Népszava, 1913. május (41. évfolyam, 103–128. sz.)
1913-05-01 / 103. szám
XLI. évfolyam. Budapest, 1913 május 1. csütörtök. 103. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. | negyed évig. .... 8.— kor. fél évre 13.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sel együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Vöros és Áldozó csütörtök és május elseje összetalálkoztak ebben az évben a naptárban. Ez a mai nap hát így az egyháznak és a szocializmusnak, a hitnek és a munkának, a fekete és a vörös Internacionalénak ünnepévé lett. Ez az összetalálkozás önkéntelenül is rátereli az elmét arra a kérdésre, mit tett az egyik s mit a másik a szegénység érdekében, az elnyomatás ellen, a műveltség előmozdításáért, a nép fölemeléséért, gazdasági, erkölcsi és politikai fölszabadításáért ?. A langyos levegő életet pezsdítő ölelése,a nap teremtő tüzes csókja, a földnek csirákat zsongitó ereje — a természetnek ez a csodálatos és gyönyörű fölébredése, amelylyel soha nem tud betelni az ember, mind az élet diadaláról, az egész természetet átható élniakarásról beszél. Az életnek ezen a forró napján fekete gond borul egész Európa lakosságára, a legfeketébb a mi szegény országunk népességére. Mialatt ünneplő ruhába öltözött proletárok tízezrei vonulnak végig minden város utcáján, hirdetve a jobb élet után való vágyat, az érte való küzdésnek akaratát, megmutatva a hatalmat, amely már ma a szebb jövendő szolgálatában áll; mialatt erdő, mező megnépesül, a természet élén nyugalmat, pihenést kereső emberek százezreivel, lehet, hogy katonaruhába öltözött testvéreink menete is megindul életet kockáztatni, egészséget tönkretenni olyan célért, amelyhez közünk nincsen, olyan célért, amely egyikünk sorsát sem javíthatja meg, de mérhetetlen gyászt, nyomorúságot és ínséget hozhat el valamennyiünkre. A templomok harangszava belekondul mindenütt az ünnep csöndjébe. Ne ölj — ezt tanítja a vallás. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat — ez is alapigéi közül való. De a harangszó nem támad rá haragosan azokra, akik ma gyilkos fegyvert nyomnak talán százezrek kezébe. A papok szava, a vallás igéje nem ékelődik oda magas gát gyanánt azok elé, akik vértengerrel is hajlandók elárasztani a munkásemberek lakóhelyeit, hogy kába céljaik megvalósuljanak. Nemcsak az életnek, de az erkölcsnek is végső veszedelme, ha emberek gyilkos fegyverrel törnek egymásra. Az emberszeretet úgynevezett vallásának papjai és intézményei, pártjai és emberei mégis mindenütt ott vannak az első sorban, ahol az emberek nagy mészárszékére hajtják föl bűnös és könnyelmű nagyurak a népet. Ezen a mai ünnepnapon nem lesz egyetlen templom az egész világon, nem lesz egyetlen egyházi szószék Magyarországon, amelyiken az emberi lelkiismeret szava megszólalna és megálljt kiáltat azoknak, akik a nép, az erkölcs, az emberi művelődés és a keresztény felebaráti szeretet ellen a legnagyobb bűnt készülnek elkövetni. Az anya a fiát, az ara a vőlegényét, a gyermek az apját, a feleség a férjét, a fiatal férfiak tízezrei életüket és testük épségét féltik , s a vallás, az egyház, a pap ebben a fenyegető szorongásban más védelmet nem tud s nem akar nekik adni, mint ősrégi meséket 'Jézus menybemeneteléről. Miközben az áhítatos nép az orvosságtalan templomba gyűlik, hosszú és sűrű hadsorokba verődik össze Európa minden városában a szociáldemokrata munkásság. Végére láthatatlan csapat, amelynek egyes hadoszlopait nyelvi, faji különbségek elválasztják egymástól, de amelyben ezen a napon egyetlen hatalmas akarat lobog: békét akarunk, ellenségei vagyunk a háborúnak. Mi, akikről azt mondják, hogy ellenségei vagyunk a vallásnak, mi követeljük a magukat kereszténynek mondó hatalmasoktól, hogy tartsák meg a vallás parancsát, a ne ölj-t. Mi, akikről