Népszava, 1916. május (44. évfolyam, 121–150. sz.)
1916-05-01 / 121. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed évre 6.— kor. fél évre 12.— kor. egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁK ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) ) Munkások, Elvtársak! • A béke áldott esztendeiben május elseje az egyéni és társadalmi öröm ünnepnapja volt! Az élet minden pompájával viruló természet élén tüntető menetekben és gyűléseken hitet tettünk ama nagy eszmék mellett, amelyeknek győzedelmétől függött az emberiség boldogabb jövője, nagyobb szabadsága, biztosítottabb jóléte, teljesebb műveltsége. Két nagy eszme volt az, amely, egyre inkább betöltötte a májusi ünnep lelkét, amely egyre több szívet hevített lelkesedésre, amely egyre több nyelven szólalt meg világszerte. A nyolcórai munkaidő és a világbéke voltak ezek a nagy eszmék. Az egyik nagy gondolat: a napi nyolcórai munkaidő követelése volt, de ennél sokkal többet jelentett. 11 nyolcórai munkaidő csak jelképe volt azoknak a törekvéseknek, amelyek a munkást meg akarják védeni a kizsákmányolás szörnyűségeivel szemben. A nyolcórai munkaidő csak lobogója volt annak a küzdelemnek, amely a munkások számára emberséges életet akar biztosítani, amely igavonó baromból, a más jármában izzadó rabszolgából szabad emberré akarja a munkást tenni. A nyolcórai munkaidő "csak rövid, de messzire harsogó jelszava volt a dolgozó emberek akaratának. Ez az akarat a dolgozó embereknek részt akar szerezni azélet javaiból. Ez az akarat a munka és élvezet mai igaztalan megoszlásának véget akar vetni, meg akarja változtatni azt, hogy aki dolgozik, annak szegénység és gond legyen egész életére osztályrésze, a gazdagság, jólét és egészség áldásaiban pedig a nenidolgozók maroknyi rétege részesedjék csak. . A nyolcórai munkaidő hirdetőjévé lett annak, hogy a munkát meg kell védeni a munkából fakadó ártalmak ellen, hogy ki kell építeni a munkásvédelemnek azt a rendszerét, amely a gyöngék számára oltalmat és megerősödést biztosíthat. Ha, május elsején kivonultak a tömegek az utcára, megmutatni az ellenséges világnak nyomorukat és lázadó akaratukat, ha fölharsant a munkásmarseillaise dallama, ha népgyűléseken a fölvilágosító és harcraszólító szavak elröppentek: tudtuk, hogy ugyanabban az órában, ebben a közös gondolatban és akaratban egyek vagyunk mindazokkal, akik a világ valamennyi országában a tőke igáját viselik. Tudtuk, hogy a német, francia, angol, orosz, szerb, olasz, magyar, cseh, bolgár munkások öntudatra ébredt rétegei ugyanazt akarják, mint mi, ugyanúgy sóvárognak azután, hogy ne kelljen naponta nyolc óránál többetdolgozniuk, tudjuk, hogy nekik is mindannyiuknak ugyanazokkal az akadályokkal, ugyanazokkal az ellenségekkel kell megküzdeniük, mint nekünk. Ez az érzés összefűzött bennünket, sorsunknak és céljainknak azt a nagy közösségét teremtette meg, amely valamennyi proletárt egy családnak a tagjaivá tette és amely sorsnak és céloknak a közösségéből nőtt ki nemzetközi szervezkedésünknek szükségessége, hajtott ki az Internazionale sudara. S a nemzetköziség eszméjének sugárkévése aranyozta meg utunkat május elsején. Éreztük és tudtuk, hogy minden elnyomott egyetlen nagy nemzetnek: az elnyomottakés kizsákmányoltak nagy nemzetének tagkor. Éreztük és tudtuk, hogy ellenségeink ugyanazok és szabadulásunk útja és módszere is ugyanaz minden országban. Éreztük és tudtuk, hogy a világon annyi szegénység, sötétség , szolgaság van, hogy minden népnek megfeszített erővel kell és lehet dolgoznia az emberiség eme igazi nagy ellenségeinek ,"leküzdésén. Éreztük és tudtuk, hogy",a világ műveit nemzeteinek össze kell fogniok e nagy emberiségi föladatoknak, a szegénység és tudatlanság, hatalmainak leküzdésére. S éreztük és tudtuk, s ami erőnk volt, annyival