Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)
1879-01-01 / 1. szám
1879. Pirkad a láthatár, hosszú ködök nyúlnak a hó felett vékonyan terítve, az éji csöndet félhomály zavarja, de nem kelt hangot, még nyugodt álmát aluszsza minden élő, pedig már az uj nap közeledik. Majd hideg szellő kél kora hajnallal, a dermedt galyákat kissé megrázza s keményebbre fagyasztja a fagyot : ilyenkor meleg takaró alatt még jobban elbújnak az emberek, szemöket fel se nyitják. Gyorsan repül le a világos nappal, sötét szobákban gyújtanak, a tűzhelyen megrakják a tüzet, a hideg kályhákba parázsat visznek, s mint csillár, mely nem nyújt meleget, a nap megjelen az ég boltozatján s jó reggelt kiván az egész világnak. Megszületett az ujdonat esztendő. Álmos mámorban szépet álmodik reggel felé az emberi sereg, mely nehéz gondban hajtotta fejét le s az öntudatlanság állapotában keresett s lelt bujának feledséget. Szivében érzés, agyában gondolat ébredez phantasticus vegyületben. Szeme, mint a jövendő le van csukva, s mintha jósolva látná, történni képzeli, mind a jót s boldogságot, mit nem valósult vágyak egyke ígértek, mit fiatal képzelet tenni akart, de öreg tapasztalás megtagadagott. Derengő elmén játszi gondolatok feltűnnek s eltávoznak, mint nap előtt az árnyak ; lassan mint fejlő bimbó illatos ábrándban feltámad az önérzet, a bimbó felcsattan, a szem felnyílik, meglátja a nap élő sugarát, s az élet valósága áll előtte; egy új nappal jött meg egy fris feladattal, ujult erővel. Egy pillantás körül s csupa reménység minden: kedves feleség, vidor gyermekek, házias otthon megbecsült tulajdon, munkabíró egészség önelégedett kor, mely jobblétre törekszik. Kis helyen együtt mennyi szép jövendő! Jó kedv fogadja az ünnepi reggelt s kivan neki szerencsés uj esztendőt. Egyszerre mindenki ezt kívánja egymásnak, magának, másnak, s mintha a jó kívánság a boldogságnak már fele útja volna, örül mindenki előre, busul utólag. Ép egészséget, bő termést, csomó pénzt, családi áldást, hosszú életet s a földi javának nagy létániáját árassza el az uj év szerteszét, hogy mindenkinek jusson bőviben ! S nap napra tér, a nyár gyümölcse érik, a tél elvégz a tavasz megkezdett munkáját s mire a föld pályájának uj határát éri, az ifjú évnek is vége lett s vele sok szép remény mint favirága lehullott és nem termett semmi gyümölcsöt; sok igéző gyümölcsöt éretlenül levert a szél s így sok nemes törekvés meghiúsult; sok magot féreg rágott titkos marással, mint ember szivét a csalatkozás; gyakorta támadt nem várt zivatar, pusztító sorsnak rémitő csapása ; a régi hő is a megszokott termést szűken mérte ki újra, mint öröklött bajok kínos, de már megszokott folytatását. Ilyen az élet: dolgozik s remél s fél jutalommal hálásan beéritének s az ornithologiában való szakértelmének hű tükrét, melegen üdvözöljük. A könyv ajánlással van ellátva. „Sógoromnak Lipótnak, a jeles vadásznak őszinte barátsággal ajánlva.“ Az előszó után tizenöt fejezetre oszlik a munka az utazás tizenöt napjának megfelelve, mely az 1878. április 22-étől május 7-éig lefolyt időt foglalja magában. Sietünk a nagyérdekű munkából rögtön mutatványt közölni föntartva magunknak, hogy holnapi számunkban folytathassuk. Előszava a következő: Előszó. Tavaszszal, midőn a természet ébred, erdős mező új ruhába öltözik, az állatok ünnepies nyári mezőkben a szerelem szülői síörömekre készülnek, a vándormadarak meszsze tájakról újra megjelennek, az embert is vándor ösztöne ragadja meg, vagy uj benyomások, uj képek, uj kalandok után; mióta ismerjük az emberiség történetét, ez ösztön volt az első hang, mely művelődésre s haladásra kényszerité. Őseink elhagyták gunyhóikat és barlangjaink , s ismeretlen távolokba indultak más földet, más népeket látni, ahol ellenszegülésre akadtak, fegyverrel kezükben törtek utat maguknak. Mi Édes hazám, mi sors vár te reád? Minden fiad felköszönt e napon; egy imádságos óhajtás tied, szerencséd gyermekeid szerencséje. A boldogság közös és a balsors közös. Ki tudott boldog lenni egyedül, ki tudna boldog maradni, ha körül mindenki boldogtalan ? Az ember együtt él, érez és élvez, együtt és egymásértdolgozik, minden nap rászorul embertársára s végre kikiséri a közös temetőbe. A haza nemcsak föld, viz s levegő, az állam nem kormányi fogalom: nekünk Magyarország öröklött lakóházunk , a magyar állam, megkedvelt életmódunk. Nemzetiség, nyelv, jog, szokás, szabadság, a honnal összeforrtak, múltak dicsősége