Népszava, 1913. november (41. évfolyam, 257–281. sz.)
1913-11-01 / 257. szám
Budapest, 1913 november 1, szombat III. évfolyam egy évre 24.— kor. fél évre 12.— kor. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: negyed évre..... fl.— tor. egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁMÁRA 8 FILLÉR. IBN SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) UNKÁSOK! ELVTÁRSAK! A Tisza-féle panamás rémuralom legújabb szörnyalkotása: a sajtó, törvény „reformja", vagyis a sajtószabadság utolsó maradványainak meggyilkolása. Örömmel láthatjuk, hogy a tervbe vett legnagyobb hitványság ellen Budapest székestanári és polgársága is megnr®€ kiráiy amennyiben a sajtószabadság elleni merénylet visszaverése céljából 1913. évi november 2-án, vasárnap délután fél 3 órakor a fővárosi Vígadóban NYILVÁNOS NÉPGYŰLÉST tart. E népgyűlésen valamennyi ellenzéki párt képviselői, valamint a szociáldemokrata párt képviselője is fel fognak szólalni. Elvtársak ! A vasárnapi vigadóbeli népgyűlésre a szervezett munkások ezreinek el kell jönnie, annál inkább, mert a készülő cifra törvény alapján a munkásnép lapját, a Népszavát akarják elsősorban elnémítani. A munkások keserves filléreit akarják „^törvényesen kissáteott büntetés«* símén elrabolni. Ezért biztosra vesszük, hogy vasárnap «Sétatárs mind ott lesztals a vigadóbeli népgyűlésen? Testvéri üdvözlettel a magyarországi szociáldemokrata párt. kitartott férfiak uralma. A francia nép legjobbjai a Lajosok abszolút királysága idején újra meg újra ismétlődő panaszokkal árasztották el Európát, hogy a királyok szeretőinek, métrészeinek uralma terpeszkedik szét az egész politikai életen. A kitartott nők uralmát piszkos, hitvány uralomnak, a maga nemzeti becsülete ellen szegeződő merényletnek érezte a francia nép és a Dubarrok és Pompadourok hálószoba-uralma nem utolsó sorban hozzájárult a nagy francia forradalom viharának kitöréséhez. De mit szóltak volna a franciák, ha azt kellett volna megérniök, hogy nem is kitartott nők, hanem kitartott férfiak uralma alatt kellett volna élniök. Márpedig a magyar nép ma a lealázottságnak, a szégyennek erre a fokára jutott. L- Tisza-uralom ma nem egyéb, mint férfimetreszek, kitartott férfiak uralma. Franciaországban valaha királyok kitartott női tartották kezükben a kormánypálcát, ma Magyarországon bankárok kitartott férfiai ülnek a kormányszékeken. És ha egy kitartott nő hálószobájából tömérdek szenny és takarnivaló árad ki, hát a kitartott férfiak miniszteri szobájából még , példátlanabb förtelem és leplezni való árasztja el a közéletet. És az ország megdöbbenve, fölháborodva, végsőkig elkeseredve és harcra tüzelve nézi a kitartott férfiaknak e panamás botránykrónikáját, amely messze túlszárnyalja a francia ancien-regime szerelmi botránykrónikáját. Egy egész ország egységes közvéleménye vádolja a legsúlyosabb bűnök egész halmazával a munkapárti uralmat és Tisza István gróf erre a vádra csak hebegéssel és dadogással tud felelni. Egy egész ország dühe és gyűlölete veri be minden nap a munkapárti uralom palotájának az ablakait és Tisza István a feléje hulló kövek közül fölszedve egyet, ugy tesz, mint aki a bölcsek kövét találta meg és azt hiszi, hogy puffogó frázisai gyógyírt hoznak a munkapárt minden szégyenére és gyalázatára. TiszaIstván gróf, uáni -ér--«lopáson kapott gyerke, sivalkodva bújik az asztal alá és kétségbeesett