hirdettük, hogy az emberiség eme igazi nagy feladatainak megvalósításához csak akkor lehet hozzáfogni ha a világ békéje megmarad és a háború furiája el nem pusztítja az emberek vetését. A nyolcórai munkaidő követelésében a munkásmozgalom gyakorlati követelései, a világbéke fönséges gondolatában a nemzetközi alapokon fölépült és megszervezett kulturemberiség eszméjének hódoltunk! Ezeknek az eszméknek harcos istentisztelete volt a béke esztendeiben május elseje. A béke zsolozsmája, harsant föld a fölvonuló munkástömegek ajkain, a világszabadság vörös lobogója, amelyről Petőfi dalolt, lengette szárnyait fölöttünk és azok fölött, akik közül ma már annyian nincsenek, akik elvesztették fiatal és munkára termett életüket azért, mert azok az eszmék, amelyekért a szocialista munkások május elsején tüntettek és egész életükben küzdöttek, nem tudtak még diadalmaskodni ! Május elsejét ma, a háború második esztendejének vége felé, külső cselekedetekben megünnepelnünk nem lehet. . Azok a tömegek, amelyek a világbéke és munkásvédelem hívó szavára rendbe állottak más években, ma más hatalmak parancsszavának engedelmeskednek. Ott állanak a hadrakelt seregek soraiban, ott porladnak a nagy tömegsírokban, ott senyvednek a kórházakban vagy pedig munkába fogva éjt, napot, május elsején, a világbéke napján is fegyvert készítenek, szerszámot művelnek a háború számára! De ha nem is lehet májust ülnünk úgy, ahogy szoktuk és úgy, ahogy lelkünk hajt bennünket, azért ne legyetek hitelenek május szelleméhez! Igaz, a háború összedöntötte az Internacionálé épületét, amelynek talapzata nem volt elég erős, sudara nem elég vihartálló és ellenség gyanánt állította szembe egymással a tegnapi és holnapi testvéreket. De munkástestvéreink, nézzetek szét a világon, véssétek lebetekbe mai állapotját és azután feleljetek arra a kérdésre: szüksége van-e a világnak olyan szervezetre, amely a munkást a kizsákmányolás veszedelme és az emberiséget a háború pusztításai ellenében megvédelmezi ? Aki ma szétnéz a világon, aki ott él a lövészárkokban vagy műhelyekben, aki látja az elpusztult munkahelyeket és a földúlt tűzhelyeket, aki ott látja a nehéz munkagépek mellett a nőket és gyermekeket, aki számbaveszi az erkölcsi, és anyagi javaknak rengeteg pusztulását, a gyűlöletnek és nyerészkedési vágynak féktelenkedését, az igazat ad a szocialistáknak abban, hogy ma semmire, sincsen olyan nagy szüksége a világnak, mint a gyöngék védelmére és a mielőbbi békére! Romokban hever ma Európa egész büszke művelődése, nagyszerű polgárosodása. Romba döntöttek azok az erők, amelyek ellen való küzdelem volt a szociáldemokrata munkásmozgaloméletének tartalma. A nyereségért való versengés, a nemzeti és osztály-elnyomatás, a gyűlölködő türelmetlenség, a nép tudatlansága és félrevezethetősége, a mindebből fakadó fegyverkezés sodorta a világot az örvénybe. Mindazt, amit ezek az erők tönkretettek, a munkának kell fölépítenie! Hitten hisszük, hogy olyan békét, amely, nem aláz meg senkit, amely nem akar jogos fejlődésében és békés munkájában egyetlen népet sem megakasztani, amely elveti az erőszakos hódításoknak a huszadik században képtelen és értéktelen szándékát: ilyen béke megkötésére ma minden ország népében megvan a hajlandóság. Munkások, elvtársak, ti pedig készülődjetek azokra a nagy küzdelmekre, amelyeket meg kell vívnotok! Soha el ne feledjétek, milyen volt a világ arculata, amikor — mint ellenségei és rágalmazói állítják — a szocializmus „elbukott". Soha el ne feledjétek, milyen sorsotok volta,"gyárban"és műhelyben, amikor a szakszervezetek munkáját korlátozták. Soha el ne feledjétek, mennyi jogotok és szabadságotok" volt, amikor a sajtó cenzúra alatt állott és tilos volt a gyülekezési ésegyesülési joggyakorlása. Soha Lapunk mai száma 24 oldal.