Pesti Hírlap, 1879. augusztus (1. évfolyam, 210-240. szám)
1879-08-01 / 210. szám
Budapest, 1878. 210. szám. Péntek, augusztus l Előfizetési árak: Hirdetések: Egész évi* 14 frt — kr. BSBk B B a Had&traUlba» réutnak M. Negyedévi* » „ 50 „ B IB KfEB 4III IS flIHak Ifi Jft Egy hóra . i „ ao , «jT Ksi ||| m gS J» IS 6pl igj|| Szerkesztési iroda: Egyes szám 4 kr. Wg IN B B P iRS B Jft| Budapesten, nádor-utoza 1. Kiadó lr&tal: ffl BB W II 1 1 I ii Bndapaat, nádor-«tC*a 7. «laden kaalemény Intawnd«. Lóra aa elvünetőnek ca • lap _______ -eV ^ / RetrientatUn levelek caak•tudtktUddafee vonatkoa« fele»*- Df)T .TTHT I'T A T TVT A UTT . A 1 -ír \'T'CL,«ért xnektfil fogadtatnak aL ).m’&snk intdiendBk * '-TU11 LIAA1 X V XXX lXJxlX • IfpKjy'jAlJ/ Kdairatok Tiaaaa nem adatnak. NAPÚK Péntek katholikus: Vas. sz. Pét. ,, protestáns Vas. sz. Pét. „ görögorosz’: ülés prof. LÁTNIVALÓK. Nemzeti museum. (Musseum-körut.) Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi tár; kedden és pénteken az ásványtár; szerdán és szombaton a képtár ; vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. Wwijkro • vorn dtat/1 ' ‘ — Orsi, kopromuveszeti társulat tarlata. (Sugárút, saját ház.) — Magyar tudományos akadémia. (Ferenc-József-tér saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti társulat háza.) — Királyi Tár és vártért Budán, az udvar távollétében mindint megtekinthető. — KözvagyUld a soroksári ut végén a vám mellett. — Városhál a régi a városház-téren , am ui a Lipótutcában 24. sz. a. — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — Állatkert a városligetben. _______________ A mai szám tartalma: 'Köztársaság-e Franciaország ? — A csehek vezére. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — A szultán és nagyvezére. — Színház és művészet. — A királyi udvar Ischlben. — A trónörökös s a pávadaru. — Táviratok. — Legutóbb. — Napi hírek. — A váci úti rablógyilkossághoz. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hírek. — Közlekedés. — Nyilt tér. — Tárca : Balaton- Füred visszájáról. — Regény. Szemet — szemért. (Folyt.) — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. Köztársaság-e Franciaország ? Két újabbkori Warwick szállt síkra Franciaországban. Angol prototypsoknál önhittebb mind a kettő. Nem kicsinyes király-, de császár- „csinálással“ foglalkoznak. Fegyverük nem Warwick súlyos kardpengéje, hanem a toll. Porondjuk a klerikálisFigaro,amelyben bőven ontják vér helyett a tintát. Az egyik Prax-Paris, francia képviselő, Jeromos herceg oldalán küzd. A dinasztia ezen új védszentjének kínálgatja feltétlenül a császári trónt. A másik a hírhedt Cassagnac Pál. Ráadná táncsökönös fejét, hogy Prax-Paris védencét elismerje, de csakis szigorúan konzervatív, monarchikus és katholikus biztosítékok mellett. Ma leginkább az volna ínyére, ha Viktor herceg fiatalos fejére nyomhatná a Napóleonok koronáját. Pedig hát végig kutathatnék ma a republikánus Franciaországot széltében, hosszában, s aligha bukkannánk valamely zugában eladó császári trónra és koronára. Komolyan veszik-e ezen urak szerepeiket? Önmagukat, egymást, vagy a francia nemzetet akarják-e rászedni szőrszálhasogató okoskodásaikkal, ámilgatni elcsépelt imperialisztikus államelméleteikkel, melyekben demokratikus plebiszcitum, érinthetlen dinasztiai örökösödési jog és monarchiai elv a legnyomorultabb és legzűrzavarosabb ellentétben űzik egymást. Mindez hihetetlennek látszik. Franciaországot évek óta feltétlenül köztársaságnak fogadtuk el, így szerepel gondolatainkban, ily alakban használja szó és írás, s alig képzelhetünk ez ország részére más kormányformát, mint a