Népszava, 1911. január (39. évfolyam, 1–26. sz.)
1911-01-01 / 1. szám
XXXIX. évfolyam. Budapest, 1911 január 1. vasárnap. 1. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: .... 24.— kor. | negyed évre . . . 6.— kor fél évre«,... . 18.— kor. | egy hóra a.— kor" A „SZOTÍZMUS"-»al együtt havonta 40 fillérrel több-EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. egy évre A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vm, CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: Vm., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) A magyar inség. Az idő kereke mintha megállott volna, sőt visszafelé forogna Magyarországon. Négy-öt esztendő előtt hirtelen nekiiramodott, azután megállott egy darabig s mostan hátrafelé jár. Csak a naptár szerint élünk a huszadik században: valójában, gazdaságot, művelődést, szabadságot tekintve, még nem láboltunk ki a középkorból. A magyar gazdaság ? Van még hely az országban, ahol faekével szántanak. A föld megművelésének módja nem különbözik, kevés kivétellel, attól a módtól, ahogyan száz év előtt túrta a paraszt a földet. A magyarországi parasztság óriási tömegéhez még nem jutott el annak az ismerete, hogy a természettudományok a földművelés technikáját éppúgy átalakították, mint az ipari munkáét. Mit sem tudnak arról, hogy az, amit ők csinálnak, éppen olyan kevéssé illik bele a mai korba, mintha valaki mindenáron gyorskocsin vagy postajáraton akarna utazni vonat helyett. Mit sem hallottak arról, hogy a vegytan épp úgy forradalmasította a földművelést, mint az elektrotechnika az ipart. Természetes dolog, hogy a földdel való birkózásnak ez az avult módszere nem is ad megfelelő eredményeket. Éhesebbek, rongyosabbak vagyunk, mint egyebütt az emberek. De mivel porhanyó csontjainkra éppen annyi terhet raknak, mint a más erős csontú népekre, minden roskadozik, recseg, megindul. Elsősorban a magyar föld. Ha Amerika nem szállítaná a támasztékokat s nem venné el a terhek egy részét, ha nem szívná el az embereket s nem lökné vissza pénz formájában őket, már régen olyan földrengés lett volna itt, hogy nyoma sem volna az ómagyar világnak. A parasztság és a középbirtokos osztály földnélküli jánossá válása olyan rengeteg arányokat öltött volna már, amely már régen megszülte volna a maga kastélyokat fölgyújtó, földesurat és zsidó uzsorást lekaszaboló paraszt forradalmát. A magyar gazdaság? Ami nagyipar van az országban, azt vagy az állam növeszti, tenyészti mesterségesen vagy külföldi tőkepénzesek segedelmével nőtt meg s ennek a haszna nagyobb részt kifolyik az országból : idegen népek gazdasági életét gyarapítja és könnyíti. Az értéktöbblet, amelyet a magyar föld proletárjától rabolnak el törvényes formában, idegen részvényesek és tőkepénzesek kényelmét növeli, tőkéjét szaporítja, idegen földön halmozódik föl vagy kerül bele a pénz körforgásába. Nem elegendő, ha a munkás a munkaerejét adja oda a bérért, az egészségét, igen sokszor az életét is oda kell adnia. A nagyiparnál még fokozottabb mértékben élősködik a munkás egészségén és életén a kisipar. Amint a parasztság túlnyomó nagy részének állati igénytelensége, rossz tápláléka és műveletlensége az elmaradt művelési módnak a következménye, azonképpen kényszeríti a fejlődéssel lépést tartani nem tudó kisipar munkásait arra, hogy erejük túlságos megfeszítésével tegyék nélkülözhetővé a munkaeredményt növelő és gyarapító gépet. Amint a magyar földművelés abból él, hogy kihajtja az országból az ép, erős emberek százezreit, azonképpen abból él a magyar ipar, hogy kikergeti az emberséges megélhetésnek, a rendes táplálkozásnak, a művelődés lehetőségének országából a magyar munkásokat. A magyar ipar és a magyar földművelés olyan urak, akik már nem tudják eltartani rabszolgáikat sem. A magyar művelődés? Százezrei nőnek még most is föl a