Népszava, 1918. július (46. évfolyam, 151–176. sz.)
1918-07-02 / 151. szám
fffS évre. fél évre,. EGYES AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: .... 5«.— kor. ..... 28.— kor. Piry hétre . SZÁK ÁRA 12 FILLÉR. negyed évre. ..... f.— kor. egy hóra $.— kor. ...8« fillér. I*' - ' XLVL évfolyam. : Budapest, 1918 julius 2. kedd. 181. szám. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTŐ-UTCA (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VII., DOBTTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Nemzeti jelszavakkal a magyar nyelv jogának megvédelmezésével, a magyar nemzeti állam eszméjére háruló veszedelmek hangoztatásával izgatott a munkapárt hónapokon keresztül a demokratikus választójog ellen. A munkapárt szoknyaszalagján járó vármegyei törvényhatóságok, a munkapárt hadseregszállító híveinek pénzéből eltartott sajtó szakadatlanul hirdette, hogy a jogkiterjesztésre mlndonti a magyar államot és a népuralom érvényesülésesúlyos válságba sodorja a magyar nyelvet. A választójogi bizottságban a munkapárt szónokai állandóan hangoztatták ezeket az állítólagos aggodalmakat, s folyton ,,nemzeti biztosítékokat" követeltek a jogkiterjesztés hatásai ellen. Szónokaik azt akarták elhitetni az országgal, hogy a munkapárt valóban nemzeti okokból, a magyarság féltéséből ellenzi a választójog kiterjesztését. Számos munkapárti fölszólaló hangoztatta azt, hogy a radikális és demokratikus jogkiterjesztés ellen orvosszer az volna, ha, a választójogi törvény a magyar nyelv jogait törvénybe iktatná és akadtak olyan munkapárti szónokok is, akik a választójogosultságot a magyar írás-olvasástudáshoz akarták kötni. Valamennyi munkapárti szónok azonban iparkodott azt a látszatot fölkelteni, mintha ők ilyen választójogi jogcímet valóban elfogadnának. Ezzel azt akarták elérni, hogy az ország soviniszta köreiben az a fölfogás terjedjen el, hogy a munkapárt védelmezi a magyarságot, a választójogi reform pártjai ellenben a magyarság ellenségei. A jogos nemzeti szempontokat és a jogtalan, ostoba soviniszta aggodalmakat így akarták mozgósítani a jogkiterjesztés gondolata ellen. Amikor a munkapárt a bizottságban ezt a taktikát követte, ellenzék volt és azért hangoztatta olyan bátran a magyar nyelvnek az állítólagos védelmét, mert bízott abban, hogy a kormány és a kormányt támogató pártok amúgy is meg fogják akadályozni ennek az igazságtalan, jogfosztó rendelkezésnek a törvénybe iktatását. A munkapárt tajtékzó dühvel támadja a Károlyi Mihály gróf vezetése alatt álló függetlenségi pártot és azt akarja elhitetni, hogy e párt néhány tagjának békebarát és demokratikus állásfoglalása ártalmára van a magyarságnak. _,.-Különös hevességgel szegezték éppen ezzel a párttal szembe, amely a magyar parasztság kispolgárság jelentős rétegeit képviseli,^s a magyar irás-olvasástudás követeléabban' a gondolatban, hogy ennek a ^jjtnaSr^, legnehezebb hagyományainál és szélfoszt'pigástnál fusztu.gál fogva, ezt a követelést elutasztad. c'! \ y\ IcfőközJíSn- azonban alaposan megfordult at hatjáét, '^ekierle elárulta eredeti választóvjogi"állá8g$mtjjlt s ma csak a munkapárt ke-: gkel^ből^pr-P Tisza István strohmannja ül a miniszterelnöki székben. Viszont Káro-y&élgjigrm&késen igen éles ellenzéki állásállási vala el a régi programját megtagadó kormánnyal szemben, amelynek semmiféle támasztéka sincs a képviselőházban, ha Tiszáék ellene fordulnak. Most tehát a függetlenségi párt abban a helyzetben van, hogy a neki ásott verembe Wekerlécket, elsősorban a munkapárti szédelgőket taszíthatja bele. Batthyány Tivadar gróf jelezte, hogy a függetlenségi párt indítványozni fogja a javaslat tárgyalása során „a magyar írás-olvasástudásnak, mint egyik különös kelléknek" a választójogi javaslatba való fölvételét. Ily módon Tiszáék abba a helyzetbe jutnak, hogy kénytelenek lesznek szint vallani s vége lesz annak a kényelmes helyzetnek, amelyben ők a nemzeti eszme apostolai gyanánt szerepelhettek. Ha ugyanis a munkapárt leszavazza azt az indítványt, hogy a magyar írás-olvasás tudása eztmagában is választójogot adjon, akkor ország-világ látni fogja, hogy az egész nagy munkapárti nemzeti fölbuzdulás merő szédelgés volt. Mert sok mindent el lehet ugyan hitetni az úgynevezett magyar értelmiséggel, hanem olyan tökkelütött fejű talán ez sem lesz már, hogy azt is elhigyje Tiszáéknak, hogy ők magyar nemzeti érdek védelmében szavazzák le a magyar nyelvet, mint