Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-01 / 153. szám
. ... ", 1 " L x i.i I- évfolyam. Budapest, 1914 Julius 1, szerda. 153. ELállL AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évTfl 24.— kor. tél 6 ........•• 1 negyed évre...... •.— kor. tvl évre 12.— kor. I egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZÁNJS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VU., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vm., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A szociáldemokrácia mindenütt a világon azt hirdeti, hogy az emberélet az emberiség legdrágább kincse és éppen ezért mindenütt a világon elítéli a gyilkosságot, akár alulról követik el a hatalmasok ellen, akár a hatalmasok követik el „törvényes" emberöléssel, — ezt írta a Népszava a trónörökös ellen elkövetett merénylet megítélésében. És ezt írjuk le ma is : az emberélet az emberiség legdrágább kincse és éppen ezért mindig és mindenütt szót kell emelni minden gyilkosság ellen. De szót kell emelni nemcsak akkor, amikor a hatalmasokat éri a gyilkos golyó, amikor uralkodókat roncsol szét a robbanó bomba, amikor államfők húsát hasítja föl a tőr hegye, hanem akkor is tiltó szóval kell megállítani útjában a gyilkoló kezet, amikor a törpékre sújt le a guillotin, amikor kicsinyek nyaka köré csavarodik a hóhéroló kötél, amikor a nép embereinek mellébe fúródik a golyó. Boszniában megöltek két embert. Két hatalmas, nagyrangú urat és a fölháborodás, a megbotránkozás, a bosszúvágy, a szitkok és tiltakozások özöne, a gyűlölködés és a vérdihegés rettentő áradata zúdult föl a gyilkosok ellen. Mi ha látjuk is, hogy, az osztrák-magyar imperializmus maga teremtette meg azokat a föltételeket, amelyek úgy torzíthatjákel emberek lelkét, hogy más emberek életére törnek, mégis az emberélet védelmének, a humanitásnak a nevében azonnal megtagadtunk minden közösséget ezzel a gyilkossággal. De mi nemcsak ezzel a gyilkossággal tagadunk meg minden közösséget, mint az a polgári sajtó és az a polgári közvélemény, amely zajongó fölháborodással, velőtrázó üvöltéssel támad a sarajevói gyilkosokra — és ugyanakkor más, sokkal tömegesebb, méreteiben ezerszeresen borzasztóbb gyilkosságért liheg. A szociáldemokrácia nem vállal közösséget semminemű gyilkossággal és éppen ezért fölháborodó humanitása minden erejével protestál az ellen a tömeggyilkosság ellen, amely most rendeződik Boszniában. Boszniában véres gyilkosság történt, meggyilkolták a trónörököst és feleségét és ime ahelyett, hogy az emberek a vér láttára örökre visszaborzadnának minden emberélet kioltásától, vérpárát izzadó, halálszagot árasztó hirdetések borították el azonnal Sarajevo utcáit, amelyek tizenkétszeres halállal fenyegettek meg egy egész népet. Rettentő statárium uralma alá helyezték Boszniát. Felségárulásra — halál. Hadsereg ellen való bűntényre — halál. Közrend megzavarására — halál. Lázadásra — halál. Fölkelésre — halál. Nyilvános erőszakra — halál. Gyilkosságra — halál. Emberölésre — halál. Súlyos testi sértésre — halál. Gyujtogatásra — halál. Rablásra — halál. Mind e bűntettekben való segédkezésre — halél. Bármely lázító csoportosulásra — halál. Két halál esett Boszniában és ime oly rettentő statárium borul ezért egy egész országra, hogy szemünk belekáprázik, fülünk belecsendül ebbe a rettentő halálsorozatba. Két haláleset történt, tehát kövessék most a halálesetek tizei, százai, ha kell, ezrei. Két embert megöltek a szerb golyók, tehát minden szerb ember életét rettentő statárium, ezerszeres halálveszedelem fenyegesse. Két golyó sivított el Boszniában és ime a katonai abszolutizmus egész golyóhegyekkel, golyópiramisokkal válaszol. Gyilkosság történt, tehát