azt mondják, hogy a nemzeti élet ellenségei vagyunk, mi követeljük minden országban urainktól, hogy tartsák tiszteletben minden nemzetnek az életre való jogát és ne akarjanak egyet sem fegyveres erővel megfosztani az élet lehetőségeitől. Mi, akikről azt mondják, hogy a család ellenségei vagyunk, mi követeljük a legharsogóbb szóval, hogy az állam ne áldozza föl saját céljaira a szegények családját, ne hívja el az apa, a gyermek, a feleség oldala mellől a fiút, a szülőt, a férjet és ne küldje idegen célokért meghalni a csatatérre. A felebaráti szeretet fekete Internacionaléja az egész világon háborúra uszít, megszavazza a hadsereg és fegyverkezés költségeit, támogatja azokat a kormányokat, amelyek vágóhídra akarják hajtani a népet. Az osztályharc vörös Internacionaléja békét hirdet, békét követel világszerte, egyetlen fillért, egyetlen embert meg nem szavaz a hadsereg és fegyverkezés céljaira és mindenütt kérlelhetetlen, egyedüli ellensége a kormányoknak, amelyek a háború kártyáit keverik. Az isten a saját képmására teremtette az embert, tanítja a vallás. És a hivő emberek milliói világszerte a szolgaság embermivoltát pusztító jármát viselték, szolgaságban éltek, emberi és politikai jogok nélkül sínylődtek, amelyek nélkül pedig nemcsak hogy istenhez, de még emberhez sem hasonlít az ember. Az elnyomottnak, a szolgának, hogy emberré, lehessen,jogot kell szereznie, emberi és politikai jogokat, amelyeknek segítségével fölveheti a harcot azokkal, akik uralkodni akarnak rajta és ki akarják zsákmányolni. Ennek a nagy jogszerző hadjáratnak az eszméjét nem a hit, hanem a vallás és egyház ellenére a szabadság pártjai és erői, elsősorban a szocializmus ültette bele az elnyomottak lelkébe. És ami ennél több, ő toborzott a levegőben lógó, támasz nélkül való akarat mögé hatalmas szervezetet, hódítani és cselekedni tudó erőt. A politikai jogokért való harc igazi hadserege, szellemi fegyverei és szervezett tömegei a szocializmus fölvirágzásával léptek be a történelembe. Ezen a napon a vörös Internacionale minden nemzete több jogot, teljes demokráciát követel az állam uraitól. A magyar proletárok májusi fölvonulásában is ott él, erősebben és türelmetlenebbül, mint más államokban, az egyenlő politikai jog, az általános, egyenlő, titkos választójog követelésének gondolata. És ott él a szívekben, ott világít az agyvelőkben az a fölismerés és érzés, hogy ezért a jogért való igazi és döntő ütközetben egyedül fogunk állani és a saját erőnkre leszünk ráutalva. Bízzátok isten jóságában és ne áhitozzátok a gazdagság kincseit, a földi javakat s bízzátok az ő igazságosságára a gyöngék védelmét — ez is a Jézus menybemenetelét ma ünneplő vallás tanításai közül való. Ezt hirdette azoknak, akiknek keserves munkáért nyomorúságon és nélkülözésen kívül semmi sem jutott ki, erre intette az éhezőt, aki eledelt, a rongyost, aki öltözetet, a fázót, aki meleg hajlékot, a lélekben szomjasat, aki tudást és igazságot keresett. Isten rosszul látta el a gyöngék védelmezését: az ő védnöksége alatt serdületlen gyermekek napi 12—14 óra hosszat dolgoztak, asszonyok testi szervezetüknek nem való súlyos munkát végeztek egészséget pusztító gyárakban, bányákban s az összes munkások — a gazdasági életnek ezek a gyöngéi, — ki voltak szolgáltatva a legkorlátlanabb kizsákmányolásnak.". A szocializmus arra tanította a munkásokat, hogy saját magukon kivül senkiben ne bízzanak. Megmutatta nekik azt, hogy testi, szellemi és erkölcsi nyomoruságuknak, gyermekeik korai pusztulásának, saját nyavalyáiknak, művelődésben való hátramaradásuknak alapvető oka szegénységük, az a társadalmi berendezkedés, amely a munkástól elveszi munkájának gyümölcsét és sok ezer munkás szorgalmának eredményeit gyakran egyetlen naplopó és mun- Lapunk mai száma 42 oldal.