köztársaságit. Az oroszlán korántsem halt meg, az oroszlán él. S mióta köztársasági mezébe vedlett, sohasem volt jobb kedvű, rugékonyabb és harcképesebb, mint épen e percben, midőn ez urak valódi kufárkodást ütnek bőre fölött. Az ünnepélyes chislehoursti gyászmenet, mely egymagában véve kicsinyes eseményt akart ál-dicsfényével elárasztani, nem volt léha csillogás. A főgyászolók egyike, Anglia hangosan nyilatkozott a világ előtt, hogy dinasztiát kísér sírjába. Egész Európa egy és ugyanazon jelentőséget látta az ifjú trónörökös tragikus halálában. A Napóleonok feje tanácsosnak hitte, hogy nagyravágyását a fennálló köztársaság iránti lojalitásának kifejezésével leplezze. Egy vén bonapartista tábornok biztosította Grévy elnököt, hogy ezentúl csak Franciaországot ismeri. A kamara számos őszinte átpártolásnak volt tanúja az új kormányforma rendszeréhez. Sőt legközelebb a köztársaság hajléktalanokká tette ellenségeit a „conseil d’état“ban, végső menhelyekben. Annál nyomorultabbnak és nevetségesebbnek tűnik fel tehát ez apró állatok fontoskodó „csatolása“, s az a buzgalom, melylyel az oroszlán nyomában sántikálnak. Prax-Paris meglehetősen mérsékelt hangon szól. Megkéri a dühösködő Cassagnacot és társait, hogy a garanciák kérdését az országnak Jeromos kezeibe való átszolgáltatásáig halaszszák el és hangsúlyozza, hogy bonapartistának Jeromoson kívül más trónkövetelőt elismernie nem szabad. Cassagnac e határozatoknak konokul megtagadja az engedelmességet. Megadja ugyan, hogy megelégednék Jeromossal is, ha e „forradalmár materialista“ nyilvánosan adná jelét a konzervatív, katholikus és monarchikus Franciaország dogmáihoz való megtérésének. Különben. . . nos különben —teszi hozzá utánozhatatlan dagályával — Viktor hercegnek vagy Lajos hercegnek, harsogtatja éljeneit, avvagy szép csöndesen zsebre dugja a császári diplomát és — szegény Franciaország! — francia „hazafiénak csap fel. Ez urak azt hiszik, hogy manifesztumaikkal tetemesen járultak hazájuk történetéhez és észre nem veszik, hogy oly nyelven csacsognak, mely manap is már igen csekély visszhangra talál, a legközelebbi jövőben meg épen érthetetlenül hangzik el a pusztaságban. B. M. A FÜSTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Balaton-Füred visszájáról. (Egy mogorva ember naplójából.) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Az Anna-bál után. A vizépitészet bámulatos előrehaladottságának köszönhetni, hogy Füredre a nélkül, hogy néhai Mózes an excamotage-ait igénybe vegye, szárazlábon juthat az ember, ha van kalocsnija. Aki azonban ennyire még nem vitte a fényűzésben, lakcipőivel kényelmesen belesétálhat a tavaly még sétánynak nevezett posványba, aminek azon örvendetes eredményét élvezheti, hogy mire megkapja a lakásnak csúfolt vakondlyukat, azonnal ágyba fekhetik náthájánál fogva. Én ugyan nem élhettem a kényelem ezen kedvezményével, mert egyelőre csak az Isten szabad ege alatt üthettem föl sátorfámat, hanem mindent a savanyúvíz és Annabál üdvös hatására bízva, az ebédlőbe sétáltattam náthámat, miután meggyőződtem, hogy sokakat látok, akik nincsenek ott, a szomatikus élvezetek árjába sodortattam magamat. A pincérek kellemes meglepetést színlelő arcairól mindjárt le lehetett olvasni, hogy a fekete levesesei csak fizetés közben öntik nyakon a szegény halandót, s valóban senki sem panaszkodhatik megcsalatott remények fölött, mert egy syfon málnalével 60, azaz hatvan krajcár. Ezen bámulatos olcsóság csak azzal magyarázható meg, hogy a számla felét időben kell lefizetni, mert Füreden csak a fehér hollók ebédelhetnek meg egy óra alatt. A közönséges kaputban járó