Népszava, 1915. január (43. évfolyam, 2–60. sz.)
1915-01-01 / 2. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ 24.— kor. I negyed évre 1- kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIAIIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZABI ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VXXL, CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vin., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Keserű gúnynak hangzik, ha ma boldog új esztendőt kivonnak egymásnak az emberek. Vér és pusztulás közepette búcsúzkodik a régi esztendő. ,Vér és pusztulás közben köszönt ránk az uj. S a vér és pusztulás világában nem tud kihajtani, nem tud gyökeret verni a boldogság palántája. Aki ma boldogságot vár vagy kiván, az túlkövetelő a sarkaiból kifordult élettel szemben. Még azt sem lehet mondani: „ne beszéljünk boldogságról, örüljünk annak, hogy élünk", mert ugyan kinek telik ma öröme abban, hogy él? Soha még olyan értelmetlennek nem látszott ez a B. u. é. k. formula, mint manapság. Az emberek egy esztendővel ezelőtt buzgón, jókedvűen és talán őszintén is kivonták egymásnak a boldog új évet — és ma nincsen a világon az embernek nagyobb ellensége, mint amilyen a más fajtához tartozó ember. Egy fajhoz tartozó élőlények soha annyit el nem pusztítottak még egymásból, mint amennyi ember ebben az esztendőben elpusztította egymást. S ezt a pusztulást, ezt a pusztítást egyetlen államban sem kívánta a nép. Egyetlen államban sem követelték ezt a pusztító munkát azok az emberek, akik ezt ma Európaszerte végzik. A háború elkövetkezett, noha az emberek túlnyomó nagy többsége nem kívánta és a boldog új év nem jött el, noha az emberek túlnyomó nagy többsége magának is, másoknak is igazán kívánta. Úgy látszik, az élet nem kívánságok szerint igazodik, legalább is nem a nép, nem a mi, nem a békén dolgozni akaró emberek kívánságai szerint. A háborút nem akarta, nem kívánta egyetlen államban sem az ott élő emberek többsége , a háború mégis elkövetkezett. A nép nagy többsége minden államban gonddal terhelt, ez élettel küzködő dolgos emberekből áll : munkás, földmíves, kereskedő, hivatalnok, orvos, tanító, mérnök, iparos. Ezek nem kívánták a háborút. A nép fele minden államban anyákból, feleségekből, leányokból, gyermekekből áll, ezek sem kívánták a háborút A népeknek egymáshoz való viszonya és az egy államon belül élő embereknek a hatalomban való osztozkodása azonban olyan, hogy az emberek túlnyomó nagy többsége kénytelen kívánsága, akarata ellenére végigküzdeni a reá kényszerített háborút Lehet-e véres, fekete újév napon jobbat, nagyobbat, szédítőbbet kívánni, mint azt, hogy e háborúból úgy kerüljön ki a világ, hogy ezentúl ne legyen lehetséges semmi olyan dolog, ami az emberek nagy többségének kívánsága ellen van ? Egy féltucat angol diplomata vitte bele a háborúba a békeszerető angol népet — mondotta a minap Ramsay Macdonald. A francia nép békés hajlandóságairól minden utazó és minden diplomáciai irat egyként bizonyságot tett. Az orosz muzsiknak, akit most is revolverrel és kartáccsal kell gyakran támadásra hajtani, semmi sze sem kívánta és követelte a háborút. S mit szóljunk magunkról, mit Németországról! Nemcsak mi, hanem a magyar, az osztrák, a német kormány is számtalanszor hangoztatta a magyarországi, az ausztriai, a német nép békés hajlandóságát s tiltakozott az ellen, hogy akár a nép, akár a kormány akarta vagy követelte volna a háborút. Mindenki mint szerencsétlenségről, mint az emberiség ellen való rettenetes verbűnről, mint a művelődés elleni merényletről beszélt róla s a kormányok erőfeszítése az utolsó pillanatig arra irányult, hogy a háborút meggátolják. így olvasható ez minden kormánynyilatkozatban, minden diplomáciai kázgyűjteményben, minden felelős helyről elhangzott beszédben. Nemcsak a hadiállapot sajtójoga tiltja meg azt, hogy a kormányoknak ezekben a kijelentéseiben kételkedjünk. Valóban senki sem akarta, senki sem kívánta a