Népszava, 1912. február (40. évfolyam, 27–51. sz.)
1912-02-01 / 27. szám
XL. évfolyam. Budapest, 1912 február 1. csütörtök. 27. szám. AzsmrAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: efsy évre 14.— kor. I negyed évre ..... 8.— kor. fél évre 12.— kor. I egy hóra 3.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40.fillérrel több EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VXXL, COSTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIH, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-számok 82—61 és 130—21.) Tisza István birodalma, Biharország kapott szerdán fölhatalmazást a képviselőháztól, hogy a nyavalyák, a sötét butaság, a rettenetes nyomor legtipikusabb vármegyéjének népét a vármegye urai az eddiginél még jobban nyúzhassák. A törvény szerint az országgyűlés külön határozata szükséges ahhoz, hogy a törvényhatóság öt százalékon fölüli pótadót szedhessen. A törvénynek e mögött az intézkedése mögött az a gondolat, az a szándék húzódik meg, hogy a parlament nézzen a körmére a vármegyének, ha a törvényben megengedett öt százalék törvényhatósági pótadó nem elég neki. Természetesen ez csak amolyan jó szándék, amilyennel a pokol útja van kirakva, mert hiszen a magyar országgyűlésen ugyanaz az uri társaság, ugyanaz a dzsentri- és mágnásbanda az úr, amely a vármegyeházáról sanyargatja, fosztogatja a népet. Az ellenőrzés tehát üres alakszerűség. A vármegyén az történik, amit a kormány akar , s amit a vármegye kíván, annak teljesítését a kormány parancsszavára szavazó többség meg nem tagadja. Most azonban, amikor a választójog követelése dörömböl az úri parlament kapuján, mégsem ment olyan kedélyesen a dolog. A szolgalelkű, „gondolkodás nélkül" szavazó többség természetesen megadta a vármegyének, ami a népé, megadta az ötszázalékon fölüli négy százalék pótadót, de legalább ugyanaz a párt, amely a választójogot követeli, erős bírálatban támadta a hírhedt vármegyei gazdálkodást. A törvényhozás, amelynek feladata nemcsak a törvények alkotása, hanem azok végrehajtásának ellenőrzése is, még azt a fáradságot sem vette magának, hogy meggyőződjék, váljon a fokozott népnyúzás ügyében a törvényes alakszerűségeket megtartották-e ? Mire való is ez ? Tisza Pista uradalma több pénzt kér, Tisza Pista mulató cimborái, a főszolgabirák, ha már büdös oláhok falvaiban kénytelenek lakni, legalább 8—10 szobás rezidenciában székeljenek, ezért kell a „középitkezési alapkőt négy százalék pótadóval gyarapítani. Ez a vármegye már évekkel ezelőtt megkapta a „járványmegye" elnevezést, mert napi járóföldekre nincs benne rendes ivóvíz, nincs orvos, a járványkórházba szemeteskocsin szállítják a haldoklókat. Kanyaró, vérhas, tífusz, vörheny, hasihagymák pusztítják a gyermekeket és felnőtteket, mert a legnagyobb latifundiumok táján a munkás nem keres annyit, hogy jóllakhassék s nyomorúságos viskójából, lakótársai, a disznók és kecskék mellől tekint a nép a kastélyok cifra tetejére. A vármegye főorvosa jelenti: „nincs is kilátás arra, hogy a járványok terjedését meg lehessen akadályozni". Hogyan is lehessen erre kilátás ott, ahol Tisza Pista az atyaúristen ? Ahol az adósrófot azért csavarják, hogy a főszolgabíró urak palotában lakjanak, ahol a munkaképtelenség címén nyugdíjazott dzsentrinek a „közszükségleti alapból" nyugdija kétszeresét fizetik ideiglenes alkalmaztatás címén. Tisza Pistának az a közszükséglet, hogy uri cimborái, ha elúszott előlük az ősi birtok, amelyért „apáik vére folyt", kapjanak uri hivatalt, munka nélküli jó fizetést, ha a nép vére folyik is bele. A bihari uraknak ez a közszükséglet, nem pedig az, hogy a nép az egészségük legelemibb föltételeit megkapja, hogy keresethez jusson, hogy az a 35.624 gyerek iskolába járjon, ne nöjjön föl úgy, mint a barom, irni-olvasás megtanulása nélkül. Ez a nyomorult, éhségtől és nyavalyáktól kínzott nép úgy is fizet már átlag nyolcvan százalék községi pótadót, de sok helyen sokkal többet is, hadd fizessen még a