kívülről nehezen megközelíthető intézményei a kapitalista osztály reakcionárius szárnyának , azoknak a kezéből végtelen nehéz hatalmuknak valamely eszközét kicsikarni. Ebből a szempontból vizsgáljuk mi Apponyinak a népoktatás ingyenességéről szóló javaslatát is, amelynek első §-a szerint: „Az állami, községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknak úgy mindennapi, mint ismétlőtanfolyamában a tanítás teljesen ingyenes ..." Tény az, hogy Apponyi a javaslatot kortescélból terjesztette most be, mert hiszen valóban életbe léptetni csak 1910. szeptember 1-én akarja. Tény az is, hogy a miniszter ezzel a javaslattal a felekezeti népoktatást akarja megerősíteni, az állam pénzén való felekezeti iskoláztatás rendszerét akarja tovább fejleszteni, a felekezeti oktatás kultúraellenes szellemét akarja konzerválni, amennyiben az iskolafentartó hitfelekezeteknek az állampénztárból akarja megtéríteni azt, amit a tandíjbevételről való lemondás révén veszítenek. Tény végre, hogy ama 645.820 gyermek közül, aki Magyarországon — Apponyi szavai szerint is — „teljesen nélkülözi az oktatást" ... a túlnyomó többség az új törvény életbelépése után sem fog iskolába járni, mert többnyire iskolahiány, nyomor és kenyérkereső munka tartja őket vissza az iskolázástól. De mindezek ellenére is haladást jelent a népoktatás ingyenességének törvénybe iktatása. Már az is nagy dolog, ha csak 100.000 gyermek elől távolítja is el ez a törvény az iskolába járás akadályát. Még sokkal nagyobb dolog, hogy a klerikális parlamenti többség legfeketébb minisztere kénytelen a haladás szellemének engedményeket tenni, ha nem akarja, hogy pártja teljesen elveszítse a talajt lábai alól. Azt jelenti ez, hogy Apponyi tudja, hogy a koalíciós uralom — visszahatásképpen — erős radikális irányok keletkezését okozhatja, amit lehetőleg ellensúlyozni kell; az igazi jezsovita, ha célszerűnek véli, az „ördögnek" is gyújt egy gyertyát. A legfontosabb ebben a törvényjavaslatban pedig az, hogy egy lépést jelent az oktatás államosítása felé, persze Apponyi szándéka ellenére. Az államosítás ellenzőinek nagy részét ugyanis nem elvi, hanem pénzügyi okok vezérlik. Azt mondják: az állam nem vehet magára olyan óriási pénzügyi terheket. Ezeknek a kifogása egyre alaptalanabbá válik, amint itt meg új állami aranypatakok szakadnak a felekezeti oktatás tengerébe. Évi negyedfél millió koronát akar Apponyi az uj törvénnyel a felekezeti népoktatásnak ajándékozni, miután tavaly az 1907. évi XXVII. törvénycikkel körülbelül évi hat milliót már ajándékozott. (Persze, ez mind csak 1910. után fog a költségvetésben szerepelni! Ha a klerikális Apponyi, vagy valamelyik méltó utódja még néhány ilyen ajándékozást visz véghez, akkor teljes joggal fogják a most aggodalmaskodók mondani, hiszen a népoktatási kiadások nagyobb részét máris az állam födözi, hát talán nem is lesz nehéz a hiányzó kisebb részre a fedezetet megtalálni, különösen, ha az állam a kezébe veszi a népoktatási célokra szolgáló felekezeti és községi vagyonokat. A törvényjavaslatnak ezt a nagy jelentőségét Apponyi Ján meg is értette, de a kortescélra való tekintettel kénytelen volt figyelmen kívül hagyni. A javaslat részleteire most nem kívánunk bővebben kiterjeszkedni. Csak megemlítjük, hogy az 50 fillér beiratási díj, melyet ezután is szedni lehet, erős rész üt az ingyenesség elvén. Ez az 50 fillér, meg az a körülmény, hogy könyveket és egyéb tanulószereket ezentúl is a tanuló szüleinek kell venniök, nagyban korlátozza az ingyenesség hatását. Ha a gyermek könyvek és tanulószerek nélkül jár az iskolába, akkor sikeresen nem tanulhat. A másik törvényjavaslat nem sokat jelent. Már az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk kimondta, hogy az iskolakötelezettség a 12 éven túl is még három évig tart, amely idő alatt a gyermekek kötelesek ismétlőiskolába járni. Ismétlőiskolák azonban még ma is csak papiroson vannak. Ahol a valóságban is megvannak — nagyon kevés helyen — ott sem érnek semmit sem, mert a tanítók ingyen dolgoznak és így nem igen édesgetik oda a tanulókat. Wlassics gazdasági ismétlő iskola címén akart az intézménybe valami életet venni, de ingyen tanítókkal és kellő fölszerelés nélkül nem igen lehetett. Most Apponyi törvényt akar szabni arra a semmire, amit Wlassics reklám-célból csinált. Ő is babért és agrárius elismeréseket akar aratni a „gazdasági népiskolával". De ő is kötelességükké teszi Lapunk mai száma 12 oldal.