háborút. I. Ferenc József kiáltványában azt hangoztatta, hogy legforróbb kívánsága volt, hogy életét békében fejezhesse be s azokban az országokban, amelyeken uralkodott, ebben senki sem akarta őt megakadályozni. A háború nemcsak a népek, nemcsak a kormányok, hanem az uralkodók akarata ellenére, kívánsága ellenére következett el. Ezt igy mondja mindenki s ezt így el is kell ma hinni. De minél inkább igaz ez s minél inkább elhiszi az ember, annál inkább föl kell vetni a kérdést: hogy lehet az, hogy minden emberi kiváltság és akarat ellenére így kénytelenek az emberek egymás ellen törni és egymás elpusztítása útján és árán keresni boldogulásukat? Minő rejtelmes és hatalmas erő az, amely az embereket akaratuk ellenére háborúba sodorja, amely ásó és szerszám helyett fegyvert nyom kezükbe, amely békés családapákat más békés családapák megölőivé avat, amely megszünteti a munkát és kitörli az emberek szívéből az irgalmasság ösztönét? Nagyobb vádat az állami és társadalmi rend ellen nem lehet emelni, mint azt, amelyet ma népek és kormányok, uralkodók és alattvalók egyaránt hangoztatnak. Ha az emberiség nem akarta a háborút és az mégis itt van , akkor az állami és társadalmi intézmények olyanok, hogy az emberek igazi akaratának és kívánságának kifejezésére és érvényesítésére nem alkalmasak, akkor át kell őket világszerte alakítani olyanokká, hogy az emberi akarat és kívánság ellenére ilyen események ne zúdulhassanak az emberiségre. Ha valamely gát nem véd meg egy vidéket az árvíz ellen : újat, hatalmasabbat, biztosabbat, másfajtát kell építeni. Az állam és társadalom eddigi rendje nem óvta meg a háború árvizétől az emberiséget: észszerű követelés az, hogy ezt az elég,telen rendet mással kell helyettesíteni, olyannal, amely mellett lehetetlenné válik, hogy az emberiség az emberiség kívánsága és akarata ellenére háborúba legyen kénytelen indulni. Sokan azt hiszik, hogy ez lehetetlenség, meddő álmodozás, üres utópia, de nem nézte-e a nagy Napóleon bolondnak Fultont, aki a gőzhajózást ajánlotta neki. Nem gúnyolták-e ki a józanok évszázadokon keresztül azokat, akik az ember számára szárnyat kerestek s nem hajigálnak ma a repülőgépek bombákat békés polgárokra ? Nem volt-e félszáz esztendővel eevelőtt utópia, üres álom a dróttalan táviratozás, a veszettség leküzdése, a szifilits gyógyítása, a gép, amely egymaga sokszáz ember munkáját végzi, a Röntgen-sugár, amellyel keresztülnézünk a tárgyakon és belenézünk a testbe ? A tegnap utópiája túlhaladott valóság lesz holnap; ami tegnap forradalom volt, az holnap konzervatív reakció lesz. Minden valóság az utópia, az elgondolás, a kívánság rostjaiból van szőve. Az, hogy olyan emberi rend alakuljon, amelyben semmi ne történhessék, amit az emberek többsége valóban nem akar: ma álom és utópia. De nem inkább álom és nem inkább utópia, mint amennyire az volt a természeten való uralmunk száz év előtt. Utópiából valóság lett, amikor az ember megfékezte a természeti erőket; a társadalmi utópiából valóság lesz, amikor az ember meg fogja fékezni a társadalmi erőket. A természeti erők megfékezése, az ember uraiból az ember szolgáivá tétele, ez a természettudomány müve. * A társadalmi erők megfékezése, az ember uraiból az ember szolgáivá tétele: ez a szocializmus müve, lesz . . . és« " . . . Állottam egyszer a Niagara-vizesés mélységei fölött. Sok milliónyi métermázsa viz zúdul le ott percenként, dübörögve, tajtékozva, hsz,szilánkká törve, szétmorzsolva minden élőt, növényt, állatot, embert, ami a forgatagba kerül. A természetnek ez a rettenetes pusztító energiája, dühe, amellyel a víz kergetődzik, amellyel a habok egymásra vetik magukat, amellyel egyik vakon követi a másikat: ez a pusztító erejében is nagyszerű, fenséges kép sokszor jutott eszembe a háború alatt. Néhány száz méterrel odább állanak a nagy villamos művek, amelyek fölfogják a víz egy csekély részét, arra vezetik, amerre az emberi tudás és akarat Lapunk mai száma 12 oldal