megyei uraknak is kilenc százalékot. Ezekből az állapotokból meríti magának a jogosultságot a geszti mániákus, hogy ő, mint a „vidéki viszonyok" alapos ismerője nyilatkozzék a választójogról. Azon a hirhedt fekete választóogi gyülekezeten, ahol megüzente a harcot a jogokat követelő nép ellen, azt rikácsolta ez az emberi testbe bújt sötét rém, hogy annak a megítélésére, hogy kint a vidéken hogy fog beválni a választói reform, erre nézve nem elég a szobatudós munká ia itt a fővárosban, erre ismerni kell az életet odakint és pedig nem az életnek azt a halvány, élettelen kivonatát, amely a statisztikai kimutatások rubrikáiban van, de ismerni kell azt az emberanyagot a maga műveltségi fokában, gazdasági viszonyaiban, érdekeiben, hangulatában, indulataiban, szenvedélyeiben, a benne rejlő ellentéttel. Hát a statisztikai rubrikákat intézze el Tisza vezérével, Khuennel, de a vidéknek az az ismerete, amely Bihar megye tiszti főorvosának, tanfelügyelőjének hivatalos jelentéseiből megszerezhető, csakis azt teheti kötelességévé mindenkinek, hogy e viszonyok okozóit és föntartóit kergesse el a testi-lelki nyomorúságba döntött nép nyakáról. A bihari érvágás ellen Lovászy Márton fölhozta a vidék ismeretéből meríthető érveket, amelyek oly erősek, hogy Tisza kreatúrája, Beöthy kereskedelemügyi miniszter is kénytelen volt elismerni a beszéd tárgyilagosságát, de azért azt mondta a bihari úr, hogy mégsem ért vele egyet. Hát ez a legnyíltabb bevallása a leggyalázatosabb rosszhiszeműségnek. Mind igaz, tárgyilagosan való, amit a sötét bihari állapotokról elmondott az ellenzéki szónok, de azért mégis tovább és véresebben kell zsarolni Tisza Pista birodalmának koldusnépét, amellyel csak az adóvégrehajtók törődnek, de nem a földi gondviselés helytartói, a szolgabirák, akiknek most a fényes, úri lakásokat építik. Pedig éppen a napokban olvastuk, hogy a vármegye alispánja hasztalan keresi telefon útján ezeket a jeles urakat, azok mindig máshol vannak, csak a hivatalokban nincsenek. Minek is ? Hiszen a megyei hivatal nem arra való, hogy ott dolgozzanak. Van a megyei uraknak jobb szórakozásuk is. Vadászat, bál, ivás, kártya m mégis csak kellemesebb, mint toprongyos oláhok ügyes-bajos dolgainak elintézése. Éppen ezek a vidéki viszonyok, amelyeket olyan nagyon könnyen és gyorsan meg lehet ismernünk, mert hiszen napról-napra idehallik onnan a szenvedő nép nyögése, az eltiportak sóhaja, az éhes gyomrok korgása, ezek a gyalázatos vidéki viszonyok kívánják, követelik, hogy jöjjön minél előbb a nagy seprő, az általános választójog. Hadd tisztuljon ki az az ősi alkotmány védbástyájának nevezett Augiasistállója, hadd pusztuljon el a dolgozó nép testéről ez a sok léha élősdi, hadd jusson a nép gonoszul elrabolt jogához, hogy sorsát saját maga intézhesse. A legbutább havasi oláhnak is több az esze, mint amennyi jóakarat van iránta Tisza Pistában és egész úri bandájában, amely évszázadok óta nyomorban tartja s amely éppen azért dolgozik kézzel-lábbal az általános választójog ellen, mert ezt a nyomort örökösen fönn akarja tartani. Tisza Pista legutóbb kinyögte már nagynehezen, hogy ő is szükségesnek tartja a demokratikus választójogi reformot, de annak megoldását nyugodtabb időkre tolná. De hát olyan nyugodt idők már nem igen lesznek ezután, amilyet a tegnapi gróf úr kiván. A nyugtalanság, a türelmetlenség fogja kicsikarni, amit ő még pezsgős asztal mellett is oly nehezen tud igérni, kicsikarják azok, akiknek az ő néprontó uralmuk miatt még jó ivóvizük sincsen. Lapunk mai száma 16 oldal. Az iparfölügyelők jelentéséről. 1910. II. Érdekes, hogy a gyárakban talált súlyos hiányok ezreit az iparfölügyelők az alacsony létszám, a saját bevallásuk szerint is fölületes gyárvizsgálatok mellett állapították meg. Milyenek lehetnek a valóságban az üzemekben uralkodó állapotok. Ennek halvány illusztrálására, a száraz statisztikai adatok mellett leközlünk egynéhány adatot az iparfelügyelők részletes jelentéséből is.