ember rá nem ismer a pincérre, kihez beadta ételfolyamodványát, midőn az visszajön a kegyadománynyal, mert az alatt másfél arasznyit nőtt s aztán nem is csuda, hogy lenézi az embert, mig egy hatossal meg nem Zichy Viktorozza őt. Ezért kapni ugyan egy „nagyságos urat,“ hanem azért a következő étellel megint csak megváratnak. Aki azonban azt hiszi, hogy mindez puszta véletlen, az Hegel-lel még nem barátkozott meg eléggé. Ez csupa politika, és pedig csupán a fürdővendégek előnyére, mert hogy is lehetne valakitől megkívánni, hogy a tegnapi ebédnek a vacsora által is megkímélt hagyatékát megegye, ha előbb jól ki nem éheztették volna. Hogy a fürdővendégek el ne rettenjenek az első órákban szerzett szomorú tapasztalatoktól, meg van nekik engedve, hogy az u. n. födött sétányon ebéd után ingyen sétáljanak, és bámulják az utolsóban elkészült dísztermet, melyből azonban az idén „még nem eszünk“, egyelőre csak a fogunk fájhat utána. A sétány fedelét, egy boltíves árkád menetet, minden elfogulatlan magyar gazdaszem ököristállónak nézné, ha a benne szóló zene nem emlékeztetné arra, hogy macskák között van. De ne hagyjunk ki semmit a programaiból, s igyunk egy pohár savanyuvizet is az Annák egészségére; ez sem az Annáknak, sem nekünk meg nem árthat, mert az idén a füredi savanyuvíz olyan szelíd izű, mint az Üstökös élcei. A borús egek ostorai úgy eláztatták, hogy romlásnak indult a hajdan erős savanyuvíz, s ha ez esztendőre is így megy, megérjük még, hogy megteremnél- benne a „solos krebs“-ek ab duettet fognak úszni. Aztán nézzük meg a Kisfaludy-szobor tavaly elkészült második bővített kiadását, mely bujóskát játszik velünk, mert olyan szépen körül van nőve fákkal, hogy meg se tudnók, hogy az is van itt, hacsak a füredi „Bädecker“ föl nem vette volna egyéb világraszóló nevezetességei közé. — A magyar athletikai klub még nem létezett Kisfaludy idejében, s ezt hazai művészünk tekintetbe is vette, mert olyan rövidre szabta szobrának piedesztáljait, hogy ha Kisfaludy elunja magát, bármikor leugorhatik anélkül, hogy tyúkszemét veszélyeztetné. Holmi jött-ment aesthetikus azt mondaná, hogy ez a rövid oszlop vétség a szépészet ellen, de — „que ne pardonne-t-on pas pour un pen de —“ philantropie . . . mert bizony az volt a költő szökését elősegíteni, kit úgy hiszem előbb-utóbb elűz innét az unalom ... a mi már más emberen is megtörtént. Mire készen vagyunk elmélkedésünkkel, a cigányok tárt karokkal, illetőleg üres tányérral várnak, melyet mi édes örömest töltünk meg, nehogy baljóslatú szemöldjeik hoszúállásra húzódjanak össze, és fülünkbe klarinétozzanak egy „nagy hallgató magyart.“ B.Füred zeneszerető hely. A vendégek nem eléglik meg az itt időző Dankó-bandával, sem a vendégszerepeket adó békák kuruttyolásával, ők tettleg is bebizonyítják, hogy nemcsak plátói érzelmeket táplálnak Euterpe irányában. Reggeltől estig döngetik azt a rokkant fürdőzongorát, szegény a nagy elfogultságban már annyira elrekedt, hogy a fürdőorvos jótékony- Mai számunk 8 oldalt tartalmaz. A csehek vezére. A jelen politikai alakulatok közt, midőn Magyarország érdekeltsége a nagy hangot és felcsavart követeléseiket meglehetősen leszállító csehek iránt újra fölkelt, nem lesz érdektelen a csehek jelenlegi vezérét, Clam Martinitz grófot az elkeseredett elvharcban, a túloldal ellenséges szemüvegén át nézve, az Epoche című cseh lap nem igen hízelgő cikke nyomán is bemutatni. Az ellenséges cikk így hangzik : „Clam-Martinitz Henrik gróf azon nemzeti küzdelmeinkben való részvéte által tűnik ki kiválólag, melyek mindig káros eredményűek voltak a cseh nemzetre nézve. Ő nagyméltó-