Népszava, 1909. november (37. évfolyam, 259–283. sz.)
1909-11-02 / 259. szám
XXXVII. évfolyam. Budapest, 1909 november 2. kedd. 259. szám. JSZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre....... 19.20 kor. [ negyed évre • • « 14.80 kor. fél évre 9.60 kor. | egy hóra ...... 1.6© kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZLÖNYE, kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VI., CONTE-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Uj párt. Uj párt alakult vasárnap: a keresztényszociálisoké. A néppárti tyúk költötte ki a keresztény-szociális tojást és az alig kikelt pelyhes csibe már önállóan akar kapirgálni a szemeten. A változás azonban csak formális. Azzal, hogy valami programm-félét tákoltak össze s hogy párttá léptették elő azt az apró embercsoportot, amelyet eddig szervezetnek hívtak, nem változtatták meg a korcs alakulatnak sem céljait, sem lényegét. Az, hogy elnöke már nem pap, hanem gróf, legföljebb annyit jelent, hogy gavallérabb elnöklés idején vígabban megy majd a rongyszedés, több lesz a pénzmag. Hogy azonban a sikerei nagyobbak lesznek-e a „mozgalom"nak, mint voltak, arra bizony kevés biztosíték a grófi elnök, aki pedig az ilyen politikai Duna-ünnepélyek rendezésére nagy hivatottságot érez magában. A keresztény-szociális „párt" névleges autonómiát sajtra éti ugyan, de azért továbbra is a néppárt uszálya marad. Önálló programmot eszkábált ugyan össze, de éppen ez a programm bizonyítja legjobban, hogy az egész alakulat csak a néppárt előőrse, csak új módja a régi parasztfogásnak, csak újabb próbálkozása az eddigi törekvéseknek: munkásokat kihasználni munkásérdekek ellen. A keresztény-szociálisok mozgalmuk dicsőségének a sztrájktörő-szállitást mondták a múltban s ezután a nemes dicsőség után való vágyakozás ma is él bennük, amit többek közt az is bizonyít, hogy a keresztény-szociális „munkáspárt" programjából — egyes politikai demokrata követeléseken kívül: tisztességes választói jog, gyülekezési és sajtószabadság — kifelejtettek mindennemű munkáskövetelést. Munkásvédelemről beszélnek, bérminimumról, munkaidőmaximumról hallgatnak, de tanítónak, hivatalnoknak fizetésemelést ígérgetnek. Mindenféle kisexisztenciára gondoltak: a kisbirtokosság védelme programmpontjuk, az alsópapság fizetésemelése szintén, van gondjuk tanítóra, hivatalnokra, csak éppen a munkásságról találtak elfelejtkezni. Ez az ... nem a munkásságról, hanem a munkásérdekekről felejtkeztek el. A munkásokra gondolnak eleget. A munkás kell nekik párttagnak, fullajtárnak, tehercipelőnek. Elvégre is pártnak nem elég egy grófi elnök, néhány agitátor és néhány napszámba fogadott „küldött" — kellenének párttagok is. Párttagnak jó lenne a munkás. De amíg a többi „kisember" szeme előtt programmpontokat csillogtatnak, hogy ablubba csábítsák őket — a munkást annyival sem tüntetik ki. Ez a legjellemzőbb az új „párt"-ra, de jellemző azokra a munkásokra is, akiket össze akarnak fogdosni: maguk a vezetők tartják olyan bornirtaknak, olyan igényteleneknek, olyan bábembereknek ezeket a szerencsétleneket, hogy alakuló gyűlésükön még ígéretekkel sem tartják szükségesnek jóllakatni őket. Azt hiszik, hogy nem kell nekik programm sem: elég a tömjénszag, belebódulnak a hálóba attól is. A keresztény-szociális párt alakulásakor is munkásellenes és parasztfogdosó pártnak mutatkozott és céljai — legközelebb bővebben írunk még erről — ellentétesek azzal a világnézettel, amelyet hirdet, azzal a programmal, amelyet csalogató cégérül kitűzött. Az egész alakulat csak az egyház új önvédelmi és támadó fegyvere és célzata éppen azon néprétegek életérdekei ellen irányul, amelyből híveit toborozni akarja. Az „ecclesia militans" katonai módra csinált szervezete akar lenni ez a párt. Amint az egyenruhába bujtatott proletárokkal proletártestvéreiket mészároltatják katonáék, úgy akarnak elkövettetni politikai tömeggyilkosságot a kisexisztenciákon a keresztényszociális igába fogott kisemberekkel. SZEMLE. BELFÖLD. A válság. A válságban csak a bankosok csatakiáltása hallatszik; egyébként csönd van a fórumon, az előkészületek a kulisszák mögött folynak. Vasárnap a