ránk tőle származott, jelen boldogságunk sorsához vagyon fűzve s jövőnk a hon jövője, kívüle nincs jövőnk. Szeretjük a hazát, nagyon szeretjük! így tanultuk régen s még nem feledtük el. A nép még romlatlan s erős lélekkel csüng rajta s nem érti, hogy annyi bölcs államférfi, mert baján nem segítnek? Azért, mert hiányzik bennük az igazságnak egyszerű felfogása, és a jó szándéknak szilárd akarata. Nagyon czifrán okoskodnak s sokféleképen mesterkednek ők. Az ország pedig sülyed és a nemzet szenved. Szegény Magyarország! Rá fér Isten áldása két kezével osztva. Adjon neki a te. A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA, A trónörökös könyve. Nimród különösen előkelő híve az, kit úgy a fegyver mint a toll, kitűnő sikerekkel ajándékoz meg. Ifjúi lelkesedéssel fölszerel egy hajót, melylyel a Dunán lefelé, a középkor regényességére emlékeztető vadászkirándulást tesz, s nem elégedve meg a puszta kedvteléssel, tudományos kutatással köti össze a szórakozás kedves óráit, sőt egy élénk tollal, mély szemléletről tanúskodó alapossággal, nemes kedélylyel s vidám eredetiséggel irt munkában teszi le tapasztalatait s l nyomásait, mely épen úgy hivatva van a zoologia, s különösen az ornithologiával foglalkozó tudósnak, mint a szépirodalom barátjának nagymérvű figyelmét felkelteni. „Tizenöt nap a Dunán,de szerény czím alatt bocsátotta közre Rudolf koronaherceg ő fensége legközelebbi utazásának tudományos, néprajzi s kedélyéleti eredményeit. Igazi nemes humanismus s a tudomány őszinte szeretetének derűje ömlik el az egész háromszáztiz oldalra terjedő útirajzon, melyet mint a fia al koronaherceg beléletének, törekvéseinek, nemes világnéz le vonta a kereszteseket nyugatról a távol keletre, ismeretlen országokba, idegen népekkel való küzdelembe? A vándorösztön volt, a törekvés, újat látni, uj tájakat ismeri meg, uj földeket értékesíteni saját magok használatára. Ezen idők elmúltak, a vándorélet más jelleget öltött s a legtöbb vidéken hol akkor még vendégszeretet, vagy ellenkező esetben a fegyver csörgése nyitott utat az európai civilizátió előharcosának, most a hitvány pénz foglalja el mindezek helyét. A hii paripától elrabolta a gőzmozdony a valódi közlekedési eszköz előjogát s ezzel az emberiség legnagyobb részének a civilizált, programmszerű városról városra való utazás lett szokása. Ez jól is van így, mert hol tanul a férfi többet, mint idegen, művelt országok beutazásában ? Mi sem tágítja jobban látkörünket s ösztönöz a gondolkozásra, mint idegen népek között élni, mint államintézményeiknek s egész életmódjuknak tanulmánya. Ámde az embernek változatosságra van szüksége, hogy testét és szellemét üdén tarthassa, szüksége van az alkalomra, hogy időről-időre mindenből, mit önmaga alkotott, s a kulturnépek társaságából kiragadnia magát, a szabad természet ölébe lépni, ez egye- ■** * ' Budapest, 1879. 1. szám. Szerda, jan. 1. -- ------------------------- ----- ---- — ------mamám — — ---------- ------- - ■■■■■■ ------- ----- —- ---------- —■................. ---------- ................... Előfizetési árak: Hirdetések: Egész évre ráírt — kr. HÍH a kiadóhivatalban vétetnek fel. Ifiír Í; s: Dpa XI Ülni un ' «i: Egyes szám 4 kr. | | ffjj fSoK I ® Budapesten, nádor-utcza 7. -------- | W KM 11 I Ili || g MM ■ H. em., 15. ajtó. Kiadó hivatal: | HH II I I I I I US Ina I hova a lap szellemi részét illető Budapest, nádor-utcia 7. -------- minden kbxlemény intézendS. . . .. . . ,__ Bémentetlan level.k csak la- POLITIKAI NAPILAP./#^) “SST-T v. Ki A p TÁPI 7 , iTMIvA \ huaz gyűjtemény, vasárnap d. e. Org. képzonyvöieti társulat tárlata Su- nyitva. .Közvágóhíd a soroksári uteren a kan. LA «Lun. 10—1-ig felváltva a gyűjtemény valagárut, Baját házában. Magyar tudomájén, a vám mellett. Városházak : a régi Szerda: katholikus , kis karácson Nemzeti múzeum (országúton). Nyitva, melyike. A könyvtár 9—1 óráig minden nyos akadémia (Ferencz József téren), a városháztéren, az új a Lipót-utczaprotestáns. Újév napja: hétfőn d. e. 9—1-ig a képtár, d. n. a nap. Országos képtár (Eszterházy-féle) Iparmúzeum. Sugárút, a képzőművészeti ban 24. sz. a. Városi vigadó (redoute) ” .... _ . I régiségek, kedden, csütörtökön és az akadémia palotájában. Nyitra va- társulat házában- Királyi vár és várkert a dunasoron. Állatkert: a Városliget,, görögorosz: rjecemper av. Szzombaton az állattan és néprajz, d. vsárnap, szerdán és pénteken 91-ig, mikor az udvar nincs Budán, mindig ben.