történjék száz meg ezer új gyilkosság. Vér ömlött, tehát ömöljön az embervérnek egész tengere. De nemcsak ez történik Boszniában, nemcsak statárium véres árnya üli meg egész Bosznia népét. Nemcsak ez történt, hanem még ennél is sokkalta több. Alig hittünk az első híreknek és a fölháborodás, a düh korbácsolta a vért agyunkba, amikor mindenfelől ömlött az események kétségtelen híradása: csakugyan megtörtént a hihetetlen. — Boszniában egy egész népet kiszolgáltattak a bosszúálló fanatizmus, az ősi fajgyűlölet, a vallási és nemzeti őrjöngés rettentő pusztításának. Egy szerb ember bombát vetett a trónörökösre, egy másik szerb ember lelőtte a trónörököst és a feleségét, tehát kiadták a jelszót, hogy pusztulnia kell az egész szerb népnek. Két szerb ember merényletet követett el, tehát fölszabadították a vadállati indulatokat, hogy bosszulják meg a gyilkosságot Bosznia valamennyi szerbjén. Rettentő dolgok történnek Bosznia városaiban. Sarajevóban mohamedánok és katolikusok tömegei megtámadták a szerbek házait. Berontottak a szerb emberek lakásaiba, összezúzták, összevagdalták és összetörték a szer emberek bútorait. Szétrombolták és kirabolták a szerb üzleteket. Megrongálták a szerb iskolának, a szerb egyesületeknek az épületeit. Egészen lerombolták a szerb árvaházat, összetörték a szerb újságok szerkesztőségeit. Kézzel, bottal, revolverrel ütötték, vágták, ölték a szerbeket, férfiakat és asszonyokat egyaránt. Ez történt Sarajevóban és ugyanekkor lángokban áll Mostar, Trebinje, Nevesinje városa. Mindezt pedig a Boszniában kormányzó katonai abszolutizmus elképesztő nyugalommal, megdöbbentő cinizmussal és határtalan brutalitással tűri. Sem a rendőrség, sem a csendőrség, sem a katonaság nem mozdul a szerbek védelmére. Amikor a vallási és nemzeti fanatizmus őrjöngői megostromolják a szerbek házait, a katonai csapatok rettentő mozdulatlansággal nézik az örjöngést, mert a vitustáncot járók a szent Gotterhalfre-t éneklik. És amikor a bosnyák kormányzat egyik vezető tagját, Kolasz bárót megkérdezik, akkor így válaszol: „Akatonaság csak nem lehetett azokra a mohamedánokra és katolikusokra, akik a merénylet fölötti fölháborodásukat öntötték ki a zavargásokban?" Viszont nem voltunk képesek arra, hogy a szerbek vagyonát megvédelmezzük." A Boszniában uralkodó szoldateszka tehát nyugodtan tűri egy egész nép üldözését. És természetesnek tartja, hogy Bosznia egész szerbségét kiszolgáltassa őrjöngök bosszúindulatának. Két szerb ember merényletet követett el, lakoljon tehát meg érte Bosznia egész szerb népe életével, szabadságával,minden vagyonával. Nem elégszenek meg azzal, hogy letartóztatták a merénylőket. Nem elégszenek meg azzal, hogy börtönbe vitték a merénylők családtagjait, valamennyi ismerősét, barátját, társát, hogy börtönbe zártak eddig vagy háromszáz „gyanús" szerb embert, nem elégszenek meg a hetedsziglen való bosszúval, hanem az egész szerb népösszetörését, megtizeddlését, kifosztását és letiprását kívánják. Íme, ezek azok, akik az emberszeretet nevében merészelnek beszélni a gyilkosok ellen és ugyanekkor maguk készülnek arra, hogy ezerszeresen gyilkosokká legyenek. De nemcsak az osztrák-magyar monarchián belül, nemcsak Boszniában, hanem a monarchián kívül, Szerbiában is gyilkosságnak gyilkosságra való halmozásával akarják megengesztelni a sarajevói gyilkosságot. Mindenütt megindult már a lelkiismeretlen uszítás, amely azt kívánja, hogy a szerb gyilkosságot Szerbián kel megtorolni és amely büntető expedícióért ordít egész Szerbia éden. Szerbia keze benne van a gyilkosságban, ezt üvölti az osztrák-magyar imperializmus, — tehát üzenjünk háborút Szerbiának és két országot borítsunk Lapunk mai száma a 14 oldal.