bankcsoport Debrecenbe rándult le s az önálló bankon kívül nagy demonstrációt rendeztek a perszonáluniós régi függetlenségi programm mellett is. A debreceni népgyűlésen a bankcsoport vezérei közül csak Batthyány Tivadar jelent meg, Justh Gyula és Holló Lajos sürgönyben üdvözölték a gyűlést ; lerándult a népgyűlésre egy pár olyan függetlenségi is, akiket sokkal inkább Kossuth detektívjeinek, mint Justh híveinek lehet tekinteni. Bizonyára a híres pártegység miatt van szükség az ilyen ellenőrzésre. Vay főispán Bécset támadta és ugyanezt tette Batthyány is. Ez utóbbi egyebek között még azt a kijelentést tette, hogy a függetlenségi párt nem fogja megengedni, hogy bizonyos bécsi körök elsikkasszák (?!) az általános választójogot, mert „az általános választójoggal a gazdasági önállóságot könnyebben ki lehet vivni.” Három évig engedték a jeles urak húzni-halasztani a választójog ügyét s annyi időre volt szükségük, amig elcammogtak ahhoz az igazsághoz, amit Batthyány gróf úr nem véletlenségből hirdetett Debrecenben. A népgyűlésen elfogadott határozati javaslat az önálló banknak 1911-re való fölállítását követeli. A kormány pedig és főleg Kossuth a Justhék teljes fölkészültsége mellett indul neki a szerdai minisztertanácsnak. Olyan körökben, amelyekben eddig igen nagy optimizmussal néztek a minisztertanács elé, kezdik már jósolgatni a Kossuthféle új tervezet kudarcát. Kossuth nem akar szembekerülni Justhékkal, mert attóltart elsősorban, hogy Justhék megfosztják nemzetvezéri nimbuszától s egész jelentéktelenségében állítják majd az ország elé. Justh ezt állítólag pénteken be is jelentette Kossuthnak, amikor ez tiltakozott a kép- viselőház összehívása ellen s a király kívánságának respektálására figyelmeztetett. — És te a Kossuth név viselője vagy, — mondotta állítólag Justh. — Te, aki nem a parlament akaratát tekinted, hanem a király parancsát lesed. Tudd meg tehát, hogy mi nem engedünk, semmiféle együttműködést a 67-esekkel nem tűrünk, összehívjuk a Házat s ha kell, megobstruálunk mindent. Vége a béketűrésnek ! Magadra vess, ha a függetlenségi pártot, amelyet annyi küzdelem után többséggé növeltünk, szétrobbantod s reményeinket hosszú időre ismét tönkreteszed. Ezeket jól jegyezd meg magadnak, több szavam nincs hozzád! Akár ragaszkodik azonban Kossuth a kooperációs javaslatához, akár nem, a szerdai minisztertanács meghozza a döntő fordulatot s ezt a fordulatot a döntésig fejleszti a képviselőháznak szombatra tervezett összehívása és Justhnak vasárnapi beszámolója. A Kossuth szerint is „kiállhatatlanul hosszú válság" rövidesen elérkezik a döntéshez. Jellemző és biztató epizódja a politikai helyzetnek az újpesti kisiparosok vasárnapi népgyűlése, akik kimondották, hogy az általános választójog érdekében kilépnek a passzivitásból és a cselekvő politikai küzdelem terére lépnek; nemkülönben Farkasházy balpárti és Baloghy függetlenségi képviselők beszámoló beszédei, akik mind a ketten az általános választójog híveinek vallották magukat. Lapunk mai száma 12 oldal. Szalonképessé alakultak keresztényszociálisok, avagy: „Éljen a gróf, mert fejétől büdösödik a hal!" Vasárnap délután a magyarországi keresztényszociálisok kisded csoportja politikai párttá alakult. Erről a pártalakulásról a napi sajtóban már napok óta folyt a szó, azokat pedig, akik a sajtóból erről esetleg nem vettek volna tudomást, a fővárosban a következő falragaszok figyelmeztették a harcoló klerikalizmusnak új jelszavakkal meginduló szervezkedésére: Minden nap új név alatt szervezkednek a klerikálisok. Mint Katolikus Népszövetség, mint Keresztény-szociális párt, mint Néppárt, mint Katolikus Egyesületek Országos Szövetsége gyűjt katonákat a harcoló klerikalizmus. E szervezkedés okát a következő számok mutatják : Az esztergomi érseknek 95.983 hold földje van, az egri érseknek 42.397, a kalocsai érseknek 87.433, a besztercebányai püspöknek 28.824, a Csanádi püspöknek 12.293, a győri püspöknek 18.887, a kassai püspöknek 9.037, a nagyváradi (katolikus) püspöknek 187.393, a nagyváradi (görög) püspöknek 139.657, a nyitrai püspöknek 16.709, a pécsi püspöknek 26.550, a rozsnyói püspöknek 7.178, a