védekezéssel kiáltja: •„Nem én tettem. Az a másik volt." Az a másik pedig, a reszkető becsületű Lukács László meg se mer mukkani, tagadni se meri, mert csakugyan igaz, ő is lopott az almából. Igaz ugyan, hogy nem a tudás fájának almájából, hanem a panamák fájának aranyalmájából loptak, de mégis őket is utoléri a nagy büntetés: halálnak halálával halnak meg. A közvélemény, a munkásság, az ellenzék támadása ma már oly roppant erővel döntögeti a munkapárti uralmat, , hogy ezt a kemény és elszánt ostromot sokáig nem fogják állni. Hiszen ma már Tisza és Lukács között csak annyi a különbség, hogy Lukácsról már kimondta a biróság, hogy panamista, Tisza pedig nem mer a biróság elé állni, mert úgyis tudja, hogy ki fogják mondani rá, hogy ő is panamista. Hiszen Tisza István gróf már nem is tagadja, hogy pénzt fogadtak el bankároktól és játékbankároktól, hanem csak azzal védekezik, hogy ez nem bűn, hanem közérdekű cselekedet. Közben pedig veri a mellét, h hogy ő micsoda puritán erkölcsű ember és micsoda eréllyel tekerte ki a nyakát az embereket megrontó játékbarlang sárkányának. Milyen kár is, hogy a kálvinista templomokban nincsenek szent képek, mert Balthazár püspök most megfestethetné Tisza István grófot, az új Szent György lovagot, aki puritán lándzsájával ledöfi a játékbarlang sárkányát — miközben az tűz helyett aranyat és bankót okád a lovag zsebébe. Tisza István gróf legutóbbi védekező szónoklatában nagy pátosszal próbálta kitárni az ország szine előtt az e becsületben tündöklő hazafias szivét — és íme, kitűnt, hogy e hazafias sziv helyén a nemzetközi tőke Wertheim-szekrénye van. Csoda történt a parlamentben. Tisza István gróf lépett föl a szószékre és mégis először Elek Pál, aztán zianonyi Schwartz-alakja állott ott az ország szine előtt. Csoda történt. Tisza István hangjának érce helyett az Elek Pál és a zimonyi Schwartz pénzének az érce hangzott föl ebben a védekező beszédben. Csoda történt. Tisza István egyre a hazáról, a lelkiismeretről, a becsületszóról, a felelősségről szavalt és íme, az ország közvéleménye mégis egyre csak ezt hallotta: „Loptam és loptunk valamennyien. Láthatjátok, menynyire küzködöm, mennyire próbálom leplezni a dolgot és mennyire sülyedek az ingoványban." Tisza megint megpróbált erélyes lenni és fölemelte híres vasöklét, amelyen még ott van május 23 proletáráldozatainak odaszáradt vére és megint megpróbált teljes dühvel rácsapni a közvélemény, asztalára, — de ime, a hírhedt vaskéz hitvány agyagként hirtelen szétmállott. A májusi forradalom napján, amikor a parlamentbe hirül vitték, hogy Budapest utcáin ömlik a vér, Tisza vállat vont azzal, hogy „Nem vagyunk hisztériás asszonyok", de most, hogy az ellenzék képviselői hirül vitték a parlamentbe, hogy az egész országot hogy árasztja el a panamák miatt kitörő fölháborodás, Tisza egyszerre összecsuklott és hisztériás asszony módjára sikoltozott, orditozott, fejetlenül gorombáskodott. Tisza István a legcsúnyább halállal, erkölcsi halállal múlt ki és aki ma őt támadja, már csak egy politikai hullát rúg föl. De aki figyelmesen nézi az eseményeket, aki kívülről, objektíven nézte végig a parlament e történelmi kavarodását, az meglátta azt is, hogy Tisza Istvánnal együtt erkölcsi halált halt a korrupció és erőszak, egész raffinált rendszere is. Az osztályparlament becsülete és tisztessége miost kapta meg a végső Lapunk mai száma 32 oldal.