választójogi jogcímet. Mi megértjük azt, hogy a Károlyi-párt ilyen módon vissza akarja adni a kölcsönt Tiszáéknak. Bizonyos, hogy a munkapárti szédelgés és csalás leleplezése hasznos politikai nevelőmunka. Tiszáék pártértekezletükön már kimondották, hogy a mogyar írásolvasáshoz kötött választójogot nem fogják megszavazni s ezzel máris magukra haragították eddigi lelkes barátjukat, a „Pesti Hirlap"-ot, amely vasárnapi számában saját álláspontja alapján kénytelen ekképen megtámadni tegnapi s talán holnapi barátait. A hazaárulásnak vádja esedékessé vált Tiszára és a munkapárt ama tagjaira, akik oly hazafiatlan ukáznak engedelmeskedni fognak. Batthyányék csak most taktikáznak az államnyelvvel, de a munkapárt az egész választójogi harc alatt ezzel manipulált. (Azt támogatta hát akkor mégis őket a „P. Ifi'1 —• A szerk.) Azt hitette el, hogy a párt többsége igazi nemzeti állásponton van, hogy a magyarul iráshoz és olvasáshoz kötött szavazati jogot a kisebbség hazafias elemeivel együtt meg fogja szavazni. Ennek az elhitetésével szerezte meg magának a párt azt a kiméleti időt, amely alatt nem vadásztunk minden nap rájuk élő golyókkal, mert azt hittük, hogy a múlt bűneit tán expiálják egy nemzeti cselekedettel. A tegnapi párthatározat elfújta ezt a naiv (A „P. H." mint naiv hivő! — A -szerk.) hitet. Végkép lekopott a nemzeti máz Tiszáról és a munkapártról és ismét előtérbe lépett az az országos szükség, hogy végkép szét kell verni ezt a pártot (Hogyan akarja a „P. H." szétverni ezt a pártot, amikor a választásokat ellenzi? — A szerk.), amely bűneinek hosszú lajstromát ime betetőzi azzal, hogy már az államnyelv ellen is tömör sorokban vonul föl. Károlyiék indítványa ily módon kellemetlen lesz kétségtelenül a munkapárt számára és a román, tót, rutén vidékeken megválasztott munkapárti képviselők ezután nem léphetnek föl a magyar nyelv szabadalmazott védőinek szerepében a színmagyar vidékekről kikerült függetlenségi képviselőkkel szemben. Mindazonáltal taktikai fogásnál többre nem taksáljuk Batthyány Tivadar gróf indítványát. Mi a magunk részéről ellenzőnk minden olyan törvényhozási lépést, amely a nemzetiséghez kötött kiváltságokat szaporítja és ezzel a másik oldalon a nemzetiséghez fűződő jogfosztás mértékét is növeli. Oly államban, amelyben a lakosságnak alig hogy valamivel több mint a fele tartozik az uralkodó nemzethez, a magyarhoni, a legantidemokratikusabb hatása volna annak, ha a választójogot még csak kisegítt jogcímképen is a magyar írás-olvasáshoz kitnék. Magyarország mai politikai, gazdasági és társadalmi viszonyai közepette az, aki magyarul írni és olvasni tud, amigyis előnyös helyetben van azokkal atömegekkel szemb, amelyek csak nem-magyar anyanyelvükön tudnak beszélni, írni és olvasni. Ezt a magyar állam és társadalom mai szerkezetéből következő előnyt igazságtalanság volna még újabb kiváltságok törvényi beiktatásával fokozni. Különben ez a választójogi törvény, amelyet most Tiszáék diktatúrájára törvénybe iktat a szószegtő és áruló Wekerle, semmiképen sem viszi dűlőre a választójog kérdését és alapjában véve teljesen mindegy, mit iktatnak most törvénybe. A választójog kérdése a mostani törvényhozási komédia után is teljes megoldatlanságában napirenden marad és ezt a kérdést ezután már lehetetlen lesz akármifajta kompromisszumokkal és részletfizetéssel megoldani, csak a valóbeli általános, egyenlő és titkos választójog teremt majd a választójogi probléma terén megnyugvást. Így tehát a választójogi harc szempontjából nincs jelentősége annak, milyen lesz a munkapárt magatartása a magyar nyelvhez kötött választójogi jogcímmel szemben. De arra talán alkalmas lesz e kérdés fölvetése, hogy a munkapárt arcáról ajból letépjék a hazug nemzeti álarcot és megmutassák mindenkinek e párt valódi, sötét, reakciós ábrázatát. \ Lapunk mai száma 10 dönt A szociáldemokrácia és a béke. A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége Buchinger és Weltner elvtársakat Hollandiába küldte, hogy Troelstra elvtárssal, a nemzetközi szocialista bizottság elnökével, a békés kibontakozás ügyében tárgyaljanak. Küldötteink, Troelstrával való beható megbeszélés után, a párt nevében nyilatkozatot adtak a nemzetközi bizottság részére, hogy az ántánt-államok szocialista pártjainak továbbítsa. E nyilatkozat megértéséhez a következőket kell előrebocsáttanunk: 1918 évi február havában az ántánt-államok szocialista pártjai értekezletet tartott