Az Érem, 1988 (44. évfolyam)
1988 / 1. szám - Kőhegyi Mihály: Huszár Lajos (1906-1987)
Huszár Lajos (1906—1987) Az emberi lét határköveit és mezsgyéit évszámok és történeti események határolják, amelyeknek külön-külön ugyan nincs túl nagy jelentőségük,, de együttesen már tartósan meghatározhatják azt az életutat, melyen végigmenni kényszerül. Huszár Lajos pályáját is nagymértékben befolyásolta Magyarország története. Az erdélyi Nyárádszeredán született 1906. január 29-én. A Maros- Torda megyei, színmagyar lakosú település létszámát tekintve ugyan kicsi, de itt volt a szolgabírói hivatal és a járásbíróság is. Édesapja ezért nyitott itt jól menő ügyvédi irodát. Az elemi iskolás gyerek sokszor megbámulta Bocskay István mellszobrát, melyet éppen születése évében állítottak fel a főtéren annak emlékére, hogy 1605-ben itt választották fejedelemmé. Horváth Géza romantikus stílusú szobra ugyan nem tartozik képzőművészetünk nagy alkotásai közé, de a cseperedő gyerek első művészi élményét ez jelentette. Igaz, már csak kevés ideig, mert középiskolába a marosvásárhelyi Református Kollégiumba adták szülei, és itt tett érettségi vizsgát is 1924-ben. Időközben Nyárádszeredáról Miercurea-Nirajulb lett, ahová már nem kívánkozott vissza a felserdült ifjú. Átjött Magyarországra, és beiratkozott a Pázmány Péter Egyetem bölcsészeti karára történelem— fölrajz szakos tanárjelöltnek. Az alapvizsgák letétele után azonban — korábbi vonzódását követve — átiratkozott az ún. szabadbölcsészeteihez, és 1928 decemberében a művészettörténet—klasszika archeológia—művelődéstörténet szaktárgyakból doktori oklevelet szerzett. Két hónap múlva (1929. február 1.) a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába került önkéntes gyakornoknak, de csakhamar szakdíjnokká nevezték ki. 1944-ben az Éremtár vezetője lett. Ez év októberében, hivatalos felszólításra, beköltözött a Nemzeti Múzeum épületébe, és az ostrom egész ideje alatt igyekezett megmenteni a múzeum nagy értékű anyagát. 1945 tavaszán az intézmény ideiglenes vezetésével bízták meg, majd 1946 augusztusában a főigazgatói teendőkkel, melyet 1949 januárjáig látott el. 1956 őszén, mint a nehéz időkben mindig, újra felkérték a múzeum ügyeinek intézésére. A főigazgató visszatérése után osztályvezetői beosztásban dolgozott tovább egészen nyugdíjaztatásáig. E rövid méltatásnak nem feladata, hogy tudományos munkájáról szóljon, hiszen erre terjedelmi okokból sincs tehetségünk. Tucatnyi megjelent alapvető könyve, ötszáznál több tanulmánya, cikke, kritikája és leletfeldolgozása önmagáért beszél, igényes gyűjtő kézikönyvként használja műveit.