magyarországi gyermekeknek úgy, hogy valaha is láttak volna máshonnan iskolát, mint kívülről s bizonyára azoknak is ezrekre megy a számuk, akik még kívülről sem láttak. így építik meg a magyar művelődés házának alapját s ahol ilyen a fundamentum, ott nem lehet más az eredmény , mint az építkezés megszüntetése vagy házbeomlás. A kis barbárok és vademberek százezreit mozgósítja a magyar élet, a művelődés és tudomány, a haladás és gondolkodás amúgy is szerfölött zsenge vetése ellen. A tudatlanságnak, a betűtől való érintetlenségnek, a civilizációból való teljes kikapcsoltságnak ilyen tartalékhada mellett a legbecsületesebb szándék is majdnem teljes meddőségre kényszerül. Amint a foglalkozásnélkül valóknak, a munkát nem találóknak tartalékserege szakadatlanul lenyomja az előretörő munkások életének színvonalát, akképpen teszi a magyar művelődésnek minden igyekvését mnaszakadttá a tudatlanságnak és műveletlenségnek ez a tartaléka, amelyet a város és falu szegénysége termel meg minden esztendőben. Ez a huszadik század elején fölnövő barbárság még a miénknél sokkal épebb lendületű kultúrákat is megbénítaná: a miénknek egyenesen levágja a lábát és elhúzza az ugródeszkáját. A magyar művelődés? Ami tudás és ismeret eljut azokhoz, akik szerencsésebbek, mint ezek a kirekesztettek, azon sincsen rajta röpülő, drótnélkül táviratozó, Diesel-motorral dolgozó és vérbajt gyógyító időnknek bélyege. Az a műveltség nem a jelenben gyökerezik, nem a jövőbe néz, de erőszakosan visszacsavarja a múltba az emberek lelki szemét. Abban a műveltségben nem rezegnek benne a mi időnk izgalmai, abban nincsen meg a rokonszenves és megértő érdeklődés az emberiség nagy bajai és nagy sikerei iránt, ebből hiányzik az emberi méltóság tudata és a szociális érzés mindeneket megnemesítő világossága és melege. Ennek a művelődésnek középpontja az isten és nem az ember, hőse a király és nem a munkás, eszménye a verekedés és imádkozás, nem a szolidaritás és gondolkozás, célja az ember megalázása, nem fölemelése, jelképe a templom, nem az iskola, magasztalásának célpontja a kaszárnya, nem a gyár. Ez a művelődés tükörképe annak a valóságnak, amelyben faekével szántanak és amelyben a gépet még nem ismeri a kézműves. A magyar szabadság? Régi meséjében már nem hisz senki. Szabadság az van itt bőven, de csak annak, aki elnyomni, kizsákmányolni akar. Szabadsága van a gazdagnak, hogy kifossza a szegényt, az erősnek, hogy leüsse a gyöngét, a múltnak, hogy reátelepedjék a jelenre s a szegénynek is van arra szabadsága, hogy mindezt eltűrje, hogy mindebbe belenyugodjék, hogy mindezt isten rendelésének ismerje el s ilyenképpen megdicsérje és örvendezzen neki. A magyar szabadság: a nagy tömegek teljes jogtalansága. A magyar szabadság: a túlnyomó nagy többség nemzeti és gazdasági és társadalmi Tabszisra fűzése egy kisebbség által. A magyar szabadság: a szolgabíró, a püspök, a földesúr, a gyáros szabadsága, a paraszt, a munkás, a dolgos polgárember szolgasága. A magyar szabadság megengedi, hogy gondolatait szabadon hirdethesse az, aki a magyar földesurak hatalmát meg akarja támasztani. A magyar szabadság megengedi, hogy gondolatait szabadon terjeszthesse az, akinek van húszezer korona vagyona. A magyar szabadság megengedi, hogy egyesülhessenek mindazok, akik olcsón akarják megvenni az egyetlen dolgot, amit ők vásárolnak: a munkaerőt s drágán akarnak eladni mindent, amit ők hoznak a piacra. A magyar szabadság megengedi, hogy összegyűljenek tetszésük szerint való módon alkalommal számban mindazok, akik a nép szolgaságát, szegénységét, tudatlanságát mint hatalmuk legbiztosabb talapzatát ápolják és védelmezik. A magyar ínségnek ebből a szomorú és ottomány Augias-istállójából kell európai lakóházat csinálni a magyar munkásosztálynak. Az új esztendő küszöbén, amely Lapunk mai száma 20 oldal.